Pápai Lapok, 1886 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1886-02-14 / 7. szám
Me sjereti itt Minden vasárnap. Közérdekű sürgős koronkini, rendkívüli közlésekre szamok is ad ina.": ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt kőztem'tttek a lap SZERK hivatalába (Ó - kor1 éjj lu in épülel) küldendők. Pjjl^l LAP Pápa város hatóságának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. Előfizetési dijak. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajczár. Egy számára 15 kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 25 A dij előre fizetendő. krajczárm Bélyegdíj mindig külön számíttatik Az előfizetési díjak, s hirdetések a lap KIADÓ hivatalába (ref. főiskola nyomdája) küldendők. A pápa-keszthelyi vasút tisztelt érdekeltségéhez. A Pápa-Keszthelyi vasút kiépítésére jegyzett törzsrészvények egy része feltételesen lévén, aláírva, annak kötelező ereje 1885. deczember 31-én megszűnt; azon időköz, míg ezen törzsrészvény aláírások megnyuttatnak, illetve egy évre meghosszabbíttatnak , alkalmasnak mutatkozik arra, hogy a vasútügy jelenlegi állása a t. érdekeltséggel megismertessék. Hogy elég világos és érthető legyek, szükséges rövidnek lennem, s részletes adatokat elég 1884. október 21-től közölni, s midőn Pápán egy végrehajtó bizottsági gyűlés tartatott, melyen a pápai és tapolczai érdekeltség is szép számban vett részt, s melynek kinyomatott jegyzőkönyve az előmunkálati költséghez járult 58 érdektársnak meg is küldetett. Ezen jegyzőkönyvben elő vannak sorolva a törzsrészvény gyűjtés különféle módozatai, melyekre a végrehajtó bizottság megbízatást nyert, s melyeket még 1884-ben kielégítő sikerrel foganatosított is, kivéve a pénzügyminisztériumtól kért 300.000 frt értékű sin beszerzést, mely később felemlítendő okból meg nem adathatott, mely helyett azonban a posta kincstár 300.000 frtja szereztett meg. Ezen végrehajtó bizottsági ülés után — melyen a bécsi Union Bau-Geselschaft ajánlatát visszavonta, — a jelenlevő érdekeltség megbízta a végrehajtó bizottságalelnökét, továbbá Voyta Adolf, Skublics Gyula, Eitner Sándor és Trstyánszky Lajos urakat, (ez utóbbi időközben a Budapestre utazásoktól magát fölmentetni kérte) hogy Eley és társai londoni bankárokkal, kik ajánlatukat továbbra is fentartották, az alkudozási tárgyalásokat folytassa, s ha kellő számú törzsrészvények jegyezve lesznek, a vasút építési szerződést ideiglenesen kösse meg. Az alkudozás alapjául szolgál az 1884. június 19-én a közlekedési minisztérium vasúti szakosztályában felvett tárgyalási jegyzőkönyv és engedély okmány szövege, mely az érdekeltség több tagjának szinte megküldetett, — más részről pedig Eley és társai 1884. május 9-iki ajánlata, mely szerint 780,000 frt törzsrészvényi hozzájárulás mellett, 2,160,000 500%-os elsőbbségi részvényért a pályát kiépíti és a 100,000 frt biztosítékot leteszi. Első teendő lévén a 780,000 frt részvénytőke összehozása, a gyűjtés nagy buzgalommal folytattatott, s 1884. deczemberben a 780 ezer frt biztosítva is volt oly formán, hogy a postakincstár, Zala és Veszprém vármegye tíz éves hozzájárulása, Pápa, Tapolcza és Sümegh városok, a pápai és sümeghi takarékpénztárak jegyzése, továbbá Gróf Esterházy Móricz, Gróf Esterházy testvérek, Gróf Festetics Tassilo, M. kir. vallás alapítvány, stb. feltételhez nem kötött aláírása 630000 frt értékű törzsrészvénynek felel meg; — a pápai, sümeghi, tapolczai és keszthelyi érdekeltség feltételes, 1885. végéig kötelezett aláírása pedig mintegy 150,000 frtot képvisel. Ezen tényállásból három fontos következés vonható le: a) A törzsrészvények mennyisége, az elsőbbségi részvényekkel szemben a törvény által megszabott arány minimumának meg nem felel. b) A sajátképeni érdekeltség még ezen elégtelen törzsrészrészvényeknek is csak 19%-át jegyezte. Ezt azért szükséges constatálni, mert ezen két körülmény igen gyengítette és nehezítette a végrehajtó bizottság működését a magas kormánynál, s szerepe legtöbbször a törvénnyel ellenkező kedvezmények megszerzésének kísérlete volt, melynél a vidék erős érdekeltségére nem hivatkozhatott. Végre c) Nem mellőzhető azon megjegyzés, hogy ha a feltételes 19% törzsrészvénytőke meg nem újíttatnék, elveszne azon 81% is alvidék érdekétől, mely nemzetgazdasági felfogásból bizonyosan igen nagy hiba és hátrány lenne, s melynek megszerzése a szorosan vett érdekeltségnek semmi áldozatába nem került. 1884. deczember 30-án értesítette a ministerium a végrehajtó bizottságot, hogy 300,000 ft értékű síneket nem adhat, mert a tervezett vonal kincstári birtokokat nem érint, s hogy a vasút elkészülte esetén a keszthelyi államttnári meggazdálkodás czimén segélyt adni az 1880-iki 31. t. cz. alapot nem nyújt, — ellenben ha kellő mennyiségű törzsrészvények aláíratnak, hajlandó a javaslatot törvényhozás elé terjeszteni és a szükséges lépéseket megtenni. Erre az aláírások mennyisége bejelentetvén, február hó elején Eley és társaival egy ideiglenes szerződés is köttetett, s a magas kormánynak az is beküldetett. 1885. márczius 2-án felel a nmb. ministerium az ideiglenes szerződés több pontjaira, a 2,200,000 írtban megállapított költségvetést 2,410,000 frtra felemelni nem engedélyezi, és felszóllítja az érdekeltséget, még legalább 100.000 frt törzsrészvény jegyzésére, beleegyezik az elsőbbségi részvények 75%-os árfolyamába, sőt azon esetre, ha 200.000 frtot törzsrészvényekben elhelyezni nem sikerülne, de azt a válalkozó pénzcsoport jegyezné, hajlandó volna azt 70%-ra leszállítani. Ugyanezen leirat végén 6 pontban igen lényeges utasítást ad a közlekedési ministerium arra nézve, mit az építésnél figyelemben kell tartani. Eley és társai törzsrészvény jegyzésére nem voltak hajlandók, ezen intézkedés tehát keresztül vihető nem volt. 1885. ápril 8-án kelt ministeri leirat beleegyezik az építési tőkének 210,000 frttali felemelésébe azon feltétellel, hogy a vasút Tapolczánál egészen a város közelébe vezettessék, s hajlandó megtenni a további lépéseket, ha biztosítást nyer az iránt, hogy a felszólítástól 15 nap alatt a 100,000 frt cantio kitétetik. Eley és társai, illetőleg Brunblum a cantio letételére hajlandó volt, de mivel a 100,000 frt törzsrészvény nem jegyeztetett, de a 75-ös árfolyamhoz a pénzügyminister sem járult, további alkudozásokat kellett kezdeni. 1885. május 22-én sürgetésünkre lent a minister, hogy ha az országgyűlési szünet alatt meg akarjuk az építést kezdeni, a vonalnak egy részét közigazgatási úton engedélyezi. Eziránt ujabb levelezések és értekezések folytattattak a londoni vállalkozókkal, de az eredményre nem vezetett, s a részleges építés gyakorlatinak nem is mutatkozott, megkerestetett tehát újra a nmlt. Ministerium, hogy tartson a vasútügyben póttárgyalást, hívja meg oda a vállalkozókat is, s állapítsa meg a végleges feltételeket, melyek szerint a vasút kiépíthető lesz. A ministerium augusztus 21-ei leiratában a póttárgyalásra szeptember 4-ikét tűzte ki, melyen ez meg is tartatott. Ezen póttárgyaláson több a vasút kiépítését könnyítő és a vállalkozók előnyére is szolgáló módosítások tétetvén, a végrehajtó bizottság elnöke felszóllitotta Eley és társai válalkozókat, hogy a szerződés végleges megkötése végett jöjjenek mielőbb Budapestre, hol a még fennlevő különbözeteket a magas kormánynál a végrehajtó bizottsággal együttesen ki TÁRGZA. Tiltsátok meg . . . Tiltsátok meg a tavasznak, Hogy ne hozzon virágokat. Hiába van, lanyh fuvalom Nyilni kelti mindazokat. Vagy mondjátok a madárnak : Ne zengjen oly szép éneket. Nem hallja meg, tovább sirja A zöld lombos ágak felett. Súgjátok a kis pataknak: Szűnjék meg halk csacsogása. Tova illan, eltemeti keblébe a rét viránya. Intsetek a csillagoknak: Hagyják el a sötét eget, Meg nem értik a távolba, Minden éjen ott fénylenek. Kérjétek, hogy ne keresse Rózsakertet arany lepke. Az illatos kehely ölén Szavaitok elfeledte. Óh eljött a szivemnek is Virág teljes kikeletje, Mit sem ér már a tilalom, S ha érne is, nem tagadom. A legszebb lányt megszerette. a. Szomorú eljegyzés. i. nyam Távoli furulya ábrándos hangjait hozza szára langy Zephir. — Közelben semmi nesz. Csak a sudár jegenyék szél által ingatott levelei rezegnek halkan csendesen . . . ! Ábrándos csend uralg a vidéken . . . ! A hold szelid fényénél Dombóvár körrajzai tűnnek elénkbe, melynek ablakaiból világosság tör elő, s az esti homályban messze kilátszik. Figyelmes fül a vár nyitott ablakaiból olykorolykor kihallatszó vidám nevetést, s poharak csengését veszi észre, mig a figyelő szem nyüzsgő alakok tömegét veheti ki. Vajon mi történhetik odabent, e kérdés ötlik az ember elé? Tán vig barátok jöttek össze önként Drugeth Miklósnál szép mulatásra ? vagy tán gyönyörű lányának Johannának tartja lakodalmát Karancsy Jánossal, régi jegyesével ! Mindjárt megtudjuk ezt, csak lépjünk be azon valóban nagy fényűzéssel berendezett négyszögű terembe, mely míg leomló függönyeivel, hímzett szőnyegeivel , művészi faragványokkal ékesített bútorzatával, a keleti ragyogó pompájú, addig tündöklő tisztaságával az ősi magyar termekre emlékeztet bennünket, s melyben egy társaság foglalt helyet, mely az 1290-diki főúri társaság színéből egynehányat foglalt magában. A társaság épen estebédnél ül. Az asztalfőn régi magyar szokás szerint, egy termetes, széles, vállas, már részben öszbeborult hajú és szakállú, piros arczu férfi ül. A család feje Drugeth Miklós, kinek neje 12 év óta a sir néma ölében alussza csendes álmait. Jobbról mellette leánya Johanna, balról Endre állítólag a most elhunyt László király testvére foglalnak nemrég helyet. Amaz üde szabályos arczu, fekete hajú, mosolygó kék szemű, telt idomú gyönyörű karcsú termetű összhangzó szépségű lány; ez középidejü sötét szőkehajú, feketeszemű, hosszú bajuszú, szakáll nélküli férfi. Ezeken kívül még két fiatal férfi vonja magára figyelmünket, akik testalkatuk és arczszépségükkel az Öreg Drugethre és leányára Johannára emlékeztetnek bennünket, s akik csakugyan Drugeth fiai Miklós és Géza. A többi vendégek részint rokonok, részint barátok, részint még más valakik, kiknek szemei várakozás teljesen függnek a házi gazdán most, midőn poharát felemelé: »Kedves barátim!« kezdé Drugeth, »midőn megboldogult királyunk IV-ik László egy izben nálam vadászott, jutalmul a szives fogadtatásért akkor még kis leányomat, vele levő öcscsével Endrével elvétetni igérte. Ami akkor nagy zajt ütött mivel sokan irigyelték leányomtól s családomtól ezt a szerencsét. Endre azonban az Ottokár elleni harczban eltűnt senki se tudta hová, s azt hittük mindnyájan, hogy meghalt. Megsirattuk őt, s már azóta jó részben el is feledtük. — Azonban hála az égnek nem így történt, Endre él, Endre itt van«, szólt rámutatva, a mellette ülő Endrére. s Éljen is sokáig éljen« ! kiáltottak fel a vendégek. Drugeth ugyanezt mondván tovább folytatá: »Azt kérdezhetitek tőlem, hogy miként lehetséges ez? hol volt ő eddig? rejtőzött talán, s miért ? midőn mi tárt karokkal fogadtuk volna ? Ne találgassátok, hogy hol volt, majd megmondom én. 0 Árpád ősétől öröklött bátorságánál fogva, midőn a morva mezőn egy futó csapat üldözésére rohanna s belőle egyet levágna, a visszafordult csapat által néhányadmagával körülvétetek s kísérői levágattak, maga pedig homlok sebétől vérezve fogságba vitetett. A csapat vezére, kinek ö testvérét vágta le, boszuból tömlöczbe vettette, hogy bünhödésből itt élje le napjait s epedjen a szabadság után, melyet ő elérni nem fog többé soha. Azonban repültek az évek, a rab kínzója s hirtelen elhalt, birtoka idegen kézre jutván rabja megszabadult. Ő visszajővén hazájába, megemlékezett Ígéretéről, melybe ő is beleegyezett s hozzám jött. Én rögtön felismertem őt, bár a rabság és a kardvágás megváltoztatta is vonásait, felismertem őt tüzes fekete szemeiről, minő szemeket csak egyszer láttam életemben, akkor mikor ő nálam volt. Hozzám jővén ő maga újitá fel bátyja igéretét, s megkérte leányom Johanna kezét s én örömmel ígértem neki azt, felbontván előbbi eljegyzését Karancsyval, bár leányomat szereti és szeretem én is ezen ifjút, s óhajtanám, hogy rám e miatt ne neheztelne, azért mivel első jegyese él, ennélfogva az elsőség őt illeti. Ez eljegyzésre hívtalak meg váramba benneteket. — Éljen az uj pár , szólt Drugeth elcserélve gyűrűiket. »Éljen az uj pár.« »Éljen Endre, éljen Johanna,« riadt fel a vendégsereg összekaczintván poharait s gratulálván az új párnak! Csak kettő volt a társaságban, aki nem éljenzett, nem gratulált, hanem egymást nézte, hogy egyik a másik bánatából merítsen erőt a szenvedésre Drugeth Miklós és Johanna, az egyik lelkitesti barátja Karancsynak, a másik jegyese. Johanna sajnálta, szerette, szenvedett Karancsyért, Miklós pedig sajnálta szerette bánkódott mind a kettőért. De mit tehettek? az apai hatalom kötve tartá mind a kettőnek akaratát. Ellene tenni egyik sem mert. »De felbontom leányom eljegyzését Karancsyval, azért is, mivel bár Karancsy nemes, gazdag ifjú is; de Endre király, a magyarok királya s általa leányom után a Drugeth család a magyar trónra jut s úgy ezen eljegyzés által családom sokat, nagyon sokat nyer, folytatta Drugeth, mig arczán a nagyravágyás büszke réme ült. De hogy ez megtörténhessék, hogy családom a trónra juthasson, kardotokra s erős karotokra van szükségem. Ugyanis, mint jól tudjátok, megürült trónunkra többen vágynak. Vágyik rá Endre, II. András István fiától származott unokája, vágyik Rudolf, német császár, vágyik Martel Károly. De ezek közül egyiknek sem hazája Magyarország, mind idegen földön született, egyik sem magyar. Az egyedüli jogos, követelője a trónnak itt van előttetek, igéritek-e tehát, hogy öt jogos tulajdonára, melyet előle idegenek akarnak elrabolni, juttatni segitiitek ?« «Igérjük« volt a válasz. »Elvarlak tehát benneteket, csapataitokkal együtt a csata napján, hogy diadalt ülhessünk elleneinken. Én is ott leszek, s ha hősi küzdel-