Pápai Lapok, 1881 (8. évfolyam, 1-55. szám)

1881-09-11 / 39. szám

Moifjolezilk in i ii <l t­ti vasa I* N­­a­p. A lap szellemi es anyagi rész* t illető küldemények A SZ­E­RK­ESZ­Té- S KI­ADÓ­HIVATALHOZ. intézeinlok. Hernie illetlen levittk, csak is­­mert kezektől fogadtatnak el. i • - - — 111 i • — Laptulajdonos szer­kesztu Dr. FENYVESSY FERENC. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. HIrdetének a lap aaányira felvétetnek A K­I­­ I»­Ó II­I­V­A­T­A I II V­­ ó-collegium­ii épület. Llefizetési dijak: Egy évre II IIi. Eélévre :* 111 Negyed évre I Irl 50 krajcár. Kg) szám­ára l"» kr. II­i i ii r I­i M­k I kasában petitaarbaa •'» kr.. imli­lerlicii soronkiul Síd krral vétetnek fel. Bélyegdíj ad­dig külön fizetendő. Kölcsös szerkesztő HORVÁTH LAJOS. l»apa­­ ái-osi h­atósságának­, a papai Jótékony nőegylet., ism­.>i«'ller.jes/i('i­. Invi'­sz-, korcsolya-, tilzOltőeigy­le­teknek és a kirics/i k­iál­ nlatnak­ HIVATALOS ,év.X­V 12. Pép*, ne*4. 1<> 1881. A tanasilalal a legjobb iskola.— E m­on­­dat igazságát fényesen igazolta a mult helyen tartott men­yei közgyülés. Kifogyhatatlan volt a panasz men­yei köreinkb­en a felett, hogy a féléves m­egyei közgyűlések mellett számos folyó ügy elintézése hátramaradást szenved. W mn 0 és nincs alkalma a bizottság tagjainak gyak­rabban érintkezni a megyei központtal stb Pár év­vel ezelőtt elhatároztuk, hogy ne csak — mint a lón­én v rendeli — az évi költség előirányzat megállapítása és az előző évi szám­adások megvizsgálása céljából egy őszi és egy tavaszi kó­­ g­ülés larlassék, hanem m­in­den évnegyedben legyen e­gy rendes közgyűlés, akár kívánja esi az elintézendő ügyek sürgős volta akár sem. Legközelebb is ily közgyűlésre jött össze megyénk közönsége , és pedig: jelentékeny számmal távol vidékről, kik nem ismervén a tárgysorozatot, általános érdekli és fontos ügyekben vélték szavazatukat érvényesíthetni; ámde nagy volt meglepetésük, s ha azt az utat, mnt lellek, nem a mélyen átitatott kö­telesség érzetéből kifolyólag lelték volna, még talán sajnálnék is az l, hogy a közgyűlés min­den érdekesebb vita nélkül, már déli 1­­2 óra előtt véget ért A l­.v­gyűléseknek többszörös időpontokra biztosítását részünkről ott tartjuk heh­én. hol nincs meg a feltétlen bizalom az iránt, hogy a megye élén álló férfiak, akkor midőn annak sz­üksége fenforojt a rendkívüli közgyűlést a tárgysorozat jelzésével annyiszor a mennyiszer összehívni fogják.­­ Mi meglévén győződve az ellenkezőről, ellene vágynak minden meg­szorításnak : — nem azért hogy sajnálnék a fáradságot, de mert állnia a közügyek iránt Bángy is nehezen fentartható érdeklődés! lát­juk veszélyeztetve. Megyei közgyűlés iSSi. sZ'ptnnber j-en. A főispáni megnyitó után Véghely Dezső alisp.in kért szót s a jelen volt bizottsági tagok egyhangú és osztatlan helyeslése közt következő indítványt teszi: Mint a t. bizottság előtt tudva van megyénket egy felette érzékeny csapás érte, a­mennyiben egy jeles szülöttjét, megyebiz­ott­ságunk egy kitűnő tagj­át. Molnár Aladárt, a ha­zai tudományosság oszlopát és a nevelésügy pó­­tolatlan bajnokát a kérlelhetlen halál elragadta, közölünk. Azon halhatat­lan erdeinek, miket a­, elhunyt nagy férfiu­agy eme zöld asztal komi, mint a vármegye közművelődése és haladása ér­dekében szerzett, engem arra ösztönöznek, hogy indítványozzam, miszerint Veszprém vármegye közönsége jegyzőkönyvileg adna kifejezést, mély fájdalmának ama pótolhatlan vesztesége felett mit Molnár Aladár halála által szenvedtünk. A perek alispán emez indítványával kapcsolatban felemlítendőnek tartjuk ama hírt, miszerint kez­deményezése folytán egy elismerésre méltó moz­galom indult meg a megyében, minek célja a nagy férfit­ emlékének méltó megdlökítése lenne. Felesleges mondanunk, miszerint vármegyénk az akspájl­emez indítványának határozattá lett eme­lése által szent kötelességet rovott le nagy fia iránt s vele önmagát tisztelte meg. A tárgysorozat főbb pontjai közül felemlít­jük a következőket." A megyei gyámügyi szabályrendeletet belügyminisztérium különféle észrevételekkel küldi a vissza, ezek között a legfontosabb az árvalati kölcsönök jelzálogának értékminimumára vonat­kozik, mit is a vármegye közönsége azzal vett tudomásul, hogy a földbirtokra adandó kölcsönök minimuma iránt annak idejében újabb felterjesz­téssel éljen. Sajnálatt­al vette azt is tudomásul a köz­gyűlés, hogy a megyében lovas pandúrok szer­vezése iránt tett indokolt felterjesztése csupa gazdasági szempontból figyelembe nem vezetett. A Pápa vidéki molnárok és taligasok te­herszállító kocsijának szele, keréktalppal leendő ellátása, ez a pápai tengeri kígyó végre valahára fejen találtatott. A közmunka és közlekedési m­. kir. minisztérium f. évi 1557.­. sz. határozatával elrendelte, hogy minden Pápa vidéki kocsitulaj­donos, ki 10 métermázsánál nagyobb terhet sz­ó­ Itt, kerekeit 8 centiméter szélességű talppal kö­teles ellátni. Kapa városának a zálogüzletekre vonatkozó szabályszerű rendeletére vonatkozó felebbezése időközben történt törvényhozási intézkedés által tárgytalanná lett, mi is ezúttal tudomásul vetetett. A vármegye közigazgatási- arva- és gyám­hatósági költségvetése, mely szerint az előirány­zott szükséglet 7 gyan­ frt 66 kr. Jövedelem ös­­sz­ege 615 fit 42 kr. A jövedelmet levonva a szükségletből, fedezetül szükséges tehát: 79564 forint 2­ kr, az állandó választmány véleménye alapján jóváhagyás végett felterjesztetni határoz­tatott. Takács Ádám árvaszéki elnök az árvaszék­ből érkező pénzek átvétele tárgyában terjesztett elő egy figyelemre méltó indítványt, mi helyes­léséét fogadtatott. Jóváhagyta ezentúl a közgyűlés a megyei magán pénztárakról 1879. és 1880. évekről szer­kesztett, ugy l­apa város kövezetvámi számadá­sait 1879. és 1880. évekről. Egy fontos elvi határozat hozatott ez alka­lommal a községi bírák fizetésére vonatkozólag; nevezetesen kimondatott, hogy a községi bírák fizetése, a szolgálat tekintetében le nem szállít­ható. — V.tára adott alkalmat Szt.-Gál község kér­vénye a letelepedési dijak szedhetése tárgyában mi az érdekeltek megnyugvására intéztetett el. Hankócy Ede folyamodon Pápán egy 3-ik gyógyszert­ ir felállítása iránt, s a megyei köz­gyűlés többsége, dacára a város ellenkező aka­rat nyilvánításának a Antal Gábor hathatós felszó­lamlás­inak, ki ennek káros következményeire utalt, a kérvényt pártolólag terjesztette fel a minister­i­um­hoz. Fővárosi levél. Meghalt a kall ivaá, s n­­­em­ feltámadott. Se­rege a til tédal az ifjuaág a fuvarosba. Mindenik ide vézető maartvonal a deákok oralágutjává változott, s mindegyik vonat vagy gőzhajó a tudományok sze­kere lett. Önmagukra bízott nagyobb deákok, papák, testvérek és nagynénék megszámlálhatlan tömegébe Inukul! kiseb­b­ tanulók furák ml­na­k minden állama .011 a vonal kebelébe,­­ még a becsapott aekén ajtón ki­vül is áll egy sereg bncaasó, könyea szemekkel in­tegetvén napernyővel, kendővel bucsut a kis Lacinak, a ki újdonatúj rekájában falig gombolkozva alj­aso­n­Kiiuan­ ü­l a pogácaán paktánkák között, mintha csak s­uatomaásban ülne. Egy, kettő, három csendül az állomás harangja, egy éles fitty, • a vonal megindul, 1 az a két köny­cai­pp, a­mi edáig <>tt ü­lt valahol a kis Laci szem­héja alatt, mintha csak e hangra várt volna, oly hűségesen jelent meg gömbülfs kis szeme komi. Szerencse, hogy a papája nagy füst­tel pöfékel mel­letté, igy csak akad mentség, hogy a szemeit meg­törülje. A szomszéd coupebol vadász élmények meséje hajlik át. mla helyezkedtek, a mai „egyedet" utazók, közben egy-egy édes emlék­ rajzer utolsó Mentei elei em­­ltek fel, valamelyik szép nyári éj emlékeiből csendes fi­)­csoksa. Ezek asok, a kik eljöttek a fővárosba megölni a „holt ivadot.­Jövetelükre minden ház kapája a Józsefváros­ban egy-egy hirdetési tárává váltósajt, meg az éléskamráknak szánt helyekből is nndákat alkottak az élelmes budapestiek, s mégis merik ajánlgatni . ..kiii­nn jé h­azi kosztjukat.- lakta Eg) értik, hogy kosztot adnak, de enni nem. Etetmen kard­árak ezerfelé szaladva ajánlgatnak vendéglőt, szállást, kosztot, jutányos bevásárlást, színházjegyet, lakkert, amnibast, adadeat, na kig fő­kép önmagukat. Kellőt sem lepünk, a llenz c­.iikiisui.iU otia-i falragasza hirdeti, hogy ő is a fővárosba érkezett, a mit pedig agy­al és/le lehet itani s az amott haladó molnár kocsi zsákjain tótágast állva matatja ha ta­nulmányait a molnár inas. Könyváracsk, papirkeres­kei­nk előtt ott látjuk a mi kis tin­tái síink leendő barátait, elmélázva nézegetik a kirakat tarkabarka papírjait, meg egy pár napi: az iskola padjain is alv mélázva Ilinek, mig majd­­ 1 len a cil tabula száraz ejtegetése, vagy a profcanoi­m ébresztő kiáltana­­ elnk mindent el nem feledtet. A nodald­ elegánsan kölnit fűzős csipőjében a legnépesebb helyen áll az első éves jogász. Ah bol­dog idok ! Érettségi vizsgán tut­ a első éves jogász­nak lenni, ki meni kétségbe vonni, hogy abból még minister is lenni ? Hisz azt még a hitetlen Róza nagysám sem tagadta otthoat • igy ez ő előtte oly bizonyos, mint az, hogy Róza nagyáám­ét megvárja. Ilelni a kávéház ablakánál ül a megtestesült Bakovay, a ma végző jogasz. Hamiskásan mosolyog ki az arra lejtő­n betekintő ném­berek­re. Ah az ő eleiplulosophiája mai egészen más mint ..­. első éves jogászé, m­int valamint tapasztalatból tudja, hogy fiatal collegaja csípője nem lesz an­adég fényes, 1 areza is a szerint l­alavauvul el. ag) azt is tudji már, hogy k­ozika illan meg Ag) sereg tan) lesz már akkorra asszonynyá, mikorra az ifjúból ..mindeír' helyett csak „valami" lehet. his /•///!í. LEVELEZÉS. Sziktsjt/nrviir. /So­/. S­ipt. y. .Már rég nem irtam a „Pápai Lapok" száiautra levelet, azon felfogásból indulva ki, hogy az ott na­pirenden levő ünnepélyességek adat az ifju­gödi pár fogadtatása, a tűzoltói gyűlés, színházi sorsjegyek húzása - egészen lekötve tartják a közönség figyel­m­ét. Pedig lett volna ám irat való a mi városunkról is, mely a fiumei vendégek fényes fogadtatása által valóságos elismerést­­ ivott ki magának, úgy a fiumeiek, mint a hazai közönség részéről. Még most is élénken » MIR A B5 A R­E. <« KIHIMLI ! Világbolygó tourájakén­t hagytam oda Tri­esztet. A piczi S. Bartolo előtt robogott el vo­natunk, Grignano felé. Lelkem sóvárgó vágya testet oltott, üdvö­zöltem a kegyelettel emlegetett Miramaret! Hol a hegység a habfodorította ragyogó Adriára dől, oda épitek a kigyóalaku kanyarulatú vasutat. A fából készült kicsi épület jelzi a „megállóhely­"et. Termét nem éri a kíváncsi utazó talpa, mert jegyedet Triesztben veszed. Ephen kússza be a vasút töltését, rácsajtó kis alagutat csuk el elö­lünk. A faragott kövekből épült lépcsőkön, me­lyekre az araucaria hajtja haragoszöld lombját, haladt fel egykor a boldogtalan főherceg ! A­, ő nyomába nem lép senki. Mi, szűk kis hid alatt elhaladva, siettünk be az „ezeregyéjszakabeli palota" parkjába, arra az örök gyász szentelte helyre, hol a kameliák és az azaleák oly szépen virítanak ! Az előcsarnokból a császár dolgozó­szobá­jába tértünk; halála óta érintetlen maradt. A nagy kristályüveg ablak előtt óriási pálma áll. Előttünk a végtelen sík tenger, Adria moraja zúgott fel hozzánk. Ott túl messze, messze a nagy homályból a velenczei partok éles silhoutteben bontakoznak ki. Mily pompás a navarrai hajórajt vázoló festmény! Alványon, falon a szerencsétlen Sarolta csetjének munkája. Bájos, szép tengeri tájképek ezek; a tenger kékesszürke színe oly szépen domborul ki a ge­niális festményeken, a szakadékos homokos ten­gerpart mellett! ... A síkos parquetteen odább haladva, a gazdag könyvtár remek kötésű köny­vein pihent szemünk. Az ajtó felett Homer és Shakespeare szobrai vannak. A szomszéd teremben a pazar fényű holland bútorokat, Sarolta kelengyéjét leljük, a falakról a szülőket ábrázoló festmények némán, isteni re­­^ignatioval tekintenek a helyre, hol az ő gyerme­kük szeme pillája alul égető könyv csordult ! A haló­szoba kettős agyara a selyemipar legreme­kebb szüleményének egyike: dús himzésű nehéz selyemkárpit borul. A falak szőnyegen függő egyik festmény Napok­ont, másik Eugéniát áb­rázolja. Mellettük Sarolta és Miksa csüng. Ilyenek voltak ők éltük virágában. A művész menyas­­szonyi ruhájában feste a két nőt. A szellemük oly rokon volt egymással. Szép és bajos volt mindkettő. Orom, hírnév, dicsőség jutott mindkettőjük osztály részéül. Ugy de később, később ?! . . . A Sarolta sóvár vágya, kényes szeszélye határtalan nagyravágyása buzdítja Miksát a csá­szári trónra. A széplelkű nagytehetségű főherceg, ki e világ minden rideg valóságát, örömével bá­natával körszerű mindennapiságával, eszményké­pül vette, elindult útjára . . . Hírül hozták özvegyének, hogy az imádott férj mily bátor léptekkel haladt két tábornoká­val a biztos halál elé. Lelke nagy küzdelméből egy gondolatot, egy szót fedett fel. A vonagló ajkak azt rebegek: «Sarolta! Hát a szegény nér! Keble megdobbant, görcsös remegés fogta el, fuldokló zokogásba »ért, a bátor tekintetű szem elveszte édes tüzet . . . Sarolta nagy beteg lett . . . Utóbb azt susogták: »Sarolta megörult!... És Eugénia? Elveszti férjét, a királynő koronáját; elvet magától fényt pompát. Egyetlen magzata szivet a zuluk mérgezett nyila­sok­ által! Franciaország volt királynője zat.indok útjára tér, arra a vér­aztatta tájra, hol a gyermeke szeme örök alomra hányodott. Hajója a hullám övezte Szt. Ilonán köt ki, bejárja a holt világot, mely «Jainesto­ von e.­, Longwood» közt terül el. Csöndes sár c.<. «egy szazad torttncUnek fénykorszak­a temetkezett» bele. A szánandó özvegyek arra a tudatra ébred­tek, hogy: <­e világon semmi sem tart örökké, csak a — változás!» . . . Szegény Sarolta, ki szende arccal, kedves kit bat lati mosolylyal álla olt a képén s most Miramaretól távol estél, ene a tudatra ocsud­tal­ er! . . . «Hiú ábránd az egész! Itt Miramare... Miksa pedig el! . . .» Igy ő. Igen, a főherczeg elévűlhetlen kedves emlé­kezete él a hálás triesztiek emlékében, kik a vá­rosuk nemesszívü jótevőjét annyira szerették, zokogva megsiratták s a Piazza Giuseppinan neki crezszobrot emeltek, — el, a mi emlékünkben örökké ! . . . Bánatos reflexiók, a kínos valóság példáza­tai : él veletek ! Mily gyönyörű a többi festmény, lm az­ egyik mű Velencét tarja eled, a bevonuló népre a bengáli tűzfény vérvörös szitut sugara hull. Nagyszerű kép megérdemli, hogy órákig vizsgál­juk. A másikon a tarka-barka hullámzó népcso­portban, a festő a kairói vásár embereit vázola. Kalauzunk viaszgyertyákat gyújtott fok A pici családi kápolnát világ ta nig a rezgő sugár!... Jobbra-balra kél zöld bársony bevonta pad all, melyhez térdeplő fűződik. Előttünk a csinos ol­tár, oldalt az ezer színben ragyogó gyöngykagy­lóból készült szekrényke függ, ritkítja párját. A gyönyörű oltárképet, freskókat, a többi bibliai­­ par­tjárat tárgyú képet Heinrich budapesti tanár festé. Az oratórium a hálóteremhez kapcsolódik. Két szakaszú lépcsőzet visz fel az emeletre. Hat harezos áll a lépcsőházban. Ugyanannyi lám­patartót szorítva a zárt marokba. A e uick mennyezetet áttörték, a medencét alkotó nagy nyilasba vastag kristályüveg lapot illesztettek. Négy sárkány hajul­ a medencébe, melyben egy­kor aranyhalak evickéltek. A földszintről a men­­nyezetre néző ember fölött az­ aranypikkelyü ál­latkák úsztak ! . . . A vendégek fogadó s­­obajában Jellausch, Kaunitz, Maria Theresia képeit leljük. A hálóte­rem drága chinai selyemmel bevont vánkosaira csak egyszer nehezedett vendeg feje. A parquette rajzai a mennyezet — svéd és norvég címereket alkotó — szép ornamentjeivel vágnak össze. Itt nagyszerű szobron, ott a szögletben pe­dig a fekete márványból készült, óriási kandallón gyönyörködhetünk. A falakra boruló szőnyegekre a mexikói koronát, a mennyezetre pedig a sze­gény Sarolta családi (Szaz-Coburg-Gulla ha.) címerért festettek. A nagy két festmény Nápoly utolsó előtti királya és királynője. A szobrok Dae­dalus és Icarus regejet példázzák. A tündérkas­tély tengerre dől­ egyik szögletet, a japáni és chinai uiügyüjtem­ények két kisebb terme foglalja el. O mi szépek az aquarolleck, mily gyönyörű a teremben álló asztal, japáni mozaik (lakk) munka, köröskörül gyöngy övezi. A fényes ebédlő terem falait a história és a vidék képei borítják. Nézd s.­íves olvasó az egyik képen az ős aquileja lerombolásai latod; helyére epult a­ «tenger csudája.* A másikon Miramare alapkövet teszik­ le. Emitt a mexikói miniszterek ajánlják fel koronájukat a főherceg­nek a saját tróntermében. Abból a hajóból, mely Madeirából érkezett volt, Ei­sőhcl kit­ű­vnönk szállott ki, s oda lépett a sógornője kikötőjének

Next