Pápai Lapok, 1888 (15. évfolyam, 1-54. szám)

1888-09-16 / 39. szám

és a nyugalomra térő nap bíbor fénye által meg­világított hajléka lett volna. A ház kapuja előtt honvéd diszőrség állt, kik, midőn a nép éljent harsogtatott mindig lekapták szuronyos fegyve­reiket vállaikról és tisztelegtek. Ezek után a főherczeg szűnni nem akaró éljenek közt hagyta el az erkélyt és vonult vissza lakosztályaiba az ejji nyugalomra, mert mint hallottuk a Fenséges úr esti 9 óra után már szeret nyugalomra térni. Talán nem érdektelen megjegyezni az első nap­ról, hogy a devecseri plébános úr, ki a bosniai hadjáratnál szerzett hadi éremmel jelent meg, a föherczeg által kiváló figyelemben részesült. Másnap, e hó 1o-én a gyakorlatokra kivo­nult csapatok megszemlélésére indult el a föher­czeg Devecserből, reggeli 8 órakor, a sümegi or­szágúton Káptalanfa felé. A gyakorlatok Kápta­lanfa község határa déli oldalán voltak legérde­kesebbek, mert ott történt az összeütközés, a csendes falusi népet páni félelembe ejtették a falu alján a kertek alatt elhelyezve volt nehéz ütegek gyorsan ismétlődő bömbölései. A gya­korló téren három tábor volt, az egyik a tá­madó csapaté, a másik a védekező csapaté, a harmadik pedig a közönségé. Egy dombos ma­gaslaton legkevesebb 100 ur­ fogat állt, melye­ken a vidék előkelősége vonult ki a gyakorló térre a ritka látvány szemléletére. Az összeütkö­zés délelőtt 10 óra tájban történt, ezután egy­seregbe vonták össze a csapatokat és század collonokban deffiliroztak a főherczeg előtt, az ezredek élén magasra emelve a gyönyörű hadi zászlókat, melyeket a szellő méltóságteljesen len­getett a seregek előtt. M'dőn a csapatok elvo­nultak, a föherczeg a gróf diszes négyes fogatára ült és haza­tért Devecserbe az ebédre. Amig a gyakorlatok folytak, addig a pol­gári lövölde helyiségeit ékítették lázas sietséggel a népünnepélyre, mely szintén igen pompássan sikerült. A lövölde bejárata előtt egy igen szép diadalív állott, mig a második és szintén igen szép diadaív alatt az ut a táncztérre vezetett; a táncz­tér nyugoti oldalán egy szőnyegekkel fedett trón­szerű állvány volt készítve a fennség számára; a fák pedig lámpák, lampionok és lobogókkal vol­tak díszítve. A fennséges úr d. u. 5 órakor érkezett meg gyalog sétálva. Megérkeztekor a nép harsogó éljennel fogadta, a díszben kivonult tűzoltó csa­pat kürtösei és dobosai pedig a General marschot hangoztatták, melyre a fennség azt a megjegy­zést tette, hogy a tűzoltók is oly jól tudnak do­bolni, mint a honvéd dobosok. Ezek után a gróf, tábornokok, tisztek és a nép kíséretében be­vo­nult a lövöldébe és elfoglalta helyét az emelvé­nyen és megkezdődött a víg táncz s csak hamar tánczra perdült az egész intelligentia és a fiatal honvéd tisztek. Esti 7 óra tájban viharos éljen­zések között távozott a fenséges ur kíséreté­vel együtt a lövöldéből, hogy 8 órakor az úgy­nevezett uri lövölde helyiségében rendezett disz­színi előadáson részt vegyen, hol a helyek már jó előre le lettek foglalva s a szinház igen csi­nosan lett ez alkalomra feldiszitve. A magas ven­dég a gróf, két tábornok és a kísérettel nyolcz órakor jelent meg, a közönség részéről viharos éljenzéssel fogadva és elfoglalta helyét. A közön­ségen meglátszott az ünnepélyes hangulat, de a színészek is valóban kitettek magukért. — A főherczeg egy aranyrojtos szegélyű fehér at­las selyem lapra aranybetükkel nyomott szin­lapot kapott Balog Árpád jól ismert és kitünő társulattal biró szinigazgatótól. A színpad bal­szárnyán a gróf disz huszárja állt kardosan a balszárnyán pedig egy Esterházy uradalmi hu­szár állt katonás stellungban. — E két huszár nagyban emelte a szinpad diszét. — A színészek a „Piros bugyelláris-t" adták, melynek azon ré­szénél, midőn az állomásra megérkező huszárok­nak a strázsamester kiadja a napi parancsot, hogy „mindenki boglyájának és feleségének béke hagyassák" jóizüeket nevetett a Főherczeg. E szinielőadásért Esterházy Ferencz gróf és magas vendége nagy elismerésben részesítették az igaz­gatót. A színtársulat igen jól játszott, de miután a főherczeg még a kivilágítást is meg akarta te­kinteni a polgári lövöldében, a második fel­vonás végefelé a Gróf és a törzskar kíséreté­ben távozott és átkocsizott a polgári lövöldébe, hol a szép kivilágítást megtekintette és haza­ko­csizott, a vig társaság azonban majdnem reggelig helyén maradt. Másnap e hó 11-én a reggel­­­ 2­6 órakor induló vonattal Székesfehérvár-Kanizsán át Belo­várra utazott a Főderczig. A vonathoz Devecser előkelősége, a katonai törzskar és a tűzoltók vo­nultak ki, hogy a távozó kedves vendéget egy igen szívélyes bucsu Isten-hozzáddal bocsássák útnak. — A főherceg meghatott szavakban kö­szönte meg az ifju grófnak ama szívélyes fo­gadást, melyben őt mint vendégét részeltette ki biztosította arról, hogy örök maradandó em­léket véstek szivébe a lefolyt napok eseményei; a város lakosságától is szívélyes bucsut véve az ég bőséges áldásait kivánta e város derék lakos­ságára, a vonat viharos éljenek között az állo­másról elrobogott. Ha jól vagyunk értesülve a főherczeg meg­hagyta, hogy iparkodni kell, hogy a katonaság irányában tanúsított nagy figyelmét a város és vidéke előkelőségének valamiképpen viszonozzák s e végből a tisztikar e hó 15-én egy katona­tiszti bált ad saját költségén, melyre a város és vidéke előkelősége mind meghivatott. Az ered­ményről a jövő számban fogunk írni. Végre meg kell még említenünk azt is, hogy az itt közlöttek recapitulatiójából, vég­eredményként az vonható le, hogy először a kedves magyar főherczeg ránk ismert és mi ö­reá, megértett minket és mi ötöt; tehát mi az övé és ő a mienk, mert ő igazán magyar. Má­sodszor az, hogy a város representáló képessé­gét csak a gróffal való egyetértés által nyerheti meg, mely nélkül a külső kifejezésekben tehetet­lenségre volna kárhoztatva, tehát tanácsos és a város minden felett álló érdekében kívánatos, hogy a gróf és a lakosság közti egyetértést soha semmi és senki meg ne rontsa. Adja Isten hogy ugy legyen! Ssa-Coi-vi/ öt-tó. IARCU Népdalok. 1. Harmat kell, hogy viruljon, a virágnak . . . Szeretője vagyok én a leánynak. Szép leánynak nyitott könyv a kebelem, Arany írás a tartalma szerelem. Arany irás fényes gyémánt levélen , Oly ragyogó, mint a csillag az égen. Angyal irta, — az írója is égi: De mi haszna! egy leány szív sem érti! 2. Nincsen földem, nincs telekem, nem is volt. Álldogálok, nézegetem a tarlót. Másé a föld, másé rajta a képe: „Szegény vagyok, mint a templom egere !" Takarodnak, nő az asztag javába, A gazdája örömmel néz reája. Én Istenem! ha nekem is teremne! . . — „Szegény vagyok, mint a templom egere." * Megy a szekér haza felé rakodva. A járomba négy ökör van befogva. Hejh ! ha nekem is négy ökröm lehetne! .­­— „Szegény vagyok, mint a templom egere!" Barna kis­lány megy sietve az utczán . A kis béres szeretője az a lány. Hogyha engem olyan szép lány szeretne: Nem kellene se­ négy ökör, se­ képe! 3-Fehérváron találgatják a lányok: Mért bomolnak a legények utánok? Mindeniknek liliom az orczája: Még­se­ tudnak rájönni az okára! _9_ — Értesítés. A bicske-székesfejérvár- ka­posvári vasút­építési ügy jelenlegi állásáról. Miután folyó évi ápril hó óta, amidőn a sajtóban megjelent azon hír, hogy a bicske-szé­kesfejérvár-kaposvári vasút építésére előmunkálati engedélyt nyertem, hosszabb idő eltelt a­nélkül, hogy nagyobb, a nyilvánosság előtt lefolyó moz­galom előidézésére alkalmam lett volna, — s ebből talán azon nagy számú érdekeltek, kik ezen vasút létesítését óhajtják, azt következtetik, hogy ezen ügy körüli tevékenységem nyugszik; szükségesnek látom a Tisztelt érdekelt közönség­gel az ügy állásáról az ez idő szerint lehet őt közölni. Egy vasútvonal, mely a bicske-fejérvár­kaposvári összeköttetést létesiti, a nagy fontos­ságú helyi érdeken kivül, mely hozzá fűződik, magyar vasut-politikai szempontból is kiváló fon­tosságú. Ezen vonal legrövidebben vasút által még nem szelt gazdag vidéken át, össze­köti a magyar államvasutak bruck-szőnyi és zákány­dombóvári vonalait s a nyugoti vasút vonalat is, melynek államositása a legközelebb múltban el­határoztatott. Az uj összeköttetés természeténél fogva a már létező államvasuti vonalakra csak előnyösen Fehérváron azt hiszik a legények, hogy a lány sziv a kőnél is keményebb. Nem is tudják, hogy a lány sziv színarany. Könnyen olvad a szerelem-kohóban. Fehérváron az a divat: Vasárnap Nagyon tetszik a legény a leánynak. Kedden még csak úgy-ahogyan szereti. S csütörtökre— régen el is feledi­ hathat, s miután az ország központját Fiuméval össze­köti, hivatva van déli forgalmunk egy szük­séges és hasznos közvetítőjévé is lenni. Mint ezen rövid jelzés is mutatja, az állami érdek a helyi érdeket itt teljesen egyensúlyban tartja; sőt azon kérdésben, hogy magyar vasút politikai szempontból engedélyezendő-e egy oly összeköttetés, mely délnek nem a zákány-dombó­vári vas­útvonalig, hanem esetleg a bruck-szőnyi vonaltól csak Fejérvárig terjed, annyira nyomó, hogy nem az egész összeköttetést túl­fel­ölelő pálya engedélyezése, hiba lenne. Hogy ily, 180 klmt­ hosszú pálya létesítése szárnyvonalak építését vonja maga után, termé­szetes. Túlnyomó továbbá a magyar állami érdek azon kérdésben, hogy mily méretű vasút épít­tessék. Ha egyszerűen a helyi érdeket nézném, egyelőre a helyi forgalmat egy b­ablon­szerű helyi érdekű vasút közvetíteni képes lenne, — s az ennek megfelelő szabályszerű kiviteli terveket elkészíttetve járnék a vasútépítés szokott nyo­mán; de számba véve az itt jelzett kiváló ma­gyar vasút-politikai érdeket, s támaszkodva azon benyomásokra, melyeket a kérdésnek a mérvadó körökkel történt megbeszélése után nyertem, szükségesnek tartottam első­sorban tisztába jönni az iránt, hogy a magas kormány ezen vasúttal szemben, mily állást kíván elfoglalni? Mert ezen kérdés megoldása adja a választ a műszaki elő­munkálatok mikénti elkészítésére: helyi érdekű mérettel biró vagy magas forgalmi képességű mérettel biró vasút tervezendő-e ? A helyi adatok gyűjtésében a hatóságok s a közönség készségesen segítségemre voltak ne­kem s e czélra kiküldött megbizottaimnak ; mely szívességért ez uton is köszönetemet nyilvánítom, annál is inkább, mert e körülmény is megerősí­tett azon tudatban, hogy az érdekelt vidéken az ügy létesítése iránt, a kellő érzék meg­van. Az építés technikai oldalának tanulmányo­zása végett felkérésemre, országos nevű vasút­építők járták be a vonalat. A gyűjtött adatokat s a szakemberek vé­leményét felhasználva indokolt előterjesztést tet­tem a nagyméltóságú közmunka és közlekedés­ügyi miniszer úrhoz, melyben az előleges állás­foglaláshoz megkívántat­ minden adatot felhasz­nálva s az ügyet minden oldalról kimerítően in­dokolva — kegyes határozathozatalt kértem. E kérdésben a tárgyalások szorgosan foly­nak is s örömmel jelezhetem, hogy a magas kor­mány a kérdés minden oldalával behatóan fog­lalkozik. Mint az előadottakból méltóztatnak meg­győződni, a kérdés megoldásával, a vasút léte­sítésével szakadatlanul foglalkozom s a kérdést ott törekszem mielőbb megoldásra vezetni, ahol végelemeiben amúgy is megoldást nyerni kell, nehéz. A munka mechanikai részén túl esni nem Reméllem, hogy legközelebb alkalmam lesz az érdekelteket személyesen felkeresni, társaimat bemutatni s a vidéki hozzájárulások iránt az al­kudozásokat megkezdeni. Addig is azon reményben, hogy a Tisztelt Érdekeltség közleményemet sz­ ivesen fogadja, ma­radok kész tisztelettel @tó| GBal't'ívi^ái­nj/ Sá&ct. Beszámoló beszéd. A fővárosi hírlapokból czélszerűnek tartjuk átvenni Fenyvessy Ferencz ugodi orsz. képviselő­nek beszámoló beszédjét, megjegyezvén, hogy a neve­zett képviselő e hó végén, vagy jövő hó elején kerü­lete több részein is be fog számolni, igy. B. M. Szt Lászlón, Láziban, Varsányban, Lovász-Patonán stb. A beszámoló megyebeli képviselő mély sajná­lattal látja Magyarországnak még mindig sok refor­mot váró helyzetét, szemben az előrehaladt külföld­del. S főleg épen a közigazgatási és igazságügy az, melynél szégyenítőleg elmaradtunk. Éppen azért csak sajnálattal vehette tudomásul, hogy a királyi ház­nak egyik nálunk oly méltán kedvelt fenséges tagja, egy közeli jubileum alkalmával, a­­zt a­ kormányfő éppen a­miatt dicsérte meg, hogy hosszú kormány­zata alatt a közigazgatást és igazságügyet magasra emelte, pedig országvilág tudja, s maguk a kormányy­­pártiak is elismerik, hogy a jelenlegi kormány az állam­életnek éppen e két ágában érezhetőleg a leg­kevesebbet tett. Közigazgatásunk ma sem fejezi ki az állam­eszme fenségét, s az állami akarat pártatlanságát. A kormánypárt túlnyomó része e tekintetben a mérsé­kelt ellenzékkel tart, mely nyíltan követeli évek óta az állami közigazgatás reformját. De mikor szava­zásra kerül a dolog, nem a kormány hajlik meg a párt többségének akarata előtt, de a többség adja be a derekát és ejti el akaratát a vele játékként paczkázó kormány előtt, mely hogy mily kevés fi­gyelmet fordít éppen ezen kérdésekre, legjobban bi­zonyítja azon tény, hogy a belügyi tárczát még ma is csak ideiglenesen vezeti egy nem szakminiszter." A mérsékelt ellenzék továbbra is sürgetni fogja a közigazgatási bíráskodás behozatalát és a tisztvi­selők jogviszonyainak szabályozását, mint egy eu­rópai közigazgatási szervezet létesítését. Igazságügyibik, bíráink nyomorult fizetéséről és a bírói szervezetnek, az alaki igazságszolgáltatás­nak, a büntető és peres eljárás szabályozásának hiá­nyáról beszél. Az ország közgazdászali érdekei, a földműve­lés, ipar és kereskedelem fejlődése és főleg a hitel­ügy organizácziójának törvényhozási, s közigazgatási feltételei még ma sem valósutlattak meg a 13 éves kormány által, bár el kell ismernünk, hogy újabb időben a múlthoz képest tetemes javulás észlelhető. A költségvetési tételek reálisak és a törekvés egy egy rendszeresebb pénzügyi politikát inaugurálni kor­mányunknál kétségtelen. De szóló azt hiszi, hogy az államélet minden terén nem alkalmazott szigorú ta­karékosság és a nemzet lekötött jövedelmi forrásai­nak felszabadítása nélkül közgazdaságunkat egysé­gesebb alapokra fektetni, a gazdasági egyoldalúságot megszüntetni, a nemzet vagyonosodását és ez­által az államterhek könnyebb elviselését elérni nehezen lehetséges. Szaló szerint, ha az államszükséglet pa­rancsolja, a petróleum és gyufaadót inkább tartaná elviselhetőnek sok más kétes értékű kísérleteknél. gálé Roppant fontossággal bír e tekintetben a te­megváltása, melyet ha a kormány az igazság és méltányosság­ szerint fog rendezni, megérdemli az egész ország osztatlan köszönetét. De úgy, mint azt most tervezi, egyetlen független orsz. képviselő sem szavazhatja azt meg. Nemzeti létünket biztosító hazai közművelő­désünk terén nagy veszteségnek tartja Trefort ha­lálát. Az idő elkövetkezett, hogy a pénzügyek miatt ott ragyog már Geselschap nagy képe: „A Német birodalom visszaállítása;" majd Werner hatalmas tér­történeti festménye: „A császár proclamatío Versail­lesban 1871-ben." A német dicsőségnek képzőművészeti megörö­kítése mellett az ellenségtől elhódított zsákmány gyűjtemény, a fegyverterem, az „uralkodók terme," a „hősök terme" mind megannyi Walhalla! A múzeumokról nem is teszek említést e könnye­dén ide vetett sorokban. Tizenkét napon át majdnem mindegyikből szenteltem két órát Berlin művészeti remekeinek, s mégis szomjúhozok utánuk. Érdekelt a Parlament és a Landhaus is. A mai parlamentről senki sem hinné el kívülről, de belülről sem, hogy mai nagóság itt dől el a világ sorsa. Ve­zetőm, mikor megmutatta Bismark és Moltke helyét, levette süvegét. Szentet nem tisztelnek jobban a katho­likusok, mint a németek e két félistent. Meg nem álltam magam sem, hogy ne tiszte­lettel lépjek oda a nagy Bismark helyére, a­honnét egy évvel ezelőtt dörgedelmesen hangzott­­ el, a ma minden cigarett tárczán ott pompázó bismarki jel­mondás : „Mi németek csak az Istentől félünk, de senkitől mástól e világon." * * * Ott nézte mellettem egy elegáns őszbe vegyült úr serdülő szép fiával e győzelmi babérokat. S mi­kor véletlenül összekerültünk az egyik nagy kép­nél, a hós *, diadalmas Vilmos császárnak Bismark és­ Moltke előtt átnyújtják Sedánnál Napóleon leve­lét : — az őszbe vegyült fej elfordult és a serdülő fiú szemében köny pergett alá. Az­nap délután aztán egymás mellett, ebédel­tünk a Hotel du Nord thable­ d'hoteján. A kelleme­sen csevegő úr elmesélte impressióit, s magasztalta Berlin sok szépségét. De mikor a Zeughausra, a Ruhmeshallera került a sor, az eddig csendesen hall­gató fiú ráütött kezével dühösen az asztalra, okos szép szemeiben kicsillámlott a düh szikrája, s össze­harapva ajkát, oda szólt tört német nyelven, az­ öreg* hez: „Atyám! Ne beszélj erről." Keresztül a Német "birodalmon. — Szászországi Schweiz, Schandau, Drezda, Lipcse, Bayreuth, Nürnberg, Berlin, Hamburg-AUona,­­ Heisoland. I — /;•/«: FENYVESSY FERENCL ni. A conducteur, ki itt „schafner" névre hallgat, elvette tőlünk jegyeinkint, s tudtunkra adta, hogy — Berlinbe érkeztünk! Nincs tudtommal egy csepp német vér sem ereimben, s mégis egész lényemben az emberiség hiú­­­ságának kimagyarázhatlan érzése fogott el Berlin hallattára. Tehát Berlinben vagyok ! A legújabb vi­lághistória archimedesi pontján! A Schutzmann kezembe nyom egy számozott kis pléhtáblát, s ha akarom,­ ha nem, arra a drosch­kéra kell ülnöm, melynek numerusát a pléhtábla mu­tatja. Egy gyalázatos bárka kimustrált dánióval élén vontatja be az utazót a hatalmas világvárosba. Ez a csigalassú tempózás a legnagyobb ellentét Berlin­ben, mert maga a város fejlődése a világhistóriában páratlan. Gróf Széchenyi nagykövetünk, ki szíves volt Berlinben fogadni, figyelmeztetett Berlin óriási ha­ladására. S valóban a bámulat fog el, mikor Ber­linre gondolok. E város, mely csak harmincz évvel ezelőtt is, Solferino és Montebello előtt kisebb volt Bécsnél, ma pedig a világnak népességre harmadik városa. Hatalomra, gazdaságra második. Gyors fej­lődésére nézve a legelső ! Rokonszenvem­ sokáig a franczia felé húzott, de ma elismerem, hogy a­­ német lefőzte a francziát. Berlin a példa rá. Meghajolva, kalap leemelve kell minden nemzetbelinek ma Berlint és népét köszön­teme. A német nemzet páratlan kitartásának, a né­német tudomány, a német művészet, a német erő és hatalom párját nem találó műve a mai Berlin. Hogy mit teremthet egy nagy erős, gazdag ál­lam ; mit teremthet egy hatalmas nemzeti kormány; s mit egy czéltudatos gazdag világváros; — mit egy világművelt felvilágosodott társadalom; — mit te­remthetnek az ezernyi egyletek, és egyesek, a hiva­talnokok és magányosok; a tőke és a munka­­ — azt Berlin mutatja meg. A kerek világon nincs fejlődésre nézve Ber­linhez hasonló példa. Sem London, sem Paris, sem Chicago, sem San Francisco, sem New­ York nem mérkőzhetnek vele e tekintetben. Másfél évtized alatt, igazán: „Welche Wendung durch Gottes Fügung. ?" Egy nagy vasúti hálózat szeli át 1882-től Ber­lint, bele­menve a város szivébe. Telefon közlekedés Hamburgba, Lipcsébe, Hannoverba. Postája egy év­ben 90 millió hírlapot szállít. S lakossága fel van osztva 826 — Pápa városára. Ott állok az Unter den Linden. Semmit mondó utcza, a miért nem adnám Bécs Ringstrasséjét, s még kevésbé a mi Andrássy Utunkat. Mert Berlin nem szép. Nem Juno­­— hanem Jupiter. Nincs oly felséges Rathhausa, mint Smidtnek bécsi remekműve, nincs Votiv temploma, István temp­loma; sem olyan Burgtheaterje, sem olyan parla­mentje, mint a minőt Hansen mester Bécsnek aján­dékozott : — és mégis hogyan törpül el ma Bécs Berlin mellett ?! A politika hiába csak a leghatalmasabb faktor. A Hohenzollerokat e nélkül ma alig emlegetné va­laki. És íme a Zeughaus örök tanúság arra, mire viheti egy nemzet. „Ultima ratio regis" jellemző fel­irat ragyog a Ruhmeshalle világhírű és érdekű pompás épületén. Udvarán Borussia hatalmas szobra. Termei­ben a német nemzet diadalmainak, s győzelmeinek irigylendő bizonyítékai. Most készítik a tulajdonképeni Ruhmeshallét is. Francziák voltak*

Next