Pápai Lapok, 1878 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1878-06-30 / 26. szám

Az első lépés e tekintetben már ezelőtt két évvel meg­történt a krajcáregylet megalakításával. Köztiszteletben álló városi főorvosunk régi bete­geskedése folytán, közegészségi ügyeink árván marad­tak, mert különben alig történhetett volna meg, hogy a kanyaró és hökhurut ily nagy mértékben elterjedtek volna. Minden orvos tudja, hogy két pontról indult ki ezen két betegség t. i. a két óvodából. Ezeket már régen be kellett volna a járvány tartama alatt zárni, mert a városi és az apáca óvodában volt e betegségeknek leg­jobb alkalmuk egyik gyermekről a másikra ragadni. Figyelmeztetjük a t. városi tanácsot, hogy ezen két óvoda bezárását — a járvány megszűnéséig — azonnal rendelje el. A városunkban a pauperismus oly nagy mértékű és oly széles terjedelmű, hogy a legnagyobb erőmeg­feszítés áldozatkészség és legjobb akarat mellett sem ke­csegtethetjük magunkat annak tökéletes megfékezésével. Csak egy­szer volna, mely ezen gyökeresen segíthetne, tudniillik ha képesek volnánk városi kórházat teremteni. De ez oly sok pénzbe kerül, hogy erre semmi kilátásunk nincs. Elég példa van rá, hogy egyes gazdag emberek nemes szivük sugallatát követve, az emberi nyomort enyhítendő, egy maguk építettek kórházakat és azt azonfelül ugy dotálták, hogy fenn is lehet tartani, de ily emberek ugy látszik Magyarországon ma már nem jeleznek s igy nem marad egyéb hátra mint társadalmi uton válvetett erővel ezen nemzetünkre oly fontos in­tézményeket életbe hívni. L. Megyei és városi ügyek. — Városi közgyűlés 1878. június­­ 27-én. Elnöklő polgármester az ülést megnyitván, a legközelebb kilépendő vá­rosi képviselők névsorát felolvastatta, mely szerint kilépnek az V. kerületből: Vághó János, Lövvenstein Mór, Reguly Nándor, Hanauer Béla, Lukonits Pál, Löwy Mór, Steiner Mayer, Toch S. L., Veszele János. — 11. kerületből: Ungar Antal, Kalmár István, Mórocz István, Vida György, Hermán Pál, Sinkó Ist­ván, Rada János, K. Németh János, Gáspár Gábor.— III. ke­rületből: Osvald Dániel, Rózsa István, Miklós Dániel, Gyencse Mihály, Csajtay Dániel, Berczi Pál, Szakáts Dániel, Klára Sán­dor, Dénes Lajos. — IV. kerületből: Varga Ferenc, Rátz Fe­renc, Hannig Antal, Steiner Antal, Asbóth István, Ürmös Jó­­­­zsef, Harák János, Mórocz Antal, Varga János. — Ezek után megválasztattak az igazoló bizottságba rendes tagnak Antal Gábor és Kovács István, póttagnak Horváth Lajos és Dr. Rech­nitz Ede, — a választások vezetésére elnökükül Tóth Lajos, Lukonich Pál, Szvoboda A­rencel és Rikóty József, helyettes el­nökükül pedig Woita József, Seebauer János, Brader Sámuel és Körmendy Pál. Választási helyiségül kijelöltetett az I. ke­rületben a városháza, a II-ban a felsővárosi iskola, Ill-ban a városi óvoda, IV-ben az ev. iskola. A névjegyzék kinyomatni, kiosz­tatni és az előmunkálatok megtételéről a megyei alispán érte­sítetni rendeltetett. — Szóba hozatván a képviselők választásá­nak határidejének megállapítása, illetőleg alispán urnái javas­latba hozása, Baráth Ferenc képviselő indítványt tesz a válasz­tásoknak az év végéig elhalasztása iránt, hogy a naptári év kezdete az új tisztviselők működésének megkezdésével összees­sék. A közgyűlés azonban a megkezdett és korábbi határozattal elrendelt előmunkálatok megszüntetését a tanácskozási szabá­lyokba ütközőnek, a választás határnapjának kitűzését pedig az alispán jogkörébe tartozónak találván, az indítványt mellőzte és a képviselők választására július 14-ét hozta javaslatba. — Dr. Löwy László jelentvén a kanyaró és ködhurut járvány még egyre pusztítását, indítványt tett a városi óvoda bezárására. Dr. Steiner József és a helyettes városi orvos Feill Mór kimutatásá­ban a járvány apadását jelentvén, az indítvány elejtetett, de a városi tanács megbízatott az egészségügyi szakbizottsággal egyetértőleg a járványnak figyelemmel kisérésével és a szükség­hez képesti intézkedéssel. Jelentetett a szervezeti szabályzat át­dolgozására kiküldött bizottság részéről, hogy a munkálat el­készült csupán letisztázás és hitelesítésre vár. A munkálat közgyű­lési tárgyalás előtt 15 napon át közszemlére kitétetni rendeltetett. Olvastatott Dr. Pscherhoffer Sámuel urnak orvosi állásáról egész­ségi tekintetek miatti lemondása. — Horváth Lajos indítványára a közgyűlés a lemondást részvéttel veszi tudomásul, s egy­szersmind a volt városi főorvos hosszas hivatali működése alatt a közügy és a szenvedő embertársak érdekében hasznos szol­gálatai által szerzett érdemei elismeréséül az örökös tisztelet­beli főorvosi címmel ruháztatott fel. — Olvastatott a költségvetés és a követelvám­i számadás helybehagyására vonatkozó megyei határozat. — Tudomásul vétetett. Tárgyalás alá vétetett See­bauer János felebbezése a tanács azon határozata ellen, mel­­lyel a szántóföldjén át nyitására köteleztetett, — a jogügyi bi­zottság véleménye alapján a közgyűlés a tanács végzését fel­oldotta és feleket az ügy rendes bíróságához utasította. — A megyei bizottság a jövő 1878—1881-ciiki or­szággyűlés egybehivását tárgyaló királyi leirat kihirdetése cél­jából a jövő július hó 8-án közgyűlést tart. — A megyei köz­ponti választmány pedig a választási előintézkedések tárgyában július 9-én tartja ülését. grrgLA — Hirdetmény. Ezennel közhírré tétetik, misze­•EKSHE i­líti a veszprémmegyei lótenyésztés emelésére enge­délyezett lótenyésztési jutalomdíjosztás f. évi augusztus hó 5-én Devecserben az országos marha és ló­vásár napján fog megtar­tatni,— mely alkalommal következő államdijak lesznek kitűzve: I. Sikerült szopócsikóval bemutatott anyakancák számára, melyek­jól ápolt, egészséges és erőteljes állapotban vannak s a jó te­nyészku­ucák kellékeivel bírnak. Első díj Iii db. magyar arany. Második díj 10 db. magyar arany. Harmadik díj 8 db. magyar arany. Negyedik díj 6 db. magy. arany. Ötödik díj 5 db. magy. Hatodik díj 5 db. magy. arany. Jl. Hároméves kancacsikók szá­mára, melyek kitűnő tenyészképességet igérnek. Első díj 10 db. magy. arany. Második 8 db. magy. arany. Harmadik díj ü db. magyar arany. Negyedik díj 5 db. magy. arany. Ötödik díj 5 db. magy. arany. Minden tekintetben kitűnő mén- és kanca­ csi­kókat a kitűzött díjakból pályázaton kívül is jutalmazhat a díj­osztó bizottság. Ezen államdíjakra pályázhat minden veszprém­megyei tenyésztő, ha község elöljárói bizonyítvánnyal igazolhatja azt, hogy a szopós csikóval bemutatott anyakanca már a csikó születése előtt sajátja volt, vagy pedig, hogy a kiállított három­éves kancacsikó egy, az ellés idejekor bir­tokában volt anyától származik és általa neveltetett. A pályázatból csak az angol telivérlovak vannak kizárva,— minden egyéb fajú — akár na­gyobb, akár kisebb tenyészló által nevelt ló, az aranydíjakra ki­vétel nélkül pályázhat; ha azonban valamely ménestulajdonos vagy bármely más díjnyer­tes pályázó a nyert aranydíjat a köz­ügy érdekében a hely­sz­ínén utólag pályázat alá kívánná bo­csátani, ugyj kitüntetésül a díjak szerint fokozatosan osztályozott arany-, ezüst-vagy bronz-díszoklevelet fog nyerni. A bemutatót­ lovak megbírálása, valamint az odaítélt díjak kiosztása is egy, e végre alakult vegyes szakbizottság által azonval a helyszínen fog eszközöltetni. Hogy a díjosztó bizottság kellő időben meg­tudhassa valamennyi pályázó ottlétét, köteles minden pályázó a kijelölt nap reggelén Devecserben, a helyhatóságnál jelentkezni, hol további utasítást nyerend. Kelt Budapesten 1878. május hó 29-én. A jövő évi jutalomdifosztás Pápán lesz. Julius hóban a Sarlós Boldogasszonyi vásár napján. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m­. k. ministerium, lelkesült ragaszkodás vezérli, ha a közönséget látszólag illibe­rálisnak gúnyolják és reactionális utógondolatokkal gyanúsítják, egyúttal tévútra vezetvén és a törvény kerülésére buzdítván . Bizonyos dolog, hogy a logika hamis, minthogy alkotmányos államban a törvény a legnagyobb erélylyel hajtatik végre mint például B ... n és i­tt történt, hol az izr. községek ilyen hamis próféták ajánlatára a törvényt kijátszani akarták. Egy vidéki tanító többek nevében. i —. — ~ • Tanügyi hirek. — Népiskolai jelentés. A helybeli izr. h­i­t­k­ö­z­s­é­g népiskolájában az évi vizsgálatok július hó 4-én, 7. és 8-án tartatnak a d. e. 9-12-ig, d. u. 3—t1-ig terjedő órákban, me­lyekre a t. szülők és tanügybarátok ezennel tisztelettel meghí­vatnak. — Gyakoriak­ rajztan­­folyam A városi rajztanodában a július és augusztus havi szünidők d. e. óráiban tartandó rajz­oktatás és gyakorlás július 2-án vévén kezdetét azon megjegy­zéssel adatik tudomásul, miszerint a két havi tandíj krt e. e. frtba állapíttatott meg és a beiratás alkalmával fizetendő. — Tandijmenteséget a tettes, polgármesteri hivatal utján nyerhetni. Rajz és festészeti tanfolyam leányuk szám­ára. Több oldalról vett felszólításnak eleget téve, van szerencsém a nagy érdemű szü­lőket tudósítani, miszerint július és augusztus hónapok délutáni óráiban a városi rajztanodában leányok számára rajz és festé­szeti tanfolyamot nyitok, mely július hó 2-án veszi kezdetét; a tandíj 2 hóra öt Izl. Herz Dávid vár. rajztanár. — Beküldetett:­­ „Fester jüdische Zeitung" f. e. 69. számában közli a um. vallás- és közoktatási ministerium­ rende­letét az izraelita tanítók élethos­sziglani alkalmazását illetőleg, azt következő megjegyzéssel kisérvén: „Ezen rendelet a tanu­­­lókra nézve, kik gyakran minden ok nélkül a községektől el­űzettek, igen kedvező, de az a kérdés, használni fog-e a ható­sági hatalom a községekkel szemben? A constitulio kezdete előtt nagyobb hatalmat gyakoroltak a hatóságok a községek fölött, a­nélkül, hogy azokkal valamit­­ kivihettek volna. Az elűzött tanító elűzve maradt.—Most alkotmányos kormányunk van és a köz­ségek bírnak autonómiával, igen kétes tehát, segítve lesz-e a tanítóknak ez (papíros rendelettel, papírcner Erlasz") írott ma­laszttal?" Az első tekintetre azt gondolná az ember, hogy a nevezett zuglap a tanítók érdekét védeni akarja, és hogy örül ama hosszú időn át háborít latiul és törvénytelen gyakorolt usus hatályon kívül helyezése fölött, ha pedig közelebbről nézzük a dolgot, nem kell salamoni bölcsesség hozzá, a cikkíró rejtett céljait kitalálni, ki azon képmutatók egyike, ki igyekszik elhi­tetni a világgal miszerint őket csak a humanismus elveihez való Megyei és helyi hirek. — Előfizetési felhívás. Az év­negyed beálltával tiszte­lettel kérjük közérdekű vállalatunk pártolóit, az előfizetés meg­újítására. Lapunk iránya ös­szpontosul ezen szóba: szabad sajtó. Törekvésünk a közügynek híven, igazságosan szolgálni, melynél bennünket nem vezet sem párt, sem személyes érdek és ezért némi önérzet­tel szabad mondanunk mint jelszót: mindent a közügy érdekében. Lapunk mint vidéki közlöny nem tűzhet célul, feladatul az országos vagy pláne világ­politika űzést, ha­nem rendeltetéséhez luyen kizárólagosan Pápa városa és vidé­kének érdekeiért küzd s mindazon dolgokkal foglalkozik a me­lyek ezen érdek előmozdítását eszközölni képesítvék. Kimeritőleg lud­asitjuk olvasóinkat mindenről mi városunkban illetőleg me­gyénkbe történik, és ezen tudósításainknál mindig a kritikai el­járást követjük, kiemelvén a jó, a rosszat csak azért, mert a közügyre ártalmas. És társadal­munk terén, ha a jó és a rossz princípiumot kutatjuk, azt fogjuk találni, hogy a haladás, a munka, mint anyagi érdekeink egyes egyedüli egészséges előmozdítója: a jó princípiumot, a visszamaradás, a tétlenség, a munkátlanság és a tehetetlenség képezi a társadalomra a kártékony hatással bíró a rossz princípiumot. Ezért jelszavunk a világosság, me­lyet a jellem és a becsületesség kivan és óhajt. Lapunk ezentúl is a közügyek bírálatának szenteli erejét s nyitva áll minden jogos felszóllalás, minden ésszerű indítvány tétele, és megvitatá­sára. Egyik fő törekvésünk a nép szivében az erkölcsi érzet, a vallásosság megszilárdítása és öregbítése mert nézetünk szerint a hit mely egyedül képes boldogítani az egészséges társadalom­nak legszilárdabb alapját képezi. Közigazgatásunk terén törek­szünk a nép suverain akaratának érvényt szerezni s a közjó tekintetéből, rendet és a törvények végrehajtását követeljük. Oda törekszünk, hogy a nép az alkotmányos jogok gyakorlását a közjó nevében érvényesíthesse s azt akarjuk, hogy mint nagy­korú nemzet életképességünk tanúbizonyságát ha kell, minden alkalomkor megtenni képesítve legyen. A hizelkedés nem ke­nyerünk, de tollunkat az igazság sugallata vezérli, harcolunk azok ellen kik a haladásnak akár személyes érdekből akár tu­datlanságból ellent állónak támogatjuk azt, a­ki a társadalmi élet haladását előmozdítani az élet bármely terén is törekszik és ezért mondjuk: mindent a közjóért. Hogy ezen nehéz feladatnak megfelelhetni képesítve legyünk, kérjük városunk és vidékének minden jóérzelmű polgárát kegyeskedjék vállalatunkat támogatni. Előfizetési díj évnegyedre 1 frt. 50 kr. — Saját ügyünkben, Körmendy Pál úr tizenháromnapi fejtörése után összehozta azon cikket, melyet, ellenünk nem nagy dicsőségére a „Győri Közlöny"-ben közzé tett. Mi elmondot­tuk lapunk 21-ik számának vezércikkében, első kihívására né­zetünket és azokat továbbra is fenntartjuk s a mostani tá k fl­ies aira nincs mit megjegyeznünk, mert azt hisszük nem kény­szeríthet bennünket arra senki, hogy az ilyen provokálásra reflectáljunk. Csak egy dologban legyen szabad némi megjegy­zést tenni és ez Körmendy Pál úrnak a következő mondata: „téves joggyakornoki nézet .... szánandó joggyakornoknál is szánandóbb." Mi nem tartjuk szégyennek azt, hogy lapunk ha­sábjain akkor amikor városunkban lévő joggyakornokok közül vagy a mint tényleg van ügyvéd jelöltek közül némelyek mun­kájuk által támogatnak, mert mi nem tartjuk szégyennek azt, ha valaki hosszas gyakorlat után éri el célját, életpályáját ezért a joggyakornoki állás nem lehet szégyenítő, sőt ellenke­s­zőleg - és meggyőződésünk ez, hogy ismerőseink intelligens szor­galmas, tehetséges fiatal emberek a­kik hazánk díszére fognak válni, ha majd hosszas küzdelmek után éltük célját elérve ügy­védekké válni fognak. Absurdum dolog, ha egy ügyvéd lepisz­kolja azon fiatal embereket, a­kik ügyvédek akarnak lenni.­­ Különben is nincs joga Körmendy úrnak a törvényre mindig hivatkozni, mert gyakorlatilag nem érti a törvényt, minek bebi­zonyítására hivatkoznunk mai számunk „Nyílt terében" megje­lent felszólamlásra, melynek eredetisége felett, ha netán kétely forogna fel, szívesen szolgálunk még több bizonyítékokkal is, a­melyek szerkesztőségünknél egyelőre deponálva vannak.. H­a különben Körmendy úr a sajtónak jogos hivatását és feladatát felfogni képes volna , akár nem vonhatná tagadásba azon jo­gunkat, hogy a közönség érdekében felszól­alhatunk, habár nem vagyunk, is falusi rektorból átalakított pápai születésű pró­kátorok. — Különben pedig szerkesztőségünk tagjainak száma nem négy, hanem ha igazak akarunk lenni husznál is több s ezek között szellemi tekintetben többen Körmendy uramat jó­ C­s­a­r­n­­o­k. A szerencse bárdja. — Elbeszélés. — (Fogl Valter után: Kubányi Be­tti.) (i. Fulytatás) „Oszkár! ha te bármelyik életpályán derék ember volnál és szerencsétlenségtől sújtva egészen csupaszon állnál itt, utolsó falatomat is testvériesen megosztanám veled; vagy ha mint dol­gos, derék ifjú egy szegény kézműveslányt szeretnél és atyám azt monda ,nem,­ én nem hagynám őt nyugton, de így nem lá­tok benned egyebet, mint ez üres képzelgőt. Bocsáss, atyám vár". „Vilmos, én örülésig szeretem azt a lánykát, jóllehet ala­csony származású. Mindent fölajánlottam neki: ajándékaimat, ígéreteimet, egész szeretetreméltóságomat, s mind­hiába­ ő el­lenállott; de épen ez érdekessége miatt vágyva vágyom őt birni s látom, hogy házasságra céloz és morbleu — noha alacsony származású, mégis nőmül veszem a kis ördögöt, hogy enyém­nek mondhassam." „És ehhez én legyek segélyedre?" kérdé Vilmos felhábo­rodva. „És kicsoda az a kis ördög?" „Te ismered őt, első pallérunk leánya." Most lobbant fel először Vilmos haragja. Hosszú idő kel­lett, míg a harag parazsa ezen csendes lélekben lángra lobbant, de azután nem volt szalmatűz. „Azért tehát" szólt reszkető hangon „azért volt Martha oly volt, elfogult, midőn rólad folyt a szó?! Vigyázz magadra, fickó, őrizkedjél, hogy még csak gondolatba se sértsd meg Hasberg Martha jóhírnevét. A­mit te érdekességnek tartottál, az sérthetetlen szüziességének elutasítása volt, mely nem lehe­tett oly kemény azon férfiú iránt, ki nemsokára sógora leend. Ilasberg Martha az én jegyesem!" „A te jegyesed!" Oszkár arca halálsápadt lőn. „Én szere­tem őt és én nem engedek ..." Arcvonásai eltorzultak szemei ide-stova tévedeztek a szo­bában s végre az asztalon fekvő bárdra szegte azokat. Vilmos mindkét kezével megragadta szikár öcscsének vál­lait. „Nem engedsz? — mi — szemedet szúrja e bárd, melyet atyánk tiszteletet és vagyont szerző s melyet fia az utcára dob ki? Használd fel hát mindjárt, hogy magadat vetélytársadtól megszabadítsad; mert hogy azt becsületes munkára használjad, ahhoz te nagyon nyomorult vagy!" „Vilmos, vigyázz magadra!" kiáltott, miközben fenyegetve emelé fel a gyilkos eszközt s csikorgatva verte össze fogait a dühös ifjú. „Mint egy veszett ebre!" Egy hatalmas fogással megkísérlé Vilmos, Oszkártól a vészthozó eszközt, melyet ez erősen markolt meg, eltávolítsa. Heves küzdelem állott be köztük, egy villanás, egy emelés — egy velőtrázó kiáltás — és Vilmos a földre terült. A vér hos­­szában fecskendezett szét a szőnyegen; Oszkár mintegy meg­merevedve állt ott, lázrohama megszűnt; a bárd, melyet báty­jának vére pirosra festett, kihullt kezéből. „Nyomorult! Átkozott légy!" Az ajtóban Rudolf Gáspár, az ácsmester állt, mögötte a lármára odasietett munkás vendégek tolongtak. A borzasztó lát­vány, mely eléjük tárult, mintegy kővé változtatta őket. Lassan lépett Rudolf mester a padlón elterült fiához, föléje hajolt, vizsgálódva, tcvé kezét halvány arcára, azután szivére. „Még él" szólt reszkető hangon, „az Isten ért egy orvost, hamar egy orvost, még él, s ki tudja meddig élhet még vénsé­gem örömére és gyámolítására. Te pedig" folytatá tovább Osz­kárhoz fordulva, „menekülj innen, mig bátyád teteme koszáért az égre nem kiált, m­ig a hatóság keze itt nem ér. Megátkozva takarodjál innen! Ezen pénz pedig" s ekkor egy tárcát ragadott ki zsebéből, fia lábaihoz vetve azt, „legyen utravalód. És most siess, mielőtt bátyád szemei újra kinyílnának, melyek téged többé soha ne lássalak!" És Oszkár távozott, mint egy vándorló szobor lépkedett a munkások során keresztül. Lassan ment, mintha azon szóra várt volna, mely őt, a roszul nevelt gyermeket visszahívja. E szót azonban hiába várta, hanem igen, hallhatta az ő­szszakású öreg­legény eme szavait: „Őrizked­jetek a kainkéztől!" Rudolf Oszkár vállat vonva, arcát kezébe takarta és elfutott, ft *­­ . m_^m­mmmmm_ (folyt., köv)

Next