Pápai Közlöny, 1920 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1920-11-21 / 47. szám

csenek tekintettel a gyakorlati életre és a kiskereskedői forgalom A becsületes kereskedő, aki természetére­ ragaszkodni akar a törvény és szigorúan rendelet intézkedéseihez, annyi irka-firkát kényte­len nap-nap után végezni, hogy erre még közepes forgalom mellett is külön sze­mélyzetre lesz szüksége. Vajjon miből térüljön meg az ezzel foglalkozó alkal­mazottak fizetése? Persze magától érte­tődik, hogy a bonyolódott följegyzések ellenőrzése szintén nem lesz valami egy­szerű dolog és erre az államnak is nagy apparátust kell majd beállítania. Könnyen megeshetik az a furcsaság, hogy az adó kirovása és beszedése az államkincstár­nak nagyobb költségeket fog okozni, mint az adó összege, utasítás a benne előírt A végrehajtási kötelezettségek megszegését vagy elmulasztását majdnem kivétel nélkül adócsalásnak minősíti, ami a gyakorlatba átvive azt jelenti, hogy fényűzési cikkek adás-vételével foglalkozó minden kereskedő feje fölött Damokles kardjaként lebeg majd annak a veszélye, hogy adócsalás címén bűnvádi eljárás alá vonják. Érthető tehát, hogy a törvényt és az annak végrehajtásáról intézkedő kormány­rendeletet a kereskedők ijedelmes elé­gedetlenséggel fogadták és annak meg­változtatását sürgetik. A kereskedelmi érdekképviseleteknek és testületeknek ennélfogva elutasíthatlan erkölcsi kötelességük, hogy a rosszul informált pénzügyminisztertől ezt a kér­dést föllebbezzék meg a jobban infor­mált pénzügyminiszterhez, hogy addig is, míg a törvény novelláris módosítását kieszközölni lehet, legalább a végrehaj­tási utasításnak a gyakorlatban kivihe­tetlen rendelkezéseit sürgősen megváltoz­tassa. mora nóta", mert folytonosan perlekednek, de azért mégis csak nóta. A fekete szombat nálunk Pápán is szo­morú hangulatot teremtett, de mi is csak a régi jelszóval fogadtuk ezt a csapást is. Meg­tartottuk a régi jó szokást és szomorúan tovább vigadunk, ha van reá alkalom. Ez már nálunk bevett szokás és jóllehet sokan diffamáltan fogadják ezt a gondolkozást, de végeredményé­ben mégis csak beigazolódik az, hogy nem jó az ördögöt a falra festeni. Jó képet mutatunk a szomorú valósághoz és inkább sajnálkozunk mi mások felett, minthogy mások sajnálkozza­nak mi felettünk. S tényleg ez a trükk rende­sen be is szokott válni. Ebben a tudatban ezután nem is hagyjuk magunkat feszélyezni. Megtartjuk a mulatságo­kat, elintézzük a már folyamatban lévő lako­dalmakat, sőt a disznótorokról sem mondunk le, megjegyezve, hogy mindezen vigságok ab­ban a tudatban és meggyőződésben folynak le, hogy ezzel a kegyelet nincs megsértve, mert hát mindezek „sírva vigadással" folynak le és így kifogásolható­­ nem lehet. Ezeket a kitéréseket azért jeleztem előre, mert nálunk ezzel a felfogással voltak a múlt hét folyamán mulatságok, lakodalmak és disz­nótorok megtartva. Úgy a mulatságok, valamint lakodalmak és disznótorok a szomorú helyzet­nek megfelelően „vígan" folytak le és amint megbízható forrásból értesülök, még számos ilyen alkalom előjegyzésbe és letétbe van he­lyezve ebben az évben, melyek lemorzsolásra várnak és amint már alkalmam volt jelezni, az­zal a mottóval, hogy: —­ Sirva vigad a magyar! Frici. ,Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen." KAR­COLAT a múlt hétről. Sirva vigad a magyar! Már több izben reflektáltam és citáltam ezt a közmondást a heti krónikában, vonatkozással a lefolyt heti eseményekre, de talán sohasem volt aktuálisabb, mint a jelenlegi helyzetben. Szomorú vissza­emlékezés, de talán helyesebben kifejezve örökké emlékezetes lesz a múlt hét dátuma minden magyar ember lelkében és szívében. A múlt hét dátumába beleesik november 13-ika, amely napon a trianoni szerződést becikkelyezni ren­delte a néma nemzetgyűlés. A fővárosi lapok krónikásai ezt az aktust olyképp szögezték le, hogy hangos zokogás kíséretében fejezték ki fájdalmas érzésüket úgy a miniszterek, valamint a nemzet számos képviselője, amidőn a kényszer­helyzetnek engedelmeskedni voltak kénytelenek. Örökké emlékezetes napja lesz ez a dátum a magyar nemzetnek. A krónikások szombat" elnevezéssel iktatták be ezt a „fekete napot Klió könyvébe, amint annak idején beiktatták „a fekete pénteket", mely szinte katasztrofális napja volt az egész világnak. Ezt a fekete pén­teket kiheverték a nemzetek és ebben a remény­ben vagyunk mi is ezzel „a fekete szombattal". Nem felejtjük el ezt a napot sohasem, de azért nem csüggedünk el. Erre a fekete szombatra is csak azzal vála­szolunk, hogy „sírva vigad a magyar". Sírva és zokogva fogadták el a nemzetgyűlésen a ratifikálást, de azért vígan folyik tovább a nemzetgyűlésen a nóta. Az is igaz, hogy „szó­tagjának a viszontlátás reményét súlyos fel­tételekhez kötötték. Az hirlik, hogy a Jaj­nadrágom egylet tagjai a szerencséjüket a hulló csillagokban keresik. Az hirlik, hogy a Traj-daj asztaltársaság tagjai ideiglenes leszerelésről gondolkoznak. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövész­árkaiban lővédő lyukakat terveznek. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban egy állítólagos udvarlót fokhagymaszaggal elidege­nítettek. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szer­kesztője az éjjeli menetrendet pontosan be­tartja. Az hírlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa a vigalmi adóval túl akart lőni a célon. Az hirlik, hogy Pápa városa folyton al­kot, de keveset gyarapít. Az hírlik, hogy a polgármester üdvös ter­veinek sok kerékkötője akad. Az hirlik, hogy a rendőrkapitányi hiva­talban az előzékenységet megfelelő és illetékes formában gyakorolják. Az hirlik, hogy a rendőrök az teljes tudatában teljesítik a szolgálatot. önérzet Az hirlik, hogy a detektiv-osztály egyik agilis tagja egy kedves és bájos feleséget nyo­mozott ki magának. Az hirlik, hogy a közélelmezési hivatal néhány embernek szálka fi szemében. Az hirlik, hogy a keresztény szocialista táncestélyen az érintkezés zavartalanul folyt le. Az hirlik, hogy a keresztény táncestélyen az érzelmek kereszteztek. szocialista Az hirlik, hogy az iparos ifjak táncmulat­ságára néhány táncosnő előjegyzésbe lett véve. Az hirlik, hogy Pápán sok az eszkimó és kevés a fóka. Az hirlik, hogy Pápán a kofák elővásár­lási jogát kezdik komolyan cenzúrázni. Az hirlik, hogy Pápán egy fiatalember a borban nem igazságot, hanem illetéktelen fekvő­helyet talált. Az hirlik, hogy Pápán egy fiatalembernek patkányfogót állítottak fel a kapu küszöbére. Az hirlik, hogy Pápán egy fiatalember már három év óta reménytelenül várakozik. Az hirlik, hogy Pápán az esteli korzón az árfolyamot csak dollárokban jegyzik. Az hirlik, hogy Pápán néhány disznótoros vacsora már előjegyzésre vár. Az hirlik, hogy Pápán egy nős ember a jegygyűrű eltüntetésével nőtlenné adta ki magát. Az hirlik, hogy Pápán egy fiatal leány az éjjeli zenére vizes választ adott. Az hirlik, hogy a darutollas legények a színtársulatot sóhaj nélkül bocsájtották útnak. Az hirlik, hogy a libatollas legények kö­zül néhányan az eltávozott szintársulat néhány HÍREK. „Csonka Magyarország — nem ország, Egész Magyarország — mennyország.44 gyönk — A főispán Pápán. Hunkár Béla, várme­kormánybiztos-főispánja múlt szerdán titkárja kiséretében városunkban időzött. A fő­ispán a városházán és a főszolgabírói hivatal­ban hivatalvizsgálatot tartott és a tapasztaltak felett mindkét helyen a legnagyobb elismerését fejezte ki. Ugyancsak fogadta Hamuth rendőr­főkapitányt is, kivel sajtótájékoztató ügyek­ben tanácskozott. A főispán innen Devecserbe utazott. — A szénhiány. Az egész országban mind érezhetőbbé válik az a szomorú tény, hogy — annyi minden más mellett — legérté­kesebb s legnagyobb szénbányáinkat is elra­bolták tőlünk s a külföldi behozatal még leg­feljebb ezután fog megindulni. A szénhiány katasztrofálisan sújtja városunkat is azáltal, hogy a Perutz-féle szövőgyár, amely mai csök­kentett üzeme mellett is 150 családnak biztosít megélhetést, e héten kénytelen volt üzemét be­szüntetni. Úgy a gyár­­ igazgatósága, mint a helybeli ker. szde. szakszervezet minden szük­séges lépést megtett a célból, hogy a gyár új­a­ból szenet kapjon s kilátás is van arra, hogy gyár kénytelen szünetelése egy hétnél nem tart tovább. A hét végére vagy a jövő hét elejére illetékes helyről ígértek szenet. — Fényes esküvő. Diszes társaság gyűlt egybe múlt kedden déli 1 órakor a plébánia­templomban, amikor Márkus Sándor, a hely­beli detektiv-osztály egyik rokonszenves tagja esküdött örök hűséget bájos arájának, Peresz­teghy Mariskának. Az esketést Gerstner Ignác esperes-plébános végezte. Násznagyok voltak a vőlegény részéről dr. Popovits Lajos rendőr­kapitány, a menyasszony részéről Steiner Fe­renc. Esküvő után a menyasszony szülői há­zánál lakoma volt, amelyen egy szűkebbkörű társaság a legkedélyesebb hangulatban és szá­mos pohárköszöntőben éltette az új házaspárt. — Állami tisztviselők különórái. A minisztériumnak a hivatalos lap november 16-iki számában megjelent rendelete a hivatalos órá­kon túl teljesített munka után felszámítható óra­díjakat november 1-től kezdődő hatállyal a követ­kezőképen állapítja meg. A főiskolai képesítés­hez kötött állásra kinevezett tisztviselőknél 12 K, a középiskola nyolc illetve négy osztályának elvégzéséhez kötött állásra kinevezett tisztvise­lőknél és az ezekkel egy tekintet alá eső alkal­mazottaknál 10, illetve 8, a kezelő és egyéb altiszteknél, valamint a napibéres szolgáknál 6 korona. Vasárnapokon és a hivatalos munka­szünetnek nyilvánított napokon a délelőtt tel­jesített munka után is lehet óradíjakat felszá­mítani, de csak azoknak, akik az illető napon szolgálati kirendelés alapján kötelesek szolgá­latot teljesíteni. Egy-egy napra legfeljebb 4 óra után lehet óradíjat felszámítani. — A kedvezményes vasúti igazolvá­nyok érvényét 1921. évi január hó 31-ig meg­hosszabbították. Az új érvényesítés megkezdése később meghatározandó időpontban fog történni.

Next