Pápai Lapok, 1876 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1876-01-22 / 4. szám

Vegyes tartalmú társadalmi hetilap \ pápai jótékony neeu­ vlel- az ism­eretterjesztő egylet. kertészeti­­ társulat, lövész- tű­zoltó- és a ...Meivur*-eirvlel ö /.(ijil­iltíjditnns ) felelős szerkesztő I*. Szabó Karol. ln<»n eentim. I Irt, 1.\0Q eentim. 1 frt in kr, 200Q centim. I It 80 kr, ."(»(IQ eentim. 2 frt. 40 kr, IOOQ eentim. 3 frt. A ki,/beeső t•'•rfogr.toknál a következő magasabb fok díjjá s/ámitatik. I­élyegdij mindig külön fizetendő. \ nyilttér minden­kora 10 k. Pápa, I <•»«<>. téiliú 33. \ lap szellemi rés/M illető közlemények i­s/<4 l*kos/lo lakÁ^ával Anna-tér 1246. sí. -i küldendők. Megjelenik e lap hetenkint egyszer, szombaton. Előfizetési é­­s viselési ilíjak, felszólaml­ások, » kiadói teendők­ . egy iveil. kel mejjbi/ott \\' il. j < 1 i N­­vid­'Ol úr könyvkereskedésébe: mecvehä/zal >/embrihi, inté/emlék. Előfizetési «lí.jau. Kr?y évre 6 fr. Félévre 3 ír. Negyedévre I !r. .'»(» kr. A­llivclot «'*.­•» i <1 í.jalv térfogat szerint számitalnak: 18Q eenlim. iü kr, .­iOQ d­uLimetérért 6U kr. "OQ «•• ntimeterért 70 kr. A kisbirtokosok h­itelü­gye: 1:1 ogy .Magyarország .-tshinti háztartásában az 2? d­­e­v­e­n­s­ii I v­a­loffn­ak­vobb­ mérvben meg­y e? J . o e­. n . zavartaloll: hoizr :i pauperizmus hullámai hazánkban. nemcsak folyvást emelkedő irány­­zatot követnek, hanem társadalmi életünk felvi­rágzását, ku­ltúri­yveink, anyagi és szellemi ér­dekeink óhajlott fejlődését és haladásai majdnem teljesen elakasztják s lehetetlenné teszik, azt ma már mindnyájan tudjuk­, s ezek folytán hitelvi­szonyaink javulását mindnyájan várjuk, óhajtjuk. Mi minden azon hitben, azon meggyőző­désben voltunk, hog­y csak azon nemzetnek van­­ c.» jövője: azon nemzet képes haladásra, szellemi és társadalmi fejlődésre, mely maija ragadja meg vész idején s veszi alkalmazásba azon fak­torokat s társadalmi s nemzetgazdászati lénye­­­­­zőket, melyeket a tud­omány korunkban mint i j­m é­l­e­t f­ö­lt­é­t­e­l­e­k­e­t állapított meg s­züntetett fel. A legnagyobb örömmel lolte el keblünket tehát a kisbirtokosok hitelein­ének célba vett javítása, a kisbirtokosok fö­l <! In­­ I­e­l egy­e­s­ületének a napokban m­ei» jeleni s a kor­mányhoz benyújtott tervezete. Nem elél» csak folyvást jajgatnunk, haniroz­~ J d «in r? latnunk h­ugv. ..Pusztulunk, veszünk­*, hanem a kisebiitő modokrol és eszközökről is m­ódos­kodnuunk kell: mozgásba kell hoznunk mindazon faktorokat, melyek nélkül Magyarország állami narmv­áfja, hatalma és szab­adsága a kegyes óhaj­tások ködrégióiban fogg maradni s tartozni mind­örök­ké. Ily kisegítő módnak s h­atalmas állami és társadalmi faktornak tartjuk. .i kisbirtokosok h­i­telegyesületén­ek megalakulását is.­­­­ Tagadha­tatlan, hogy napjainkban társadalmunk azon osz­tályának tétele rendü­lt meg leginkább alapjaiban, melyet e cim­ alatt. ..kisbirtokosok" is­merünk.­­ Pedig az országok és népek társa­dalmi boldogsága, nagysága, előhaladása csak ott nyugszik biztos alapon, hol a kisbirtokosok ezerkarú osztálya ép. erős, egészséges és va­g­yonos. IVA osztályt kell a végső elpusztulástól meg­mentenünk: a népet kell mostani nyomorából kisegítenünk: a honpolgárok adófizetési képes­ségét kell fokoznunk, mert államháztartásunkban az egyensúly csak akkor lesz igazán helyre­állítva. Magyarország államisága csak akkor lesz igazán minden eshetőség ellen biztosítva és a jövő számára megtartva, hitelviszonyaink akkor lesznek kellőleg rendezve: kulturtörekvéseink, reformeszm­éink a valósu­­las révpartja felé vezetve, ha­­ a kisbirtokos osztály vagyonossá­gának emelésére a lehető forrásokat nemcsak felnyitjuk, de hozzáférhetőkké is tesszük. A mostoha idők csapásai is leginkább ezen osztályt súly­­olták s most az uzsora pusztító férgei rágják ezen társadalmi osztályunk élet­gyökereit. — Már­is nagyobb a baj mint egye­lőre gondolnók: az uzsora oly rákfene tár­sadalmunk­ organismusában, melynek tovább ter­­ v­jedését minden módon meg kell akadályoznunk, ha azt akarjuk, hogy az elégedetlen elemek oly veszedelmes ír­v­a­a­n­y­a­ggá ne tömörüljenek, melyek aztán egy irtóztató katasztrófa felé foír­já­k sodorni társadalmuinkat: a/­­estves medvékben itt és ott fölmerült erőszakos jelenetek a pusz­tító nyomor vésztjósló jelet. Az uzsora m­egen­gedése nem a szabad ipar s kereskedelmi rend­szer logikai folyománya, hanem a tőke ural­m­ának oly absolut biztosítása, mely a munka nemesítő eszméjét még­ csírjában megfojtja, a földmivelést és ipart tökéletesen tönkre teszi.— Ezt megengednünk nem szabad, s e métely ter­jedésének n­e­m­ a 7. 11 z­s­o­r­a — tör­v­é 11­y v­i­s­z­s­z­a a 11 i­t ;i­s a . h­a 11 e­m­a k­i­s­b­i­r­t­o­kosok Iii­t­e I­el­­v­e­s ii­t­e­t­e foj» vénet vetni. Pénzt, olcsó hí tek­ a szegény nép­ 11 e­k. a­s­i 111 ö­d­ö i pa­p 11 a­k* s­m­e 2­in e 111 e 11­ü­k h­a­z­á­n­k ;i 11­a­m­i­s­á­g­á­t: m­e­g­m­e­n­t­e 11 ii­k társ­a t­ a 11111111 k­a­t: s «1 d­e­m­o­k­r­a­t­i­k­u­s e­s­z­m­é­k f­e­j­l­ő­d­é­s­é­t biztos alapr­a f­e­k­tettük!!! . . . (­dvözöljü­k tehát a kisbirtokosok földhitel­egyesületének szép rem­ényekre jog­osító eszméjét és tervezetét: kormányunk és társadalmunk min­denható közegei kövessenek el mindent, hogy az eszme megvalósuljon, különben az uzsora meg­­fon enni bennünket, s legszebb pénzügyi terveink csak írott malasztok maradnak. Peresz­lény­i János­ r Ks ütése alatt szép s jó hever romban: az öszfü­rtre szégyent, az ifju­ életre h­ervadásn­ak lángját önti kárörvendve. <i Istenem­­ te látod, szivem­ minden szálát. Titkos gondolatim, nálad számon vannak. Vezesd hát karoddal minden dobbanását. S adj hely­t lelkem mélyén minden magasztosnak. Hogy nemes tetteknek hossza sora legyen l­épese, mely állandó boldogságra viszen! Diskatj Kál­mán.­ ­ VKIITKI.KN TKXfiKR ... végetlen tenger ismeri-e gyöngyét. Melyet keble titkos mélyében teremtett ? Tavasz,­­sós virága éldeli-e mézét. Mit kicsi kelyhébe gazdagon felszedett? Dús vi­rágna­k méze, ga­zd­a­g tenger Te vagy emberi sziv megmérh­etlen gyöngye, mélye! Ismered-e szivem, a jellemnek gyöngyét. Mely ver­rcsillagként fénylik sérthetetlen? Érzed-e az eszme hatalmas erejét. Mely épitve munkál, örök, véghetetlen ? .A­z e­s­z­­m­e : a­z I­s­t­e­nt s a világ tökél­y­e. — A jellem: Istennek s e tökélynek képe. A setét éjszaka ismeri-e rémét. Mikor a világot leple alá rejti? A felzúdult vihar, látja-e önképét. Mikor az életet korbácsolja, tépi ? Hús éjszaka réme, bősz viharnak képe. Te vag­y em­­b­e­r­i sz­i­­ setét s­z­e­n­­ved­é­l­y­e! ! Mikor a józan ész mértéke lebillen: Mert fékjét széttépte s céltalanul rohan. — Fekete harag ül az emberi szívben fegyenc emlékirataiból. Elbeszélés. — írta Szép Miklós. ( 1. folytatás). Az ifju két szavával végét szakitá a haldokló kínlódásának, s ez boldog mosolylyal hunyta sze­m­et az örök álomra. E két szó ez volt: „gondos­kodom gyermekedről." Megszegem-e csak egy pont­ban is adott szavam ? ítélje meg kegyed, saját lelkiismeretem legalább nem tesz szemrehányást. o %> — Nota, nem szegte meg soha, én önnek le­rávhatatlan hálával tartozom. — Eddig mit kellett tennem kegyedért­ ? Mond­hatnám semmit, hiszen hogy megkétszerezett erővel tudok dolgozni, azt önnek köszönhetem , azután ke­gyed szerény igényeit valósítani, bizony isten nem is oly nehéz dolog. Most azonban fájdalom — elér­kezett azon idő, hogy egészen más téren kell ten­nem kegyedért, azon téren, melyen az emberek ta­lálkozásuk alkalmával pisztolyból küldik egymásnak üdvözletüket. — Mit beszél ön .... Istenem ! ! — Ernesztin! Nem titkolok kegyed előtt sem­mit, holnap párbajom leend. — Nos hát kivel.... miért? hebegő elbalavá­nyultan. — R­átérek erre is, legyen kérem egy kis tü­relemmel. Bárbajom lesz mondom, még pedig ennek leg­veszélyesebb fegyverével a pisztol­lyal, vagy én a harctéren maradunk. <> kitűnő Ellenfelem­ lííve, én teljesen gyakorlatlan, a rész esélye tehát van. Lehet, hogy holnap ilyenkor már oda részemen lent az égben anyjának számolandok önről. Tudom, hogy midőn az 011 érdekében ezen lépést teszem, azt 011 ellen is, ki védő nélkül marad. De a becsület kér­dése nem tűr fontolgatást. A­mit megtehetek önért, az iránt intézkedtem. Halálom után kis szobám bú­torzatát, csekély értékemet áruba bocsátatni rendel­tem,— a hűséges kéz ,melynek ezen megbízást adtam, tudja kegyed iránti kötelességét. N­a ama csekély­ség nem lesz többé, én hiszem, hogy a gondviselés nem hagy­and­ja el önt s isten, az árvák és szén­vé­dők atyja, nem vonja meg öntől kegyeit. Szavaim alatt figyelemmel kisérem Ernesztint.

Next