Pápai Lapok, 1878 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1878-01-13 / 2. szám

Pápa, január 12 . A gyámügyek rendezéséhez. Városunk képviselőtestülete néhány héttel ezelőtt­­ megbízta jog-- és pénzügyi szakbizottságait statútumainak ; a folyó hó 15-én életbe lépendő gyámügyi törvény , által igényelt módosítása és a tisztviselői szervezetben is szükséglendő változás tárgyában javaslat előterjeszté­­­­­sével. Ezen vegyes bizottság komoly tanulmány­tíír— • j gyáva tevén az érintett újtörvény intézkedéseit, az ár-ta­vaszék ügyforgalmát és a helyi viszonyok kívánalmait, j elkészítő és a közgyűlés elé terjesztő a szervezeti sza­­­­bályok módosítását és a szükségessé vált átmeneti in­­­­tézkedéseket tárgyaló javaslatát. Egy városi képviselő­i áthatva képviselői kötelességérzete és az ügy fontos­­­­ságától, nem látta a beterjesztett munkálatot egyszeri­­ felolvasással tárgyalhatnak, hanem azt 15 napig az­­ észrevételek megtehetése céljából közszemlére tétetni T indítványozta. — A­ helyes indítvány elfogadtatván, aj. közszemlére kitétel megtörtént ugyan, de a képviselő­­ úr nemes intentiója nem nyert az eredményben kellő ] m­éltánylatot, mivel a képviselők közül — mint értesít­­­­­­tünk — csak egy pár vette magának azon fáradságot,­­ hogy az egyhangúlag nagy fontosságúnak jelzett mun­­­­kálatba beletekintsen. Mi teljesen osztjuk a tisztelt képviselő úr azon­­ nézetét, miszerint a nagy horderejű javaslat tárgyalá­­sába a képviselő testület — bármily bizalommal visel­ ; ; tessék is az azt beterjesztő vegyes bizottság tagjai iránt — előleges tájékozás nélkül nem bocsátkozhatik,— indíttatva érezzük tehát magunkat a javaslat több intéz­­­­kedéseit vázlatosan az érdeklett közönség elé terjesz­­­teni, s arra néhány megjegyzést tenni. • Az említett javaslat szerint a városi árvaszék al polgármester elnöklete alatt áll, s tagjait képezik: egy­ jogvégzett előadó, egy ülnök, egy jegyző, egy ügyész­ és az árvaszék ülésein az ülnökökkel egyenlő számban • részvételre a képviselő testület által évenkint válasz­­­tandó 12 tiszteletbeli ülnök. Az árvaszék külön szám­vevőségi, pénztári, iktató, irattári és kiadói hivatallal­ bír, melyet a városi számvevő, közgyám, iktató és egy­­ árvaszéki írnok töltenek be. A városi közgyám kezeli­ egyúttal a gyám­pénztári és árvatartalék alapot, vezeti­k a gyámoltak és gondnokoltak, a gyámok és gondnokok­ neveit,­— végre a kiskorúak nagykorúságra jutása idejét­­ kitüntető táblás kimutatásokat. Ezeken kívül a pol­­­­gármester mint az árvaszék elnöke a városnál alkal­­­m­azott összes segéd és kezelő személyzettel szabadon­ rendelkezik és kiküldetésekkel megbízhatja. Megszabja­­ a javaslat az egyes tisztviselők hatáskörét, csoporto­­­sítja a törvény által az árvaszékre ruházott teendőket,­­ s akként intézkedik, hogy az elnököt akadályoztatása esetén a jogvégzett előadó, az előadót pedig a jegyző helyettesítse. A javaslat a gyámi pénzek kezelését illetőleg az összetett pénzkezelést véli alkalmazandónak, kikölcsön­zéseknél 7% kamtal szedését, abból egy százaléknak kezelési díj fejében visszatartása­ és a kölcsönök rész­letes törleszidejének 15 évben megállapítását ajánlja.­ Az árvaszék fenntartására fordítandó költségek vis­­szatérítése céljából a leltározások és általában a ha­gyaték körüli eljárásért mérsékelt díjat, és pedig 50 fr­­t értéken alul semmi, 50—500 frt értékig 2 ft, 500 — 1000 ftig 3 ft, azontúl minden 1000 ftnyi érték után­ 1—1 füal magasabb díjat szedetni javasol. Átmeneti­ intézkedéseiben a két rendes ülnöki állomásra a város­ két tanácsosát, árvaszéki jegyzőül pedig a város aljegy­­­zőjét véli, fizetésfelemelés mellett, alkalmazandónak. A vegyes bizottság azon intézkedését, miszerint z árvaszéki előadó rangját és illetményét a városi fő­jgyző és kapitányéval egyenlősíteni törekszik, őszinte elvesléssel fogadjuk, mert ezt mulhatlanul megkívánja 7, előadónak a törvényben kijelölt független bírói mü­ödése, jogi képzettsége és hivatalos működésével re­ndő teljes elfoglaltatása. Helyeseljük továbbá azt is, hgy az árvaszéki második ülnök fizetése újabb elfog­altatása arányába­n emeltessék, szóval hogy az­ árvaszék iradata magasztosságához képest a kellő szervezettel is ruháztassék, de épen ezért nem helyeselhetjük a ja­aslat azon intézkedését, hogy az árvaszéki jegyzőséget z egyik városi jegyző mellékfoglalkozásának jelöli és zen munkásságát 100 ftnyi fizetés felemeléssel dij­izza. A városi jegyzők közigazgatási teendőkkel vé­lményünk szerint annyira el vannak halmozva, hogy az i­vaszéki jegyzőség teljesítésére elegendő ideje egyik­ek sem maradhat. — A javaslat az aljegyzőt rendeli gyan árvaszéki jegyzőül , de neki is annyi a teendője ísi. főjegyző helyettesítésében, a hozzá utalt közigazga­ügyekben. Statisticai adatok gyűjtésében, had- és mkötelesek, az országos adók összeírásában, ezekről íblás kimutatások készítésében és a birtokváltozások­yilvántartásában, hogy ezek mellett boszorkányság élkül az árvaszéki jegyzőség teljesítésére nem kép­es; mert az árvaszéki jegyző nem csak az ü­lési jegyző­önyveket vezeti, hanem kiküldetéseket teljesít, felveszi szóbeli kérelmek és panaszokat, az elnöki ügyek el­téréséhez elkészíti a szükséges fogalmazványokat, sőt z előadói érdekeltsége, elnökösködése, s egyébként hadályoztatása esetén az ügyek előterjesztésében be­tek­esíti, s mint ilyen vezeti a hagyatéki tárgyalásokat i jövő közgyűlés kiváló figyelmébe ajánljuk tehát, úgy a nagyjelentőségű szabályrendelet csak úgy fe­­leet meg céljának, ha vagy az aljegyzőre rótt köz­igazgatási teendők más által végeztetnek, vagy az ár­aszéki jegyzőségre új hivatali állomás rendszereszlelik. Az összesített pénzkezelés a városunknál régóta ?m­állott gyakorlatnak, a kamatlábnak 7 °'()-ai emelése képviselő testület és megyei törvényhatóság korábbi alározatának, végre a törlesztési időnek 15 évben megállapítása a törvény keretén belül felh­agyott jo­gnknak felelvén meg­, a javaslatot e téren elismert­ünk illeti. Az eljárási díjak elfogadhatók, mert azok szedé­ét a törvény megengedi, összege a méltányosság kö­etelményeivel teljesen megegyez, s a közjegyzői díj­zabás tételeit meg sem közelik­. — r — j Enquete-tanácskozm­­án­y, a honvéd-fölszerelési szállítások tárgyában. (Eredeti tudósítás) A­­„Pápai Lapok­" tárcája. ) „Pruthi történetek/­ Alattomosok, valamint part lakosai, a folyamok, melyek éjszaktól a fekete tenger medrébe törekszenek. Széles víztöme­geiket lomhán , mélán hempelygetik délnek, zajtalan kitartással aláássák kákatöves csalitjukat, és halálcsöndet árasztanak ma­guk­ körül. A dheima zöld tükrök allatt idegen vizszellemek sus­torognak és váratlanul a halász a mélységbe vonatik, ha bárkája az örvényhez közeleg.— A Dnieper legalább egy darabig az igé­zett tizenhárom sziklalépcső­n át zajog, az úgynevezett „porohy" melyekről az ukrajnai kozákok a Záporogok elnevezést kölcsön­nek, még a Dniester néhai áradásai által is gondoskodik változatos­ságról — nem igy a Prath — búskomorság kiséri szakadatlanul eredetétől torkolatáig­, mely búskomorságot még ama történelmi emlékek gazdag krónikája sem enyhíti, mely medrét szegélyesé, kezdve az ősidőkben mikor még mint Hierátos a Szityak lovait itatta, egész a mai napig, midőn ismét fülig fegyverkezett har­cosok tükrözzenek árjaiban. „­­ A­mi a Rajna N Nyugat-Európának, azon jelentőséggel mr a Prath, tekintve a partjain véghez ment hisztérikus eseménye­ket, a keletinek. A Rajnán a Germán és a Román,­­ a Pruthon a Szláv és a Mohamedán világtörzsek csörrentek össze, ott mint itt évszázadok óta nemzetfelsőbbségért dynasticus hatalmasko­dásért küzdenek. De mig a nyugoti folyam partján két cullur állam harcolt, addig a keleten két népfaj tört egymásra, kik a velük született gyűlölet minden rémeivel sokszorozták a habom A honvédelmi miniszter mait hó 10-ére enciuere értekez­etet hitt egybe a végből, hogy megállapíthassanak azon módo­atok, melyek mellett a honvédség lábbeli- és egyéb bő­s­zükségletei is kizárólag a hazai ipar által, és lehetőleg a is ipar bevonása mellett, fedezhetők legyenek. A tanácskozmányban, Cserhalm­a­i Ferencz főhadbiztos Inöklete alatt, részt vettek: Vend­re­y ezredes, Gr­um keres­edelmi miniszteri osztálytanácsos, az országos m. iparegyesület észéről: Ráth Károly alelnök és Mudrony Soma igazgató; budapesti iparkamra részéről: S­t­e­i­n­a­c­k­e­r Ödön másodtitkár, avábbá az aradi, brassói, debreceni, kolozsvári, sop­o­r­i, eszéki k­er­e­s­k. és iparkamrák képviselői; j­­u 1­e­z An­al szíjgyártó, Lőrincz István lábbeligyáros urak. A tanácskozások megkezdése előtt Szende honvédelmi miniszter úr fogadván az értekezlet tagjait, utalt arra, h­ogy a­onvédség felszerelési szükségleteinek nagyobb része már­is hazai ipar által állíttatik elő, s hogy csakis a Mmcmüek be­zerzése körül forogtak fenn eddig oly nehézségeik, melyek, re­ményű­, az értekezlet által javaslatba hozandó czélszerű szerve­et útján szintén elháríthatok. — A meghívott­­ szaktestületek nevében Ráth Károly válaszolt és köszönetet mondott a miniszte­­rnak a hazai ipar iránt már eddig is tanúsított jóindulatáért. nmcinglMMHHl­inni ii.i ii . »»U.NNIMN— hm­i­­­­ jmuim*ujumWKUm­*ji**+iMtaarmammumM*BX náris iszonyú nyomorait. Bizonyára nem• csekély­ jajveszély volt melyet Turcnnc hangoztatott a Pfalzban, és füstölgő romok­ alatt porladozó ezernyi emberhulla jelölte a csatatért melyen Í íerman és a Galli az Európai vezérszerepért harcolt, —de ob­a egyetlenül, oly orozva, mint ama Ketusolf herceg, ki 1809-ben a birtokuk kíméletéért nyöszörgő Pruzsiksák lakosainak azt fe­dte: „Legyetek nyugodtan a síráshoz szükséges kényeket nem­­ eszemél tőletek!" — ily érzésmesztelenséggel még nem gunyolt sem német sem francia­ hadvezér emberei nyomort! — Pedig e később megvakult, zsarnok mikor igy a fenevadat kifelé fordi­­otta, közel volt ama vésztelyjes helytől, a melyen egyszázad­dal előtte Nagy Péter oly kétségbeesetten tapasztalta a hadi szerencse változatosságát — ott t. i. a török a nagy cárt a Pruth nentében szép lassan követte­, és őt probrassheusky testőreivel együtt bekerítve egy mocsárba szorította a melyből menekülés sem volt. — Péter fogcsikorgatva feküdt sátrában lemondva éle­éről, jövőjéről— egy hírnököt küldött a távol fővárosba, a se­latusnak végbukását tudtul adandó: mert ugy látszott, mintha nem csak az ő, hanem az egész orosz birodalom végórája eléri volna, — és ha 12-dik Károly ezen eseményteljes pillanatban a közelfekvő Benderből a török seregek élére sietett volna, a muszka európai szerepét egy évszázadra elveszti. A cár ama borzasztó percekben, a segély egy reménysugaráért, magát Pétervárt is­­ eláldozta volna. A helyett a dölyfös Schwed k­irály duzzogott, és nem­ akadályozta, hogy Péter neje, a volt lettiai párleány, ubelek és ékszerekkel teli zsebbel a győztes ellenfél sátorába apódzott, 200,000 rubelt a janitsárok között elosztott, és egy hasonló összeget a nagyvezér bűnös markába nyomott, s ezet. az egérfogóban fickándozó cárt, remegő seregével együtt, mer­t) Ezt a mostani hadjárat is igazolja, mert a német Totleben volt az a ki, a hadiszerencsét Plevna­utárs, a muszka zászlóhoz túlerő felhasznál­lása által stkb­. -i biztosítván a minisztert, hogy az értekezlet oda fog törekedni, miszerint a kérdés a kormány intenzióihoz és a hazai iparosság jogosult óhajaihoz képest kedvező megoldást nyerjen. A­mennyiben a bőrszerelvények beszerzésére nézve ed­digelé a fő nehézséget az képezte, hogy a hazai kisipar egyrész­ről az árak, más részről a munkák egyformasága tekintetében nem versenyezhetett a cseh- és morvaországi válalkozókkal, to­vábbá, hogy a honvédelmi minisztérium a szállítások decentra­lisatióját nem vélte összeegyeztethetőnek­­ a felszerelési rendszer körüli katonai igényekkel: a tanácskozások substratumát egy Ráth Károly által beterjesztett indítvány képezi, mely szerint a szállítások öt évre verseny útján egy hazai nagyiparosokból álló consortiumnak adatnának ki, mely egy Budapesten felállítandó confeetio-intézetben a lábbelieket és "egyéb börszerelvényeket kiszabatná, az ekként kiszabott munkákat pedig a megfele­lő"szö­vetkezeti szervezet utján a kisiparosoknak teljes elkészítés vé­gett kiadná. Az értekezlet, beható tanácskozások és szakértő nagy­iparosok meghallgatása után, megállapodásait a következő határozati javaslatban foglalta össze. Határozati javaslat. A nagyméltóságú honvédelemügyi m. kir. miniszter ur által f. hó 10-én összehívott szakértekezlet örömmel és köszönettel vette tudomásul, hogy ö­­nma­ga a honvédség bőrneműekből álló szükségletét szintén kizárólag a hazai, s részben lehetőleg a kézműipar által kívánja szállíttatni. A nagyméltóságú miniszter úr ezen nagy elismerést ér­demlő elhatározásában a szakértekezlet igen fontos kezdeményt üdvözöl, mert úgy van meggyőződve, hogy ha az jelenleg, vagy a legközelebbi jövőben nem is teljesítene minden hozzá fűződő nagyobb reményt, iparunkra a további évek folyamában mégis nagyon kedvező hatással bírhat, mert e jóakaratú kezdemény fejlesztése annak katonai szállításokra való képességét eleinte kimutatni, aztán pedig folyton öregbíteni lehet hivatva. A szakértekezlet ily szempontból tekintvén véleményének tárgyát, mindent elkövetett, hogy dacára a feladatának megol­dását gátló számtalan és sokszor igen ellentétes nehézségeknek, oly szállítási módozatot legyen képes ajánlani, mely a kincstár, a vállalkozó nagy iparosok, vagy tőkepénzesek s a kis ipar jo­gosult kívánalmait lehetőleg kielégítse. A szakértekezlet e vég­ből a magas minisztérium intenzióiról, a szállítás lényeges felté­teleiről , a hazai iparnak nyújtható kedvezmények miben­létéről és mérvéről bővebb tudomást szerezvén magának, egyúttal a szállításnál igénybe veendő nagy és kis iparágak képviselőit is kihallgatta, s miután magát minden irányban kellőleg tájékozta volna, hosszas eszmecsere és a részletek tüzetes, beható min­denoldalú megvitatása után, a következő szállítási módozat aján­lásában állapodott meg: 1. A honvédelemügyi m. kir. minisztérium a honvédség lábbeliek­ és minden bőrneműekből álló rendes évi szükségleté­nek szállítása iránt egyes vállalkozóval vagy több vállalkozóból álló consortiummal szerződik öt évre, melynek kötelessége lenne a szállítások anyagát belföldön lehetőleg idevaló gyártmányokból beszerezni és ugyan­itt teljesen feldolgoztatni. 2. A minisztérium e végből felhívná a vállalkozókat, hogy tegyenek a szállításokra vonatkozólag vagylagos ajánlatot. Ezen ajánlatban kitüntetendő lenne, hogy a felszerelésért mennyit ki­vannak : a­ ha azt honi anyagból a minisztérium felügyelete mellett egészen maguk készíttetnék el; N­) ha azt honi anyagból maguk szabatnák ki, de végle­ges feldolgozás végett az alább meghatározandó feltételek mellett a hazai kisiparosoknak tartoznának kiadni. A pálázati hirdetményben azonban kimondandó lenne, hogy a minisztérium az utóbb említett pályázási módozatot lehetőleg előnyben részesítendi. 3. A minisztérium közvetlenül csupán a vállalkozóval, eset­leg consortiummal szerződik és érintkezik. Az óvadékot teljes ös­szegében letenni, a szállításért a szavatosságot a kormány irányában viselni, az átadást a központban eszközölni ezen con­sortium lenne hivatva. 4. A consortium azonban köteleztetnék, a bőrneműeket kiszabva, végleges elkészítés végett, a hazai iparkamarák közre­működése mellett ezek kerületeiben alakilandó s ezek felügyelete mellett munkálkodó szövetkezeteknek átadni. 5. A szövetkezetek a kereskedelmi törvény veztetvén, az illetékes törvényszéknél bejegyzendők értelmében lennének, alapelvüket mindenesetre az egyetemleges kötelezettség képezné. A szövetkezet megalakulhat, ha legalább 50 iparos tagja van. 6. A szövetkezetek országos honvédfelszerelési társulattá egyesülnek, ezen társulat az országos magyar iparegyesület be­folyása mellett alakul és működik. A szövetkezetek a vállalkozó consortiummal a társulat útján érintkeznek­, melynek végrehajtó közege a szövetkezetek képviselőiből álland és azok meghatal­mazottjaként működik. 7. A társulat feladata lenne a szövetkezetet a consortium és a bíróságok irányában képviselni, a kiadandó anyag kiküldé­sét s a kész munka átvételét közvetíteni, továbbá őrködni a felett, hogy a munka igazságos, évenkint előre meghatározandó arán­y­ban és árban osztassék ki, kellő időben végeztessék el s a con­sortium részéről rendesen vétessék által. is mentette. — Megmentette a haláltól, de nem a gyalázattól; mert a Pruthi béke, melyet Péternek el kellett fogadnia ros­­szabb és lealázóbb volt a caudii­i igánál, és igy megcsonkítva éveken át sóvárgó vágya maradt a mohamedánnal! viaskodás, ugy hogy még egy évötöd lefolyása után kénytelen volt az 1705-diki gyalázatos békefeltételeket a Pruthi Traktot által megerő­síteni. Azóta a csendes folyam zöld magányát gyakran pirosította orosz és török vér. — Hagyományossá vált a muszkánál, le­felé vonulni minden 20—20 évben s a­ törökkel ujjat húzni. De mind­azon orosz hadvezérek között, melyek a számtalan török csaták­ban vezényeltek csak egy, csak Suvaroff tette magát érdemess­é a tehetség és bátorság becsületes hírnevére; a többit valamennyit a történelem kajhászságá­al tehetetlenséggel vagy mi rosszabb célnélküli embermészárlással vádolja. Már Nagy Péternek tapasztalnia kellett, hogy muszka­fá­ból nem igen lehet vezéreket faragni az egyetlen Gordon Pát­riák ki Schwéd Károly fölötti kínos győzelmeit némileg elősegí­tette, — skót volt, és ama szerencsétlenség a Prutt mocsárokban Huschnál csak azért érte el, mert Rhenne tábornokot egy kur­landi német et­roszkor küldte el a főseregosztályból. Még Münnich tábornagy, ki tíz évvel Péter halála után a podoli sivatagon oly győztesen állt ellent a törököknek, még ez sem volt muszka hanem German származású, Diebitsch is Schleziában l­átott napvi­lágot, így tehát nem túlzott második Frigyes, ha csúfolva monda:­­„Egy orosz tábornok a hadi művészet eleméig sohasem hatol" *) i

Next