Pápai Lapok, 1878 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1878-01-13 / 2. szám
Pápa, január 12 . A gyámügyek rendezéséhez. Városunk képviselőtestülete néhány héttel ezelőtt megbízta jog-- és pénzügyi szakbizottságait statútumainak ; a folyó hó 15-én életbe lépendő gyámügyi törvény , által igényelt módosítása és a tisztviselői szervezetben is szükséglendő változás tárgyában javaslat előterjesztésével. Ezen vegyes bizottság komoly tanulmánytíír— • j gyáva tevén az érintett újtörvény intézkedéseit, az ár-tavaszék ügyforgalmát és a helyi viszonyok kívánalmait, j elkészítő és a közgyűlés elé terjesztő a szervezeti szabályok módosítását és a szükségessé vált átmeneti intézkedéseket tárgyaló javaslatát. Egy városi képviselői áthatva képviselői kötelességérzete és az ügy fontosságától, nem látta a beterjesztett munkálatot egyszeri felolvasással tárgyalhatnak, hanem azt 15 napig az észrevételek megtehetése céljából közszemlére tétetni T indítványozta. — A helyes indítvány elfogadtatván, aj. közszemlére kitétel megtörtént ugyan, de a képviselő úr nemes intentiója nem nyert az eredményben kellő ] méltánylatot, mivel a képviselők közül — mint értesíttünk — csak egy pár vette magának azon fáradságot, hogy az egyhangúlag nagy fontosságúnak jelzett munkálatba beletekintsen. Mi teljesen osztjuk a tisztelt képviselő úr azon nézetét, miszerint a nagy horderejű javaslat tárgyalásába a képviselő testület — bármily bizalommal visel ; ; tessék is az azt beterjesztő vegyes bizottság tagjai iránt — előleges tájékozás nélkül nem bocsátkozhatik,— indíttatva érezzük tehát magunkat a javaslat több intézkedéseit vázlatosan az érdeklett közönség elé terjeszteni, s arra néhány megjegyzést tenni. • Az említett javaslat szerint a városi árvaszék al polgármester elnöklete alatt áll, s tagjait képezik: egy jogvégzett előadó, egy ülnök, egy jegyző, egy ügyész és az árvaszék ülésein az ülnökökkel egyenlő számban • részvételre a képviselő testület által évenkint választandó 12 tiszteletbeli ülnök. Az árvaszék külön számvevőségi, pénztári, iktató, irattári és kiadói hivatallal bír, melyet a városi számvevő, közgyám, iktató és egy árvaszéki írnok töltenek be. A városi közgyám kezeli egyúttal a gyámpénztári és árvatartalék alapot, vezetik a gyámoltak és gondnokoltak, a gyámok és gondnokok neveit,— végre a kiskorúak nagykorúságra jutása idejét kitüntető táblás kimutatásokat. Ezeken kívül a polgármester mint az árvaszék elnöke a városnál alkalmazott összes segéd és kezelő személyzettel szabadon rendelkezik és kiküldetésekkel megbízhatja. Megszabja a javaslat az egyes tisztviselők hatáskörét, csoportosítja a törvény által az árvaszékre ruházott teendőket, s akként intézkedik, hogy az elnököt akadályoztatása esetén a jogvégzett előadó, az előadót pedig a jegyző helyettesítse. A javaslat a gyámi pénzek kezelését illetőleg az összetett pénzkezelést véli alkalmazandónak, kikölcsönzéseknél 7% kamtal szedését, abból egy százaléknak kezelési díj fejében visszatartása és a kölcsönök részletes törleszidejének 15 évben megállapítását ajánlja. Az árvaszék fenntartására fordítandó költségek visszatérítése céljából a leltározások és általában a hagyaték körüli eljárásért mérsékelt díjat, és pedig 50 frt értéken alul semmi, 50—500 frt értékig 2 ft, 500 — 1000 ftig 3 ft, azontúl minden 1000 ftnyi érték után 1—1 füal magasabb díjat szedetni javasol. Átmeneti intézkedéseiben a két rendes ülnöki állomásra a város két tanácsosát, árvaszéki jegyzőül pedig a város aljegyzőjét véli, fizetésfelemelés mellett, alkalmazandónak. A vegyes bizottság azon intézkedését, miszerint z árvaszéki előadó rangját és illetményét a városi főjgyző és kapitányéval egyenlősíteni törekszik, őszinte elvesléssel fogadjuk, mert ezt mulhatlanul megkívánja 7, előadónak a törvényben kijelölt független bírói müödése, jogi képzettsége és hivatalos működésével rendő teljes elfoglaltatása. Helyeseljük továbbá azt is, hgy az árvaszéki második ülnök fizetése újabb elfogaltatása arányában emeltessék, szóval hogy az árvaszék iradata magasztosságához képest a kellő szervezettel is ruháztassék, de épen ezért nem helyeselhetjük a jaaslat azon intézkedését, hogy az árvaszéki jegyzőséget z egyik városi jegyző mellékfoglalkozásának jelöli és zen munkásságát 100 ftnyi fizetés felemeléssel dijizza. A városi jegyzők közigazgatási teendőkkel vélményünk szerint annyira el vannak halmozva, hogy az ivaszéki jegyzőség teljesítésére elegendő ideje egyikek sem maradhat. — A javaslat az aljegyzőt rendeli gyan árvaszéki jegyzőül , de neki is annyi a teendője ísi. főjegyző helyettesítésében, a hozzá utalt közigazgaügyekben. Statisticai adatok gyűjtésében, had- és mkötelesek, az országos adók összeírásában, ezekről íblás kimutatások készítésében és a birtokváltozásokyilvántartásában, hogy ezek mellett boszorkányság élkül az árvaszéki jegyzőség teljesítésére nem képes; mert az árvaszéki jegyző nem csak az ülési jegyzőönyveket vezeti, hanem kiküldetéseket teljesít, felveszi szóbeli kérelmek és panaszokat, az elnöki ügyek eltéréséhez elkészíti a szükséges fogalmazványokat, sőt z előadói érdekeltsége, elnökösködése, s egyébként hadályoztatása esetén az ügyek előterjesztésében betekesíti, s mint ilyen vezeti a hagyatéki tárgyalásokat i jövő közgyűlés kiváló figyelmébe ajánljuk tehát, úgy a nagyjelentőségű szabályrendelet csak úgy feleet meg céljának, ha vagy az aljegyzőre rótt közigazgatási teendők más által végeztetnek, vagy az áraszéki jegyzőségre új hivatali állomás rendszereszlelik. Az összesített pénzkezelés a városunknál régóta ?mállott gyakorlatnak, a kamatlábnak 7 °'()-ai emelése képviselő testület és megyei törvényhatóság korábbi alározatának, végre a törlesztési időnek 15 évben megállapítása a törvény keretén belül felhagyott jognknak felelvén meg, a javaslatot e téren elismertünk illeti. Az eljárási díjak elfogadhatók, mert azok szedéét a törvény megengedi, összege a méltányosság köetelményeivel teljesen megegyez, s a közjegyzői díjzabás tételeit meg sem közelik. — r — j Enquete-tanácskozmány, a honvéd-fölszerelési szállítások tárgyában. (Eredeti tudósítás) A„Pápai Lapok" tárcája. ) „Pruthi történetek/ Alattomosok, valamint part lakosai, a folyamok, melyek éjszaktól a fekete tenger medrébe törekszenek. Széles víztömegeiket lomhán , mélán hempelygetik délnek, zajtalan kitartással aláássák kákatöves csalitjukat, és halálcsöndet árasztanak maguk körül. A dheima zöld tükrök allatt idegen vizszellemek sustorognak és váratlanul a halász a mélységbe vonatik, ha bárkája az örvényhez közeleg.— A Dnieper legalább egy darabig az igézett tizenhárom sziklalépcsőn át zajog, az úgynevezett „porohy" melyekről az ukrajnai kozákok a Záporogok elnevezést kölcsönnek, még a Dniester néhai áradásai által is gondoskodik változatosságról — nem igy a Prath — búskomorság kiséri szakadatlanul eredetétől torkolatáig, mely búskomorságot még ama történelmi emlékek gazdag krónikája sem enyhíti, mely medrét szegélyesé, kezdve az ősidőkben mikor még mint Hierátos a Szityak lovait itatta, egész a mai napig, midőn ismét fülig fegyverkezett harcosok tükrözzenek árjaiban. „ Ami a Rajna N Nyugat-Európának, azon jelentőséggel mr a Prath, tekintve a partjain véghez ment hisztérikus eseményeket, a keletinek. A Rajnán a Germán és a Román, a Pruthon a Szláv és a Mohamedán világtörzsek csörrentek össze, ott mint itt évszázadok óta nemzetfelsőbbségért dynasticus hatalmaskodásért küzdenek. De mig a nyugoti folyam partján két cullur állam harcolt, addig a keleten két népfaj tört egymásra, kik a velük született gyűlölet minden rémeivel sokszorozták a habom A honvédelmi miniszter mait hó 10-ére enciuere értekezetet hitt egybe a végből, hogy megállapíthassanak azon módoatok, melyek mellett a honvédség lábbeli- és egyéb bőszükségletei is kizárólag a hazai ipar által, és lehetőleg a is ipar bevonása mellett, fedezhetők legyenek. A tanácskozmányban, Cserhalmai Ferencz főhadbiztos Inöklete alatt, részt vettek: Vendrey ezredes, Grum keresedelmi miniszteri osztálytanácsos, az országos m. iparegyesület észéről: Ráth Károly alelnök és Mudrony Soma igazgató; budapesti iparkamra részéről: Steinacker Ödön másodtitkár, avábbá az aradi, brassói, debreceni, kolozsvári, sopori, eszéki keresk. és iparkamrák képviselői; ju 1ez Anal szíjgyártó, Lőrincz István lábbeligyáros urak. A tanácskozások megkezdése előtt Szende honvédelmi miniszter úr fogadván az értekezlet tagjait, utalt arra, hogy aonvédség felszerelési szükségleteinek nagyobb része máris hazai ipar által állíttatik elő, s hogy csakis a Mmcmüek bezerzése körül forogtak fenn eddig oly nehézségeik, melyek, reményű, az értekezlet által javaslatba hozandó czélszerű szerveet útján szintén elháríthatok. — A meghívott szaktestületek nevében Ráth Károly válaszolt és köszönetet mondott a miniszternak a hazai ipar iránt már eddig is tanúsított jóindulatáért. nmcinglMMHHlinni ii.i ii . »»U.NNIMN— hmi jmuim*ujumWKUm*ji**+iMtaarmammumM*BX náris iszonyú nyomorait. Bizonyára nem• csekély jajveszély volt melyet Turcnnc hangoztatott a Pfalzban, és füstölgő romok alatt porladozó ezernyi emberhulla jelölte a csatatért melyen Í íerman és a Galli az Európai vezérszerepért harcolt, —de oba egyetlenül, oly orozva, mint ama Ketusolf herceg, ki 1809-ben a birtokuk kíméletéért nyöszörgő Pruzsiksák lakosainak azt fedte: „Legyetek nyugodtan a síráshoz szükséges kényeket nem eszemél tőletek!" — ily érzésmesztelenséggel még nem gunyolt sem német sem francia hadvezér emberei nyomort! — Pedig e később megvakult, zsarnok mikor igy a fenevadat kifelé fordiotta, közel volt ama vésztelyjes helytől, a melyen egyszázaddal előtte Nagy Péter oly kétségbeesetten tapasztalta a hadi szerencse változatosságát — ott t. i. a török a nagy cárt a Pruth nentében szép lassan követte, és őt probrassheusky testőreivel együtt bekerítve egy mocsárba szorította a melyből menekülés sem volt. — Péter fogcsikorgatva feküdt sátrában lemondva éleéről, jövőjéről— egy hírnököt küldött a távol fővárosba, a selatusnak végbukását tudtul adandó: mert ugy látszott, mintha nem csak az ő, hanem az egész orosz birodalom végórája eléri volna, — és ha 12-dik Károly ezen eseményteljes pillanatban a közelfekvő Benderből a török seregek élére sietett volna, a muszka európai szerepét egy évszázadra elveszti. A cár ama borzasztó percekben, a segély egy reménysugaráért, magát Pétervárt is eláldozta volna. A helyett a dölyfös Schwed király duzzogott, és nem akadályozta, hogy Péter neje, a volt lettiai párleány, ubelek és ékszerekkel teli zsebbel a győztes ellenfél sátorába apódzott, 200,000 rubelt a janitsárok között elosztott, és egy hasonló összeget a nagyvezér bűnös markába nyomott, s ezet. az egérfogóban fickándozó cárt, remegő seregével együtt, mert) Ezt a mostani hadjárat is igazolja, mert a német Totleben volt az a ki, a hadiszerencsét Plevnautárs, a muszka zászlóhoz túlerő felhasznállása által stkb. -i biztosítván a minisztert, hogy az értekezlet oda fog törekedni, miszerint a kérdés a kormány intenzióihoz és a hazai iparosság jogosult óhajaihoz képest kedvező megoldást nyerjen. Amennyiben a bőrszerelvények beszerzésére nézve eddigelé a fő nehézséget az képezte, hogy a hazai kisipar egyrészről az árak, más részről a munkák egyformasága tekintetében nem versenyezhetett a cseh- és morvaországi válalkozókkal, továbbá, hogy a honvédelmi minisztérium a szállítások decentralisatióját nem vélte összeegyeztethetőnek a felszerelési rendszer körüli katonai igényekkel: a tanácskozások substratumát egy Ráth Károly által beterjesztett indítvány képezi, mely szerint a szállítások öt évre verseny útján egy hazai nagyiparosokból álló consortiumnak adatnának ki, mely egy Budapesten felállítandó confeetio-intézetben a lábbelieket és "egyéb börszerelvényeket kiszabatná, az ekként kiszabott munkákat pedig a megfelelő"szövetkezeti szervezet utján a kisiparosoknak teljes elkészítés végett kiadná. Az értekezlet, beható tanácskozások és szakértő nagyiparosok meghallgatása után, megállapodásait a következő határozati javaslatban foglalta össze. Határozati javaslat. A nagyméltóságú honvédelemügyi m. kir. miniszter ur által f. hó 10-én összehívott szakértekezlet örömmel és köszönettel vette tudomásul, hogy önmaga a honvédség bőrneműekből álló szükségletét szintén kizárólag a hazai, s részben lehetőleg a kézműipar által kívánja szállíttatni. A nagyméltóságú miniszter úr ezen nagy elismerést érdemlő elhatározásában a szakértekezlet igen fontos kezdeményt üdvözöl, mert úgy van meggyőződve, hogy ha az jelenleg, vagy a legközelebbi jövőben nem is teljesítene minden hozzá fűződő nagyobb reményt, iparunkra a további évek folyamában mégis nagyon kedvező hatással bírhat, mert e jóakaratú kezdemény fejlesztése annak katonai szállításokra való képességét eleinte kimutatni, aztán pedig folyton öregbíteni lehet hivatva. A szakértekezlet ily szempontból tekintvén véleményének tárgyát, mindent elkövetett, hogy dacára a feladatának megoldását gátló számtalan és sokszor igen ellentétes nehézségeknek, oly szállítási módozatot legyen képes ajánlani, mely a kincstár, a vállalkozó nagy iparosok, vagy tőkepénzesek s a kis ipar jogosult kívánalmait lehetőleg kielégítse. A szakértekezlet e végből a magas minisztérium intenzióiról, a szállítás lényeges feltételeiről , a hazai iparnak nyújtható kedvezmények mibenlétéről és mérvéről bővebb tudomást szerezvén magának, egyúttal a szállításnál igénybe veendő nagy és kis iparágak képviselőit is kihallgatta, s miután magát minden irányban kellőleg tájékozta volna, hosszas eszmecsere és a részletek tüzetes, beható mindenoldalú megvitatása után, a következő szállítási módozat ajánlásában állapodott meg: 1. A honvédelemügyi m. kir. minisztérium a honvédség lábbeliek és minden bőrneműekből álló rendes évi szükségletének szállítása iránt egyes vállalkozóval vagy több vállalkozóból álló consortiummal szerződik öt évre, melynek kötelessége lenne a szállítások anyagát belföldön lehetőleg idevaló gyártmányokból beszerezni és ugyanitt teljesen feldolgoztatni. 2. A minisztérium e végből felhívná a vállalkozókat, hogy tegyenek a szállításokra vonatkozólag vagylagos ajánlatot. Ezen ajánlatban kitüntetendő lenne, hogy a felszerelésért mennyit kivannak : a ha azt honi anyagból a minisztérium felügyelete mellett egészen maguk készíttetnék el; N) ha azt honi anyagból maguk szabatnák ki, de végleges feldolgozás végett az alább meghatározandó feltételek mellett a hazai kisiparosoknak tartoznának kiadni. A pálázati hirdetményben azonban kimondandó lenne, hogy a minisztérium az utóbb említett pályázási módozatot lehetőleg előnyben részesítendi. 3. A minisztérium közvetlenül csupán a vállalkozóval, esetleg consortiummal szerződik és érintkezik. Az óvadékot teljes összegében letenni, a szállításért a szavatosságot a kormány irányában viselni, az átadást a központban eszközölni ezen consortium lenne hivatva. 4. A consortium azonban köteleztetnék, a bőrneműeket kiszabva, végleges elkészítés végett, a hazai iparkamarák közreműködése mellett ezek kerületeiben alakilandó s ezek felügyelete mellett munkálkodó szövetkezeteknek átadni. 5. A szövetkezetek a kereskedelmi törvény veztetvén, az illetékes törvényszéknél bejegyzendők értelmében lennének, alapelvüket mindenesetre az egyetemleges kötelezettség képezné. A szövetkezet megalakulhat, ha legalább 50 iparos tagja van. 6. A szövetkezetek országos honvédfelszerelési társulattá egyesülnek, ezen társulat az országos magyar iparegyesület befolyása mellett alakul és működik. A szövetkezetek a vállalkozó consortiummal a társulat útján érintkeznek, melynek végrehajtó közege a szövetkezetek képviselőiből álland és azok meghatalmazottjaként működik. 7. A társulat feladata lenne a szövetkezetet a consortium és a bíróságok irányában képviselni, a kiadandó anyag kiküldését s a kész munka átvételét közvetíteni, továbbá őrködni a felett, hogy a munka igazságos, évenkint előre meghatározandó arányban és árban osztassék ki, kellő időben végeztessék el s a consortium részéről rendesen vétessék által. is mentette. — Megmentette a haláltól, de nem a gyalázattól; mert a Pruthi béke, melyet Péternek el kellett fogadnia rosszabb és lealázóbb volt a caudiii igánál, és igy megcsonkítva éveken át sóvárgó vágya maradt a mohamedánnal! viaskodás, ugy hogy még egy évötöd lefolyása után kénytelen volt az 1705-diki gyalázatos békefeltételeket a Pruthi Traktot által megerősíteni. Azóta a csendes folyam zöld magányát gyakran pirosította orosz és török vér. — Hagyományossá vált a muszkánál, lefelé vonulni minden 20—20 évben s a törökkel ujjat húzni. De mindazon orosz hadvezérek között, melyek a számtalan török csatákban vezényeltek csak egy, csak Suvaroff tette magát érdemessé a tehetség és bátorság becsületes hírnevére; a többit valamennyit a történelem kajhászságáal tehetetlenséggel vagy mi rosszabb célnélküli embermészárlással vádolja. Már Nagy Péternek tapasztalnia kellett, hogy muszkafából nem igen lehet vezéreket faragni az egyetlen Gordon Pátriák ki Schwéd Károly fölötti kínos győzelmeit némileg elősegítette, — skót volt, és ama szerencsétlenség a Prutt mocsárokban Huschnál csak azért érte el, mert Rhenne tábornokot egy kurlandi német etroszkor küldte el a főseregosztályból. Még Münnich tábornagy, ki tíz évvel Péter halála után a podoli sivatagon oly győztesen állt ellent a törököknek, még ez sem volt muszka hanem German származású, Diebitsch is Schleziában látott napvilágot, így tehát nem túlzott második Frigyes, ha csúfolva monda:„Egy orosz tábornok a hadi művészet eleméig sohasem hatol" *) i