Pápai Közlöny, 1898 (8. évfolyam, 1-51. szám)

1898-09-11 / 37. szám

Közérdekű független hetilap.­­ Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 írt. Negyed évre 7 frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban,* és Nobel Ármin könyvkereskedésében Költségvetés után. Pápa város jövő évi költségvetési előirányzatát letárgyalván, arra a meg­győződésre,jutatott bennünket, hogy az intéző körök szakítottak a régi slen­drián rendszerrel s komoly megfonto­lás tárgyává tették a város mikénti gazdálkodását. Örömmel kons­atáljuk, hogy szólalásunk nem volt a pusztában fel­el-hangzott szó s az arra hivatott egyé­nek hivatásuk teljes tudatában közre­működtek a város kvótájának megálla­pításában. Mindazok, kik a költségvetés tárgyalás folyamán végig meggyőződhettek, mily fontos hallgattók­latot teljesítettek akár, midőn a szolga­költ­ségvetés érdekében ott ahol arra szük­ség volt szót­, emeltek s nem nézték közönyei, mint gazdálkodnak a város vagyonával. Ezen érdeklődés okozta azt, hogy az előirányzott 51,2% pótadó 44-30- ra lett redukálva. .Ezzel korántsem azt akarjuk mondani, hogy kevés a pótadó s hogy örülünk ennek, mert igen jól tudjuk, hogy egy város­erősítés eszkö­zeinek megszerzéséhez és fentartásához pénz kell s ez a pénz legnagyobb részben a községi pótladóból kerül ki, kivált nálunk, a­hol a városnak mint ilyenek , absolut semi vagyona nincs, de mindenesetre vívmánynak tartjuk, hogy végre valahára vannak egyének, kik költségvetésünket tanulmányozzák tisz­ta képet nyújtanak az állapotok felöl, s nem szavaznak meg hübeli balázs mód­ra mindent — mint tették eddig. Mi, kik figyelemmel kisérjük a vá­ros közügyeit s ott a hol kell tiltó szavunkat emeljük fel minden rend­szertelen gazdálkodás ellen, époly elis­meréssel vagyunk azok iránt, kik köz­ügyeink érdekét szivén viselik. Ily el­ismerést kell ez alkalommal szavaznunk dr. Antal Géza, Steinberger Lipót és Krausz József I. képviselőknek, kik a költségvetés alkalmával , odaadással és szakértelemmel legnagyobb boncol­gatták a költségvetés egyes­ tételeit,­­mi arra hagy következtetni, hogy tanul­mány tárgyává tették egész költ­ségvetést. Mi hírlapírói kötelességünket véljük teljesíteni azzal, hogy rámutattunk ezeji örvendetes fordulatra amennyiben most már hisszük és reméljük, hogy a "vá­rosházán céltudatos gazdálkodás vál­totta föl az azelőtti fejetlenséget.­­Elis­merés és köszönet érte mindazoknak, kik hivatásuk teljes tudatában módot nyújtanak arra, hogy végre valahára városunk foganasithatjuk emelése ér­dekében kitűzött czéltudatos terveinket. Ha igy folytatjuk, ugy-sok remény­nyel nézhetünk­­ városunk fellendülése és haladása elé. -Pollatsek Frigyes: Városi közgyűlés, 1893. szeptember 5. Pápa város képviselőtestület f. hó 5-én délelőtt 9 órakor évi rendes köz­gyűlést tartott, a­melyen több fontos ügy elintézése után a város­ jövő évi költségvetés előirányzata­ is meg lett állapítva. A közgyűlés folytatólagos volt am­ennyib­n délben az ülés felfüggesz­tetek és délután 3 órakor folytatódott. Nem sokan vettek részt a köz­gyűlésen, de annál nagyobb­­ érdeklő­dést fejtettek ki a költségvetés irán­t a megjelentek. " A közgyűlés­ lefolyását adjuk a következőkhez : j • ; -Elnöki ő polgármester úr a képviselő tag urakat üdvözölve a gyűlést megnyitja s a felveendő jegyzőkönyv hitelesitésére Stein­berger Lipót, Gaál János,­ Walter Sán­dor, Lippert Sa. ^ és JVehman Gábor képviselő urakat kérte­ fel. T Bfli .fe A költő halála. Irta: Lázár Béla. A szobára rászakadt s félhomály. Havas házfedők csilláma csillogott be a jégvirágos ablakon. A szoba jobb oldalára fénysugarak verődtek. Az asztalon íróeszköz, a szekrény tetején könyvek. A kopottas bőrdiványon ké­pes újságok, balfelől nyitott ágyon nagynéha halkan lélegző beteg ember nyögött. Dérver­tes rikás haja, megeresztett szakálla, sárgás arczszínét még jobban kiemelte. Hogy a szomszéd toronyóra kiütötte az esti hajót, felvette beteg járatú tekintetét és megmoz­gott. Fel akart ülni, de érezte, hogy nincs ereje. Pedig hirtelen valami kéjes zsibbadság fogta el, szúró fájdalmai megszűntek, arczára mámorító világosság borult s lelke gyorsan villanatszerüen dobta maga elé múltjának emlékeit. Egyszerre csak arra a kis bihari falura emlékezett, a­hol ő mezítláb futkosta be a határt. Meg járt iskolába és tanulta a latin grammatikát, a kis tükröt s egy húszast ka­pott az egzámenen. Az öreg­­­ főtisztelendő ur megveregette a vállát . .. A húszason czuk­rot vásárolt s megosztotta leánytestvéreivel. Azok villogtak, ugráltak,'kiabáltak ; Pál adta . . . Pál kapta ... Egyszerre csak látja magát amint ül az asztalánál, este van; a kollégiumban nincs már senki s hozza be a kapus a „Regélő" t, benne egy verse s jön mellé egy levél a szi­gorú Bajza dicséretével. A fiuk kántálást rendeznek, s attól kezdve hazajövet poétá­nak titulálják. Nini, most az öreg Szemere Pált látja. — Áldás reád- öcsém . . . susogja az agg és homlokon csókolja . . . A beteg ember érzi még a leheletét! Behunyja a szemét és életének egy má­sik jelenete jelenik meg előtte. Megpillant azután hirtelen egy vad kozákot a szebeni csatában. Arczát a gyűlölet eltorzítja, ráront körű fogják, aztán védekezik elszántani, már már sasztalan, mikor hátulról segítséget kap, és jó pajtása Déry Pista megmenti. Öt seb­től is vérzik . . . A szívére hat az emléke, gyöngének érzi ismét magát, mint a kórházban, hol fet­rengeni kellett hónapokig, míglen bajtársai védték a hazát. Hogy kikerült — megválto­zott a világ ... . Mi. Aztán a dunaparti sétára emlékszik, mikor Deák Ferenncczel megbeszélték az uj lap programmját.­­­ •­­•­ — Okosan és óvatosan írjál ... mondta az öreg. Most nincs itt az ideje a heveske­désnek! . . . Ha az öreg ur még élne.­.. Nem volna igy e'hagyatva, nem élt volna segélypénzen, mig a többiek, nagy urak, méltóságos haza­fiak lettek, mert megalkudtak az elvekkel, el­magyarázták azokat, csakhogy konczhoz jus­sanak. No neki nem kellett ! Mialatt lelkére mindjobban ráborult a homály, dohogott még mindég : — Nem kellett! ... se testemnek, se lelkemnek ! Csak még egyszer! Hej, ha még egyszer épkézláb ember .'­. . De egyre gyöngült. Mosoly húzódott az arczán, mire gondolt, mit látott ? Az eget, vagy újra egészségesnek képzelte magát jó erőben, jó étvág­gyal ? Vagy egy költői gon­dolat nyugtatta meg . Ám megnyugodott — örökre. A szemei nyitva maradtak, csak az álla esett le. Egyéb­ként mozdulatlan, a szívverése elállt, nem lélegzett többé, meghalt. A szobára sötétsé f­­i» a megyeházzal szemben. A raktáron levő összes kész férfi, fü­l és gyermek ruhák saját készítményeink. Mérték szerint:­ megrendelések ízlé­ses és elegáns kiállításban, ugy hazai valamint angol és franczia gyapja szövetekből feltűnő olcsón eszközöltettnek.

Next