Pápai Lapok, 1877 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1877-01-13 / 2. szám

beni nézeteit is, s t. szerkesztő úrtól előre bocsánatot kérek, ha felhívásom folytán becses lapja többször igénybe fog vétetni. Amaz iparbarát, jétéve, s igy az e részbeni teendőik megszűnnek. Egyéb társulati érdekeik a molnároknak teljesen azonosak a többi ipartársulatokéival. Épen ezért valóban nevetséges cikkíró azon indokolása, hogy a molnárok azért képeztek külön társulatot, mert „az egyes tagok távol vannak s mert már megtanultak saját lábukon járni." Mintha bizony a marcaltői —, görzsönyi — ,takácsii—, jákói stb. s magok a Pápa városon kívüli molnároknak messzebb volna a város közepe, mint a pápai Kis-hegy" vagy egyik másik malom, hol esetleg az ülések tartatnak s mintha bizony állítani akarná valaki, hogy a molnármester urak ne saját lábukon járjanak. — Hiszem, hogy e kifejezését cikkíró urnak a többi társulati tagurak nem osztják, mert rendesen azok élnek ilyennel, kik már elestek , s eszembe juttatja az egyszeri ittas embert, ki a sárból nagy nehezen felvánszorogva, váltig állítá, hogy hát ő meg tud állani a lábán. Ez nem indok, csak fennhéjázó nyegleség s feltevése annak, mintha a más szakbeli iparosok nem járnának saját lábukon. Cikkíró előadja, hogy tanoncaikat a távolság miatt nem küldik ipartanodába, hanem a helyett maguk képezik ki a szakismeretre. — Ez nagyon szép, ha igaz , de tagadni csak nem fogja, hogy egy kis írás, olvasás, számtan, kis mértan, földrajz s egyéb ismeret a molnár tanoncoknak sem ártana, s mondja meg cikkíró, gondoskodott-e a szerinte 150 tagból álló tekintélyes társulat erről? Alig hiszem , pedig ez nem is volna nehéz, miután a városban s az ahhoz közelfekvő malmokban levő tanoncok baj nélkül bejárhatnának a városba; a szenzort malmokban levők szellemi képezését pedig vándor-tanító által létesíthetné a molnárok erős társulata, s az ily tanítónak egyik ünnepen — a „Süttö,1" másikban a ,,hatkerekü" vagy „papiros" malomhal kivitele bizony nem nagy terhére esnék egyik másik molnármester urnak, a tanítás pedig haladna, s legalább 10—20 tanonc szellemi képezése elősegíttetnék, s ezt is—reményiem már nyereségnek fogja tartani cikkíró úr, miután valamit tenni is többet ér, mint semmit se lendítsen. Higyje el cikkíró úr, — valódi jó akarattal sok akadályt el lehet hárítani ; csakhogy az általam mondottak kivitele erős lelket kivá; — míg az ön által felhozottak féle akadályokkal akármi elütni a jót — könnyű ugyan, de ép azárt sem férfias, sem dicséretre méltó dolog. Felkérem tehát, fejtse ki tüzetesen azon különleges érdekeket és indokokat, — melyek az ipartársulatok s különösen a molnár ipartársulat egyesülését gátolják, — s én kalapot emelek megállható érvei előtt; addig azonban fentartom állításaim helyességét, s kijelentem, hogy sem önök, sem egyéb iparosok társulata nem képes felhozni elfogadható érveket a társulatok összeolvadása ellen, mert ilyenek nincsenek, s kijelentem bátran azt is, hogy az összeolvadásnak — nem a a többség, hanem azok ellenei, kik barátai a régi ozékrendernek, s kik mint mint a volt célhoz szivivel léltik befolyásukat, — s nem gondolva a közjóléttel, saját érdeküket ennek fölibe helyezik. Örömmel várom a többi ipartársulatok e rész HÁTH KÁROLY orsz. képviselőnk elnöki beszéde a f. hó 6-án Budapesten a Redoute nagytermében tartott éremkiosztás ünnepélyén. T. gyülekezet! Azon tartalmas és lelkes szavak után, melyekkel a főváros törvényhatósága élén álló férfiú, az általunk igen tisztelt főpolgármester ur őátsága az ünnepélyt megnyitotta, nekem jutott a megtisztelő feladat, az országos magyar iparegyesület nevében a felhívásunkra megjelent tisztelt közönséget, s különösen Önöket, a kiérdemelt elismerés átvétele végett egybegyűlt tisztelt iparostársakat üdvözölni. Nagy mérvben emelik e polgári ünnepélyünk jelentőségét az időviszonyok, melyek közt azt megtartjuk Ha még a legelőre haladtabb iparral miit államokban is még folyton meg vannak zsibbasztva a produktionális erők azon közgazdasági válság által, melynek keletkezési okai kellőleg még kipuhatolva sincsenek, s melynek következményei beláthatlanok, — mit mondjunk mi, magyar iparosok? Mit mondjunk mi, kiknek a hazai ipar felvirágzását gátló általános és állandó akadályokon kívül immár évek óta eme pusztító válság következményeivel is megküzdenünk kell? Ha eddigelé az egyenetlen harcot kellett küzdenünk a tőkegazdag, erős vámvédelemben részesülő, bő és olcsó hitelforrásokkal, jó és olcsó munkaerőkkel rendelkező állami intézmények útján is fejlesztő külföldi ipar versenyével, újabban a gazdasági viszonyok hanyatlása folytán még azon szűk belföldi keresetforrás is mindinkább csökken, melyre eddig munkásságunknak némileg támaszkodni lehetett, szóval az általános viszonyok mostohasága a hazai iparra talán kétszeres súllyal nehezedik. Megkettőztetett erővel küzdünk dolgozunk, tanulunk!— de nem gyarapodhatunk! ,S ime, is nyomasztó körülmények közt, a hazafiúi kötelesség teljesítésének érzetével, fői Has öntudattal, a jövőbe vetett bizalomtól áthalva, gyűltek önök, uraim, egyben diszes helyen, hogy hosszú évek fáradozásának, rOSSZÚ évek kitartásának és mily gyakran hosszú évek nélkülözésének — nem anyagi, de erkölcsi jutalmát átvegyék. Az országos magyar iparegyesület a szegedi kiállítási bizottmány felhívására kötelességszerűleg figyelmeztető önöket a nagy magyar testvérváros kezdeményezésének fontosságára figyelmeztető, önöket arra, hogy a főváros tekintélye, a hazai ipar hírneve és főleg önmaguk iránti kötelességei teljesítenek, midőn tömegesen sorakoznak a Szegeden kitűzött magyar munka Is az adás zászlója körül, és a főváros iparát teljes versenyképességben bemutatják a hazai közönségnek. >S ime, közel 100 kiállító felelt meg felhívásunknak, s hozzájárult, hogy a budapesti iparosok, mint ezt tőlük várni lehetett, a kiállítmányoknak ugy jelessége, mint gazdag választékosságára nézve az ország fővárosához méltó helyet foglaltak el az 1876-dik évi szegedi kiállításon. Legszebb jutalmul szolgál e tény egyesületünkre nézve is, mely csakis az önök támogatása és ügyszeretete mellett képezheti mind erősebb országos központját minden közhasznú ipari törekvésnek. Körünkben van szerencsénk üdvözölhetni azon derék, a hazai ipar feh bagózásáért lelkesülő iparos polgártársaink képviselőit, kik e szép mű kezdeményezői, annak fáradhatatlan munkásai voltak. (Éljenzés.") Fogadják ők, köztük különösen a végrehajtó bizottság nagy érdemű elnöke Bakay Nándor úr. (Éljenzés Budapest kiállítói részéről ez ünnepélyes alkalommal is a hazafiúi elismerés őszinte nyilvánulását, vigyék el Szeged város e my sikeres keresztülvitele körül fáradozott hatóságának és polgárainak köszönetünket, és tudassák küldőikkel, hogy igenis, ismerjük mi azon roppant nehézségeket, melyekkel nekik megküzdeni kellett. A szegedi kiállítás fényes sikerében mi a polgári önállóság, a férfias összeműködés, a szakavatottsággal párosult szorgalom, a valódi intelligentia eredményét látjuk; — sikerre vezeté az önök országos érdekű művét, azon polgári közszellem, mely a legnyomasztóbb körülmények között is, nagy eredményeket kivívni képes. (Tetszés.) A Szegedi kiállítás alkalmat adott az országnak megismerkedni azon életerős iparágakkal, melyek érdemesek arra, hogy idegen önérdekeknek prédául oda ne dobhassanak, melyek megérdemlik, hogy a nagyközönség hazafias pártolásában és az állami tényezők hathatós és rendszeres ápolásában részesüljenek. »S most, uraim, vegyék az egyaránt igazságos és méltányos bírálatok folytán önöknek megítélt jutalmakat, és tekintsék azokat annál nagyobb becsüeknek, mivel azokat a nemes verseny vívta ki itthonn, magunk közt, kik egyenlő segédeszközök felett rendelkezünk, s kiknek egyenlő súlyos akadályokkal kell megküzdenünk. Az iparegyesület kiállítási szakosztálya által kiküldött bizottság elnöke főtiszt. I r. .Szabóky Adolf fogja egyesületünk nevében a jelentést megtenni, s midőn öt, ki ez alkalommal is fáradhatlan munkálkodása által a budapesti kiállítók hálás emlékében maradó érdemeket szerzett (Éljenzés"), e jelentéstételre felhívnám, ismételve üdvözlöm úgy az egyesület, mint a főváros iparosai nevében iparügyi minisztériumunk és fővárosi hatóságunk igen tisztelt képviselőit, s az oly nagy számban megjelent összes tisztelt, vendégeinket, kik részvételükkel polgári ünnepélyünk díszét emelni és a hazai ipar iránti jóindulatukat és rokonszenvüket ez alkalommal is tanúsítani méltóztattak. (Zajos éljenzés). TÜZOLTÓEGYLETI ÜGY. Felhívás. Tisztelettel felhivatnak Pápa várost. iparosai közül mindazok, kik a pápai önk. tűzoltó-egylet működő tagjai számára szükséglendő egyenruha, — úgyszintén az egylet fizetéses tagjai részére szükséglendő 8 öltözet egyenruha , sapka , 3 pár uj , 3 pár fejelés csizma elkészítésére vállalkozni óhajtanak , hogy e tárgybani zárt ajánlataikat, melyben minden egyes darab ára külön kiteendő, s a szövet minta is mellékelendő, alulírottnál legkésőbb 3 nap alatt beadják. Bővebb értesítés alulírottnál nyerhető, hol a szövet minta is megtekinthető. Kelt Pápán, 1877. évi január 8-án. Szokott Ignác főjegyző. A "Pápai Lapok" 1877-dik évifolyamára az előfizetés nyitva áll. Az előfizetési összeg a kiadó-hivatalhoz (Wajdits Károly könyvkereskedése, megyeházzal szemben) intézendő. — Dombházi Arthur házában van kegyed, hol szívesen látott vendég leend, mig itt tartózkodik. — Majd meglássuk . — tévé hozzá az ifjú fogai között. A terembe mentek. Róza a késő éj dacára is ott ült a kandalló előtt s kézi munkáján dolgozott. — Köm, — mutatá Arthur, — s Ladár Gyula lelkész úr — folytatá. A név hallattára Róza halovány lett s a munka kiesett kezéből; felállt, tántorgó léptekkel az ifjúig ment, és sikolyt hallatott, s annak nyakába borulva elájult. — Uram! ki ön? Ismeri ön nemet!—Nem tudom érteni e dolgot! — Völgytelky Rózát előbb ismertem uram, mint ön ; hogy keze öné lett, arról nem tehetek én sem, ő sem. Azt láthatja, hogy e nő még mindig szeret, — és én viszont szeretem őt. Ön uram kettőnk boldogsága között képez gátat, — s így tudni fogja mi a kötelessége. — Tehát ön elcsábította nőmet? - Szép, és még házamba tolakodik ! — Nem tolakodtam uram. Nyílt szándékkal jöttem. Magammal vinni Rózát, vagy meghalni oldala mellett. — Az utóbbit könnyebben elérheti ön, felese Arthúr hidegen, az előbbit bajosabb leend kivinni • Pedig azt hívom, hogy önnek uram elég egy feleség is s mégis kettőt tart!'? — Mit beszél uram? .. . kérdé Arthúr a dühtől lángolva. Julia. — Azt, hogy önnek még egy neje van : Máthé — Ah ! - ezért meg kell halnod. Ezért meghalsz nyomorult! — Jobb is leend elnémítani engem, mert ugy bizonyosan utolérendi önt az igazság keze, ha én életben maradok. — No mindenesetre roszul van informálva ön, ha azt hiszi hogy Máthé Julia nekem nem ! — Tudom, csakhogy a tett aljasabb még, mintha valóban neje volna .... Arthúrnak elég volt. Kevés pillanat alatt átértette a helyzetet! — Rendezze ön ügyeit, — monda Gyulának, ha igen, készüljön a halálra. — Én készen vagyok, s szeretném, ha Ön is mihamarább készen lenne, mielőtt még e nő föleszmél. — Jó! Ezzel Arthúr távozott és rövid idő múlva töltött fegyverrel tért vissza. — Itt e pisztoly golyóra töltve. Egy pénzdarabot hajítunk fel, aki nyer, azt az ellenfél főbe lövi. — Hajítsa as levegőbe uram a pénzt. Az enyém a sas, és l a felül leend, főbe lövöm önt ! Gyula fölveté a pénzt. Az sast mutatott felül, és Arthur fogta a pisztolyt, — főbe lőtte a szerencsétlen ifjút. Róza a dörrenésre felocsúdott, — s most ugy nézte férjét, mint kedvese gyilkosát. Hogy mi történt azt Mitru elmesélte. Két hónappal az leírt esemény után két polgárral szaporodott az emberiség. Az egyik Dombházán született: fiú volt, kinek élete anyjáét vitte magával. A fiú Dombházi Arthúr fia volt. A másik leány volt, ki a sötét erdő árnyában messzire született. Leány volt. Anyja Máthé Julia és apja , Dombházi Arthúr. Róza halála után Arthúr fiának élt csak , annak nevelésével töltötte idejét, s mivel sehova nem járt, tisztelték meg jobbágyai a tisztes „nagy úr" névvel, — mi valóban reá is illet! (Folytatjuk.,)