Pápai Lapok, 1883 (10. évfolyam, 1-54. szám)

1883-04-08 / 15. szám

A­mi pedig a járás legjobb talajú községé­ben a szántóföldek 8-dik osztálya felállításának indítványozását illeti: ezt nagyon hibásan mon­dotta el a titkos besúgó, mert ily indítványozást senki se tett a járási bizottságban, nem is volt rá szükség, miután a devecseri járás 1-se osztá­lyú községeire a 8-ik osztály fel volt már állítva, és 1466 holddal be is töltve, hanem mikor a köz­ségi felszóllalások közt a sor K.-Iszkázra került, s a községi bizottság kívánságai felolvasva let­tek, ezek közt előfordult az is, hogy a nagy­szöllösi határra dűlő sürü kavicsos terméketlen felső erdei irtásföldek a 8-dik osztályba tétesse­nek. Ezekből járási b. biztos úr 17 holdnak a 8-ik osztályba tételét el is fogadta, s e 17 hold­ból, noha azt se tudom, meddig terjed? engem legfeljebb 7 hold érdekelhet. Ha ez oly igen bántja Kiss László urat, felhívom őt cserére, én át­adom neki ezen 7 holdat örökbe és megmá­síthatlanul, szerezzen e nekem hasonló kiterjedésű 8-dik osztályú szántóföldet a kovácsi, nórápi, csóthi, vagy akár takácsi határokban tetszés szerinti Kiss László urnak hasznára lehet e csere, mert, ha a hírlapokban közhírré teszi, hogy a k.­iszházi határban van legjobb talajú 7 cat. hold szántóföldje eladásra, valamint ő látatlanul itélt fölötte, talán majd talál ép oly könnyen hivő ve­vőre, a­ki megveszi látatlanul, s az árát jól bu­sásan megfizeti; de ha ez nem sikerülne, akkor eladhatja haszonnal a megyei hatóságnak, mely a pápai járásban szűkében van az országutakra szükséges fedanyagnak, e 7 holdat pedig külö­nösen merem ajánlani. — De én is nyerek e csere által, mert megszabadulok oly birtoktól, mely 30 év óta, mióta t. i. a gyalogfenyő bokrokat kiir­tattam, háromszor lett használatba véve és rozs­zsal elvetve, de alig hogy a bele vetett magot adta vissza, most is parlagon hever évek óta, füvet pedig épen nem terem, úgy hogy a 7 cat. holdon 7 birka nyáron át megélni nem tudna, és még­is holdra 1 frt jövedelemmel van felvéve, a cserébe nyerendő pápai járásbeli szántóföldet pedig majd tudnám én valamikép jobban értéke­síteni, s legalább nyernék abban, hogy az adót csak 80 kv jövedelem után fizetném. Egyébként a devecseri járás föld­adó bi­zottsága nem tartja munkálatát kifogástalannak, s ezt jegyzőkönyve befejezésénél ki is jelentette. Voltak községek, melyekben nagyobb mérvű le­szállítást látott szükségesnek, de kénytelen volt a létező viszonyokkal, és különösen járási b. biztos urnak elfogultságával megalkudni, hogy legalább a kivívott eredményeket ne koczkáztassa, s be­látom magam is, hogy a túlterhelt községek közt Nyárád az, melynek legtöbb oka van a feljajdu­lásra. Ezen község szerencsétlenségének fő oka abban rejlik, hogy catasteri tekintetben kisza­kasztva lett a pápai járásból, Veszprém megyé­nek a Mezőföld után legjobb, sőt ezzel részben versenyző vidékéből, és a silányabb talajú deve­cseri járáshoz csatoltatott. N­a meghagyatik a pápai járásban, nem szenved kétséget, hogy egy hold szántóföldje se jön az 1-ső osztályba, de a devecseri járásban e járás mértékével mértek neki, össze­hasonlították az Alásony, Nagyszöllös, Csögle, s egyéb községeknek i-sö osztályba be erőszakolt szántóföldjeivel, s igy lett azután Nyárádon 354 hold beirva az i-só osztályba, melyből a járási bizottság csak mintegy 36 hol­dat tudott lealkudni. Én tehát helyén látom ma­gam is, hogy Nyárád és még több községek is reambulatiót kérjenek a kerületi bizottságtól, s biztosítom őket előre is, hogy melegen fogom pártolni kérelmüket, de úgy, hogy e reambulatio ne csak a devecseri járásra szok­tassék, — mert azzal még nem sokat nyernének — hanem szük­séges összehasonlítás végett a szomszédos pápai járásra is kiterjesztessék. Ha kérelmük ily értelemben le­sz elfogadva, akkor majd elvezetjük a reambuláns küldötséget a Nyáraddal szomszédos Mező-Lakra, s ennek asszonyfai és mátyusházi pusztáira, melyeknek talaját sokkal jobban ismerem, mint Kiss László ur a k­­iszkázit, melyet csak kocsiról szemlélt az országút mellett, s biztos adatokból ismerem annak Ferenczy Sándor haszonbérlete idejében kifejtett oly csodaszerű termékenységét, a milyen­ről a devecseri járásban a legjobb gazdának még fogalma se lehet, mert e járásban a talaj minő­sége nem engedi, hogy a legintensivebb gazdál­kodást ily eredményre lehessen fokozni. És a pá­pai járásnak ezen kanadánjában egyetlen egy hold szántóföld sincs felvéve az i-sö osztályba!!! Az után majd át­megyünk Békásra, a­hol a reambuláns küldöttség látni fogja, hogy e ha­tárban tulajdonkép egy hold legelő sincs, hanem van 421 hold igen jó minőségű sarjas rét, mely­ből a birtokosnak tetszik 193 holdat legelőül, a többit pedig kaszálóul használni, s e 193 holdon 1600 birkája és száz darabnál jóval több szarvas marhája és lova nem csak megél, de mégis hizik, mig az én kétszer akkora iszkázi legelőmön egy­harmadával kevesebb marhám, és birkám csak tengődik. És még­is a békási igen jó sarjus ré­tekből 201 hold, tehát csaknem valamennyi, 4 ft 75 kr — a hasonlithatlanul kitűnő minőségű lege­lőből pedig 182 hold, tehát itt is csaknem az egész mennyiség 1 frt 70 kr jövedelemmel lett felvéve, holott a közép és alsó-iszkázi jóval silá­nyabb rétjeim nagyobb részben 10 frt, kisebb részben pedig 7 frt 25 krral , a kopár k. isz­kázi legelöm pedig 3 frttal, és még kopárabb alsó iszkázi nyiresi legelöm 1 frt 80 krral lett bejegyezve. Ez után majd át­megyünk Marczaltőre, Va­nyolára s a többi községekre, és fogjuk tapasz­talni, hogy a pápai járás 1-sö osztályú vidékének nemcsak Pápán, Borsosgyőrön, és Kéttornya­lakon vannak l-sö osztályba sorozható szántó­földjei, de vannak a többi községekben is lega­lább olyan szántóföldjeik, milyenekre Nyárádon, Alásonyban, Nagy-Szöllösben és részben K. Isz­kázon és Kertán ráfogták, hogy az i-sö osztályt megérdemlik. De ideje már az ugy is hosszúra nyúlt vá­laszomat befejezni, de van még egy, mit érintet­lenül nem hagyhatok. Kiss László úr hangsúlyozza utolsó c­ikkében a kerületi bizottság Veszprém megyei tagjai együttállásának szükségét. Én is kívánatosnak tartom ezt az igazság korláti kört, de az eddigi szerencsétlen politikája mellett alig hiszem elérhetőnek. Minden­esetre pedig e hírlapi polémiából két tanulságot lehet meríteni: Egyik az, hogy hirlapi téren a sajtószabad­ság két élű fegyver, mel­lyel a támadó fél magát is, vagy a hozzá­tartozókat, könnyen megse­bezheti. Másik pedig így hangzik: hálátlan munkát végez az, ki szomszédja háza előtt sepreget, mi­kor a magáé előtt is van sepernivalója. Kelt Pápán, április 4-én 1883. Pap János. a tiszta jövedelem valóságos, reális, előállítható legyen, ez adja meg a biztos existentiát minden körülmények közt, s ezt Veszprém megyében csak egy átalános leszállítással érhetni el, s erre kell első­sorban nekünk, kerületi bizottsági tagok­nak, egyetértésben törekedni. Kiss László: *) II. Alkalmam lévén a nyomdában olvasni a fentebbi vég­választ, sietek rá a szükséges felvi­lágosításokat azonnal megadni, hogy a vita csak­ugyan­ befejezhető legyen. Én is igyekszem rövid lenni, és így egye­nesen rá­térek arra, hogy a pápai járás utazó küldöttségét az októberi gyűlésben választotta meg, ugy­­a­m­int azt az utasítás elő is írta, s ugyanazon tagok, és pót­tagokból álló szabály­szerű utazó küldöttségét küldte ki Takácsi Marczal­öre, mind az tehát a mi evvel ellenkező­s­­eg egyes kérdések vizsgálatával megbízott kül­döttségről, — vagy a becslő biztos követelésére nem jó szántából kiküldött tagokról, — a Taká­csiból megjelent bizottsági tag különös nyilatkoza­táról, — a marczaltói élményekről stb. mondatik csak hibás értesülésből, vagy felültetésből szár­mazhatik; az utazó küldöttség októberben meg­választott névsora megtekinthető Szombathelyen a kataszt. igazgatóságnál, Marczaltőn pedig miután úgy nyilatkoztak, hogy ők semmibe bele nem nyugosznak, még a régi katasztert sem állják, mindent reclamálnak, s ügyöket a Felség elé adják — mi lehetett volna correctebb eljárás, mint azt kérni — (nem mint a kir. tanácsos ur hibásan mondja, hogy a kerületi bizottság küld­jön ki valakit) — hanem küldje ki kerületi utazó küldöttségét reambulatiora, a mint azt némely járási bizottság nem egy, de több községre is kérte, a mint azt Marczaltó is kérni fogja, és a mint hallom Nyárád, Alásony, s egyéb devecseri járási községek is már kérték, mert ez törvény­szerű felső fórum, hova a járási bizottság is, köz­ségek is apellálhatnak. Hogy mért nem léptem sorompóba az osz­tályozási vidékek felállításánál Acsád, és Görzsöny mellett, annak egyszerű oka van, mert csak né­hány hónapja vagyok tagja a járási bizottságnak, mert ha akkor midőn azon segíteni lehetett, tagja lettem volna, csekély befolyásomat mindenesetre arra használom, hogy Acsád, Görzsöny, és Me­zőlak a II-dik osztályozási vidékbe helyeztessenek, mert leginkább ezek azon községek, melyek talaj vizekben, és vizek miatt pusztulnak el, a mely­körülményt ezen községeknél ugy mint a pápai járásnál átalában, és részletesen a járási bizott­ság utóbbi jegyzőkönyvei eléggé kiemelték. A devecseri járásra nézve nem állítottam, hogy 8-ik osztályú szántóföldje felállítva nem lett volna, mert hisz előttem fekszik az osztályok összeállítása, és látom; de állítottam Iszkázra nézve, hol a 8-ik osztályt csakugyan most állí­tották fel, különben ez csak viszonylagos hiba, mert ha egyik helyen meg lehetett küzdeni, mint a czikk mondja a becslő biztos elfogultságával, mert nem küzdött meg a bizottság Nyárádon s egyéb helyeken és a leszállítások érdekében; végre a becslő biztos védelmezheti a maga állás­pontját, de nem korlátozhatja a bizottsági tago­kat meggyőződésük szerinti eljárásukban. De hogy rövid legyek a többi pontokat ille­tőleg csak átalánosságban jegyzem meg, hogy igazán sajnálható, miszerint a kir. tanácsos úr különösen a pápai dolgokat illetőleg oly rosz forrásból merítette értesülését, a­ki a közügyek érdekében annyit fárad, megérdemli, hogy lelki­ismeretesebb tudósítói legyenek — én az én ál­lítólagos besúgómmal meg vagyok elégedve. Most még csak azon ijesztgetésre felelek pár szóval, midőn a kir. tanácsos ur azzal biztat, hogy majd községről községre vezet egy való­színűleg felemelést mutató bizottságot, — elte­kintve attól, hogy az lenne ám még csak igazán sekély és veszedelmes fegyver, én még­sem ijed­nék meg tőle; hát hova tennék már pl. a pápai becslő járás I. osztályozási vidékét, a hol a ma­gas tiszta jövedelmi fokozatok mellett az összes szántóföldek 71%-a három első osztályban van­ vagy mit tehetnének Mezőlak községgel, hol ma, a jelenlegi időjárás mellett is csak a dombosabb részeken lehetett vetni, s a melynek szántóföld­jeiből % rész mégis 2-ik és 3-ik osztályban van. Azon meseszerű valami, melyet a kir. tanácsos ur Mátyásház ős­történelméből, a Ferenczi féle korszakból emlit, nem statistikai adaton alapszik, hanem valóban a mesék világába tartozik, men­jen oda most, majd bámulva fog küldöttségével együtt meggyőződni, hogy azon a Kánaán földön, hol ő mannát keres, a helyett minden évben üszögöt talál, és a gazdának kétszeres erőt, és eszközt kell tartani a földek miveléséhez, juhai eldöglenek mételyben, marhája elcsenevészedik a sáron — vájjon le van-e mindez vonva a tiszta jövedelem kiszámításánál a földmivelési költségből? Higgje el a kir. tanácsos ur, hogy Veszprém megyében minden osztályozási vidéknek vagy a talajban, vagy az égalji viszonyokban, vagy a víz calamitásokban meg­van a maga baja, s itt az uj katasternek modern arányossági jelszava ,ha magas is az én jövedelmi fokozatom, csak a szomszédoké legyen még magasabb a bajon nem segít, az arányos teher­viselés országos szem­pontból ugyan megítélendő, de első dolog, ho­gy Pápai járási gazdakör gyűlése ápril 3-án 1883. Jelen voltak Kiss László alelnök,­­34 kör tag, néhány községi képviselő, és Noszlopy Bá­lint jegyző. Alelnök üdvözölvén a kör tagjait, jelenti, hogy míg­ Gróf Esterházy Móricz uf, a megyei gazdasági egyesület, és a pápai járási kör el­nöke távol levén, alelnököt bizta meg a gyűlés összehívása, és az elnöki teendő vezetésével, s megkezdi ezt annak kijelentésével, hogy a pápai gazdakör ugyan már 1880 szept. 28-án megala­kult, de mivel a megyei gazdasági egyesület csak a mult év második felében kezdte meg beszün­tetett működését, a pápai gazdakör be akarta azt várni, hogy az anya­egyesülettel, mint annak fi­ókja, a közös czélra együttesen s egyöntetűleg működhessék, s annak változott viszonyaihoz mó­dosulva újra alakuljon; ezt megjegyezve kéri: 1. A mult ülés jegyzőkönyvének felolvasá­sát, mi észrevétel nélkül megtörtént; ennek kap­csában alelnök megjegyzi, hogy a Pápán alakult gazdakörnek a devecseri járás területén lakó tag­jai időközben a gazdakörből kiváltak s a devecseri járás területére egy külön gazdakört alakítottak, de a megyei gazdasági egyesület is oda módo­sította a gazda­köröket illető programmját, hogy minden járásnak egy külön gazdaköre legyen, ennél fogva a g­azda­kör gyűlése kijelenti, hogy mint a pápai járás gazdaköre, és a megyei egye­sület fiókja csupán a pápai járás területére ter­jeszti, s terjesztheti ki működését. . 2. Felolvastatván a Veszprém megyei gaz­dasági egyesület választmánya által a devecseri kör csatlakozására megállapított tervezet, azt a pápai kör, mint a körök életképességének, és működésének minden irányban megfelelő javasla­tot elfogadja, s magáévé teszi, — a megyei egye­sülethez fennállása egész idejére csatlakozik, — s teljes bizalommal lévén a megyei egyesület el­nöke és igazgató választmányának tervezetei, s munkálkodása iránt, miután az anya­ egyesület nélkül költségesebb kiállítást vagy versenyeket rendezni nem kíván, tekintve az egyesület kez­deményezési nagyobb költségeit, folyó 1883-ik évre a 3 frtos tagsági díjak részét igénybe nem veszi, s ez évi kiadásait a pártoló tagok 1 forintjából s a biztosításból a pápai körre eső jutalékból fogja fedezni, bele­értve a kísérleti kert fenntartását is. 3. Elnök­i méltósága a Veszprém megyei gazdasági egyesületnek, s illetve a pápai gazda­körnek, különösen takarmány magvakkali kísér­let tételre 1500 - öl területet használatra áten­gedvén, azt a kör hálás köszönettel fogadja, s annak kezelésével az elnökség felügyelete alatt Günther Adolf kör tagját megbízza, ki egyúttal a kör pénztárnokául is megválasztatot­t. 4. A Veszprém megyei gazd. egyesület vá­lasztmányának 2-ik pontban említett, és a gazda­körök csatlakozására vonatkozó tervezet 4-dik pontja szerint minden tíz 3 frtos egyesületi tag után egy központi választmányi tag lévén vá­lasztható, a kör ez alkalommal 80 három frtos tagja után Máday Izidor, Dallos Imre, Hermann János, Günther Adolf, Ihász Imre, Wachsmann Já­nos, Sághy Gyula, és Schramek Ambrus urakat a megyei egyesület igazgató választmányába be-­­választván, a jelen jegyzőkönyv utján az egye­­­sület júniusi közgyűlésének bejelentetik. 5. Günther Adolf köt tag megbízatott, hogy *j Ezen nyilatkozat után, melyet még e számba felvenni , az ügy érdekében állónak véltünk, a vitát lapunkban befejeezett­­­nek jeli­nljü­k ki. Szerk. — Hogyan­ a terv, mely annyira elfoglalni átszőtt szivedet... hát nem szereted Eszthert ?... Ő nem felelt, de arca mély szenvedést tük­r­özött vissza. — Az ég nevére, beszélj, gyermekem! ne titkold el előttem gondolatodat. —­ Azt gondoltam, hogy a házasság, bár­milyen legyen is, eltávolít öntől anyám, s én nem akarom önt elhagyni. Együtt fogunk élni, de ha akarja .... — Beszélj, kérlek! — No hát, el fogjuk hagyni M­i, hos­­szú utazást csinálunk, Olaszországban, Görögor­szágban például, s visszatérve letelepedünk Pa­risban .... — De szegény gyermekem, azt mondtad, hogy kifáradtál az utazásban. Ő mosolyogni iparkodott és hebegő. — Az ember néha nagyon következetlen . . . latin szer­zőim , kiket olvastam, föllelkesítettek Olaszor­szág iránt s ez megfejtheti önnek .... Nem végezte be; Beatrix fölkelt, szemekkel s rendkívül nyájasan monda: lesütött — Fiam, mindent meg kell fontolni és semmit sem elhamarkodni, bármi legyen is az; azt hiszem, első a te boldogságod, ha mindjárt az enyém árán is. . . Távozni akart, de Móric visszatarta , meg­csókolta kezét s ő egy könnyet érzett kezére hullani; távozott. Szivének sugallata visszavonta őt a zárt ajtóhoz, hallotta­, hogy fia hangosan zokogott és ismétlé: — Eszther, kedves Esztherem, soha! A tör e pillanatban Beatrix szivébe hatott: — O szenved, monda, ennek véget kell vetni! VII. Egy fél óra múlva Beatrix sógorának, Mel­ville Ágostonnak kapuján csengetett. Kis városi szokás szerint bevezették őt a szobába, hol az egész család együtt volt. Az ablaknál Merville-né nyugodtan kötött, egy fiatal leány egy kis fiút rajzolni tanított, s Merville úr újságot olvasott, ugyanazon asztalnál ülve, melynél gyermekei. Nyugodt családi kép volt, a­mely Beatrixot iz­gatottságában is emlékeztető egykori családi éle­tére ; sógora eléje jött, meglepett és kérdő arccal őt üdvözölve; ö fölemelte fátyolát, az azonnal megismerte. — ön, asszonyom ! monda hideg hangon. — Szeretnék önnel beszélni, uram, felesé Beatrix reszkető hangon. — Menjetek, gyermekeim, monda az apa. Eszther és fivére üdvözölték az idegent és távoztak. Beatrix leült, közel sógornőjéhez,­ a­ki összetett kezekkel, fájdalmas meglepetéssel szem­lélte őt. Melville úr állva várakozott. — Beszélni akartam önökkel, sógorom és sógornőm , kezdé Beatrix , nem rólam .... én már nem számítok, de fiamról. Merville úr . . . férjem, akarom mondani, házasságot tervezett az önök leánya és Móric között; fiam szive hely­benhagyta atyja kívánságait, s azért jöttem, hogy önöktől megkérjem Eszther kezét. — Sajnálom, de kötelességemnek tartom, tagadólag válaszolni, felese Melville úr röviden és hideg hangon, ami úgy látszott sajátsága volt. Valóban, terve volt ez fivéremnek, de a körül­mények változtak, s azt a tervet nem tehetem magamévá. Beatrix halálsápadt lön, megszagolt egy kendőjébe rejtett kis üveget, sógornője félénk sajnálattal nézett reá, de nem örömest bes­zélt férje előtt. — Móricnak, ki ugyan e kérdést intézte hozzám, ugyanazon választ adtam, melyet most önnek: ő tudja tagadó válaszom okát. Beatrix fölemelkedett. — Engedje meg legalább megkérdeznem, hogy én vagyok-e e házasság akadálya ? — Igen asszonyom, egyedül ön. — Barátom! szólt közbe Merville-nc es­deklő hangon. — Kell, hogy megtudja, hogy az, a­ki szégyent és gyászt hozott szegény testvérem életére, nem lehet anyja gyermekünknek. Ez az erény jutalma, asszonyom. Beatrix lesütött szemekkel hallgatta e sza­vakat, a­nélkül, hogy mutatta volna haragját. — Ha meghalok, monda végre, oda­adja leányát fiamnak? — Kétség kívül. — Ez elég. Ingadozva az ajtó felé fordult; sógornője elérzékenyülve a sajnálattól, feléje futott és föl­kiáltott : — Beatrix, az ég nevére, távoztasd el ma­gadtól e gondolatot. — Légy nyugodt, Eulalia, felesé­g alázattal, nem fogom uj gyalázattal tetézni azt, melyet a családra hoztam . . . Isten veled, Eulalia, Isten veled, Ágoston, bocsássatok meg! — Barátom, semmit sem mondasz neki? — Semmit. — Én megbocsátok, Ágoston megérdemel­tem ezt, sőt még többet . . . Isten veletek . . . — Beatrix még az este tudtára adta fiának, hogy egy időre el kell utaznia; helyére Simon kisasszonyt tette, reá bizta a ház gondjait és el­utazott nyugodt arccal, a­nélkül, hogy fia uta­zásának célját tőle megkérdezni merte volna. Egy hónap múlva a következő levelet kapta:­­ N . . az Orsolya-szüzek zárdája. »iKedves fiam, »Végre ide vagyok kötve a magányhoz, melyet nem fogok többé elhagyni, az egyedülihez, mely engem megillet, az egyedülihez, mely engem megvédhet a közvélemény és a világ szigorú íté­letei ellen; az Isten irgalmas kezének védelme alatt vagyok, a­ki, mint merem remélem­, szíve­sen fogadja bűnbánatomat. Néhány nap előtt bo­rult fejemre a fátyol, néhány nap előtt a szívem­ben már rég kimondott fogadalmak örökre lekö­töttek .... Midőn elhagytam házunkat, tudtam, hogy nem térek oda vissza, mert nem álltam volna meg addig, míg nem találtam ajtót, mely megnyilik boldogtalanságomnak és töredelmemnek. »Tudom, gyermekem, hogy elhatározásom lesújt téged, mert szeretted szegény habár teher és akadály volt rád nézve, anyádat, habár útjában állt legkedvesebb vágyaidnak. De ha meggondolod, mi volt életem a világban, a csa­ládban, be fogod ismerni, hogy azt a részt vá­lasztottam, mely engem egyedül megillet. Most boldog vagyok, boldog ama gondolatban, hogy az Isten nekem megbocsátott, hogy elfogadja életem föláldozását, s hogy így tőlem telhetőleg jóvá teszem a nagy hibákat; boldog különösen a gondolatban, hogy visszaadom szabadságodat, s hogy nem vagyok többé válaszfal Eszther kö­zött és közötted. Nőül fogod venni, a­kit sze­retsz, gyermekem; jól választottál, a nemes hit­ves és gyengéd anya lesz, családi boldogságnak fogsz örvendeni, s szereteted és tiszteleted által kiérdemelt áldásom lebeg rajtad és élettársadon. »Tudom, hogy nem fogsz rólam megfeled­kezni, de reám gondolva, kedves fiam, ne légy szomorú, sőt ellenkezőleg ismételd magadban, hogy szegény anyád végre visszanyerte a­­ rég elveszett boldogságot — a békét önmagával. »Isten veled, fiam, szeretett Móricom; sze­resd az Istent és bizzál benne; lásd, ez minden »üld­ és áld anyád, VIII. Beatrix.« fiatal Három év múlva egy fiatal ember és egy asszony, ki térdein egy szép gyermeket tartott, várakoztak az n .. . . i Orsolya szüzek zárdájának társalgójában. Megindultaknak lát­szottak, s a fiatal em­ber elsápadt, midőn léptek hallatszottak a függöny mögött, mely a társalgót két r­észre osztotta. Reszkető kéz vonta szét a függönyt, Beatrix megjelent. — Fiam! Eszther! kiáltott föl. * •— Anyám! végre itt van! [ — Eszther, gyermekem, mily boldog va­gyok, hogy benneteket láthatlak! És Beatrix elragadtatva jártatta ???wc||

Next