Pápai Lapok, 1886 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1886-11-21 / 47. szám
XIII- évfolyam. Alegjelexilc v A lapnak szánt közlemények a lap SZERE hivatalába (() - kollégium épület) küldendők. P A? Al ^AP R. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert keséktől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Pápa, 1886. november 21. Előfizetési dijait. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 fr. negyed évre 1 frt 50 krajczár. Egy számára iß kr. HIRDETÉSÉÉ x hasábos pelitsor térfogata után S kr, nyilttérben 25 krajczár. A dij előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számíttatik Az előfizetési dijak és túrdetések a lap KIADÓ hivatalába (ref. főiskola nyomdája) küldendők. Pápa, 19S6. nov. 20. A városi képviselőtestület legutóbbi gyűlése eszmékben gazdag volt. A gyűlés lefolyása azt a benyomást tette a város ügyeit szirén hordozó egyénre, hogy képviselőtestületünk felébredt álmaiból. Mert mi tagadás benne eddig aludtunk, hosszú időn át nem tettünk semmit városunk érdekében. Így történt, hogy elmaradtunk más városoktól és most egyszerre azt vesszük észre, hogy óriási teendőkkel kell megbirkóznunk. De ne rettenjünk vissza a munkahalmaz és pénzáldozatoktól, bőven meg fogják azok teremni számunkra a gyümölcsöt, melyet eddig nélkülözni voltunk kentesének. A legutóbbi gyűlés megmutatta, hogy a városi atyák csaknem egyhangúkig a haladás eszméjének hívei. Kalapot kell emelnünk az ilyen képviselőtestület előtt, mely a haladás zászlóját magasra emelte. Három nevezetes pont az, mely megérdemli, hogy velük bővebben foglalkozzunk. Az első a vízkérdés, melynek megoldása napról napra égetőbbé válik. A képviselőtestület egy bizottságot küldött ki e tárgyban, melynek kötelességévé tétetett, hogy még ez év folyamán tanácskozása eredményéről jelentést tegyen. A tapolcza víz magában véve kitűnő, azt senki kétségbe nem vonja, sőt a megtartott vegyelemzés és górcsövi vizsgálatok alapján bebizonyíttatott, hogy egyike a legegészségesebb vizeknek. De az a Tapolcza víz, amelyet mi ivóvíznek használunk a különféle szennyes, egészségtelen anyagoktól annyira meg van mételyezve, hogy azt mesterséges szűrés nélkül egyáltalában nem tudjuk élvezhetővé tenni. Ilyen körülmények után tehát ne csudálkozzunk azon, ha városunkban a halálozás a születésekkel csaknem kiegyenlíti egymást. A második bizottság a szegényügyi kormányozható léghajó rendezésével van megbízva. j n/1 " Városunk, mely e czimen évenkint A .T . ,r ? ^ ta, tas L . , A Montgellier fivérek 1883. szeptember 19-csaknem nyolczezer forintot áldoz., valóikén mutatták be a királyi udvarnak érdekes taban túlságos immanismust gyakorol. I találmányukat. Versailles-ban, persze több ezer már most megemlítjük azt is, hogy a főnyi néptömeg is bámulva nézte »a csodá«-t. A nőegylet és az egyes hitközségek is ezen léggömb mintegy 1500 lábnyira (láz és távcsöi„ ' , 1. M„ évek által meghatározva) emelkedett s azután rekkel járulnak a szegények segélyezetéséhez, nem jövünk a keresztény felebaráti szeretet magasztos tanával ellenkezésbe, midőn a körülbelül 20.000 frtot csöndesen szállott le a földre; utasai: egy juh, egy kacsa, s egy kakas, ép bőrrel tértek vissza; a juhot nyugodtan legelve találták. Charles léggömbjét a Mars-téren szállatra tevő segélyösszeget, 15,000 lakossal biró levegőbe; az 5 órai útja alatt 3 mértföldnyi fávárosban túlságosnak mondjuk. — A válságot röpülvén be, Gonesse-nél hullott le a 11 ..I T.../ T • A 1 . n . • 1. kiküldött bizottság lesz tehát hivatva földre, — természetesen sértetlen állapotban, . , „ f , ,„ , , n • . , , , ) Az első fölszálló ember rímre de Köster megoldani a kérdést, melynek tárgyalása frankra) vált. Montgolfier-rendszerü léggömböt sajt figyelemmel fogjuk kisérni S fenn j hasznait. Szerencsésen tévén meg légutját, rövid tartjuk magunknak a jogot, ahhoz időn- s idő múlva D'Arlandes őrgróf (francia) kíséreteként hozzászólni. A harmadik bizottság a város adós- j! ben indult második kéj kirándulására a felhők hovAha> ekkor is hevitett levesőt tartalmazó jég, , , , ,… ... , , 1..1.,J, , I gömb lön használva. Persze magasra nem válsaganak mikénti törlesztése felett fog : , , , , .„ . . . 00 tak képesek szállani; szerencsésen visszatértek és értekezni és az értekezések alapján ja ; csak később látták báj mily veszélynek tették vaslatot előterjeszteni. Már a közgyüléki magokat, hisz a léggomb meggyuladása (ut SCll is hangsulyoztatott, hogy legczélírás közben is égvén tüz annak szája alatt) fenyenyosabbnak mutatkozik az 1>0 év alatti S törlesztési módszer. Egy bizottsági tag ,ezekkel •" C. HARLT: S U;.M UJATÁSA SZEDAT A R<> BORT F LVÉRCK . , " . „ , , f. \ (franciák) kitűnő műszerészek, oly szerfölött gyárkijelentése szerint ugyanis a ,,,,-al oO 1 , - , •-, , •, J •* " san készítettek egy nagy léghajót, hogy o egyik év alatt a tökét teljesen letörleszthetjük. • A Hubers-tal mar ugyanazon év (1783.) december Most 6%-ot fizetünk és a töke még azért 1 hó 1-én felszállhatott. A léghajó 2000 lábnyira mindig megmarad. Hogy a jelzett tör , emelkedett légbe, kétórai repülés után, mialatt lesztési módszer minden tekintetben jobb lesz a városra, annak megbírálásához is 16 mértföldnyire haladt, Charles lebocsátotta azt; kor. Robert, kiff ,lett abból, mire Chades 9 000 T 11 lábnyira ropult fel, nem kell pénzügyi tudomány, hanem. E légi kirándulás óta a léggömbök hasznaelég az egyszer-egy is. A mikénti meg , talában jelentékenyebb javítás nem történt, J'igyeoldásról nem beszünk most, megvárjuk \ legreméltóbb haladás nem állapítható meg. Itt is a bizottság javaslatát, hisszük és : A léggömb 103 év előtt is tafotából, setudjuk, hogy azok az urak feltétlenül a \ fémből, vagy egyéb könnyű, de erős szövetből . . , '„-I,\.,\Í- (\ :ui, város érdekeit fog ak szem előtt tartani. 1e volt varrva, akkori szövetburkolata melegített . , , ,, , b , : serpentinben feloldott gummi-gyantából készült. E három fontos kérdés megoldása , e már a most használt kaucsuk-oldattal egyenlő küszöbön állunk most. Na a bizottságok tulajdonsága, hálója, kötélzete, csónakja, horgakellő erély és beható tanulmányozással ! ">' fog mindig szemeik előtt lebegni, „legyen úgy mint régen volt", igazán csakis akkor mondhatjuk el, hogy városunk végre kitűzte a haladás zászlóját, a teljesen hasonlítottak a jelenleg használtakkezdik meg tanácskozásaikat, hanem azt hozó hevmérőt, légsúlymérőt, iránytűt és vízmérleket (a vizhányosság kipuhatolására) már Charles is használt első felszállásakor. Az egyedüli jelentékenyebb tökéletesbitest Jleusnier-nek (francia) köszönjük, aki már 17S4-ben javasolta úgynevezett pótléggömbje alkalmazását. E készülék hivatása a magasabb légrétegekbe is (ahol a közlég sokkal ritkább, mint az alsóbbakban) fölszálló léggömböt folyton duzzadtan tartani. A Renard és Krebs-féle kormányozható léghajónál a Meusnier-féle pótléggömb alkalmazva jön, noha jelenleg már bírunk oly készülékkel, amely fölöslegessé teszi e nagy tértfoglaló (ez nagy hátránya!) segédeszköz használatát. Az »ugróernyő« vagy »szállóernyő« föltalálása Garnerin (francia) által és annak idővel fokozott tökéletesítése (a jelenlegi legjobb Nemo kapitány gyönyörű találmánya) nem tartoznak a léggömb-javításhoz. Tehát a léggömb használatában föltaláltatása első évétől fogva egészen korunkig jelentékenyebb javítás nem történt; ámde már 1784-ben oly kísérlet történt, amely csakis a gőzgép föltalálása, illetőleg a villamgép alkalmazása óta leg nagyobb mértékben tökéletesíthető a léghajó irányítása. A föntebb említett Róbert fivérek, s a chartresi herceg kormányozható léghajót, amely hosszúkás alakú volt, készítettek; a hajtóerőt embererő szolgáltatta. Az igen nagy költségek s a sikertelenség (a műszerészet fejletlen volta miatt) azonban 68 éven át teljesen leszorították e kísérletezést. A léghajózás első áldozata az első léghajós PilíXire de Rozier lett. Ü, ugyanis egyesíteni akarván a Montgolfier-féle léghajó előnyét (a légiút közben is alkalmazható emelkedést, tüzelés által) a Charles-féle léghajóéval, könennyel töltött léggömbje alatt útközben tüzelni kezdett; a köneny meggyuladt, a léggömb szétpattant és a földre zuhanó léghajós esése közben megfulladt, holtteste pedig összezúzódott. Korunkig a mely a léghajózás terén gyökeres javításokat, sőt újításokat mutat fel, mint léghajósok, illetőleg a léghajózás tudományával eredményesen foglalkozók, az elősoroltakon kivül kitűntek: Blanchard, Lunardi, Zambriarri gróf, Sadler, Green, Money őrnagy régebben, s újabban: Godard, Nadar, a Tisandier fivérek Croce-Spinelli, Sivel, Fecurius, Perth, Mariott, Mertens, Wise, Donaldson, Giffard, Dupuy de Lómé, Diucy de Bruignac, Baranov, Stapfer, Koch, Russel-Thayer, Woelfert, Hänlein, Krebs, Renard, L'hoste, Ganswind és Nemo kapitány. Természetesen, a »komédiások« és az »akrobaták« : Baudet, Spelterini, Berg, Leona Daresat, akik közé tartozik, e téren, Silberer Viktor, a bécsi léghajós is, nem jogosultak maguk részére helyet kérni e nagyratörő, bátor, önfeláldozó férfiak között, mert »működésök« e téren nemcsak nem szolgált előnyére a fönséges ügynek, de söt kárára vált, mivel sokat levont a tökélyesbülés utáni törekvések magasztosságából. (Folyt. köv.) TARCZA. ERZSÉBET NAPRA. Árpádháznak szép rózsája Dicső szent Erzsébet, Sziveinkből, lelkeinkböl Forrón kérünk téged : Oh tekints le a magasból Szép magyar hazádra, S a hazának és e népnek Védő angyalára. Téged dicsőit a mennyben Az angyalok serge, Jó példád és szent erényid Buzgón énekelve . . . S mi földiek jó anyánkat Üdvözölve áldjuk Oh mert lelked — hő szivében Újra élei látjuk. Hajdan a te kötényedben Szép rózsák nyilának, Manap az ő nyomán, léptén Mindütt virág támad ... Te sziveddel és lelkeddel A szegényé voltál, O szivében hordja e hont Mint templom az oltárt. Árpád házunk szép rózsája Kérve kérünk téged, Kérd az Istent legyen boldog Királynénk Erzsébet, Legyen élte áldott, hosszú, — Ez szivünk imája. A mig ö él, áldott s boldog Szent István hazája. ( 47. szám. l ft Egy homburgi történet. Angolról tonlil.iUa: l 0lt. GVLLÁMÍ Ilomburgnak lutheránus temetője, dúsgazdag virágzatán kívül nem gyakorol semmi vonzerőt az idegenre. A rózsák sokféle, színezetben, a dálikák, gerániumok, violák, a vadvirágok légiója, ugy látszik mintha vígságuk által gúnyt akarnának űzni a komoly sírkövek szomorú árnyékaival. Több sírkő, alacsony kerítéssel bekerített kis helyen áll, mely kertek apró virág groupok s utakba vannak beosztva s egyik felén szomorú fűzfa alatt a sírdomb előtt szabad hely van hagyva egy kis pad számára. Ezen kertek legtöbb esetben inkább a természet jósága, mintsem emberi kéz által gondoztatnak; néha előfordul ugyan, hogy egy sötét alak lehajol egy virágokkal födött sírhalomra és gondosan kiirtja a szeretett halott utolsó pihenő helyéről a gyomot. Egy júniusi estén a sírhalmok s rózsák között ballagva, a kis kertek egyikének padján, mily gyászba öltözött férfiút láttam ülni. Kinézése után ítélve angol születésűnek tartottam, mielőtt még a kis barna szemű, rózsás arczú leányka hangját hallottam volna, ki a sírhalmon virágot szedegetett. Kis távolságra a sírtól a fáknak lombjai által elrejtve egy inas állt. A gyászoló férfiú, ki fiatal, katonás kinézésű egyén volt, szórakozottan nézett a kis leányra, a mint ez apró drótkosárkáját telerakta a nem csekély fáradsággal szedett virágokkal. Midőn a kosár telve volt, a leányka édes atyjához vitte, (mert helyesen vélekedtem midőn apa és gyermeknek tartom őket) aki gondosan elrendezé a virágot a kosárban, azután kegyeletesen elhelyezé a zöld sh-dombon. E cselekvés után a kis leány atyja mellé simulva, ünnepélyes hangon kérdő: „Papám, szeretni fogja az édes Mama illatjukat?" „Bizonyosan kincsem", felelt az apa. Az egész idő alatt egy sírkő mögött voltam elrejtve, honnan az engem annyira érdeklő gyászolóknak minden mozdulatait megfigyelhettem. Nemsokára, az inas előrelépve bizonyos aucioritással vegyült tisztelettel kijelenté, hogy esteledik s kinyitotta a kis kertnek ajtaját. Gazdája egy pillanatra letérdepelt a sir előtt s borostyánnal felfutott keresztre lehajolva, megcsókolá a belevésett nevet; — azután kis leányát, ki nagy gonddal maga tette be utánna a kert ajtaját, követé a temető kijárása felé vezető ösvényen. Alig tűntek el szemeim elől, azonnal a helyre siettem, mely már előbb is felébresztette bennem a kíváncsiságot s a fehér márványkereszten arany betűkben a következő feliratot olvastam: Itt nyugszik Martyn Louiza, Martyn Cyril kapitány szeretett neje. Sz. 1849. aug. 22-én. Megh. 1870. Május 6-án. Miután szomorúan végig olvastam e rövid feliratot, lehangolt kedélyállapotban irányoztam hazafelé lépteimet. Ezen feliratból könnyen egy szomorú történet volt olvasható, sőt talán még több is. Az özvegy férjnek arczkifejezése, valamint az inas majdnem parancsoló modora mindenesetre jelentett valamit. Nem sokára azután a Kurhaus remek kertjében a sétálók tömkelegébe vegyültem. Dr. Echie barátom ugyanezen estére vacsorára hitt meg; ő bizonyosan többet fog tudni a Martyn családról, hogy ha volt mit beszélni róla; e szerint tehát szívesen elfogadtam a meghívást. A kedélyes souper után, miután a doctor egy chinai pipát vett le a falról, melynek szára oly hosszú volt, mint maga az orvos és saját pipámat is megöltötte a legfinomabb dohánnyal, — elbeszéltem neki, hogy mit láttam a temetőben. „Ah barátom, ez szomorú történet, majdnem nagyon is szomorú társalgási tárgy, a mai est kedélyes összejövetele alkalmával, de el fogom önnek beszélni. 1S69-ben a saison elején, egy Martyn nevezetű angol uriember kérte orvosi tanácsomat. Erőteljes athleticai testalkotásu ember volt, szabályos angol arcza határozott s nyugodt kifejezésünek látszott. Kinézése szerint ítélve, azt kellett gondolnom, hogy nincsen nálánál egészségesebb ember Homburgban, és nem volt könnyű lelkiismeretes megvizsgálása után is bajára akadnom. Nem szükséges említenem, hogy sok esetben az orvosnak kötelessége egész figyelmét egy képzelt betegnek felajánlani, s ép oly érdeklődéssel kénytelen végighallgatni a képzelt betegségnek magyarázatát, mint a valóét. Nem magyarázgatom a közelebbi körülményeket, de elég, ha elmondom, hogy betegem általános gyöngeség s energia hiányában szenvedőnek képzeli magát. Azt monda, hogy nincsen soha szerencséje; kell, hogy szervezetében legyen valami, mi őt minden előmenetelben gátolja. Minden systémát megkisérlett, de eredmény nélkül s végre egészen lesújtott kedélyű emberré vált. Biztosított, hogy nincsen semmi anyagi gondja, hogy tökéletesem boldog családi körülményekben él, és a legcsekélyebb mértékben sem hypochondricus. Hideg fürdőt, korai felkelést és sok testi mozgást ajánlottam neki, és elbúcsúzván tőle, felkértem, hogy engedje meg, feleségemet Martyn asszonynál bemutatni. Ezen kórust természetesen azért intéztem hozzá, hogy az által alkalmat nyerjek, nejéhez egynehány a beteg lelki állapotát illető kérdést intézhetni. De látva, hogy ideges s nyungtalan lett ezen indítványomra, elbúcsúztam tőle azon reményben, hogy saját házamnál lesz még alkalmam találkozhatni vele. Modora azon meggyőződést erősité meg bennem, hogy betegemnek állapota nem oly természetű, melyet könnyen le lehet győzni; s egy ujabb látogatás után, okvetlen szükségesnek találtam, nejével személyesen megismerkedni, kit többször láttam a parkban s kinek sajátságos bús szépsége azonnal feltűnt nekem. Egy délután szabad időmet felhasználva, látogatást tettem náluk. A Dorottya utcában laktak s a mint ön tudja, ezen utcát az angolok nem igen kedvelik. Egy első emeleti szobába vezettek, melyben Martyn s neje egy kis asztalnál egymásnak szemközt ültek. Az asztal zöld posztóval volt betakarva, s ezen a „rouge-et-noir" játékterve volt kiterítve. Martyn asszony előtt, ki mint croupier szerepelt, a bank volt kiterítse 5 tartalmát aranyok és ezüst, tal-