Pápai Hirlap, 1921 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1921-02-26 / 9. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Laptulajdonos főszerkesztő: Kiadóhivatal: Petőfi­ Utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetési árak: Egész évre 60, félévre 30, negyedévre 15 K. Egyes szám ára 1­50 korona. dr. KŐRÖS ENDRE: Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Irredenta tízparancsolat. I. parancsolat. Ne feledd soha, hogy a földig alá­zott, meggyalázott magyar nemzet gyer­meke vagy. Éjjel, ha felébredsz, akkor is jusson eszedbe, hogy testvéreid milliói gaz martalócok durva, kegyetlen rabságát szenvedik. II. parancsolat. Ne érezz addig igaz örömet, ne le­gyen addig igazi ünneped, mig szenvedő testvéreid újból szabadok nem lesznek. III. parancsolat. Hidd és hirdesd, hogy nem lesz addig béke, nem lesz addig ezerféle nyomorúságunknak vége, míg országun­kat vissza nem foglaltuk. IV. parancsolat. Tégy szent fogadást, hogy minden erőddel, minden eszközzel hazád vissza­szerzésén dolgozol. V. parancsolat. Tekintsd ellenségednek és dolgoz­zál megrontásán, ki önző érdekből, vagy a kishitűek gyávaságával megnyugvásról, beletörődésről beszél. Ne kíméld őket, mert nekik nem fáj a haza sorsa. VI. parancsolat. Aki azt mondja, hogy előbb erősöd­jünk meg, s csak azután gondoljunk a rablók kiverésére, annak vágd a szemébe, hogy hazudik, hogy az üzletét, állását vagy egyéb érdekét félti. Biztosra vehe­ted, hogy azért beszél Ügy a hitvány, mert Csonkamagyarországon is boldo­gulni tud. Annyi erőnk van még és annyi segítségünk lesz a megszállott területe­ken, hogy végezhetünk ellenségeinkkel. Csak parancsolni és cselekedni tudó ve­zető kell. VII. parancsolat. Törekedj ellenségeink belső züllését elősegíteni. Minden eszköz, amit ellenük felhasználsz, szent, ha igaz, becsületes szándék vezet, hogy hazádnak használjál. VIII. parancsolat. Ne támogass ingatag, megalkuvó, meghátráló, erőt nem mutató kormány­zatot. IX. parancsolat. Fölöslegedből áldozz a haza meg­mentésére. X. parancsolat. Mindaddig, mig hazánkat vissza nem szereztük, ne légy se keresztény, se keresztyén, se liberális, se reakciós, se kisgazda, se nagygazda, se egyesült, se kilépett, se legitimista, se szabad választó, hanem elszánt, egyedül a maga erejében a bizó, elkeseredett dühvel, boszuval eltelt, leszámolást türelmetlenül követelő, irgalmat nem ismerő, vad, pogány magyar. (Magyar Irredenta.) A Pápavidéki Mezőgazdák Szövetkezete. A háború előtti években gazdasági egye­sületeink nagy része igen csekély működést fejtett ki, ami jó részben az anyagi eszközök hiányának tudható be. Mert mintha a magyar gazda nem lett volna „társas lény" : olyan kevés tagja volt egyik-másik egyesületünknek és még kevesebben vettek aktív részt az egyesület munkálkodásában. Pedig hogy az együttműkö­dés hasznát meglássák gazdáink, nem is kellett még csak a szomszéd Ausztriába sem fáradni, mert elég szép példát láthattak egyik-másik dunántúli vármegyében is. A kommunizmus után, mikor a szervez­kedés ereje olyan nyilvánvalóvá vált, mert hiszen a hazánk lakosságának alig néhány %-át tevő ipari munkásság épen nagy szervezettségénél fogva lett úrrá a társadalom többi osztályai felett a forradalmakban: mintha megváltozott volna az addigi közönyösség. Az egyesületek a réginél jóval nagyobb taglétszámmal alakultak újra, felvévén most már magukba az addig leginkább idegenkedő kisgazdák nagy tömegeit is; sok helyütt, mint Veszprém vármegyében is, az anyaegyesület támogatására járási szerveze­tek is alakultak. De ez a nagy felbuzdulás is sok esetben szalmalángnak bizonyult; most pedig, mikor gazdaközönségünk régi óhajtása, e jelentékeny foglalkozási ág hivatalos érdekképviselete, a mezőgazdasági kamara, a megvalósulás küszö­bén áll, sokan azt kérdezik: mi szükség van most már a gazdatársadalmi szervezetekre? Pedig a termelés és főkép az értékesítés irányítása a jövőben is a gazdaközönség szabad szervezeteire hárul. Csakhogy, mert az értéke­sítés irányításához és a termelés eszközeinek megszerzéséhez nagyobb anyagi erő szükséges, mint amilyennel a tagdíjakból élő egyesületek jó része rendelkezik, át kell alakulniok szövet­kezetekké vagy legalább is kebelükben szövet­kezeteket alakítaniuk, amelyek nemcsak a szük­séges tőkét könnyebben megszerezhetik, hanem, üzleti természetüknél fogva, mozgékonyabbak is lehetnek, mint a többé-kevésbbé bürokratikus formák közé szorított egyesületek. A „Pápavidéki Gazdák Szövetsége" is belátta ezt és ezért megalakította a „Pápavidéki Mezőgazdák Szövetkezeteit. Ez a szövetkezet, a fokozatos fejlődés elvét követve, egyelőre arra törekszik, hogy a gazda­közönségnek az üzem folytatásához szükséges cikkek beszerzését megkönnyítse, de belátható időn belül áttér arra is, hogy a mezőgazdaság értékesítésre váró terményeit a fogyasztás szá­mára közvetítse. Még távolabbi jövőnek feladata lesz azután különböző, a mezőgazdaság céljait szolgáló iparvállalatok létesítése. Hogy azonban a szövetkezet kitűzött céljait elérhesse, szüksége van a járás gazdaközönségének intenzív támo­gatására. A szövetkezéstől jelenleg még idegenkedő gazdaközönséget, főként a kisgazdákat, a községi gazdakörök útján kellene az eszmének meg­nyerni. A szövetkezés elsősorban a közép- és kisbirtokosnak válik hasznára; a nagybirtok úgy a beszerzés, mint az értékesítés terén föl­tétlenül amúgy is előnyösebb helyzetben van. A gazdakörökben kellene az „egy mindnyá­junkért, mindnyájan egyért" elvének meleg­ágyának lenni; onnan kellene a szövetkezeti eszme zsenge palántájának széles rétegekben gyökeret verni. Azért a falvak vezetőinek mit sem lehetne jobban ajánlani, mint a gazda­körök szervezésével való jóindulatú foglalkozást. A gazdakörök nemcsak az egyesületek és szövetkezetek expozitúrái gyanánt szolgálhatná­nak, hanem emelni lehetne általuk a kisgazda­közönség társadalmi színvonalát is. Hiszen ma a legtöbb községben az egyetlen szórakozás — a korcsma, a gazdakör lapok járatásával, idő­vel népkönyvtár létesítésével, és az aktuális kérdéseknek a község vezető elemei részvételé­vel történő megtárgyalása útján alkalmat adn­a a pihenés óráinak hasznosabb, élvezetesebb el­töltésére. Idővel vetítőgépet is szerezhetnének, ismeretterjesztő előadások tartásának meg­könnyítésére , sőt a fiatalabb tagok műkedvelő színielőadások tartására is vállalkozhatnának, mint azt már Győr megyében sok helyen látjuk. De emelkednék a gazdakörökbe való tömörülés útján az osztály-öntudat is, amire pedig kisgazdáinknak ugyancsak szükségük van; nem azért, hogy a társadalom egyéb rétegei felett uralomra törekedjenek, különféle szép jelszavak alatt mindig hanem meg­támadható érdekeik védelmére. Eljöhet az idő ismét és úgy látszik, köze­leg, mikor ismét azok kerülnek hatalomra, akik azt hiszik, hogy a gazda verejtékes munkája gyümölcséhez legkevesebb joga­­ magának a gazdának van. Ezekkel az időkkel szemben csak úgy tudunk megállani, csak úgy tudunk azokkal megküzdeni, ha felkészülve várjuk azo­kat. A felkészülés egyik módja, az ellenállás egyik, sikert ígérő eszköze az is, ha anyagi érdekeink védelmére szövetkezetekbe tömörü­lünk. Természetesen egy szövetkezet keretében bajosan lehet mindazt megvalósítani, amit a a szövetkezeti eszme hívei az erők egyesítése révén elérni szeretnének. A szövetkezetek egész láncolatát kell kiépíteni ahhoz, hogy a célt igazán elérhessük. Szövetkezeti szempontból fejlett országokban is azt látjuk, hogy egymás­­ mellett működnek külön fogyasztási-, értékesítő-, állatbiztosító- és tejszövetkezetek.­­ A szövetkezeti hálózat irányítása lehetne azután a gazdatársadalmi szervezetek feladata. Ezek a különböző célú szövetkezetek tagjaiból állván, mintegy a „szövetkezetek szövetkezete” gyanánt szerepelnének; működésük közvetítője egy igazgatóság-féle szervezet lehetne, mely a szövetkezeti vezetőkből és az egyes szövetkeze­tek kiküldötteiből állván, a szövetkezetek irá­nyító, ellenőrző fóruma lenne. Schriffker László: I LUBIENSKI JÁNOS gróf­­ Egy kép elevenedik meg előttem, ide s­tova" két év előtti időből, a viharzó lelkesedés, a tüzes harckészség idejéből ... 1914 augusz­tus 7. A pápai honvéd-tér. Cserlombos huszár­csapat. Sátorban felállított oltár. Mise. A fegyve­rek megáldása. Eskütétel. Egy ezred, mint egy ember esküszik. Harsogva száll az eskü az ég­nek. És ezernek hangjából kiharsog, kidörg egy mindennél ércesebb hang, az ezredesé. Fel­tartott két ujjával, égnek emelt pillantással, mindenkinél erősebb hittel, nagyobb elszánás­sal esküszik a magyar ezredes, a lengyel gróf, esküt, meg nem szeghető, örökre lekötelező esküt, hűségre a magyar haza, a magyar király, bosznrú a régi, a közös ellenség, az orosz ellen. Azt a hatalmas, azt a nagy esküt, amel­­lyel Lubienski János gróf derék huszárjai élén a harctérre elindult, senki nálánál hívebben és becsületesebben meg nem tartotta. Balsorsok balsorsa, fekete végzet jutott a budapesti lovas­hadosztály kötelékében a pápai ezrednek osztály-

Next