Pápai Lapok, 1876 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1876-01-29 / 5. szám
Vegyes tartalmú társadalmi hetilap V pápai jótékony neesfylot- az ismorc»ttorjosz.tóe«fylot. kerteszo larstilai. lövész- tüzoltó- és a ...Meirur'-otf'vipi megyeházzal -zemben, intézendők. Megjelenik e lap hetenkint egyszer, szombaton, egy íven. Laptulajdonos s felelős szerkesztő I*. Szabó Ivái'ol. 1ü0D centim. 1 frt, 150Q centim. 1 frt in kr, 200Q centim. 1 fr 86 kr, 300D centii. 1 frt. 40 kr,100Q centim. ."» frt. \ térfogatoknál a következő magasabb tok díjjá számitatik. Pélyegdij mindig külön fizetendő. A nyi ittér minden sora 10 k. \ lap sellemi ré*/»;t illető közlemények is/erkos/t« llliásái'íl!ma-tér 1216. sz. a küldendők Klőfizetési és hirdetési díjak, felszóllamlások, a kiadói teendőkkil megbi/ott Wajciits; Sválci úr könyvkereskedésébel:10 lK0t0si (tt.jaR: Kj»y évre f» fr. Kélévre ö k. Negyedévre ... .1 Ir. .'»0 kr. A llifclotóísi clt.falv térfogat szerint számítatnak : 18Q ••enlim. 20 kr, .'»UQ centimeterért .'>0 kr, TOQ centimeterért 70 kr, közbeeső Pápa. lélkó «9. I Oktassunk! !&Aa mai nap valaki e hazának művelődés-történelmi viszonyai hű képét akarná festeni, lehetetlen, hogy figyelmét kikerülje ama népünk életében előforduló sok viszásság, melyek— valljuk be csak őszintén — nem épen kedvezőleg tüntetik fel annak műveltségi fokát. Midőn ezeket írjuk, nem a szellemi gyúpontokat képező városi közönségekre gondolunk, hanem azon népelemre, mely Magyarország rónáin és bércein szűkebb körben ott tanyáz és él, hol «Egy szerény templomtornyocska körül pár sor ház, vagy kunyhó csoportosul. Falusi polgártársainkat értjük. S azt gondolja tán a najas olvasó, hogy ismeri a falusi népet, mert a város és utcáiban néha-néha lát egy kék dolmányú, prémes, vagy zsinóros gubában járó gazdaembert? Dehogy i-meri azért! Alig bír fogalmával annak, mit falvakban a nép szokásaként észlelhetni. S ha itt-ott van !- alkalma érintkezni egy akar hivatalos ügyben, akár pedig terményeit a vásárra hozott falubelivel, a tőle hallott és látott nevetséges ferdeségeket természetes naivságnak mondja és tovább nem gondol vele. Pedig, de szomorú szokott sokszor lenni e naivságnak következménye. S miért van az, hogy a falusi nép szellemileg még mindig oly éretlen és oly csiga-lassusággal halad? Hisz jón-megy a városba, hol mást lát és tapasztal, mint odahaza a tűzhely körül és a község határszélein belül! Miért nem követi a nála okosabbak szokásait és elveit ? Vagy annyi részakaratot, annyi csökönyösséget tétézi ! V KJ lezzünk fel a magyar köznépnél, hogy az életviszonyai s társadalmi haladására fordítandó fáradság eredménynélküliségét már előre is megjósolhatnék? Nem, uraim, másutt kell keresni a dolog bibéjét. Mindenek előtt azon meggyőződésre kell a CT» jutnunk, hogy a földművesosztály a magyar nép igen jelentékeny részét képviseli s hogy sok tekintetben ez az első tényező anyagi viszonyaink létesítésében s igy közvetve megélhetésünk «« és jólétünknek is. Ő az, ki a civilisatió megállapítojat. az ekét forgatja s ki, mint az anyaföld és köztünk fenálló, természetszabta kölcsönösség közvetítője, a létkapcsot tevő nyers munkát végezi. Nem megvetendő részei a nagy társadalalomnak. Márpedig, ha eddig eljutottunk, önmagától merül fel azon kérdés: Vajjon visszahatás nélkül maradhat-e az általánosságra, ha ez osztály a kutató szellem és úttörő emberész által földerített igazságok nagy kincsének birtokába jut-e vagy nem? nyugodtan bevárható-e, mig a korszellem azon műveltségi fokra emelendi lassanként a milliókra menő polgárságot, hogy megértse emberi magasztos hivatását, méltóságát s hogy öntudatosan fejlessze szellemerőit a természet tárházának titkai megértésére s önjavára való felhasználására ? Nem, ezerszer mondjuk, hogy: nem. És itt a bökkenő. A falusi embertömeg rideg közönnyel nézi a dolgok folyását, mert magyarázni és megérteni nem képes. Csak akkor jajdul fel, ha a tények kérlelhetetlen szigora érzékenyen sújtotta. Látja a végzetes okozatot, de nem jut tudatához azon oknak, melyet, ha idejekorán ismeri, károsodás nélkül megsemmisíthetett, vagy hatásában legalább gyógyíthatott volna. CT CTS nincs, a ki vesződnek a neje oktatásával: nincs, ki felvilágosítaná. Az iskolában is csak morzsáit sajátíthatja el az életismereteknek, miket sajnos, később megint elfelejt. A babonás hitel, a sok bevett ferde szokást ugy örökli fian, apától, fiútól az unoka évszázadok óta. Az egy pár intelligens, ki faluhelyen lakik, óvakodik a nép ügyeibe avatkozni, mert fél attól, hogy felelősségre vonatik. valahányszor az adott jó tanács a körülmények kedvezőtlen fordultával eredménytelen maradt. De hogy javuljon hát a nép egészsége, ereje , vagyoni állapota, ha mindent a sorsra bíz s többnyire, ha már tesz valamit, rendesen ellenkezőjét teszi annak, mit cselekednie kellene? Itt nézetünk szerint csak egy mód van, és ez a felnőttek oktatása. Nem elég a kor- VINARB.W. es jó lenne most otthon ülni, jó. Szelíd kandaló fénye mellett. Hallgatni a vihar zaját, a mint A kéményen beénekelget. Se az otthon csak nincs nekem. Az orszigaton baktatok — — Hahó! hahó! vihar barátom. Korbácso <! jól pattogtatod. Az ólom o jön és szembe vájj. És álmosan pillámra szunnyad. Szemem világával vitára kel. Amint keresgetem az útat. lábam alul a sár kifeccsen S tarkára festi arcomat — Hahó! hahó! vihar barátom, csak vacagtasd reám fogad! A szél oly gyilkos kedvvel nyargalász Hajszolva üvöltő kopóit, — A szürke felhőt tépi, gyúrja — s a Boszorka-heggyel csókolózik. Huh! huh! pocsék kacajra bődül Csókjától a vén rengeteg — — Hahó! hahó! vihar barátom. Élvezd örült szerelmedet. Fakó iszapot szántva szerteszét. Futó patak utamba szökken És felborzalva rút sörényeit Bukfenceket csinál előttem. # Átgázolom. Morogva falja Lábam, s dühödve köt belém - - -Hahó! hahó! vihar barátom. Komédiád nem félem én. Én, én!- De ott a ködlepel mögül Szegény asszony jő szembe vélem. Keblén siró porontyot rejteget S melengeti lehelletében . . . Bajok paskolta lenge rongyuk A nedves, csúnya fergeteg — — Hahó! hahó! vihar barátom. Sajnáld meg azt a gyermeket! Szabó Endre. Egy fegyenc emlékirataiból. Elbeszélés. — írta Szép Miklós. (VI. folytatás). A lövés után a gróf megdöbbenve tekintett rám, pisztolya önkénytelenül kihullott kezéből. Nyugalmam, bátorságom, mely engem megmentett, megreszkettetőtt. Láthattam ezt sáppadt arcából, ki j kelt tekintetéből, hiszen csak 10 lépésre volt tőlem s a köd is nagyrészt eloszlott. Most megtevem az utolsó lépést s felemelem a pisztolyomat. Csak egy másodperc kellett ehez s ez is elég volt arra, hogy egész serege nyomuljon agyanba a gondolatoknak. Im itt áll előtted a nyomorult — sugároszum érzete - ki elég vakmerő, elég aljas volt sérteni egy angyalt, tipord el a hitvány férget, hisz van szeri jogod hozzá. Im itt reméli CITY védtelen ember — hangzott lelkiismeretem szava - kinek élete ujjadnak egy mozdulatától függ, — ez élettől mennyit várnak azok, kik azt itt ki adák s te oly könnyen elfojtanád azt, magadra zúdítva átkát azoknak, kik előtt azon élet olly kedves volt, s ez átkok épen ugy nehezednének azon gyermekre is, ki tudtán kivül lenne oka e halálnak s a ki most otthonn remeg életedért . . . Még be sem fejezem gondolatimat, még nem tört el a pálca a gróf élete felett, midőn annak háta megett, ezen a lőirányban, nő alak jelent meg. — Megálljon, az istenért megálljon — sikoltás fátyolát felvetve, rohant felém. Ernesztine volt. — Ernesztin, hogy jó ide V — rebegem, a pisztolyt elvetve magamtól. . . — Uram, ca lelkiismeretem szavát követem, önnek nem szabad éltét kockára tenni értem. — Estem nincs veszélyeztetve gyermekem, most a az élet áll már kockán, melyet az ön becsületes anyjának adott szavam követel. — Ah, tehát azt hiszi, kedves szolgálatot teend