Pápai Közlöny, 1920 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1920-05-23 / 21. szám

tás, kis szerepében (Turiddu anyja) precíz volt Juhászné. Ki kell emelnem a kórus pompás szereplését és a zenekar nagyszerű játékát Mindkettő Pados karmester érdeme. Az „inter­mezzo sinfonicó” erősen megtapsolták. Utána Tábori bohózata következett. Az est komolyságához jobban illett volna soproni programmszám Paul Zinner egyfelvoná­a­sos játéka, „A sátán maszkja". Szerda: „Cigánybáró" ment bucsu-elő­adásban, gyengén. Telekán Barinkay szerepé­ben hangját csillogtatta. Tisztelői pénzzel, virággal és élelmiszerekkel kedveskedtek neki. Csütörtök: Utolsó előadás kabaré volt, melyen az összes szereplők felléptek. Az est­nek két vendége is volt, Pados karmesterné Csajda Ilonka bájos dalaival és Schulteisz tánc­tanár, ki jazz­ et táncolt Utasi Gizivel. A pom­pás műsor, a kitűnő szereplők igen sok tapsot váltottak ki a hallgatóság soraiból. KARCOLAT a múlt hétről. Finita la comedia ! A hagyományos szokás hatalma alatt vagyok, amikor ezzel a kifeje­jezéssel jelzem a színiévad befejezését. Sajnos, csak ez a hagyományos kifejezés fedi a tra­díciót, az ezzel összefüggő folytatólagos tradí­ciók teljes homlokegyenest ellenkeznek a jelen­legi helyzettel. Nemcsak formában, hanem jellegben is, amihez, azt hiszem, szükségtelen kommentárt is fűzni. És hogy mégis hivat­kozom a tradícióra, ne vegyék tőlem rossz néven, de én szívesen emlékezem vissza a régi szép időkre és jóleső örömmel beleélem maga­mat abba az időszakba, amidőn nagy jelentő­sége volt azon kijelentésnek, amidőn a heti krónikát azzal kezdtem meg, hogy „finita la cohiecia". Tulajdonképen ennek a kijelentésnek most is meg van a jelentősége, csak a formában van némi eltérés. Ez a „némi" eltérés a mostani alakjában sokkal többet jelent, mint maga a gondolatmenet. Nagy átalakításon mentünk ke­resztül és így nem is vehető meglepetés számba az a nagy változás, mely a múlt idők és a jelen idő színházi szezon befejezésére vonat­kozik. Nem akarok összehasonlítást tenni és re­miniszcenciákat provokálni, hisz ez nevetséges is volna, de azért a dolog lényegére nézve mégis le kell szögeznem azon tényt, hogy a jelenlegi színtévad a heti krónika szempontjá­ból nemcsak sivár, hanem teljesen meddő volt. Nem beszélek eseményekről, de még a leg­csekélyebb mozzanat sem adta elő magát az egész sziniévad lefolyása alatt, mely vissza­emlékeztetett volna, ha nem is az úgynevezett „aranjuezi szép napokra", hanem a rendes színházi konjunkturás napokra. . Erre a mostan lefolyt sziniévadra való­ban reáillik azon általam többször hangoztatott megjelölése egy bizonyos lethargikus állapot­nak, hogy „megszűnt minden fugalom és mosolygott a fájdalom". Ez a kijelentés teljesen fedi a kijátszott színiévad eseményeit. Eltekintve a szokásos „kapcsalkodzásokat" és az ezzel járó kedélyes összejöveteleket, de m­ég a lát­­­szatja sem volt oly kezdeményezésnek, mely reményt nyújtott­ volna egy kedvezőbb ford­ulat megteremtésére. Ebben a siralmas miliőben folyt le a színiévad. Az utolsó akkordokat a bucsufel­lépésekkel töltötték be, ami egyeseknek anya­gilag igen­ jól eredményezett, de ennek sem volt érezhető a külső hatása. Némi reményünk volt ugyan, hogy ezekkel a bucsufellépéseknek sikere legalább a végszóban fog egy kis élénk­séget teremteni, de ebben is csalódtam. A csokrok és ajándékok a színházban a szoká­sos módon le lettek tárgyalva és ezzel „schluss" volt és semmiféle utójátékot nem eredményezett. Ezzel a jelentésekkel végeztem is volna a színházi évad lefolyásának minden fázisáról, csak még azt kell hozzá­fűznöm, hogy még a legutolsó reményem is dugába eselt azzal, hogy még a vasúti állomás végjelenete is el­maradt. Ha minden kötél elszakadt — gondol­tam magamban —, de a vasúti állomáson, ha már semmi másban, de egy kis „viszontlátás remény" megnyilatkozásában lesz alkalmam részesülni. Még ebben a reménységben is „lecsúsztam", mint számosan a színházi évad lefolyása alatt. Szóval, ez a „klú"-ja a színházi évad le­folyásának. Sajnos, hogy így történt, de hát én mosom a kezeimet és ha nem mosnám, akkor sem tehetnék róla. Én mint régi jó bohém, azért még most sem keseredem el s fenntar­tom a helyzet kulcsát és a helyzetnek meg­felelőleg mégis csak azt hangoztatom, hogy: — A viszontlátásra! Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa szűkül a lakásokban. Az hirlik, hogy Pápa városa sok tekin­tetben kiábrándult. Az hirlik, hogy a polgármester sok el­hanyagolt üdvízs tervet készül nyélbe ütni. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány minden­kivel szemben rokonszenvet biztosított magának. Az hirlik, hogy a rendőrök teljesen új formában és gondolkozásban jelentkeznek. Az hirlik, hogy a rendőrség körében új szellem uralkodik. Az hirlik, hogy a detektív osztály alkal­mazottjai minden lében ügyes kanalaknak bizo­nyulnak. Az hirlik, hogy a vadászok táncmul­atsá­gán a jókedv felülmúlta az anyagi sikert. Az hirlik, hogy a „Fecsegő" táncmulatsá­gán több volt a kivétel, mint a bevétel. Az hirlik, hogy a „Fecsegők-táncmulat­ságon ritkán táncoltak. Az hirlik, hogy Pápán a társadalmi érint­kezés a javulás útján halad. Az hirlik, hogy Pápán sokan a mellék­vágányokon bonyolítják le a forgalmat. Az hirlik, hogy Pápán az estéli korzón csalódott szerelmesek vigasztalják egymást. Az hirlik, hogy Pápán a nemtörődömség új irányzatot kapott. Az hirlik, hogy Pápán a hetipiacon keser­ves sóhajok hangzanak el. Az hirlik, hogy Pápán egyes családok­­ drágasági könnyeket hullatnak. Az hirlik, hogy Pápán dohány és szivar tekintetében nagy kongás észlelhető. Az hirlik, hogy Pápán a színtársulat be­­végezte kisded játékát. Az hirlik, hogy Pápán a színtársulat néhány tagja kötött marsrutával távozott Szom­bathelyre. Az hírlik, hogy Pápán a színtársulat néhány tagja bucsufellépte alkalmával ki lett élelmezve. Az hirlik, hogy a színtársulat igazgatója elmondhatja magáról, hogy „jöttem, győztem és mentem". Az hirlik, hogy a darutollas legények a szin­társulatnál gyengén kollokváltak. Az hirlik, hogy a libatollas legények a színtársulat néhány tagját virágesővel támo­gatták.­­ Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai kopasz fejjel tüntetnek. Az hirlik, hogy a Traj-daj asztaltársaság tagjai a borkóstolást szakszerűen űzik. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövész­árkaiban már a nyári üzemet rendszeresítették. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban né­hány fiatal embernek kifelé áll a rúdja. Az hirlik, hogy Mezőlakon egy pisztoly nem sült el. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szer­kesztője a színtársulattól fenntartási záradék­kal búcsúzott el. HÍREK. T. előfizetőinknek és munka­társainknak boldog pünkösdi ünne­peket kívánunk. — Pünkösdi isteni tiszteletek. A róm. kath. templomban ünnep első napján a szent­misét és egyházi beszédet Miklós József káplán mondja, másnapján misézni Dragovics István hittanár,­­prédikálni pedig Vörös József káplán fog. — A ref. templomban mindkét nap dél­előttjén Kis József esperes, a délutánokon pedig Darab Lajos legátus végzi az isteni tiszteletet. — Az ev. templomban pünkösd napján Kiss Jenő soproni theol. tanár, másnapján Fadgyas Aladár segédlelkész prédikál. — Polgármesterünk Budapesten. Dr. Tenzlinger József, városunk polgármestere, * a múlt hét folyamán néhány napig a fővárosban időzött. Ottléte a közkórház és városunk pénz­ügyeinek rendezésével volt kapcsolatban. — Főapátválasztás Pannonhalmán. A Szent Benedek-rend tagjai f. hó 19-én tartot­ták meg Jándi Bernardin perjel elnöklete alatt a főapátválasztást, mely ezúttal először történt az új kódex alapján. A titkos szavazással végbe­ment szavazás eredményét a rendszabályoknak megfelelően, a kormány hozzájárulásának meg­történte után néhány nap múlva hozzák nyil­vánosságra. — Pénzügyi értekezlet: Városunk polgár­mestere folyó hó 17-én a pénzügyi bizottság és az állandó választmány tagjait értekezletre hívta egybe, amelyen városunk pénzügyi ter­vének kibontakozásáról folyt az eszmecsere. Az értekezleten első­sorban a polgármester ismertette saját kibontakozási tervét, azután a főszámvevő mutatta be a kiadás és bevételi tételek adatait. Karlovitz Adolf néhány üdvös eszmét javasolt pénzügyeink rendezésére, sür­getve egyben az 1916. évtől kezdve a pontos zárszámadások minél előbbi elkészítését és be­­­mutatását. Végül amellett foglaltak állást, hogy kölcsönök törleszthetése céljából a városi tulajdonát képező házak eladassanak és ipari szesz­gyár létesíttessék kapcsolatosan egy városi sertés­hizlaldával. Megbízatott a polgármester, hogy ez utóbbi ügyben a pénzügyminisztériumban személyesen tárgyaljon. Még néhány kisebb jövedelem-emelkedést biztosító eszme megvaló­sítását, ezek közül a vigalmi adót is, üdvösnek tartanák, mely a városnak nagy jövedelmet biz­tosítana. — A kis bankjegyek és a posta. A m. kir. postahivatalok befizetések alkalmával egy és ugyanazon féltől, egy és ugyanazon alka­lommal 1 és 2 K-nál bankjegyeket csak 50 koro­náig terjedő összegben tartoznak kezelés köz­ben elfogadni. Ha valaki 1 és 2 koronás bank­jegyekből egy és ugyanazon alkalommal fentinél nagyobb összeget kívánna befizetni, a a m. kir. postahivatal oly időt jelöl ki, midőn a pénz átvétele a forgalom és a közönség hátrá­nya nélkül lehetséges. Ez esetben a m. kir. postahivatal egy és ugyanazon feladótól 1 és 2 koronás bankjegyeket korlátlan mennyiségben tartozik elfogadni.

Next