Pápai Közlöny, 1920 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1920-08-01 / 31. szám

PAPAI ' Előfizetési árak: egész évre 50 K, félévre 25 K, negyedévre 12­50 K. Egyes szám ára 1 korona. Közérdekű függ­etlen­ hetilap, es Megjjelenik minden vasárnap. Laptulajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES, v rr k Hirdetések és Nyírt@rtel*ek felvétetnek a kiadóhivatalban és Kossuth Lajos u. 21. szám alatt.­ i Ki az árdrágító? Az árdrágító visszaélésekről szóló örvényt kihirdették. A törvény betűje szerint az július 14 én hatályba lépett, se végrehajtási utasítás eddig nem jelent meg és így az egyes intézkedéseknek a gyakorlati életben való alkalmazásával sem a közvetlenül érdekelt kereskedők, sem az egyes hatóságok nincsenek tisz­ában. Különösen sok aggodalomra ad okot az, hogy nincs semmiféle általános érvé­nyű szabály abban a tekintetben, hogy a kereskedő milyen árakat számíthat, anélkül, hogy árdrágítást követne el, eltekintve attól az aránylag kevés áru­cikktől, amelyeknek maximális vagy tájé­koztató áraik vannak, a kereskedő nem adhatja, hogy költségeinek mely tételeit veheti számításba anélkül, hogy kifogá­solhassák és hogy az egyes árucikkeknél milyen haszonkulccsal számolhat. Folytak ugyan az Országos Közpon­ti Árvizsgáló -bizottságnál tárgyalások abban az irány­ban, hogy az árucikkek egyes kategóriáira vagy a kereskedelem egyes szakmáira meghatározzák a legális kereskedelmi hasznot, de ezek a tanácskozások meg­szakadtak, anélkül, hogy eredményre ve­hettek volna, mert az időközben távozott kereskedelmi miniszternek az volt a föf­ogás­a, hogy az Árvizsgáló-bizottság többé árakat ne állapítson meg, hanem csak mint véleményező közeg működjék azok­ban az esetekben, amelyekben a bíróság vagy valamely más hatóság hozzá fordul. Ha a kereskedelmi miniszternek ez a felfogása érvényesül, az nem kevesebbet elent, mint hogy senki sem lehet azzal tsztában, hogyan kerülje el az árdrágítást ,s mindenki ki van annak téve, hogy az eljáró hatóság, akármilyen enyhítő körül­m­ények forognának is fenn, szigorúan elítélje. De ha a megindítandó eljárás sem eredményez is okvetlenül marasztaló íétetet, a zaklatás Damokles kardjaként lbeg minden kereskedő feje felett. Ennek pedig természetes következ­ménye az, hogy a feltétlenül korrektül l­árni akaró kereskedőnek egyenesen ehetetlenné válik az adás-vétel.­­Ennek a lehetetlen helyzetnek a megszüntetésére kereskedői körökben ötféle terv merült fel. Az egyik szerint az Árvizsgáló-bizottság, vidéken pedig az elsőfokú közigazgatási hatóság a neki bemutatott eredeti számlák, fuvarlevelek és egyéb okmányok alapján vegye esetről­esetre tudomásul azt az eladási árat, amelyet a kereskedő alkalmazni szándé­kozik. Ennek a tervnek a végrehajtása azonban olyan nagy apparátust igényelne, hogy a gyakorlatban alig lehetséges. A másik terv szerint árucsoportonként megállapítandó volna, hogy a kereskedő a hitelt érdemlően igazolt bevásárlási árhoz miféle­ költségeket üthet hozzá és a maga részére milyen haszonkulccsal számolhat. Ennek megvalósítása nem ütközik nagy akadályokba, de igazi értéke csak abban az esetben volna, ha sürgősen végrehajtanák, mert különben a jogbizony­talanság a kereskedői tevékenységet a tisz­tességes kereskedőnek lehetetlenné teszi. Már­pedig tapaszolásból tudjuk, hogy mindannyiszor, ahányszor a tisztes­séges kereskedelem akármilyen okból visszavonulni kénytelen, felburjánzik a zugkalmárkodás, amely minden büntetést, a bottal való fenyítést is, csak úgy bele­számítja az üzleti kockázatba, mint a természetes kálót vagy más költséget és magától értetődőleg aránytalanul magas árakat követel a megszorult fogyasztótól.­­ Az árak hatósági megállapítása bi­zonyára nem ideális állapot, mert hiszen a szabadkereskedelem elvével nem egyez­tethető össze. Nem szorul bizonyításra, hogy egyedül a szabadkereskedelemben kialakuló egészséges verseny eredményez­heti az árak olyan alakulását, amely nem terheli túlságosan a fogyasztót, de a ke­reskedőnek is lehetővé teszi a fogyasztás sima ellátását. Az Árvizsgáló-bizottság, mint ármeg­határozó szerv működése tehát egyáltalá­ban nem ideálunk, mégis az adott körül­mények között, amíg a szabadkereskede­lem elve csak elv, de nem igazi gyakorlat, az Árvizsgáló-bizottság ármeghatározásait nélkülözni nem lehet. Annál is kevésbbé, mert maga az árdrágítási törvény 2. a §-ában büntetlenséget biztosít annak, aki megállapított tájékoztató árat meg nem haladja. Semmi körülmények között nem lehet elégséges az, hogy az Árvizsgáló- bizottság csak utólag, mint véleményező léphessen közbe, még abban az esetben sem, ha a véleményt kikérő hatóság az Árvizs­gáló-bizottság véleményezését feltétlenül respektálni tartozik. Magától értetődik, hogy még kevésbbé felelhet meg az, ha pusztára a hatóság mérlegelésétől függ, váljon az Árvizsgáló-bizottság megállapí­tását tekintetbe­­ veszi-e vagy sem. A magyar hadifoglyokért­ idegenben sínylődő hadifogoly véreink mérhetlen szenvedései a magyar közélet vala­mennyi irányadó tényezőjének közvetlen és sür­gős cselekvését immár elhalaszthatatlan köte­lességévé teszik. Az államnak és társadalom­nak, hatóságoknak és magánosoknak kell hozzá­fogni, hogy önfeláldozó önkéntes munkával és odaadó­­ áldozatkészséggel járuljanak hozzá a messze idegenben oly régóta szenvedők mielőbbi hazahozatalához. Az eddigi gyűjtés sok helyen számottevő eredménnyel járt ugyan, de még mindig nem olyan méretekben, amelyek kielégítők lehet­nének. A m. kir. honvédelmi miniszter ennél­­­ fogva szükségét látta annak, hogy a magyar társadalom az egész országra kiterjedő, rend­szeresen megszervezett, egységesen vezetett, hazánk minden helységére kiterjedő, nagysza­bású ivgyűjtés keretében újabb áldozatra szólít­tassék fel. Ennek az új mozgalomnak az irá­nyítását a Magyar Országos Véderő Egyesület (MOVE) kebelében alakult Magyar Hadifogoly­mentő Mozgalom vállalta magára. Hadifoglyaink hazahozatala a külföld hat­hatós anyagi támogatása nélkül el sem képzel­hető, a külföldnek erre a segítségére csak akkor számíthatunk, ha idegenben azonban síny­lődő hadifoglyaink hazaszállításának lehetővé tétele érdekében magunk is meghoztunk min­den tőlünk lelhető áldozatot. Másodsorban figyelnünk kell arra is, hogy hazatérő hadifogoly véreink joggal kérhetik majd számon az itthon levőktől a hazatérésük érdekében hozott áldozatokat és kifejtett buz­gólkodást. A tervezett ivgyűjtés a képviselőtestület, a annak kebeléből alakított gyűjtő-bizottságok s városi hatóság közreműködése mellett a következőkép lesz keresztül víve: Az ívgyüjtés napja, 1920 augusztus 20, 21 és 22, 23. A város területe gyüjtőkörzetekre lesz fel­osztva, úgy hogy egy körzetbe 300 lélek jus­son. A gyűjtő­bizottság a képviselőtestület tag­jaiból falakul, kiegészítve a katonaság és helyi társadalom lelkes férfi- és női tagjaival. a A bizottságok házról-házra fognak járni a gyűjtés érdekében. A közelebbi részletek a közönséghez inté­zendő felhívás (falragaszok) útján kellő időben közzé lesznek téve. Dr. Uzonyi Kálmán taná­csos­ vezeti a városi tanács részéről a hatósági intézkedéseket. „ Hirdessen a Pápai Közlönyben.

Next