Pápai Lapok, 1876 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1876-09-16 / 38. szám
III. évfolyam, 38. szám. Vegyes tartalmú társadalmi hetilap A pápai jótékony nőegylet- az ismeretterjesztő egylet, kertészeti társulat, lövész- tűzoltó- és a „3lercuru-effvlet / 11 ~ • Előfizetési és bind-tési díjak, felzöllamlások, a kiadói tömlőkkel megbízott Va<lit>. Károl úr könyvkereskedésébe, megyeházzal szemben, intézendők. Megjelenik e lap hetenkint egyszer, szombaton, egy íven. Laptulajdonos , felelős szerkesztő I*. S.abó Karol. A hirdetési líjak térfogat sze-rint «./ámítatnak : I «•«'iilin. in kr, .'»<>• centiméterért 50 kr, 70Q eentimeterért 70 kr, <‹(>• eentim. I Irl, 150Q entim. I Irt !() kr, 100Q centim. I l t, KI) kr, .><)()• eentim. "1 Irl. 4(1 kr, 1UUQ centim. .. Irt. térfogatoknál a következő magasabb tők díjjá »/ámitatik szélyegdij mindig külön lictendó. A la» sz»elemi részét illető közlemények * s/ei'kes/lo Utkűsál'il! Anna-tér 124H. sz. a küldendők. Pápa. ds/elölü. 1•Moh/dési <1 í.jaK . Egy évre l fr. Félévre (r. Negyedévre I II. ;10 kr. közbeeső Beszéljen maga a történelem. ..Pápai Lapok** 34-ik és 36-ik számában T Szerényi Endre és Gyurátz F. urak T tól két cikk jelent meg. Nevezetes e két cikk s különös figyelmet érdemel főképen azért, mert mind a kettő nemzetünk államfejlődésének, honunkban a keresztyén vallás elterjedésének s apostoli királyunknak I. Istvánnak dicső emlékével és történetével foglalkozik ; már pedig a korszakalkotó események forrásához emlékezetben visszaszállani, a kort mozgató nagy szellemeknek századukra és népeikre gyakorolt nagyszerű hatását és befolyását újból és újból felfrissíteni, természetes vágya és óhajtása volt mindenkor az emberi kebelnek, egyik kiválóbb vonása tökélyesülni vágyó szellemünknek. Magyarországnak I. István apostoli királyunk által megnyitott s képviselt korszakát a magyar államszerkezetnek keresztyén alapon és szellemben leendő továbbfejlesztése, a pogány Magyarországnak keresztyén hitre térítése teszi örökre nevezetessé. — Istvánnak világtörténelmi missiója az vola, hogy a megkeresztelkedett Magyarországit az európai államok sorába és színvonalára emelje fel s az akkori kor keresztyén civilizációját országának politikai és társadalmi intézményeibe, köz és magánjogi rendszerébe átültesse, meghonosítsa. — Miként oldá meg István magasztos feladatát, melynek megoldásától jött, feljegyző lapjaira a történelem; bizonyítja azon hagyományos kegyelet, mely az apostol király dicsteljes homlokán a hála és elismerés koszorúját, annyi századoknak vérzivatarjai között is, elhervadni soha nem engedé, s nem fogja engedni soha, mig lesz nép, mig dobog emberkedel, mely az emberiség történelmében új irányt jelölő nagy géniuszok iránt hálával és kegyelettel viseltetni meg nem szűnik. E szempont: I. István királyunk világtörténelmi értékének szempontja az, melyről Szerényi Endre. István napi cikkében megfeledkezett, s igy cikkét, történelmi szempontból, «9 egyoldalúsággal méltán vádolhatni. — 0 Istvánnak, csak mint Magyarország politikai reformátorának tulajdonít érdemeket s azon intézkedéseiről nyilatkozik helyeslőleg, melyek az ország jogéletének, alkotmány szervezetének alakulására maradandóbb befolyást gyakoroltak ; például az országnak politikai atrondírozása, a megyék felállítása, a székhelyek kijelölése, nagyszerű alapítványai, melyek a kultura s nevelés terjesztésére okvetlen szükségesek voltak, s azok ma is. — I. Istvánról, mint történelmünknek egyik fénylő alakjáról, mint Magyarország vallási reformátoráról, a buzgó király apostoli érdemeiről, nem szól egy hangot sem; ez cikkének lényeges fogyatkozása. Ha ezt teszi Szerényi, akkor azon észrevételei, melyekkel István némely intézkedéseit, például, a latin nyelv behozatalát, megrótja, nem lettek volna oly sértők, oly szembeszökők, mert hogy a latin nyelvnek kizárólagos behozatala nemzeti nyelvünk kifejlődésének végellen hátrányára vall, ezt gondolom, kétségbevonni senki sem fogja, ki irodalmunk történetében csak kezdetleges jártassággal bír is. (Junrátz F. ,.Ne sértsük a történetet — címü cikke, melyben Szerényi reflexióit éles kritikai bonckés alá veszi, sem ment azonban az egyoldalúságtól. — A szenvedélyesség, melylyel Szerényinek neki ront, higgadtságot igénylő férfias fénykritikát postuláló tárgyalásoknál, históriai tárgyalásoknál, nem szokott jó szolgálatot tenni. — Ez azonban lehet a vérmérséklet következménye is s egyes esetekben bizonyos egyének irányában pusztán izlés dolga. Másként áll a dolog históriánk tényeivel szemben. — A ki régen mult idők történelmi eseményeit, néptestek viselt dolgait akarja megvilágosítani, annak részrehajlatlan bírálattal, s magasabb és szélesb láskörből kell szemügyre venni .M J mindazon tényezőket, melyek azon kor alakulásának menetére befolyással voltak. Gyurátz F. nevezeti cikkében ugy beszél a hunnok, avarok és magyarokról, mint rabló hadak s népekről, és ugy beszél, mintha a többi népek, mind csupa szentek lennének, s a civilizáció s ennek alapja a jogképzettség, személyek és birtokok iránti tisztelet magas fokán állottak volna; harciasabb. vi_ W VALASZ Pereszlényi Jánosinak. ,, Weep on, weep on, your hour is past Jour drearns of pride are o'er; The futni rham is round you east, And you are men no more!" MOOHE. ,TXi is az a részvét? te legjobban érzed, VJ Vigasztalni szépen, ez «zent hivatásod! ! A «i s a menny közt áll magasztos szószéked. Felkeresed sírjál, a régi barátot. ! Ni ez a halál cs Upán az élet játéka, Álom, semmi egyeb, — virág nő a siron!** Igy szólsz, s könyem hull e szomorú játékra. S e büszke, szép álmain, mint tűnt el a lenom. Nem láttad, és mégis mintha láttad volna. Oly luven lefested azt a boldogságot, Mimi édesebben atya alán soha nem érzett, M szebbet nem festenek az álmok. 9 ÉN érezem, s nem rég hajh! ily boldog voltam! Ilisz ott a menny. Ind angyalok járnak, S most, hol e boldogság? lenn a sirhalomban. Oh! miért adott az ég az angyalnak szárnyat? Szép volt a kis Margit édesanyja képe. Még délután virán játszadoztam vele. S virrasztanom kellett a ránk borult éjbe . . . Kélt a hajnal, — se kis angyal nem ébredt . . . Meghalt! Legyen áldott az úr, a ki adta! Igy sóhajtott némán, ketté törött lelkem. Szívszaggató jajjal ébresztgette anyja. Mosolygott. . . nem ébredt. . . meg volt, — meg volt halva! De ki őt követé, fölébredt kis bátyja, Szebben mint valaha — mint egy földi angyal. Mosolyogva nézett a halottas ágyra, nem sejté, hogy őt is, így várja a hajnal. Még kijött ez nap a temetőbe velem. Megnézte, honnét megy mennyégbe kis Margit „töltik át, Margitát most én itt szeretem !u Szólt, — s itt szereti most köztük a harmadik. Oh!a két kis szoba tündérhull volt eddig Holók játszlak. — és most könypataktól ázik. Az egyikben némán, halva fekszik egyik — A másikban most küzd, haldoklik a másik. r . És én viaskodom életre, halalra. Égó szivem felett lángol velem, fejem, Mint egy elkárhozott, a pokolnál állva, Knnek minden Kinját, élve átérezem. Vigaszt — ha van — ekkor, csak a köng, s hit adhat. Sir a kő is, még a kőszirt is könyezik. le kihűlt fénye a hitnek e szép napnak, K kufár kor nem hisz — a pap is kétkedik. Az én hitem, —szikla, könyem ebből csordul. Könyezve bár, nyugton vártam a hit papot, Ki a sírba kisér, s kiemel a porból egy szebb világba, hol a szeretet ragyog. Kijött. S hárman álltunk a koporsó körül. A gyilkos ragálytól félt a barát, s rokon. Megtört, de meg nem ölt ilyen, ily egyedül . A pap is könyezett a megnyílt Birokon. A másik szobában várt másik gyermekem. Tanácsot tartottak nála az orvosok. Holnap ilyenkor már őt is temethetem . . . Oh! Istenem, karod ily két csapása — sok. A letört virágot elfedtem a hanttal. Rohantam tört szívvel haza, s félőrülten. Talán az irgalmas ég itt megvigasztal. Másik szép gyermekem megtartja az Isten! Őrangyalul vele maradt édes anyja Tán szive meg is tört ... az anyasziv gyönge . . . S mosolygott gyermekem! Ali! de édes hangja nem csengett már a sir fátyla már elfödte .. . „Kedves apám!” igy szólt, s ez volt végső szava „A halottas kocsin elment a kis Margit, Ahol tegnap voltunk. Mért nem hoztad haza?u Ah! e kérdés most is oly rémesen hangzik. r „El oda nem megyek máskor, — új ruhámat Add rám, s vigy ki kocsin engem a szőlőbe!*' K szóra elhagytam a halottas agyat Láttam, meg van e szép gyermekem is ölve! 38