Pápai Közlöny, 1920 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1920-08-01 / 31. szám
PAPAI ' Előfizetési árak: egész évre 50 K, félévre 25 K, negyedévre 1250 K. Egyes szám ára 1 korona. Közérdekű független hetilap, es Megjjelenik minden vasárnap. Laptulajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES, v rr k Hirdetések és Nyírt@rtel*ek felvétetnek a kiadóhivatalban és Kossuth Lajos u. 21. szám alatt. i Ki az árdrágító? Az árdrágító visszaélésekről szóló örvényt kihirdették. A törvény betűje szerint az július 14 én hatályba lépett, se végrehajtási utasítás eddig nem jelent meg és így az egyes intézkedéseknek a gyakorlati életben való alkalmazásával sem a közvetlenül érdekelt kereskedők, sem az egyes hatóságok nincsenek tiszában. Különösen sok aggodalomra ad okot az, hogy nincs semmiféle általános érvényű szabály abban a tekintetben, hogy a kereskedő milyen árakat számíthat, anélkül, hogy árdrágítást követne el, eltekintve attól az aránylag kevés árucikktől, amelyeknek maximális vagy tájékoztató áraik vannak, a kereskedő nem adhatja, hogy költségeinek mely tételeit veheti számításba anélkül, hogy kifogásolhassák és hogy az egyes árucikkeknél milyen haszonkulccsal számolhat. Folytak ugyan az Országos Központi Árvizsgáló -bizottságnál tárgyalások abban az irányban, hogy az árucikkek egyes kategóriáira vagy a kereskedelem egyes szakmáira meghatározzák a legális kereskedelmi hasznot, de ezek a tanácskozások megszakadtak, anélkül, hogy eredményre vehettek volna, mert az időközben távozott kereskedelmi miniszternek az volt a föfogása, hogy az Árvizsgáló-bizottság többé árakat ne állapítson meg, hanem csak mint véleményező közeg működjék azokban az esetekben, amelyekben a bíróság vagy valamely más hatóság hozzá fordul. Ha a kereskedelmi miniszternek ez a felfogása érvényesül, az nem kevesebbet elent, mint hogy senki sem lehet azzal tsztában, hogyan kerülje el az árdrágítást ,s mindenki ki van annak téve, hogy az eljáró hatóság, akármilyen enyhítő körülmények forognának is fenn, szigorúan elítélje. De ha a megindítandó eljárás sem eredményez is okvetlenül marasztaló íétetet, a zaklatás Damokles kardjaként lbeg minden kereskedő feje felett. Ennek pedig természetes következménye az, hogy a feltétlenül korrektül lárni akaró kereskedőnek egyenesen ehetetlenné válik az adás-vétel.Ennek a lehetetlen helyzetnek a megszüntetésére kereskedői körökben ötféle terv merült fel. Az egyik szerint az Árvizsgáló-bizottság, vidéken pedig az elsőfokú közigazgatási hatóság a neki bemutatott eredeti számlák, fuvarlevelek és egyéb okmányok alapján vegye esetrőlesetre tudomásul azt az eladási árat, amelyet a kereskedő alkalmazni szándékozik. Ennek a tervnek a végrehajtása azonban olyan nagy apparátust igényelne, hogy a gyakorlatban alig lehetséges. A másik terv szerint árucsoportonként megállapítandó volna, hogy a kereskedő a hitelt érdemlően igazolt bevásárlási árhoz miféle költségeket üthet hozzá és a maga részére milyen haszonkulccsal számolhat. Ennek megvalósítása nem ütközik nagy akadályokba, de igazi értéke csak abban az esetben volna, ha sürgősen végrehajtanák, mert különben a jogbizonytalanság a kereskedői tevékenységet a tisztességes kereskedőnek lehetetlenné teszi. Márpedig tapaszolásból tudjuk, hogy mindannyiszor, ahányszor a tisztességes kereskedelem akármilyen okból visszavonulni kénytelen, felburjánzik a zugkalmárkodás, amely minden büntetést, a bottal való fenyítést is, csak úgy beleszámítja az üzleti kockázatba, mint a természetes kálót vagy más költséget és magától értetődőleg aránytalanul magas árakat követel a megszorult fogyasztótól. Az árak hatósági megállapítása bizonyára nem ideális állapot, mert hiszen a szabadkereskedelem elvével nem egyeztethető össze. Nem szorul bizonyításra, hogy egyedül a szabadkereskedelemben kialakuló egészséges verseny eredményezheti az árak olyan alakulását, amely nem terheli túlságosan a fogyasztót, de a kereskedőnek is lehetővé teszi a fogyasztás sima ellátását. Az Árvizsgáló-bizottság, mint ármeghatározó szerv működése tehát egyáltalában nem ideálunk, mégis az adott körülmények között, amíg a szabadkereskedelem elve csak elv, de nem igazi gyakorlat, az Árvizsgáló-bizottság ármeghatározásait nélkülözni nem lehet. Annál is kevésbbé, mert maga az árdrágítási törvény 2. a §-ában büntetlenséget biztosít annak, aki megállapított tájékoztató árat meg nem haladja. Semmi körülmények között nem lehet elégséges az, hogy az Árvizsgáló- bizottság csak utólag, mint véleményező léphessen közbe, még abban az esetben sem, ha a véleményt kikérő hatóság az Árvizsgáló-bizottság véleményezését feltétlenül respektálni tartozik. Magától értetődik, hogy még kevésbbé felelhet meg az, ha pusztára a hatóság mérlegelésétől függ, váljon az Árvizsgáló-bizottság megállapítását tekintetbe veszi-e vagy sem. A magyar hadifoglyokért idegenben sínylődő hadifogoly véreink mérhetlen szenvedései a magyar közélet valamennyi irányadó tényezőjének közvetlen és sürgős cselekvését immár elhalaszthatatlan kötelességévé teszik. Az államnak és társadalomnak, hatóságoknak és magánosoknak kell hozzáfogni, hogy önfeláldozó önkéntes munkával és odaadó áldozatkészséggel járuljanak hozzá a messze idegenben oly régóta szenvedők mielőbbi hazahozatalához. Az eddigi gyűjtés sok helyen számottevő eredménnyel járt ugyan, de még mindig nem olyan méretekben, amelyek kielégítők lehetnének. A m. kir. honvédelmi miniszter ennél fogva szükségét látta annak, hogy a magyar társadalom az egész országra kiterjedő, rendszeresen megszervezett, egységesen vezetett, hazánk minden helységére kiterjedő, nagyszabású ivgyűjtés keretében újabb áldozatra szólíttassék fel. Ennek az új mozgalomnak az irányítását a Magyar Országos Véderő Egyesület (MOVE) kebelében alakult Magyar Hadifogolymentő Mozgalom vállalta magára. Hadifoglyaink hazahozatala a külföld hathatós anyagi támogatása nélkül el sem képzelhető, a külföldnek erre a segítségére csak akkor számíthatunk, ha idegenben azonban sínylődő hadifoglyaink hazaszállításának lehetővé tétele érdekében magunk is meghoztunk minden tőlünk lelhető áldozatot. Másodsorban figyelnünk kell arra is, hogy hazatérő hadifogoly véreink joggal kérhetik majd számon az itthon levőktől a hazatérésük érdekében hozott áldozatokat és kifejtett buzgólkodást. A tervezett ivgyűjtés a képviselőtestület, a annak kebeléből alakított gyűjtő-bizottságok s városi hatóság közreműködése mellett a következőkép lesz keresztül víve: Az ívgyüjtés napja, 1920 augusztus 20, 21 és 22, 23. A város területe gyüjtőkörzetekre lesz felosztva, úgy hogy egy körzetbe 300 lélek jusson. A gyűjtőbizottság a képviselőtestület tagjaiból falakul, kiegészítve a katonaság és helyi társadalom lelkes férfi- és női tagjaival. a A bizottságok házról-házra fognak járni a gyűjtés érdekében. A közelebbi részletek a közönséghez intézendő felhívás (falragaszok) útján kellő időben közzé lesznek téve. Dr. Uzonyi Kálmán tanácsos vezeti a városi tanács részéről a hatósági intézkedéseket. „ Hirdessen a Pápai Közlönyben.