Pápai Lapok, 1888 (15. évfolyam, 1-54. szám)
1888-09-16 / 39. szám
és a nyugalomra térő nap bíbor fénye által megvilágított hajléka lett volna. A ház kapuja előtt honvéd diszőrség állt, kik, midőn a nép éljent harsogtatott mindig lekapták szuronyos fegyvereiket vállaikról és tisztelegtek. Ezek után a főherczeg szűnni nem akaró éljenek közt hagyta el az erkélyt és vonult vissza lakosztályaiba az ejji nyugalomra, mert mint hallottuk a Fenséges úr esti 9 óra után már szeret nyugalomra térni. Talán nem érdektelen megjegyezni az első napról, hogy a devecseri plébános úr, ki a bosniai hadjáratnál szerzett hadi éremmel jelent meg, a föherczeg által kiváló figyelemben részesült. Másnap, e hó 1o-én a gyakorlatokra kivonult csapatok megszemlélésére indult el a föherczeg Devecserből, reggeli 8 órakor, a sümegi országúton Káptalanfa felé. A gyakorlatok Káptalanfa község határa déli oldalán voltak legérdekesebbek, mert ott történt az összeütközés, a csendes falusi népet páni félelembe ejtették a falu alján a kertek alatt elhelyezve volt nehéz ütegek gyorsan ismétlődő bömbölései. A gyakorló téren három tábor volt, az egyik a támadó csapaté, a másik a védekező csapaté, a harmadik pedig a közönségé. Egy dombos magaslaton legkevesebb 100 ur fogat állt, melyeken a vidék előkelősége vonult ki a gyakorló térre a ritka látvány szemléletére. Az összeütközés délelőtt 10 óra tájban történt, ezután egyseregbe vonták össze a csapatokat és század collonokban deffiliroztak a főherczeg előtt, az ezredek élén magasra emelve a gyönyörű hadi zászlókat, melyeket a szellő méltóságteljesen lengetett a seregek előtt. M'dőn a csapatok elvonultak, a föherczeg a gróf diszes négyes fogatára ült és hazatért Devecserbe az ebédre. Amig a gyakorlatok folytak, addig a polgári lövölde helyiségeit ékítették lázas sietséggel a népünnepélyre, mely szintén igen pompássan sikerült. A lövölde bejárata előtt egy igen szép diadalív állott, mig a második és szintén igen szép diadaív alatt az ut a táncztérre vezetett; a táncztér nyugoti oldalán egy szőnyegekkel fedett trónszerű állvány volt készítve a fennség számára; a fák pedig lámpák, lampionok és lobogókkal voltak díszítve. A fennséges úr d. u. 5 órakor érkezett meg gyalog sétálva. Megérkeztekor a nép harsogó éljennel fogadta, a díszben kivonult tűzoltó csapat kürtösei és dobosai pedig a General marschot hangoztatták, melyre a fennség azt a megjegyzést tette, hogy a tűzoltók is oly jól tudnak dobolni, mint a honvéd dobosok. Ezek után a gróf, tábornokok, tisztek és a nép kíséretében bevonult a lövöldébe és elfoglalta helyét az emelvényen és megkezdődött a víg táncz s csak hamar tánczra perdült az egész intelligentia és a fiatal honvéd tisztek. Esti 7 óra tájban viharos éljenzések között távozott a fenséges ur kíséretével együtt a lövöldéből, hogy 8 órakor az úgynevezett uri lövölde helyiségében rendezett diszszíni előadáson részt vegyen, hol a helyek már jó előre le lettek foglalva s a szinház igen csinosan lett ez alkalomra feldiszitve. A magas vendég a gróf, két tábornok és a kísérettel nyolcz órakor jelent meg, a közönség részéről viharos éljenzéssel fogadva és elfoglalta helyét. A közönségen meglátszott az ünnepélyes hangulat, de a színészek is valóban kitettek magukért. — A főherczeg egy aranyrojtos szegélyű fehér atlas selyem lapra aranybetükkel nyomott szinlapot kapott Balog Árpád jól ismert és kitünő társulattal biró szinigazgatótól. A színpad balszárnyán a gróf disz huszárja állt kardosan a balszárnyán pedig egy Esterházy uradalmi huszár állt katonás stellungban. — E két huszár nagyban emelte a szinpad diszét. — A színészek a „Piros bugyelláris-t" adták, melynek azon részénél, midőn az állomásra megérkező huszároknak a strázsamester kiadja a napi parancsot, hogy „mindenki boglyájának és feleségének béke hagyassák" jóizüeket nevetett a Főherczeg. E szinielőadásért Esterházy Ferencz gróf és magas vendége nagy elismerésben részesítették az igazgatót. A színtársulat igen jól játszott, de miután a főherczeg még a kivilágítást is meg akarta tekinteni a polgári lövöldében, a második felvonás végefelé a Gróf és a törzskar kíséretében távozott és átkocsizott a polgári lövöldébe, hol a szép kivilágítást megtekintette és hazakocsizott, a vig társaság azonban majdnem reggelig helyén maradt. Másnap e hó 11-én a reggel 26 órakor induló vonattal Székesfehérvár-Kanizsán át Belovárra utazott a Főderczig. A vonathoz Devecser előkelősége, a katonai törzskar és a tűzoltók vonultak ki, hogy a távozó kedves vendéget egy igen szívélyes bucsu Isten-hozzáddal bocsássák útnak. — A főherceg meghatott szavakban köszönte meg az ifju grófnak ama szívélyes fogadást, melyben őt mint vendégét részeltette ki biztosította arról, hogy örök maradandó emléket véstek szivébe a lefolyt napok eseményei; a város lakosságától is szívélyes bucsut véve az ég bőséges áldásait kivánta e város derék lakosságára, a vonat viharos éljenek között az állomásról elrobogott. Ha jól vagyunk értesülve a főherczeg meghagyta, hogy iparkodni kell, hogy a katonaság irányában tanúsított nagy figyelmét a város és vidéke előkelőségének valamiképpen viszonozzák s e végből a tisztikar e hó 15-én egy katonatiszti bált ad saját költségén, melyre a város és vidéke előkelősége mind meghivatott. Az eredményről a jövő számban fogunk írni. Végre meg kell még említenünk azt is, hogy az itt közlöttek recapitulatiójából, végeredményként az vonható le, hogy először a kedves magyar főherczeg ránk ismert és mi öreá, megértett minket és mi ötöt; tehát mi az övé és ő a mienk, mert ő igazán magyar. Másodszor az, hogy a város representáló képességét csak a gróffal való egyetértés által nyerheti meg, mely nélkül a külső kifejezésekben tehetetlenségre volna kárhoztatva, tehát tanácsos és a város minden felett álló érdekében kívánatos, hogy a gróf és a lakosság közti egyetértést soha semmi és senki meg ne rontsa. Adja Isten hogy ugy legyen! Ssa-Coi-vi/ öt-tó. IARCU Népdalok. 1. Harmat kell, hogy viruljon, a virágnak . . . Szeretője vagyok én a leánynak. Szép leánynak nyitott könyv a kebelem, Arany írás a tartalma szerelem. Arany irás fényes gyémánt levélen , Oly ragyogó, mint a csillag az égen. Angyal irta, — az írója is égi: De mi haszna! egy leány szív sem érti! 2. Nincsen földem, nincs telekem, nem is volt. Álldogálok, nézegetem a tarlót. Másé a föld, másé rajta a képe: „Szegény vagyok, mint a templom egere !" Takarodnak, nő az asztag javába, A gazdája örömmel néz reája. Én Istenem! ha nekem is teremne! . . — „Szegény vagyok, mint a templom egere." * Megy a szekér haza felé rakodva. A járomba négy ökör van befogva. Hejh ! ha nekem is négy ökröm lehetne! .— „Szegény vagyok, mint a templom egere!" Barna kislány megy sietve az utczán . A kis béres szeretője az a lány. Hogyha engem olyan szép lány szeretne: Nem kellene se négy ökör, se képe! 3-Fehérváron találgatják a lányok: Mért bomolnak a legények utánok? Mindeniknek liliom az orczája: Mégse tudnak rájönni az okára! _9_ — Értesítés. A bicske-székesfejérvár- kaposvári vasútépítési ügy jelenlegi állásáról. Miután folyó évi ápril hó óta, amidőn a sajtóban megjelent azon hír, hogy a bicske-székesfejérvár-kaposvári vasút építésére előmunkálati engedélyt nyertem, hosszabb idő eltelt anélkül, hogy nagyobb, a nyilvánosság előtt lefolyó mozgalom előidézésére alkalmam lett volna, — s ebből talán azon nagy számú érdekeltek, kik ezen vasút létesítését óhajtják, azt következtetik, hogy ezen ügy körüli tevékenységem nyugszik; szükségesnek látom a Tisztelt érdekelt közönséggel az ügy állásáról az ez idő szerint lehet őt közölni. Egy vasútvonal, mely a bicske-fejérvárkaposvári összeköttetést létesiti, a nagy fontosságú helyi érdeken kivül, mely hozzá fűződik, magyar vasut-politikai szempontból is kiváló fontosságú. Ezen vonal legrövidebben vasút által még nem szelt gazdag vidéken át, összeköti a magyar államvasutak bruck-szőnyi és zákánydombóvári vonalait s a nyugoti vasút vonalat is, melynek államositása a legközelebb múltban elhatároztatott. Az uj összeköttetés természeténél fogva a már létező államvasuti vonalakra csak előnyösen Fehérváron azt hiszik a legények, hogy a lány sziv a kőnél is keményebb. Nem is tudják, hogy a lány sziv színarany. Könnyen olvad a szerelem-kohóban. Fehérváron az a divat: Vasárnap Nagyon tetszik a legény a leánynak. Kedden még csak úgy-ahogyan szereti. S csütörtökre— régen el is feledi hathat, s miután az ország központját Fiuméval összeköti, hivatva van déli forgalmunk egy szükséges és hasznos közvetítőjévé is lenni. Mint ezen rövid jelzés is mutatja, az állami érdek a helyi érdeket itt teljesen egyensúlyban tartja; sőt azon kérdésben, hogy magyar vasút politikai szempontból engedélyezendő-e egy oly összeköttetés, mely délnek nem a zákány-dombóvári vasútvonalig, hanem esetleg a bruck-szőnyi vonaltól csak Fejérvárig terjed, annyira nyomó, hogy nem az egész összeköttetést túlfelölelő pálya engedélyezése, hiba lenne. Hogy ily, 180 klmt hosszú pálya létesítése szárnyvonalak építését vonja maga után, természetes. Túlnyomó továbbá a magyar állami érdek azon kérdésben, hogy mily méretű vasút építtessék. Ha egyszerűen a helyi érdeket nézném, egyelőre a helyi forgalmat egy bablonszerű helyi érdekű vasút közvetíteni képes lenne, — s az ennek megfelelő szabályszerű kiviteli terveket elkészíttetve járnék a vasútépítés szokott nyomán; de számba véve az itt jelzett kiváló magyar vasút-politikai érdeket, s támaszkodva azon benyomásokra, melyeket a kérdésnek a mérvadó körökkel történt megbeszélése után nyertem, szükségesnek tartottam elsősorban tisztába jönni az iránt, hogy a magas kormány ezen vasúttal szemben, mily állást kíván elfoglalni? Mert ezen kérdés megoldása adja a választ a műszaki előmunkálatok mikénti elkészítésére: helyi érdekű mérettel biró vagy magas forgalmi képességű mérettel biró vasút tervezendő-e ? A helyi adatok gyűjtésében a hatóságok s a közönség készségesen segítségemre voltak nekem s e czélra kiküldött megbizottaimnak ; mely szívességért ez uton is köszönetemet nyilvánítom, annál is inkább, mert e körülmény is megerősített azon tudatban, hogy az érdekelt vidéken az ügy létesítése iránt, a kellő érzék megvan. Az építés technikai oldalának tanulmányozása végett felkérésemre, országos nevű vasútépítők járták be a vonalat. A gyűjtött adatokat s a szakemberek véleményét felhasználva indokolt előterjesztést tettem a nagyméltóságú közmunka és közlekedésügyi miniszer úrhoz, melyben az előleges állásfoglaláshoz megkívántat minden adatot felhasználva s az ügyet minden oldalról kimerítően indokolva — kegyes határozathozatalt kértem. E kérdésben a tárgyalások szorgosan folynak is s örömmel jelezhetem, hogy a magas kormány a kérdés minden oldalával behatóan foglalkozik. Mint az előadottakból méltóztatnak meggyőződni, a kérdés megoldásával, a vasút létesítésével szakadatlanul foglalkozom s a kérdést ott törekszem mielőbb megoldásra vezetni, ahol végelemeiben amúgy is megoldást nyerni kell, nehéz. A munka mechanikai részén túl esni nem Reméllem, hogy legközelebb alkalmam lesz az érdekelteket személyesen felkeresni, társaimat bemutatni s a vidéki hozzájárulások iránt az alkudozásokat megkezdeni. Addig is azon reményben, hogy a Tisztelt Érdekeltség közleményemet sz ivesen fogadja, maradok kész tisztelettel @tó| GBal't'ívi^áinj/ Sá&ct. Beszámoló beszéd. A fővárosi hírlapokból czélszerűnek tartjuk átvenni Fenyvessy Ferencz ugodi orsz. képviselőnek beszámoló beszédjét, megjegyezvén, hogy a nevezett képviselő e hó végén, vagy jövő hó elején kerülete több részein is be fog számolni, igy. B. M. Szt Lászlón, Láziban, Varsányban, Lovász-Patonán stb. A beszámoló megyebeli képviselő mély sajnálattal látja Magyarországnak még mindig sok reformot váró helyzetét, szemben az előrehaladt külfölddel. S főleg épen a közigazgatási és igazságügy az, melynél szégyenítőleg elmaradtunk. Éppen azért csak sajnálattal vehette tudomásul, hogy a királyi háznak egyik nálunk oly méltán kedvelt fenséges tagja, egy közeli jubileum alkalmával, azt a kormányfő éppen amiatt dicsérte meg, hogy hosszú kormányzata alatt a közigazgatást és igazságügyet magasra emelte, pedig országvilág tudja, s maguk a kormányypártiak is elismerik, hogy a jelenlegi kormány az államéletnek éppen e két ágában érezhetőleg a legkevesebbet tett. Közigazgatásunk ma sem fejezi ki az állameszme fenségét, s az állami akarat pártatlanságát. A kormánypárt túlnyomó része e tekintetben a mérsékelt ellenzékkel tart, mely nyíltan követeli évek óta az állami közigazgatás reformját. De mikor szavazásra kerül a dolog, nem a kormány hajlik meg a párt többségének akarata előtt, de a többség adja be a derekát és ejti el akaratát a vele játékként paczkázó kormány előtt, mely hogy mily kevés figyelmet fordít éppen ezen kérdésekre, legjobban bizonyítja azon tény, hogy a belügyi tárczát még ma is csak ideiglenesen vezeti egy nem szakminiszter." A mérsékelt ellenzék továbbra is sürgetni fogja a közigazgatási bíráskodás behozatalát és a tisztviselők jogviszonyainak szabályozását, mint egy európai közigazgatási szervezet létesítését. Igazságügyibik, bíráink nyomorult fizetéséről és a bírói szervezetnek, az alaki igazságszolgáltatásnak, a büntető és peres eljárás szabályozásának hiányáról beszél. Az ország közgazdászali érdekei, a földművelés, ipar és kereskedelem fejlődése és főleg a hitelügy organizácziójának törvényhozási, s közigazgatási feltételei még ma sem valósutlattak meg a 13 éves kormány által, bár el kell ismernünk, hogy újabb időben a múlthoz képest tetemes javulás észlelhető. A költségvetési tételek reálisak és a törekvés egy egy rendszeresebb pénzügyi politikát inaugurálni kormányunknál kétségtelen. De szóló azt hiszi, hogy az államélet minden terén nem alkalmazott szigorú takarékosság és a nemzet lekötött jövedelmi forrásainak felszabadítása nélkül közgazdaságunkat egységesebb alapokra fektetni, a gazdasági egyoldalúságot megszüntetni, a nemzet vagyonosodását és ezáltal az államterhek könnyebb elviselését elérni nehezen lehetséges. Szaló szerint, ha az államszükséglet parancsolja, a petróleum és gyufaadót inkább tartaná elviselhetőnek sok más kétes értékű kísérleteknél. gálé Roppant fontossággal bír e tekintetben a temegváltása, melyet ha a kormány az igazság és méltányosság szerint fog rendezni, megérdemli az egész ország osztatlan köszönetét. De úgy, mint azt most tervezi, egyetlen független orsz. képviselő sem szavazhatja azt meg. Nemzeti létünket biztosító hazai közművelődésünk terén nagy veszteségnek tartja Trefort halálát. Az idő elkövetkezett, hogy a pénzügyek miatt ott ragyog már Geselschap nagy képe: „A Német birodalom visszaállítása;" majd Werner hatalmas tértörténeti festménye: „A császár proclamatío Versaillesban 1871-ben." A német dicsőségnek képzőművészeti megörökítése mellett az ellenségtől elhódított zsákmány gyűjtemény, a fegyverterem, az „uralkodók terme," a „hősök terme" mind megannyi Walhalla! A múzeumokról nem is teszek említést e könnyedén ide vetett sorokban. Tizenkét napon át majdnem mindegyikből szenteltem két órát Berlin művészeti remekeinek, s mégis szomjúhozok utánuk. Érdekelt a Parlament és a Landhaus is. A mai parlamentről senki sem hinné el kívülről, de belülről sem, hogy mai nagóság itt dől el a világ sorsa. Vezetőm, mikor megmutatta Bismark és Moltke helyét, levette süvegét. Szentet nem tisztelnek jobban a katholikusok, mint a németek e két félistent. Meg nem álltam magam sem, hogy ne tisztelettel lépjek oda a nagy Bismark helyére, ahonnét egy évvel ezelőtt dörgedelmesen hangzott el, a ma minden cigarett tárczán ott pompázó bismarki jelmondás : „Mi németek csak az Istentől félünk, de senkitől mástól e világon." * * * Ott nézte mellettem egy elegáns őszbe vegyült úr serdülő szép fiával e győzelmi babérokat. S mikor véletlenül összekerültünk az egyik nagy képnél, a hós *, diadalmas Vilmos császárnak Bismark és Moltke előtt átnyújtják Sedánnál Napóleon levelét : — az őszbe vegyült fej elfordult és a serdülő fiú szemében köny pergett alá. Aznap délután aztán egymás mellett, ebédeltünk a Hotel du Nord thable d'hoteján. A kellemesen csevegő úr elmesélte impressióit, s magasztalta Berlin sok szépségét. De mikor a Zeughausra, a Ruhmeshallera került a sor, az eddig csendesen hallgató fiú ráütött kezével dühösen az asztalra, okos szép szemeiben kicsillámlott a düh szikrája, s összeharapva ajkát, oda szólt tört német nyelven, az öreg* hez: „Atyám! Ne beszélj erről." Keresztül a Német "birodalmon. — Szászországi Schweiz, Schandau, Drezda, Lipcse, Bayreuth, Nürnberg, Berlin, Hamburg-AUona, Heisoland. I — /;•/«: FENYVESSY FERENCL ni. A conducteur, ki itt „schafner" névre hallgat, elvette tőlünk jegyeinkint, s tudtunkra adta, hogy — Berlinbe érkeztünk! Nincs tudtommal egy csepp német vér sem ereimben, s mégis egész lényemben az emberiség hiúságának kimagyarázhatlan érzése fogott el Berlin hallattára. Tehát Berlinben vagyok ! A legújabb világhistória archimedesi pontján! A Schutzmann kezembe nyom egy számozott kis pléhtáblát, s ha akarom, ha nem, arra a droschkéra kell ülnöm, melynek numerusát a pléhtábla mutatja. Egy gyalázatos bárka kimustrált dánióval élén vontatja be az utazót a hatalmas világvárosba. Ez a csigalassú tempózás a legnagyobb ellentét Berlinben, mert maga a város fejlődése a világhistóriában páratlan. Gróf Széchenyi nagykövetünk, ki szíves volt Berlinben fogadni, figyelmeztetett Berlin óriási haladására. S valóban a bámulat fog el, mikor Berlinre gondolok. E város, mely csak harmincz évvel ezelőtt is, Solferino és Montebello előtt kisebb volt Bécsnél, ma pedig a világnak népességre harmadik városa. Hatalomra, gazdaságra második. Gyors fejlődésére nézve a legelső ! Rokonszenvem sokáig a franczia felé húzott, de ma elismerem, hogy a német lefőzte a francziát. Berlin a példa rá. Meghajolva, kalap leemelve kell minden nemzetbelinek ma Berlint és népét köszönteme. A német nemzet páratlan kitartásának, a nénémet tudomány, a német művészet, a német erő és hatalom párját nem találó műve a mai Berlin. Hogy mit teremthet egy nagy erős, gazdag állam ; mit teremthet egy hatalmas nemzeti kormány; s mit egy czéltudatos gazdag világváros; — mit egy világművelt felvilágosodott társadalom; — mit teremthetnek az ezernyi egyletek, és egyesek, a hivatalnokok és magányosok; a tőke és a munka — azt Berlin mutatja meg. A kerek világon nincs fejlődésre nézve Berlinhez hasonló példa. Sem London, sem Paris, sem Chicago, sem San Francisco, sem New York nem mérkőzhetnek vele e tekintetben. Másfél évtized alatt, igazán: „Welche Wendung durch Gottes Fügung. ?" Egy nagy vasúti hálózat szeli át 1882-től Berlint, belemenve a város szivébe. Telefon közlekedés Hamburgba, Lipcsébe, Hannoverba. Postája egy évben 90 millió hírlapot szállít. S lakossága fel van osztva 826 — Pápa városára. Ott állok az Unter den Linden. Semmit mondó utcza, a miért nem adnám Bécs Ringstrasséjét, s még kevésbé a mi Andrássy Utunkat. Mert Berlin nem szép. Nem Juno— hanem Jupiter. Nincs oly felséges Rathhausa, mint Smidtnek bécsi remekműve, nincs Votiv temploma, István temploma; sem olyan Burgtheaterje, sem olyan parlamentje, mint a minőt Hansen mester Bécsnek ajándékozott : — és mégis hogyan törpül el ma Bécs Berlin mellett ?! A politika hiába csak a leghatalmasabb faktor. A Hohenzollerokat e nélkül ma alig emlegetné valaki. És íme a Zeughaus örök tanúság arra, mire viheti egy nemzet. „Ultima ratio regis" jellemző felirat ragyog a Ruhmeshalle világhírű és érdekű pompás épületén. Udvarán Borussia hatalmas szobra. Termeiben a német nemzet diadalmainak, s győzelmeinek irigylendő bizonyítékai. Most készítik a tulajdonképeni Ruhmeshallét is. Francziák voltak*