Pápai Hirlap, 1919 (16. évfolyam, 1-51. szám)

1919-11-22 / 46. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget­ utca 6. Laptulajdonos: Kiadóhivatal: Petőfi­ utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetési árak: Egész évre 40, félévre 20, negyedévre 10 K. Egyes szám ára 60 fillér. DR. KŐRÖS ENDRE: Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papírkereskedésében. Legújabb. Huszár Károly dezignált miniszter­­elnök tárgyalásai. Huszár Károly dezignált miniszter­elnökjelölt legelső feladatául a közszabad­ságok helyreállítását, a termelés újra megindítását, az ország szénszükségleté­ről és élelmezéséről való gondoskodást tűzte ki. Alkotmányos mederbe kívánja terelni az országot s a választást a ki­tűzött időpontban minden párt teljes szabadságának biztosítása mellett meg­tartani. Eddigi tárgyalásai a pártok veze­tőivel a legbiztatóbb eredménnyel kecseg­tetnek. Az országos nemzeti párttal és a nagyatádi Szabó-féle kisgazdapárttal máris sikerült úgy tárgyi, mint személyi szem­pontból megállapodásra jutni. A másik két ellenzéki párttal most folynak a tár­gyalások. A keresztény blokk természe­tesen a legnagyobb rokonszenvvel kiséri Huszár kibontakozási törekvéseit, meg­maradván továbbra is azon álláspontja mellett, hogy a jelenlegi keresztény és nemzeti alapról letérni nem szabad s hogy az új kabinetben a kommunizmus­ban komprommitált politikusok helyet nem foglalhatnak. Önálló nemzeti bankot. A magyar jegybank felállítása — érte legyen ezt a szegény országot a világháború, avagy a rabló bolsevizmus — nem utópia, hanem lehetséges dolog. A sürgősséghez talán szó sem fér, hiszen amíg egy ország gazda­ságilag beteg, nyomorék és tehetetlen annak minden szerve is, már­pedig államot s annak keretében haderőt, adminisztrációt fenntartani, közműveket üzembe helyezni, illetve üzemben tartani, közmunkákat folytatni és kezdeményezni, közlekedést, ipart­ és kereskedelmet lábraállí­tani, munkaalkalmakat biztosítani, munkanél­küliséget megszüntetni, egészségügyet, szegény­ügyet, kultúrát megteremteni csakis úgy lehet, ha biztosítjuk a mindent mozgató energiát, a pénzt. Arról álmodni, hogy a külföldi tőke segé­lyünkre siet és egy önálló magyar jegybank valutáris feltételeit biztosítja, több okból nem lehet. Az egyik ok: Magyarország régi területi határainak és e területen belül levő kincseknek bolygatott és megszállott volta, másodszor a politikai helyzet, de legfőképen a mai területi korlátoltság mellett a bizalom hiánya. Eltekintve ezen okoktól, gondolnunk kell azzal is, hogy amíg a nemzet teljesítő és áldozatkészségével nem számoltunk, addig nem szabad elejteni azt az irányzatot, amely egy gazdaságilag tel­jesen független Magyarország megalapozását követeli, mert hiszen független az az ország lehet, amely önerejéből önállóan rendezkedik be, nem pedig a külföldi hitel szövevényes kötelezettségei közt vergődve óhajt önálló lenni. Ily körülmények között áll elő az a kér­­­dés: lehetne-e próbát tenni e tekintetben, hogy­­ a kormány még mielőtt alkotmányos alapon­­ álló törvényhozás lenne, elvben kimondaná, hogy egy önálló magyar nemzeti bank felállí­tását tervezi, mi végből felszólítja a nemzetet és pedig a jegybank felállításának esetére szóló előzetes kötelezettség vállalásánál arra, hogy valutáris alap létrehozatala érdekében ajánlja fel minden meglévő drágaságát, ezüstjét, ara­nyát és értéket képviselő ékköveit. A felaján­lásról bejelentő lapok útján kellene gondol­kodni és midőn azok együtt vannak, akkor lehetne egy összesítésből meggyőződni arról, hogy a felszólításnak milyen eredménye van, mert az eredménytől függene a jegybank sorsa. A kicsinyre sorvadt Magyarország népe korántsem szegény, sőt a viszonyokhoz mérten gazdagnak mondható. Földmívelő, iparos és kereskedő egyaránt birtokosa a háborús hasz­noknak és a vagyon ott van az elrejtett ezüst-és aranyérmekben, amelyek ma bizonyosan a földben elásva várják a jobb időket. Hiszem és vallom, hogy az elrejtett ezüst és arany értéke az egypár milliárdot nemcsak eléri, hanem meg is haladja. Ha ez előkerül, akkor már az önálló magyar nemzeti jegybank szinte parancsra szü­letik meg, ha pedig egy milliárd nem elég, jöjjön az ékszer, az ékkő az utolsó jegygyűrűig. O'sváth Andor: A magyarság segélykiáltása. Egy óránál alig többet megy a vonat s már nem vagyunk magyar területen. A szín­magyar Csallóköz, a legtisztább, legtősgyöke­resebb magyarság ősi lakóhelye s végig az egész magyar Dunának mentő cseh bitorlók megszállása alatt nyög. Keserves segélykiáltá­suk hangját hozza felénk a szél, ez kapja meg megrázó erővel lelkünket abban a felhívásban, melyet „A cseh megszállás alatt levő magyar­ság végrehajtó bizottsága" küldött szét s melyet az irridentizmus szent oltári lángjának szítására ime egész terjedelmében itt közlünk: Egy éve lesz immár, hogy Magyarország­nak a Duna balpartján levő, nagyrészben szín­tiszta magyar lakosságú területét, az akkori zavaros közállapotokat felhasználva, a csehek megszállották. Eleinte azt hangoztatták, hogy céljuk csak a közrend fenntartása, rövid idő m­úlva azon­ban megdöbbenéssel tapasztaltuk, hogy ez csak ürügy volt, s nyíltan kezdték hirdetni, hogy a megszállott területet a magukénak tartják. Könnyfátyolos szemmel, magyarságunk jö­vőjéért remegő léleknél egy év óta látjuk immár, mint szorítják vissza és tiporják le a csehek a magyarságot. A hivatalos nyelv színtiszta magyar vidé­keken is szerintök a tót, illetve a cseh, s min­den tisztviselőtől követelik nemcsak a tót, ha­nem a cseh nyelv megtanulását is, mert anélkül jövőjük nincs biztosítva. Teljesen magyar nyelvű községekben eltiltják a magyar isteni tiszteletet, behozzák a kizárólagos tót iskolai tannyelvet, eltiltják a földrajz és történelem tanítását. Ma­gyar nyelvű utca, üzlet s egyéb köz- és nyilvános felírásainkat eltávolítva, azokat tót felírással helyettesítik, s minden lehetőt elkövetnek, hogy a színtiszta magyar vidékeknek magyar jellegét máról holnapra a legerőszakosabb módon és eszközökkel megváltoztassák, elhomályosítsák. A magyar címert és a lelkünkkel összeforrott nyilvános szobrainkat ledöntögetve, sárba tiporva meggyalázzák. Magyarország védasszonya és Szent­ István ünnepének megülését megtiltják, viszont Massaryk köztársasági elnöknek után­vétellel minden iskola részére megküldött arc­képét megünnepelni kívánják. Kíméletet nem ismerő rekvirálással elhordták élelmi cikkeink nagy részét, s a legerőszakosabb évközökkel végrehajtott népszámlálás során meghamisítot­ták a magyarság népességi viszonyait feltüntető számadatokat. Ha ez állapot rövidesen meg nem változik, mi sors vár reánk, magyarokra, mint a teljes elnyomás és elüldözés, amidőn már most el­zavarják mindazokat a magyar tisztviselőket, akiket bármily selejtes cseh elemekkel helyet­tesíteni képesek? Ezideig némán tűrtük ez ál­lapotot, abban a reményben, hogy ez így sokáig nem maradhat, mert ez szégyene lenne az em­beriségnek, arculcsapása a győztes hatalmak által hirdetett elveknek, a népek önrendelkezési jogának, amelyhez való tántoríthatatlan ragasz­kodásunkat Komárom város törvényhatósági bi­zottsága 1919 július 24-én tartott alakuló köz­gyűlésén napirend előtt hozott egyhangú hatá­rozatával teljes nyíltsággal kifejezésre is juttatta. Háborgó lelkünk tovább nem hagy nyug­tot, követeli, hogy felemeljük tiltakozó sza­vunkat ez állapot ellen, amely a legkihívóbb módon lábbal tiprása önrendelkezési jogunknak. Rendíthetetlenül hisszük, hogy a tévútra vezetett győztes hatalmak népeinek lelkéből nem halt ki irányunkban az igazságérzet, amire hivatkozással kérjük, követeljük, hogy a ma­gyarság a csehek uralma alól mielőbb felszaba­díttassék, vagy legalább népszavazás elrende­lése által, amiként ez Teschen vidékére nézve történt, adassék meg neki a mód és lehetőség, hogy saját sorsa felől önmaga dönthessen. Nyíltan nem léphetünk fel, mert a csehek már most a hazaárulás vádját hangoztatva bitó­fát, golyót és vagyonelkobzást ígérnek minden­kinek, aki a népek önrendelkezési jogára hivat­kozva népszavazás útján hozzászólni kíván az itteni magyarság jövő sorsának kérdéséhez. Állításaink az első betűtől az utolsóig a valóságnak mindenben megfelelnek, erről bárki meggyőződhetik. A csehek uralma alatt sinylődő másfél millió magyarság várja megszabadítását gyászos szolgaságából és a népek lelkiismeretétől teljes elszántsággal kér életet vagy halált. A Korona­ utca 35. számú ház 1015 - ös fundussal, rajta nagy házikerttel, melynek földje kiváló minőségű termőföld, szabadkézből eladó. A ház különösen gazdálkodási célokra igen alkalmas. =. Bővebb felvilágosítással szolgál Selinko Manó Rákóczi­ utca 6.-ik szám alatt.

Next