Pápai Lapok, 1887 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1887-10-09 / 41. szám
41. szám XIV. évfolyam Mos?, elemik. M1 f J;1 e 11 vasarnap. Közérdekű sürgős közlésekre I o-oiikniV rendkívüli szamok is adatnak ki. Bérben kilen Icvtek, csak ismer: kezektől fogathatnak el. Keziawk nem vannak vssza. A lapnak szánt közlemények a lap SZtERK hivatalába (0 - kofl {' ,fium c p ;ilei} küldendők. Pápa, 1887. október 9. ^^^^^^ 11^1 Egy Előfizetési díjak. Negyed évre 6 frt. — Félévre 3 frt. évre 1 frt 50 krajczár. Egy számára 1§ kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos retitsor térfogata után § kr. nyilttérben 25 krajczár. A dij előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számíttatik Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ hivatalába (ref. főiskola nyomdája) küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa vidéki egyesületnek hiivatalos közlönye. megyegyulésbof. Vármegy Veszprém, 1687. okt.. hó 4-én. Tenk közönsége £ hó 3-án gróf Esterházyy Móricz főispán elnöklete alatt tartotta szeptember havi rendes közgyűlését, mely a régi székházban egyszersmind utolsó ülés volt A régi székház homlokzatán a következő chronostikon olvasható: „Has aeDes sVper Is Patriae sVisqVe CIVIbVs nobIIIs ValVersItas VespiIMIensis eLeVaVTT" e szerint a székház 1762-ben építtetett nemes Veszprém vármegye közönsége által a hazának és annak polgárainak, — tehát kisebb megszakításokkal egy hosszú századot 27 évvel meghaladó ideig működtek ez épületben őseink, s ámbár eme korszakhoz sok szomorú emlék fűződik, büszkén hivatkozhatunk arra, hogy számos magasztos és lélekemelő jelenetnek volt színhelye az ódon és egyszerű gyűlés terem, melyet szívesen engednénk regélni amaz időkről midőn a karok és rendek a hazafiság nemes érzetétől áthatottan verőket és vagyonukat nem egyszer készek voltak a szent érdekében feláldozni és amidőn a közügyek intézése körül a hazafiság őszinte érzetével működtek. Ezért csak helyeselni tudjuk a vármegye közszeretetben álló ifju főispánjának azon tényét, hogy a közgyűlést megnyitó beszédében, kifejezést adott abbeli reményének, mikép a vármegye közönsége a közügyek iránti élénk érdeklődését és az ősöktől öröklött lángoló hazaszeretetét az új székházba is magával viendi, és hogy a múltból erőt mentve a közönség az új épületben ugy mint eddig az elődök hazafias szellemétől áthatottan fogja a közügyeket intézni. Az ülésre kitűzött tárgyak közül alig volt néhány olyan, mely előreláthatólag bővebb eszmecserére fog alkalmat szolgáltatni, és így a szép számmal egybegyült m. biz. tagok annál jobban meg voltak győződve arról, hogy a régi székházban tartott ezen utolsó ülés is a vármegye méltóságának és ama féltékenyen őrzött tisztességérzetnek lefolyni, mely vármegyénk megfelelően fog közönségének leghevesebb vitatkozása közepette lefolyt üléseit is oly szépen jellemzi. De hiába ismét be kellett bizonyulnia annak, hogy a csalódások és meglepetések korszakát éljük, mert alig hangzott el a főispáni megnyitó beszéd, az egyház egy felkentje Pichard Károly déghi plébános a tárgysorozat 17-ik pontja alatt felvett 1888. évi megyei költségvetési előirányzathoz kezdett szóljani, — azonban nem kellő időben tett felszólalására a főispán által figyelmeztetve kénytelen volt a Fenyvessy-ként beszéddel megtelt tisztelendő úr a költségvetés tárgyalási idejére eltenni szónoklatát. A költségvetési előirányzatra a ministeri leiratok gyors letárgyalása után hamar reá is kerülvén a sor, a tisztelendő ur megtámadta a vármegyének nagy gonddal és a takarékossági elvek szigorú szem előtt tartásával készített 18S8. évi költségvetését oly modorban, melyen a vármegye közönsége eleinte mosolyogni; később azonban látva, hogy a szónoklat alapját czélzatos gyanúsítás képezi — boszankodni kezdett. Bizonyára nem gondolták az épületet emelő elődök, hogy akadjon valamikor az utódok között egy valaki, és hogy az a valaki egy egyházi férfiú legyen, ki a költségvetési előirányzatban a hajdúk ködmeneit és köpönyegeit nehezményezze, de nem gondolhatta azt Nemeskéri Kis Sándor a vármegye időközi alispánja sem, hogy valaha valamelyik utódját a vármegyének szolgaszemélyzetet megillető ruházatbeli szükségletekért interpellálják. Pedig úgy történt ez az utolsó ülésen, Pichard Károly czélzatos és alaptalan gyanúsításokkal teli beszéde folytán, mint : „Bergquelhwasser und Steinenrein, Beides rein, Jedes allein! vagy Trink ich Wasser, so sterbich, Trink ich Wein so verderb ich, Drum besser Wein getrunken und verdorben, Als Wasser getrunken , und gestorben! — Hiába tálalta asztalunkra „Rhein-Arket" a Traunsee hering nagyságú igen izes halat, még sem ajánlhatom drága lakásait. — Ausseeehoz érdekes történet is fűződik, mert itt ismerkedett meg János főherczeg a szép portás leánnyal, a későbbi „Merán grófnéval" ki két év előtt halt itt meg, és kik találkozó helyekre emlékoszlopot készíttettek, ezen regényes eseményt, különféle variácziókban írta már le a krónika. Sokkal, szebb Altausse igen kellemes ut vezet ide másfél órai sétával, fenyő erdőn Traun patak mentén, igen sok sétálóval találkozunk és a hegyoldalról látjuk egész kis Altausseet, elszórt villáival , egyrészt kopár sziklával, másrészt erdős hegyekkel körített csillogó tavat, partján csinos hotel, a levegő is üdébb és minden együttesen egy keretben, oly kedves képet ad. A messzebb nagyobb hegylánczból a „Dachstein" emelkedik ki havas ormaival és ez volt az utolsó gleicheres hegyláncz, melytől bucsut vettünk. Az indóháznál nagyon sok utas, de itt már az igazi turista forgalom megszűnik, a „Bergsteiger" és havasi rózsa helyett, bécsi divat kisérnek rózsacsokorral, ki már üdülten tér vissza a színfalak közé. És tovább halad a vonat, a „Selzthal" szebbnél szebb pontokat mutat, mig Thaunbergnél „Mária-Kaim" nagy búcsújáró templomával tűnik fel, ugy „Admont" a benczések Apátságát látjuk, mely a steier alpok között a legszebb helyet foglalja. Itt kezdődik a „Rudolfbahn" legromantikusabb része, az úgynevezett „Gesenseval", mi onnan veszi elnevezését, mert az Einz 23 km. hosszú uton a legvadabb zúgással rohan e keskeny völgyön keresztül, a vonat robogása, a víz erős moraja és a legszebb, legfantastikusabb sziklacsoportok jobbról, balról legváltozatosabb fordulatokkal, magas torlnyos csúcsaik, kopár vagy zöld Kolossváry m. főjegyző, mint az ügy előadója, sietett a tisztelendő urnák felvilágositólag válaszolni s a nemes önérzet hangján utasította vissza a vármegye tisztikarát, de annak közönségét is mélyen sértő gyanúsításokat. A bizottságigadták a főjegyző tagok helyesléssel foerélyes felszólalását, de nem Pichard Károly, ki mint magát kifejezte, tiszta bort kíván öntetni a pohárba, meg is tette neki ezen szívességet Dr. Fenyvessy Ferencz biz. tag, ki előre bocsátva azt, hogy ha nem elég neki azon „papra morgó" — melylyel a főjegyző szolgált a tisztelendő urnak, hát öntő tiszta bort a pohárba és öntött is élezés, s a plébános ur felszólalását mindenizében megsemmisítő szónoklat alakjában olyat, a mitől a tisztelendő ur olyan néma lőn mint a tisztavizet élvező hal, s a milyet inni ugy hisszük nem egyhamar kivan. Ezen kellemetlen inczidens lefolyása után a mezőgazdasági rendtartás és a székházépitő bizottság jelentése voltak a gyülés fontosabb tárgyai,— melyek higgadt tanácskozás után a m. állandó választmán' véleményének elfogadásával intéztettek el. Délutáni egy és fél órára a gyűlésre kitűzött tárgyak néhány pusztát érdeklő kérdés elintézésének kivételével mind letárgyaltattak és a megye közönségének szokott bölcsességével elintéztettek, szóval ha Pichard Károly úr véletlenül Déghről be nem fárad — a régi székházban tartott ez utolsó ülés, az előzőkhöz méltó és a legszebb módon lefolyt közgyűlések közé sorolható leendett volna. A rablóvilág együtt Szomorú hírnévre kezd jutni Zala megyével vármegyénk. Napok óta lesve lesi az újságolvasó publikum, hogy «mai újság Veszprém megyében.» A civilizált országok nem ismernek — betyár rablókat. Vannak iparlovagok,cautio schwindlerek, sikkasztok, váltóhamisitók, pénztárfeltörök stb. de útonálló betyárok, kik elbújnak éjjel híd alá, hogy a mit sem sejtő békés szegény vásáros népeket a leglelketlenebb módon kirabolják, agyonkínozzák és megöljék.— ilyenekről ma már a modern államok Baedekerjében nem olvashatni. A minap is mosolyogva olvastam egy francia könyvben, hogy «Budapestre nyugodtan lehet utazni, de a vidékre, főleg a hírhedt Bakony vidékére való utazásnál erős fedezet ajánlandó az ott lappangó «bettiaur»-ok miatt. Nos, lehet-e még most is nevetnünk a francia utazó naiv megjegyzésén? Valóban megfejthetlen volna előttem a betyárvilág feltámadása, ha nem látnám az azt elősegítő körülményeket. Nálunk a betyároknak valóságos népmunkása van. Dalok, mesék, énekek szólanak róla. A nép szereti elrejteni őket, s majdnem inkább elősegíti menekülésüket, mint akadályozza. Ez a felfogás ugyan már kiveszőben van hála Istennek, de még mindig mint jelenség bátran constatálható. A betyárok ma is teljes nyugodtan dorbézolhatnak a csárdában, s mint a hirhedt Oroszlány Pali beszéli, lányokat hozathatnak mulatságul a falukból, annélkül hogy másnap legalább a csárdás egy kis intést adna a csendőrségnek. A betyár világ elöregítője a elégtelensége is, mely bajon okvetlenül csendőrség kell segítenünk. Teljes elismerésünk illeti pedig meg a csendőrség derék, tisztességes intézményét. Most látjuk csak, mily meddő szerepe volt az akkori függetlenségi pártnak, mely sehogy sem akarta megszavazni a csendőrséget, de e helyett a régi naiv megyei pandúr intézmény fentartásáért küzdött! A mai csendőrség intézménye azonban nincs eléggé kiépitve. Nagyobb létszám és erősebb kapocs a közigazgatási hatósághoz feltétlen szükséges. Elősegitő körülmény végül azon álhumanismus, mely korunkat jellemzi. Igazán a botrányig megyünk ebben a nevetséges humanismus szenvelgésében. Hogyan törekszik állam, megye, kormány, társadalom a rabok jólétét biztosítani?! Orvos, ügyész, közigazgatási bizottsági tag járja be a börtönöket, kóstolgatják a rabok kosztját, kenyerét, vizsgálgatják lakását. Pompás jó vizüknek kell lenniök; (a pápai rabok a világért sem isznak tapolcra vizet, mint sok száz tisztességes pápai ember!) hévmérővel mérik szobájuk levegőjét, kapnak, patyolat-tiszta pompás ágyat és egy olyan tisztességes kosztot, minőt nem 01 k TÍ rj r? i il U Ü Á. úti rajzok. Közli: GIZELLA. V. Aussee. — Bécs. Aussee már a steier só-kamarai jószághoz tartozik, évről évre többen látogatják, különösen jótékony hatású lágy éghajlata a mellbetegekre. Kedvesen köritett völgyben fekszik, hol a Traun zúgva forrásül az Altausse- és Grundlsee timta ágaival, melük itt összpontosulnak. Hegyoldalakban csinos viliik emelkednek, szép fenyves erdei, sétányai nem fárasztók. A városka girbe-görbe utczáin több régi épület, kereskedésekben szép faragványok és egyéb emléktárgyak, csinos levelező lapok itt is, mint gyásc alján mindenhol külföldön, vagy a helyi képekkel vagy elmés versekkel, mi az utasra nézve kényelmes, mert csak adrest ír rá , és tudathatja hozzátartozóival, hogy hol van. Divatárusnők kirakatában különféle turista kalapokat látni, loden, kantschuk, tiroli fajdtollas szalma, mind igen praktikusak. A Plébánia templomban a fő oltártól jobbra emelkedetten áll a „Prauenkapelle" lépcsők vezetnek fel ide, és az oltárképtől kezdve, a többi is mind szűz Mária életéből van merítve. A padok egyes helyei névvel jelölve és az illető ha elhal, átöröklődik a család többi tagjaira, — igen jó szokás a kihúzható oldalok a padokon, mind ülőhelyre számítva. — Me•cséry promenádnál van a Kurhaus. Wundelbahnjában concerteket tartanak és naponta van zene. Igen sok bécsi fordul itt meg, de még magyarok is birnak privát lakokkal. Pedig Aussee az eddigi helyek között a legdrágább, a hotelek bár szépek, de eléggé értik a felszámolást, hiába van „Hotel Hackl"nak eredeti berendezésű „Schenkeja" melynek falain piros fekete gótb. betűkkel több régi mondat biztat ormaikkal repülnek felettünk. E gyönyörű szép útból kiérve, Hieflaunál a „Geseuse" megszűnik és az Ennz szelídebb folyást vesz. „Waidhofen an der Ibis" érdekesen terül a völgy ölében, számtalan régi tornyok, nagy épületek emelkednek e szép város több részéből. „Amstetten" nagy állomásnál egész ostrommal veszik körül az utasok a bufferé, hol a habzó jó sör, a kitűnő sódar és tormás virstli nagy kelendőségnek örvend. Mind tovább haladunk, és már a Duna csillog szemünk elé, — mennyire örvendtünk hazánk szép folyamának, mit ugy irigyelnek tőlünk a bécsiek, — „ja ja "wir "wissen schon* 1, monda szomszédnőm, egy bőbeszédű bécsi nő — die Ungarn haben sich das bessere und schönere genommen; — vigasztaltam, hogy nagyon meg lehetnek elégedve, — Budapestünket igaz, a Duna széles medre teszi oly festői széppel de még sok más egyebünk nincs mivel ők birnak. Megmosolyogta beszédünket komor bécsi útitársunk is, ki eleinte lenézőleg viselkedett, de lassankint társalgásba egyesedett és szívélyes lőn, látva hogy mi magyarok sem vagyunk ép műveletlenek. „Melk" már messziről a legfeltűnőbb és legszebb pontot képezi, a Duna futja körül az 57 mtr. magas Mszökellő sziklahegyet, melyen oly impozánsan áll a „Melki" benczések legnagyobb apátsága még 1089-ben alapittatott. Kupolás és többi tornyaival kiterjedt nagy és szép épületeivel, alatta a hasonnevű városkával — dominálja az egész vidéket. Pár év előtt több látogatója volt ez érdekes apátságnak, és egyik hölgy meglátva a szép kertet, stb. felkiáltott — „sie leben hier wie ihm Himmel". — jaja, felesé szomorúan a prior — „nur die Engeln fehlen uns"! Vadregényes helyen fekszik Rekavinkel, — majd Pukkersdorf, Hütteldorf, Weidlingau — több nyaraló és kiránduló helyei a bécsieknek, mind igen szépek, a villák legkülönbözőbb stélben kandikálnak a hegyoldalakból. Végre Bécsben vagyunk, az osztrák főváros, az ős Windobona falai között. Hetek kellenének hogy mindennel jobban megismerkedjünk, a legpompásabb paloták, más tudományos épületekkel, egy csoportban vannak, csak hogy említsem, a parlament, városháza, egyetem, burgszínház, muzeumok és Votiv-kirche, mind ezen impozáns épületek, külön állanak kis parkkal körítve részben még építésük be sem fejezve. A „Votiv Kirche" gyönyörű góth ízléssel épített templom, a csúcsívek, — belsejében felfutnak megszakadás nélkül, a felületen összpontosulva, rendkívüli szép arany és színes díszítéssel ellátva közfalai. A remek színes ablak táblák egyenkint fogadalmi ajándékok, Hajnald Lajos kalocsai érsek nevét is olvastuk, míg máson a királyi család van megörökítve. Feltünő, hogy nincsenek padok, csak néhány sor szék az előtérben, meg a művészi nagy márvány keresztelő medencze. Az egészet oly nemes egyszerűség, és mégis magasztos izlés hatja át. Királyunk épittete szerencsés menekülésének emlékére, midőn életére törtek e helyen, Augusztiner templomban Mária Terézia leánya „Mária Christina" híres síremléke, a fehér márvány piramison allegorikus alakok tartják a herczegnő arczképmedailionját, a koldus, a szendergő orosz, lány — mind együtt Canovának egyik remeke. A nevezetes „Stefans Kirche" tágas csarnokaival, több királyi síremlékkel és híres tornyával, — folyton restaurálás alatt áll. . .Szomorú emlékű épület áll a szerencsétlenül járt „Bing" színház helyén, de bár mi szépek lakásai többnyire üresek, részben mert igen drágák, másrészt mert előítéletesek az emberek e hely iránti pedig szép kis kápolnában, mely a házba van építve, évente leróják a kegyelet adóját. A „Stadtparkban" elegáns közönség fogyasztja a drága fagylaltot, a Praterba robogó hintók, sétálók tömeges sora vonul a nem rég készült hajók és tengerész jelvényekkel, impozánsan emelkedő „Thegethoff" emlék mellett, a Práter igen szép," egy óráig tartó, három szabályQS alléé során keresztük