Pápai Közlöny, 1892 (2. évfolyam, 49-66. szám)
1892-10-09 / 55. szám
ftVásodik évf. Pápa, október 9 55. szám. Közérdekű független hetilap. — Megjelenik : minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések Kéziratok vissza nem adatnak, és nyistterek felvétetnek a kiadóhivatalban. Előfizetési felhívás PÁPAI KÖZLÖNY közérdekű független hetilapra. Október elején új előfizetést nyitunk független hetilapunkra, melyre a lap t. barátainak támogatását kérjük. A választásokon kívül a szabadon gondolkozó független polgárság egyedüli tere a sajtó, melyben eszméit és irányelveit képviselheti s mi örömmel látjuk, hogy működésünk, melylyel a városnál uralkodó kapkodásnak, nek s terv nélküliségnek fejetlenségútjába vágunk, széles körben viszhangra talált. Ezután is ellenőrizzük a hatóságot, hogy a polgárság filéreivel kényelműen ne bánjon ; ellenőrizzük a mai kulturharczot proklamáló világban azt, hogy egyik vallásfelekezet a másik rovására ne hatalmaskodjék ; képviseljük a józan haladást és fejlődést, de elitéljük a slendriánságot ; nem szününk meg agitálni Pápa vármegye érdekében, mely ügyben lapunk méltó feltűnést keltett tartalmas vezérczikkeivel ; a kereskedelem, ipar és gazdaság érdekeit folyton szem előtt tartjuk. Különösen felhívjuk a t. vidéki előfizetők figyelmét hátralékainak beküldésére. Hazafias tisztelettel a „PAPAI KÖZLÖNY" szerkesztősége és kiadóhivatala. ít Füstbe ment remény. Egy gondolat csiklandozza Agyamat: Ugyan mire is neveljem Fiamat ? Hivatalnok — amit szeretném Ha lenne ! Mi örömem telnék akkor ő benne ! . . . Újságíró legyen ? Amdo : Ez sem jó ! . . . Pedig nagyúr, mert kezében A sajtó . . . Mi haszna ! ha terhesb állás Másoknál! . . . Ily pályára, drága fiam, Kár volnál! Színész legyen a Talmi Király Trón nélkül .... Játék után — való áll be S beszédül ! Ügyvéd legyen ? S perlekedjék Másoknak! . . « . Ébredjünk. Amitől annyira rettegtünk bekövetkezett A mult vasárnapi lapok hozták, és hivatalosan is konstatáltatok, hogy az ázsiai kolera a fővárosban fellépett. Nem akarunk reflektálni azon megbocsáthatlan mulasztásokra melyekkel a főváros hatósága a járvány elharapódzását elősegítette, — eléggé illustrálta azt a fővárosi sajtó, — mi csak morális kötelességünknek ránk eleget tenni, amidőn Pápa akaváros hatóságát lethargikus álmából felkeltjük, és kötelességük teljesítésére utaljuk. A legnagyobb felháborodással kell constatálnunk hogy a városi hatóság, mindez ideig absolute semmit tett arra hogy nézve, elejét vegye azon veszélynek, amely Pápa városát fenyegeti. Valóban ha lett volna kételyünk az iránt, hogy a városi hatóság és pedig elsősorban a polgármester nem felel meg hivatásának, a mostani tapasztalatok után nem kételkedhetnénk ebben. Kijelentjük, hogy az esetleg bekövetkezendő csapásért elsősorban a polgármester a felelős, aki a legszükségesebb intézkedéseket elmulasztja a járvány csírájában való elfojtására. De felelőssé kell tennünk az egészségügyi bizottságot, élén a városi főorvossal azért a hanyagságért, melyet, minden terén tapasztalunk eddig elé. Figyelmeztetjük a város intéző közegeit, hogy a lakosság igen türelmes addig mig veszély nincs, de a bekövetkezendő járvány eshetőségénél a türelemnek határa lesz, és így ismételten követeljük, hogy a legnagyobb eréllyel, a legnagyobb szigorúsággal, határt nem ismerő odaadással és önfeláldozással teljesítsék kötelességüket, melyet joggal megkívánhatunk, melynek teljesítésével nemcsak Pápa városának és hanem az egész országnak vidékének, tartoznak. Ha az ország többi nagyobb városai Kassa, Arad, Temesvár, Pozsony, stb. meg tudja tenni a szükséges óvintézkedéseket, hogy a veszélyt elhárítsa és csírájában elfojtsa a járványt, szükségképpen kell, hogy ez sikerüljön itt is, ha megvan a hozzá kellő odaadás, a kellő akarat, a kellő kvalifikálio. ílol van nagyobb szükség az óvintézkedések sürgős megtételére mint nálunk — Pápán. Itt ahol rendes körülmények között is, (a Tapolca vize, a bűzös csatornák, szóval a malmák fészke) az egészségi viszonyokkal retrográd lépésben haladunk. Kettős eréllyel kell tehát hozzálátnunk, hogy tekintve a már úgyis szomorú egészségi viszonyainkat e szörnyű látogatástól városunkat amenyire csak lehet megóvjuk. Első sorban a vasúton a rendes inspektió rendeltessék el. Minden Budapest felől érkező vonathoz orvos küldessék ki, hogy az érkező utasokat definificiálja. Nem passzió ! mert sok rosszat Ráfognak. Költő legyen ? Nem tanácsos .... Mert sok van. Szebb hivatást fedeztem fel Fiamban ! Egyik sem lesz ! Papnak adom. S remélem : Püspökségét nemsokára Megérem ! * * * Múlik idő, s tanév vége Eljött már . . . Megbukott, hát, lesz belőle Csak hordái ! . . . . GaspariCs Víncze. A paraszt kliens. — Rajz egy vidéki ügyvédi irodából. — Reggeli 9 óra van. A principális köz és váltó ügyvéd ur ott ül irodájában s ugyancsak eresztgeti a füstöt egy havanna szivarból. Egész halmaz perirat hever előtte, tanulmányozza a Káró Mihály contra Fejes István-féle bűnügyet, melyben ő, mint a törvényszék által kirendelt védő fog szerepelni a legközelebb megtartandó végtárgyaláson. Mélyen el van merülve a principális a periratok átolvasásában, mert nem is hallja, hogy ajtaján kopogtat valaki. Boldog András öaöglei jómódú gazdaember félóra óta ácsorog már az előszobában néhányszor meg is kopogtatta azóta az iroda ajtaját, de bizonyan nem szólt ki egy szóval sem senki, hogy „szabad!” Pedig hát sietős a dolga, mert egy kis életet hozott be eladni a hetipiacra, aztán nem maradt a Jankó gyereken kívül senki a kocsi mellett, az meg olyan élhetetlen kölyök, ha a városba hozza az édesapja , akár elhajthatják miatta a kocsi életet. Olyan türelmetlenül jár fel- 8 alá Boldog András uram, hogy már a bajusza végét is rágdossa nagy türelmetlenségében, gondolván, hogy ezzel is majd csak jobban telik az idő. Bizony pedig nem igen futja ki az időből az ácsorgás, mert a falusi embernek ezer a baja, ha bejön a városba. Már sehogysem bírja bevárni, hogy mikor nyílik meg az irodaajtó, odaközelit meginti megkopogtatja az ajtót, de bizonnan még most sem szól ki senki. Bátorságot vesz tehát magának egyik kezével megfogja az ajtó kilincsét, a másikkal leveszi a kalapot fejéről s szép csendesen benyitja az ajtót. A mint meglátja, hogy a sens fiskárius ur az íróasztalnál ül, bátran lép a szobába, beteszi maga után az ajtót, végig simítja dus hajzatát, megjön