Pápai Közlöny, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1899-03-26 / 13. szám
IX. évfolyam. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Pápa, 1899. márczus 26. 13. szám. v jm •• Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében Vége a komédiának! A mit jósoltunk, megtörtént! Azon mozgalom, melynek célja volt, hogy a tanitóképezdének a földmives iskola közelében való kiépítését megakadályozza s egy uj telek kijelölését eredményezze, dugába dölt azon rendkívüli közgyűlésen, melyet a mozgalom vezetői provokáltak. Nem szivesen konstatájuk ezt, mert ha valaki, úgy mi kész örömmel és lelkesedéssel fogadtuk volna ezen mozgalom sikerét, hisz mi éveken át kardoskodtunk ezen eszme mellett, s hogy a mozgalom megindítói nem értek el sikert csak saját maguknak tehetnek szemrehányást. Ezen állításunkat mindannyian igazolhatják, kik figyelemmel kísérték ezen telekügy kérdésében elfoglalt álláspontunkat, de kénytelenek most már azok is igazolni ezt, kik megindították ugyan ez értelemben a mozgalmat — de későn. Nagyon helyesen mondotta egy képviselő a rendkívüli közgyűlésen, hogy a rettentési elmélet a mai korban elavult, csakhogy ezen helyes állítását nem vitte át a gyakorlatba. Igazsága volt, mert valahányszor a tanítóképezde telekkérdése szóba jött mindannyiszor azzal ijeszgettek bennünket, hogy addig polemizálunk, míg majd unottá tesszük ezt felsőbb helyen és a tanítóképezde felállítását városunkban veszélyeztetni fogjuk. De tudva azt, hogy a rettentési elmélet már elavult, miért nem volt szószólója akkor, midőn ezzel a mumussal ijeszgették ? Két év óta folyik már ez az ádáz vita, miért nem léptek fel kategorice s mondták volna meg azt, amit most tudtak ezen helytelen tervezet ellen érvül felhozni. Azon elmélet, hogy ami késik az nem múlik, ez esetben nem vált be, de nem is válhatott be Eladták az időt, pedig elégszer költögettük azokat kik most álmos fővel másokra igyekesznek hárítani az ódiumot, hogy a tanítóképezde nem oda lesz építve ahová a város közvéleménye óhajtaná. Mi számtalanszor tolmácsoltuk a közvélemény hangos feljajdulását az ügyben, de ép azoknál kik most kézzel-lábbal erőlködtek, ezen felszólalásaink süket fülekre találtak. Nem akarunk vádolni senkit, de be fogják látni, hogy igazat mondunk. Mindazok, kik ezen mozgalom vezetői voltak, bár későn, de öntudatra ébredtek s mi ezzel szemben is tartozunk elismeréssel adózni. Ők legalább elmondhatják magukról, hogy mindent elkövettek ez érdemben s nyugodt lelkiismerettel várják a fejleményeket.Ép ezért nem is helyeseljük a rendkívüli közgyűlés határozatát, mely teljesen ignorálta a mozgalom vezetőinek-1 indítványát, hogy ez érdemben ,egy küldöttség menesztessék a kultuszminiszterhez. • Ebben semminemű főben járó bűnt nem láttunk volna. A rettentési elmélet lólábát látjuk ebben is. A miniszter vagy határozott már a telekkérdésben vagy nem. Határozott, úgy egyszerűen kijelentette volna, hogy ebben az ügyben már nem változtat wámmm Mommtt ifjúsig. Óh, ha veled repülhetnék! Erdős ormon megülhetnék ! Óh, mi áldás látni, tudni ! E szép földet körülfutni ! Nem rut, nem rut ez az élet, Mig az elme meg nem érett ; Képzeletünk el nem fásul, Szivünk, lelkünk meg nem másul . •Mig nem értjük önmagunkat, Érthetetlen bánatunkat ! Csak annak fáj bánat, kétség, Ki már érti szenvedését. Az a beteg, a nagy beteg, Ki már tudja, miért remeg, Hogy a nagy seb be nem forrhat, Hogy ő abba bele sorvad. Ha eltűnt a szép igézet S nem ragad el a természet Nem ád kedvet erdők zöldje, Üde rétek tündérvölgye , Elvesztvén az ifjúságot, Elvesztettük a világot! . . . Óh, ha veled repülhetnék! Erdős ormon megülhetnék ! Óh, mi áldás látni, tudni ! E szép földet körülfutni ! Nem rut, nem rut ez az élet, Mig az elme meg nem érett ; Képzeletünk el nem fásul, Szivünk, lelkünk meg nem másul . •Mig nem értjük önmagunkat, Érthetetlen bánatunkat ! Csak annak fáj bánat, kétség, ki már érti szenvedését. Az a beteg, a nagy beteg, Ki már tudja, miért remeg, Hogy a nagy seb be nem forrhat, Hogy ő abba bele sorvad. Ha eltűnt a szép igézet S nem ragad el a természet Nem ád kedvet erdők zöldje, Üde rétek tündérvölgye , Elvesztvén az ifjúságot, Elvesztettük a világot! . . . Igen ! Én elismerem, hogy féltékeny vagyok ; miért is tagadnám ? Hiszen férjem vagy! — Talán szégyen az, hogy mindenek fölött szeretlek ? Örömmel áldoztam neked ifjúságomat s gyermekeidnek napom és éjjelem minden perczét; — reátok ha ébren vagyok,..s" rólatok álmodom, ha lehajtom fejemet. A ti jólétetek fáradhatatlan tevékenységre serkent s a ti bologizástok egyedüli életemnek. És midőn igy szeretlek titeteket, óhajtanám, hogy azt, kit mindenek felett szerttek, sohase nélkülözzem, hogy holmi kicsinyes dolgokért ne hanyagoljon el engemet. És ebben nem találok semmi restelni valót! Te tudod legjobban, mily hálás vagyok a legkisebb figyelemért és irányodban, mint derül fel a kczom, ha te közönnyel eltelve ásítozol mellettem ! Ha megtörténik, hogy este korában térsz haza és engem szobában egyedül ülve találsz pamlagon s mellém helyezkedve ugy, mint egykor, karoddal átölelve , derekamat, mig másik kezeddel fejemet keblemre vonva tartod és én felbátorítva ennyi kedvesség által, ajkamat csokra kérve nyújtom feléd. Singer Mihály és Fia Atifia* A raktáron levő összes kész férfi, fiú és gyermekruhák saját készítményeink. Mérték szerinti megrendelések izlés és elegáns kiállításban, ugy hazai valamint angol és franczia gyapjú rivetekből feltűnő olcsóo. eszközöltetnek. Óh, elveszett ifjúságom, Egészségem, vidámságom ! Hegyoldalak vig patakja, Zugó-morgó zuhatagja, Felhős tájon üde reggel : Jöjj még vissza, jöjj még egyszer ! Ülve csöndes hegyoldalban Dudorásznék mélán, halkan ; Lelkesedés borzongatna Fölemelő gondolatra ; Eltelnének balga eszmék S csak éreznék, csak éreznék ! Ugrándoznám kőről-köre Árkon, mesgyén, csak előre ! Lázban égne forró vérem, Mig a tetőt el nem érem, S a magas hegy kopasz vállán A tájt tele kiabálnám. Ábrándozó, szőke felleg, Habos, könnyű, mint lehellet, Egy féltékeny asszony szenvedése, Egy féltékeny asszony szenvedése, Igen ! Én elismerem, hogy féltékeny vagyok ; miért is tagadnám ? Hiszen férjem vagy! — Talán szégyen az, hogy mindenek fölött szeretlek ? Örömmel áldoztam neked ifjúságomat s gyermekeidnek napom és éjjelem minden perczét; — reátok ha ébren vagyok,,.s" rólatok álmodom, ha lehajtom fejemet. A ti jólétetek fáradhatatlan tevékenységre serkent s a tipologizástok egyedüli életemnek. És midőn igy szeretlek titeteket, óhajtanám, hogy azt, kit mindenek felett szerttek, sohase nélkülözzem, hogy holmi kicsinyes dolgokért ne hanyagoljon el engemet. És ebben nem találok semmi restelni valót! Te tudod legjobban, mily hálás vagyok a legkisebb figyelemért és irányodban; mint derül fel a kczom, ha te közönnyel eltelve ásítozol mellettem ! Ha megtörténik, hogy este korában térsz haza és engem szobában egyedül ülve találsz pamlagon sv mellém helyezkedve ugy, mint egykor, karoddal átölelve , derekamat, mig másik kezeddel fejemet keblemre vonva tartod és én felbátorítva ennyi kedvesség által, ajkamat csokra kérve nyújtom feléd,