Pápai Lapok, 1883 (10. évfolyam, 1-54. szám)

1883-01-14 / 2. szám

vvmv­jf Ulli! Megjelenik m­­i­n­d­e­n v­a­s­á­r­n­a­p. Közérdekű sürgős közlésekre k­oronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Szerkesztőség és kiadó hivatal főiskola u­t­c­z >. 215. szám. Bem­entetlen levelek, csak is­mert kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonos szerkesztő: Dr. FENYVESSY FERENC rapa,' iöóó* január 14. Előfizetési díjak: Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajezár. Egy szám­ára 15 kr. Hirdetések 1 hasábos petitsor térfogata után 5 f­r, nyilttérben 25 krral számítatnak, b létyegdíj mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő : HORVÁTH LAJOS.­" F­e­l­h­i­v­á­s Veszprém vármegye lakosaihoz. Hazánknak egy nagy városa és annak vidéke a múlt év végén volt tartós esőzések által előidézett árvizeknek áldozatul esett, — szabad kir. Győr város egy része, és Győr­­ vármegyének a Duna, Rába és Rábcza part­jain elterülő vidéke ezen folyamok hullámai által elboríttatott, s azok, a kik a múlt év­ben verejtékezve dolgoztak, holfy hon polgári kötelességeiknek eleget tegyenek , — hogy hozzátartozóiknak a téli megélhetést biztosít­sák, — azok, a­kik az elmúlt nehéz év utolsó napján hálaadással fordultak a Mindenhatóhoz az elmúlt év áldását megköszönve, s míg pár nappal ezelőtt remén­nyel tekintettek a jövőbe, ma már hajléktalanok. Az elemek ismét erősebbeknek bizonyul­tak az embernél, — pedig dicséretére legyen mondva Győr város és a szomszédos falvak lakóinak, a küzdelem, a­melyet az ártenger ellen folytattak a siker reményében, de végre is eredménytelenül, mindnyájunk méltánylását kiérdemli. Ezrekre megy azon családok száma, kik othonukat, mindenüket elvesztették, — kik re­ményeikben csalódva, megtörve tekintenek a jövőbe s bizalmuk csak polgártársaik jó szi­vében lehet, hogy azok rokoni szeretete és bőkezűsége enyhíteni fogja keserveiket, a me­lyeket megszüntetni embernek hatalom ugy sem adatott. Ismerve Veszprém vármegye összes la­kosainak nemes szivét és hazafiságát, s tudva azt, hogy midőn az igazi szerencsétlenek ne­vében kérem jótékonyságra, családnem nem le­het, azon kéréssel fordulok megyém minden lakosához, hogy a Győr város egy részét és Győr vármegyének a Duna, Rába és Rábcza mellett elterülő vidékét sújtott árvíz által ká­rosultak segélyezésére adományait akár kész­pénzben, akár élelmi­szerekben vagy ruházati czikkekben hozzám mielőbb beküldeni szíves­kedjenek, hogy ifjú Veszprém vármegye, a minden kétségen tendő segélyezés kívül nagyobb arányokat öl­terén az elsők közt lehessen. Az adományokat a ^Veszprém,*' a „Pá­pai Lapok'"' és a ,,Veszprémi Független Hír­lap" utján nyilvánosan nyugtatni fogom *). Veszprém, 18S3. évi január hó 11-én. Véghely Dezső, alispán. •­ Adományokat szerkesztőségünk is elfogad, azokat la­punkban nyu­gla­lju­-k és az alispáni hivatalhoz juttatjuk. — Ilye­nek közlését már lapunk jelen számában megkezdtük Szer­t A Veszprém megyei gazdasági egyesület felhívása a megye összes körjegyzői és néptanítóihoz. A midőn a Veszprém megyei­ gazdasági egyesület múlt tétlenségéből kilépett, és biztos alapokon egészen újra szervezkedett, s midőn az ujjá alakuló közgyűlés az egyesület szervezését, czélszerű vezetését és fentartását a megválasz­tott 24 tagú igazgató választmány, s az egyesü­let tisztikara kezébe egész megnyugvással letette, a megyei gazdasági egyesület a megye közön­sége előtt azonnal nyilt felhívásban fellépett, mely alkalommal a gazdasági egyesület nemes feladatát, s annak különösen a jövőre kiható be­csét és kiszámíthatlan hasznait eléggé ki is fejtette. Most, midőn felhívásunkat önökhöz intézzük­­. közjegyző és néptanító urak, feleslegesnek tart­juk a gazdasági egyesület czéljairól ismét külö­nösen megemlékezni, s azt fejtegetni, az Önök előtt, mint gazdák előtt is már eléggé ismeretes, csupán minekelőtt felhívásunk tárgyába kezde­nénk, szükségesnek tartjuk megemlíteni, — mi­szerint az egyesület legnehezebb, vagy­is az anyagi szervezése már oly fokon áll, hogy abból az egylet biztos jövőjét és életrevalóságát nem csak bizton reménylhetni, de azt már határozot­tan megállapítani is lehet. Nem dicsekedhetik ugyan a gazdasági egye­sület eléggé nagy­ alaptőkével, de annyival most már mégis rendelkezik, hogy azzal czélszerű be­osztás és felhasználás mellett egyleti működését akadálytalanul megkezdheti; a mint már azt leg­közelebb meg is kezdendi; a mi azonban csak­ is ugy leend üdvös és áldásos, ha a gazdaság egyesület a csekély anyagi segítség mellett szel­lemi támogatásban is részesül, s ez az, mi önök­höz intézett felhívásunk tárgyát képezi. A gazdasági egyesületnek igen sok oldali tevékenységéhez tartozik az is, hogy a megye területén időközönként felmerülendő gazdaság viszonyokat, vetések állását, természet kilátá­sokat , a gazdasággal rokon iparmozgalmakat egyszóval mind olyan tényezőket érdeklő figye­­­lemmel kisérjen, melyek a gazdászat, állatte­­­nyésztés, borászat, kertészet, méhészet, s a gaz­dászattal rokon iparágak körül öszpontosulnak de ez csak ugy érhető el, ha a gazdasági egye­sület vidékenkint bir oly levelező tagokkal, kii a vidékükön felmerülendő, s a fent elősorolt gaz­dasági ágakat érdeklő eseményekről a gazdaság egyesületet időközönként értesitik. j­ i. midőn tehát a Veszprém megyei gazda­sági egyesület felkéri a megyei t. körjegyző és néptanító urakat, kik nemcsak pár pereznyi sza­­­­­­bad idővel rendelkeznek, de a megye gazdasági­­ viszonyainak felvirágaztatását is szivükön hord­­­­ják és azt érdeklő figyelemnél kisérik, hogy men­­­­tik­ többen, mint az egyesület levelező tagjai ma- j­o­gukat Veszprémben a gazdasági egyesület lit­­t­kári hivatalánál beíratni szíveskedjenek, — szük­­­­ségesnek tartja megjegyezni, hogy az egyesület­i levelező tagjai, habár tagdíjat nem is fizetnek, s úgy tekintetnek, mint az egyesület rendes tag­­j­­ai és azokkal az egyesület által a tagok részére­­ nyújtható előnyökben és kedvezményekben egy­­­­formán részeltetnek, s nekik az egyesület legkö­­­­zelebb megjelölendő közlönye is ingyen rendesen­­ megküldetik. — Habár csekély az áldozat, mit a­­ gazdasági egyesület önöktől mint levelező tagok­tól kér, de annak becse és értéke az egyesület részére mindenkor áldásos és­ megbecsülhető­ j teend, melylyel önök az egyesület tevékenyséé­g­i és kiterjedő figyelmét nemesek fokozni, de m­a­;­­könnyíteni is fogják; azon felül azon édes tudat­tal is dicsekedhetnek, hogy Veszprém megy... gazdasági viszonyainak felvirágoztatását, és ezzzel egy létkérdéssé vált közczél előmozdítását szel­lemi segítségük által tetemesen elősegítették. A Veszprém megyei gazdasági egyesület megbízásából Nagy Iván, egyleti titkár. 1 T­Á­R­C­Z1 A NÉGY ÉVSZAK. 1. TAVASZ. Az­­ ifjú gyermek­ arcza mosolygása Föld szivét megindító napsugár, Illatos gyöngyvirágok s ibolyákkal — Büszkén pompázik az egész határ . . . Ifjú még . . . a teremtés istenének Csókjától nedves bíbor alaka, Föltűnt a nap ! a föld lm újra itt van fényes születésének sugara! Az élet újra kezdődik a földön, A földön és az emberi szívben, — Imádunk téged, ah ! u­jszülött gyermek Hiszünk te benned, hiszünk a: „h­itb­e 11 ! tC II. NYÁR. Az esti szellő átfutja a léget, Meg-megbólintva cyprus lombokat, Ki tudja: egy-egy hervadó levélke, Nem-e szivünkből egy-egy gondolat. . . ? A festő rózsa édes álmodását. Epedve várja a játszi sugár, S a langyos légben andalító dalot Zeng versenyezve kis pacsirta pár. . . . S leszáll az est ... s az esti harmat gyöngye Lebegve zeng a rózsa levelén, S s gyöngy, ki tudja: ne­m-e életünket Felvidító a kedves szép remény­ III. ŐSZ. A mulandóság borítja el fátylát . . . E földön többé semmi sem maraszt, A zöld fa lombok susogása helyett, Rémesen zörög a száraz haraszt. . . . Az ősz a nagy haldokló termeszeinek Végső és utolsó lüktetése, Készüljünk búsan könyéket Indiaivá, Készüljünk búsan a temetésre. . . . Hol van a boldogító hit ... s a remény ? . . . Tavasz, nyár, mind a kettő már oda, Elröppen az őszssel is ifjúságunk, S a szív szerelme messze száll. . . tova . . . IV. TÉL. A tél is eljött . . . megfagyasztja bennünk Szívünk utolsó égő lángjait, Vége mindennek . . . elfeledve élünk, S a feledésnek fátyola borit. . . . Csak a természet, s az égő napsugár Dacolva ellentáll a zsarnoknak, Kibukkan néha felhő sátorából: Sugarai majd felvidítanak ! De hagyjuk a bút . . . eljő a tavasz is, . Újra itt lesz, hit, szeretet, remény . . . Vigadjunk most a télnek ifjúságán, Mint ő vigad majd szivünknek telén! (Budapest, 1883) Király K­álmán: Gondolat-türedékek. Ir. A világ ugy van alkotva, hogy a szeretet tartsa össze , ami a nagy természetben a vonz­erő, mely összetartja a világalkotmányt, hogy az szét ne bomolják, az az emberiség erkölcsi életében a szeretet, mely nem engedi, hogy az emberek mint vadállatok szétmarczangolják egy­mást.­­ Nem csak azok élnek hasznára embertársaiknak, kiknek egész életük alamizsnálkodásból áll; mert habár nemesebb szivek tulajdona is a könyörü­letesség, mely a szűkölködők arczáról letörli a kényeket; de az életből vett tapasztalás azt is bizonyítja, hogy a rosszul alkalmazott adakozás­­ és lágyszívűség, több koldulót és dologkerülőt i szokott csinálni, mint az elemi csapások; de kü­l­­önösebben azok tesznek és tettük hasznos szol­gálatokat az emberi társadalomnak, kik ember­társaikat kitartó munkásságra ösztönözvén, a szellemi és anyagi előhaladás úttörői lettek. M­a bátorság ? nem egyéb mint önerőnkbe­­ fektetett erős bizalom, mely az előtte álló ve­ óvárosi leves. (Udvari bál,­­ Fény és ragyogás. — A gyémántok tör­ténete. — A dorottya-tisczai ékszerész. — A fény árnya. — A áradó folyam, — Arviz — Carneval. — A végrehajtó dobja. —­­Múzsák. — A Petőfi Társaság GyüléMV — Egy szép író­nő, — A jó palós­z. — Országgyűlés megnyitása — J­ törzs beszélt. — Bolond (>­nte­ al.— Halifax.) A király és­ a trónörökös megállott a dísz­terem ajtaján s ugjr nézett végig azon a fényes vendégseregen, mely ott sürgött forgott a vil­lamfénytől tündén ragyogással megvilágított te­remben. Tekintetük meglepetést árult el: ilyen gyö­nyörű látvány az ő szemeiknek is szokatlan volt. Vagy 800 vendég Magyarország színéből javából! Délczeg urak, ragyogó szép asszonyok és szende leányok, i És a villanófény kápráztató fénye világánál a bűbájos szemek versenyre keltek a drága­kö­vekkel, hogy melyiküknek igazibb a ragyogása? És nem ak­adt Salamon, aki bölcs ítélettel ketté vághatta volna a vitát. Százezreket­ élő gyémántok és brilliánsok csillogtak egy-egy fürtös főn, mintha a hajnal gyémántharmatot sirt volna az élő imbolygó virágokra. ! Hej pedig i­smerek a dorottya-utczában egy ékszerészt, aki s­ok titkot tudnia elmondani ezek­ről a gyémánto­król! Nem mintha tüzük nem volna szűzi tiszta, nem mintha csillogásuk hamis, fényük kölcsön­zött volna . . . Dh ezt nem lehet mondani! Hanem az a dorottya-utczai ékszerész az ő gú­nyos mosolyával subrosa súgta meg nekem üveg­szekrényei és tükrei között, hogyha azoknak a gyémántoknak tüze nem is kölcsönzött, de biz azok között a gyémántok között akad akárhány kölcsön­zött, melyek ma­holnap ismét visszavándorolnak azokba az üveg­szekrényekbe, hogy ott az udvari bál ezeregyéjének meséjét tovább álmodják . . . Mindezt én attól a dorottya-utczai éksze­résztől tudom, aki olyan gúnyosan tud moso­lyogni a gyémántokkal megtöltött üveges szek­rények és tükrök között. íme a fény árnya.­ Oh de van még annak a fénynek más ár­nya is! Fönn a budai várban vig zeneszó hallszik! Vidám leventék levetik vállukról a mentét, oldalukról a kardot és vig táncra kerekednek deli leányokkal, kaczér menyecskékkel s a ki­rályi pár s a trónörökös és neje gyönyörrel le­geltetik rajtuk szemüket s maguk is vidám jó­kedvvel, szives barátsággal villanyozzák föl a jelenlevőket. A csillárok ragyognak, a szemek kápráz­tató fényt szórnak, a mellékteremben pezsgő és bordeauxi gyöngyözik a poharakban. A királyoknál mulatság van. Ez a fény! És az árny? A fényesen kivilágított budai királyi lak tövében sötéten morajlik tova a megáradt folyam. Bősz hullámai haragosan csapdossák a par­tot s nedves hullámnyelvük a gátakat nyalogatja. Emberek ijedt arczczal futnak minduntalan a mérczéhez és nézik nyugtalan félelemmel a víz állását. Árad, mindig árad! A királyi várból lehallatszik a vigzeneszó s belevegyül a Duna habjainak zugó morajába .. . Ez az árny! . . . . . . No de kissé nagyon is kirívóan talál­tuk festeni az ellentétet! Az árny nem olyan nagyon sötét!. Legalább a királyi vár tövében nem. . . ^ Csak hadd ragyogjon ott fenn Budavárá­ban az a tény, hiszen azt hirdeti az, hogy a ma-

Next