Pápai Lapok, 1891 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1891-10-18 / 42. szám

XVIII. éVfolyam. Megjelenik ^ m S^jj^j^^8 a r 11 a P* Közérdekű sürgős közlésekre korunkint rendkívüli számok is adatnak ki. -Bérmentetlen, levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak és — Kéziratok nem adatnak vissza. -j A lapnak szánt közlem­é­n­­y­e­k a. lap " « szerk.-hivatalába kfildertdőfe Pápa A megyei törvényhatósági bizott­­ság újjászervezése. Az 1886-ik évi XXL t. cz. 96.-a értelmében a megyei törvényhatósági bi­zottságok tagjainak száma az 1890. év­ben, illetve az 1890. évi deczember 31-diki állapot szerint a folyó év elején történt népszámlálás eredményéhez ké­pest a népesség arányában újból megál­lapíttatni rendeltetett. Ezen munkálat a hivatkozott tör­vényc­ikk 24. §-a értelmében még a fo­lyó év folyamán keresztül vezetendő lé­vén, a megye bizottsági tagok száma a mi vármegyénkben is jelentékeny válto­záson megy keresztül és a 29. §. szerint változni fog az egyes választó­kerületek száma és székhelye is. Általános a panasz, hogy a megye bizottsági tagok választásánál közöny mu­tatkozik; azért nagy feladat vár a tör­vényhatóságokra akkor, mikor az új vá­lasztó­kerületeket a törvény kívánalmai­nak megfelelően meghatározni hivatva lesznek, mert semmi sem képes annyira ápolni a közönyt mint az, ha a válasz­tóknak törvény adta joguk gyakorlata nem megkönnyítve, hanem inkább meg­nehezítve van. Már pedig a mi vármegyénkben a megyei bizottsági tagokat választó kerü­letek száma, székhelye és azokba a köz­ségek beosztása legnagyobb részben hely­telen, s mondhatnánk igazságtalan, mi onnan ered, hogy a megyéknek az 1871. évben történt újjá­szervezésénél a mi vármegyénkben az akkor szereplő politi­kai agitátorok fondorlatai miatt, nem azon szempont volt irányadó, hogy a válasz­tóknak szavazati joguk gyakorlata meg­könnyítessék, hanem a választó­kerüle­tekbe a községek akként osztattak be — a székhelyhez való távolságra tekintet nélkül — a^ mint azt az akkor uralgó politikai többség érdeke hozta magával, s így történhetett meg az, hogy például Marczaltő község 3 más választó­kerü­leten keresztül utazva csak Csóthon gya­korolhatta választási jogát, Kádártának Márkóra, Borsosgyőrnek Salamonba, Vá­tak Szt.-Királyszabadjára stb. kellett menni, hogy választását gyakorolhassa. Helytelen volt az is, hogy a köz­ségek nem közigazgatási járásonként, ha­nem országgyűlési képviselő kerületen­ként voltak csoportosítva, holott azon ügyek, melyek a törvényhatósági­ gyűlé­seken eldöntetnek, inkább az adminisz­tráczió és anyagi érdekközösség tekinte­téből, mint politikai szempontból birá­landók el. Veszprém megye az 1870. évi nép­számlálás eredménye és az 1871-ben tör­tént megállapítás szerint választott 201 bizottsági tagot, s ugyanannyi volt a vi­rilisek száma is, mig most az 1890-iki népesség arányában 215 választott, s ugyanannyi virilis bizottsági tagja lesz megyénknek. A múlt sajnos­ tapasztalatain okulva tehát, melegen ajánljuk az intéző körök figyelmébe, hogy a községeknek választó­kerületekbe leendő s küszöbön álló be­osztásánál a politikai s egyéb tekinte­teket félre­téve, egyedül a választói jog gyakorlatának szabadságát és a jól felfo­gott megyei közérdeket tartsák szem­ előtt.­ ­­ A görög nyelv iskoláinkban. A dunántúli ág. ev. egyházkerület egyik előkelő tagjától, Andorka Gyula csur­gói járásbirótól érdekes levelet kaptunk mintegy másfél hónap előtt, melyben azon megjegyzésünkre, hogy az anti­hellenis­ták táborát Barcza Géza, a filhellenistákét pedig Andorka Gyula vezette, kijelenti, hogy ő nem barátja a görög kötelező ta­nításának, sőt ellenkezőleg szeretné an­nak végleges kiküszöbölését, de a refor­mot oly alakban, mint az keresztülvitetett, nem tartja helyesnek s azért ellenezte az anti­hellenisták azon indítványát, hogy a görög pótló tárgyak tanítása hozassék be a soproni iskolába is. Az érdekes levelet az alábbiakban közöljük: „Már évekkel előbb, talán Fenyvessy Ferencz képviselő úrral egy időben a ha­zai sajtó terén a görög nyelv kötelező ta­nítása ellen többizben felszólaltam. .Gróf Csáky cultusminister ur reform­áctióját őszinte örömmel üdvözöltem. Meggyőződésem volt, és ma is az, hogy középiskolánkban tanuló ifjúságunk TÁRCSA. EZER. ÉY ÜHKEPÉK Népek atyja! esdekelve kérlek: Szánd meg, oh szánd ezt a büszke népet, S add meg néki, add meg a jövőt; Hadd mehessen be az új világba, S teljesedjék régi, régi vágya, Mit reménye a szivébe szőtt. Vétkezett a múltban és jelenben, De irgalmad — az meg véghetetlen .. . Ah bocsáss meg hát azért neki! Hisz megbánva, megsiratva vétke, Keservesen bűnhődött meg érte; Szeme most is könynyel még teli. Hisz tudod, hogy félvilágnak népe Mártogatta tőrét a szivébe, Vérözönbe, lángba fojtva őt; Fogyva kelt a füstölgő romokból, A magáén bujdokolva orvul, Ahol ur volt a nagy vész előtt. Védd meg ot, ah védd a megfogyottat, Kit a kétség búja ugy szorongat, Védd meg öt óh népek Istene! Hogy a vadság szót ne dúlja, hányja, S ne borítsa el a népek árja, Ki a létért annyit szenvedé. Tartsd meg ot tartsd régi jellemében, Legyen olyan hős, vitéz, mint régen, S hű te hozzád, mint volt egykoron, Hogy tevéled menjen a jövőbe, És amint megy, tor, halad előre, Ij Fény ragyogjon minden kis nyomon. Oh te Isten! te a népek atyja! Ki a szívet a kezében tartja, Toad magadhoz zaklatott szivéts Hogy az erkölcs, az a tiszta, régi, Legyen ismét vezetője néki, S nagy tettekre birjon kelni még. Ah én kérlek, könnyhullatva kérlek, Adj e népnek még sok ezer évet, S küzdelmében támogasd, vezesd, Add meg néki, add hogy egyetértsen, S ne vegye meg kínos szenvedésen, A miért a szive, lelke esd. 42. század. Pápa, 1891. október 18. Előfizetési díjak. Egy évre 6 frfc­r­ fél évre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. — Egy szám­ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr. nyilttérben 80 kr. A díj előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Goldberg Gyula i­s papirkereskedése, főtér) küldendők. A H­étnek megválasztott közlönye. túlterhelve van, — s egy holt nyelv kö­telező taníttatásának kiküszöbölése csak előnyére váland tanügyi viszonyainknak, s ezen reform méltó gróf Csáky Albin cultus ministerünkhöz. De azt reméltettem egyúttal, hogy a reform keresztülvitele radikálisabb lesz, azt reméltettem, hogy a görög nyelv kö­telező tanítatásának megszüntetésével na­gyobb gond és több idő fordítatik a tör­ténelem és az élő nyelvek tanítására. Mert sajátságos társadalmi, s állami viszonyaink folytán egyetlen egy művelt európai nemzet fiainak se kell annyi nyel­vet tanulni mint a magyarnak. A német nyelv alapos tanulása majd­nem élet és kenyér kérdés nálunk. Ezen felül hazánkat annyi nép­faj lakja, hogy az itteni idegen ajkú népek nyelvének elsajátítása is felette kívánatos. Évek óta küzdök az állami közigaz­gatás mellett. Nem csak érzem, de tudom is, hogy a magyar nemzeti egység, a magyar álla­miság megszilárdítására elkerülhetetlen a közigazgatás államosítása. De ezt kívánja a magyar demokra­tia diadalra juttatása is. A vidéki particularism­us ellenében előttem mint politikai küzdelmeink leg­magasztosabb czélja, az­­ egységes és de­mokraticus magyar állam lebegett. Az állami közigazgatás ezen üdvös eredményét pedig csak úgy vélem elérhe­tőnek, ha a magyar faj legkiválóbb fiai a nemzetiségileg exponált helyeken alkal­maztatnak, s erre pedig szükséges, hogy ezen idegen ajkú népek nyelvének meg­tanulására alkalom adassék. Mégis, hogy ifjúságunk megismer­kedjék az emberiség múltjával, a népek, államok alakulásaival, hogy behatoljon az évezredek múltjának, világába, megis­merkedjék a korszakokat mozgató esz­mékkel,, hogy ne csak az események egy­szerű registrálásra szorítkozzék, hanem feltáruljon előtte az események oka is, — hogy évezredek történelméből levonja azon tanúságot, hogy egyének, népek és államok csak is a törhetlen hazafiúi érze­lem, szabadságszeretet, tiszta erkölcsök és férfias jellem összehatása alapján lettek nag­gyá és dicsővé, — ennek elérésére szükségesnek tartom a történelemnek ala­posabb tanítását. Én a görög nyelv kötelező tanítatá­sának eltörlésével tehát azt reméltettem, hogy a görög nyelv helyébe lép az élő nyelvek és a történelem alaposabb tanítása. A cultusminister úr által a görög nyelv helyébe kijelölt tárgyakat én a mi sajátságos magyar nemzeti viszonyaink folytán nem tartom teljesen szerencsés választásnak. És reméllem is, hogy gróf Csáky cultusminister, a ki valdói reformátori szellemének, s önállóságának annyi kiváló jeleit adta, nem is áll meg megkezdett reformjával, s a görög nyelv helyettesítése a­ most kijelölt, tantárgyakkal nincs vég­­­legesen eldöntve. Tehát én nem vagyok merev helle­nista,— hanem óhajtom a reform tovább és radikálisabb fejlesztését, s azért a rövid időre terjedő halasztást, melyet a tanügyi bizottság javasolt ezen fentebb elmondott nézeteim folytán nem tarthattam hátrá­nyosnak, különösen hozzá kellett járul­nom a bizottság javaslatához azért is, mert a helyi és pénzügyi viszonyok által lett az indokolva. Hiszem, hogy rövid idő alatt a kö­zépiskolai tanügyi rendszer megállapítva leend, — gróf Csáky cultusminister úr reform­programja kidomborodik, akkor habozás nélkül kell őt követnünk, de experimentálásokra nekünk protestánsok­nak nincs pénzünk." Arczkép-csarnok. (A szabadságharcz emlékeinek kiállításából.) Ragyogó idők, fényes történetünk legdicsőbb napjai hová tűntek el? A mul­tak emlékezetéből mit őriz a kegyelet ? Nagyon jól van az, hogy e kérdésekre nem hiányzik a kielégítő felelet. Hiszen szomorú jelenség volna, ha panaszkodnunk kellene, hogy nem kelt már érdeket az, a­mi összefügg nagy fér­fiak cselekedeteivel, nagy idők eseményei­vel­.Nem­ érdemel tiszteletet, ki háládat­lan tud lenni. A szabadságharcz emlékeiből a fő­városb­an rendezett nagy érdekű kiállitás sűrű látogatottsága is igazolja, hogy a szivekben él a kegyeletteljes megemlékezés a korszakalkotó nagy napokra, melyek eseményei lelkünkhöz vannak nőve. Igen, egyetlen hazafinak sem szabad elmaradni e páratlanul gazdag kiállitás megtekinté­sétől, mely képzeletünkbe visszavará­zsolja történelmünk fényes korszakát. Dicső események, nagy és hős ala­kok elevenednek meg lelki szemeink előtt. Drága emlékek csoportosított sorozatát szemlélhetjük, melyek kegyeletre intenek. A kiállításnak minden részlete, minden tárgya méltán veszik igénybe a figyelmet. A sok részlet közül méltán emelke­dik ki a szabadságház szereplőinek arcz­kép-csarnoka. E nemben a kiállítás pá­­­ratlanul gazdag. A szerepet játszott fér­­­­fiak közül alig van, kinek a rczmása hiá­nyoznék. A szó szoros értelmében párja nél­kül való, az erkélyes Kossuth-teremben látható gyűjtemény, mely a lángoló hon­szerelem nagy alakját, a szabadságharcz dicső vezérét, Kossuth Lajost ábrázoló képekből áll kizárólag.. Több mint 250 kü­lönféle képben van itt megörökítve nagy hazánkfia. Olajfestmények, színes nyoma­tok, réz- és fametszetek, fotográfiák szá­mos változatban, hímzett és faragott mű­vek ábrázolják történelmi alakját.­ Látjuk őt, mint szónokot a képviselőházban, ki a szó varázsával lebilincseli s azután el­lenállhatlanul magával ragadja hallgatóit s feltűnik előttünk magasztos alakja a­mint buzdítja, lelkesíti a népet igazsága védelmére. Kossuth amerikai diadalútjá­nak részleteit is több kép örökíti meg, otthonában, családja körében, miniszter­társai közt szemlélhetjük őt. És azután látjuk megszemélyesítve az aggastyánt, ki száműzetésben, távol nemzetétől bár, de lelkének minden szálával azért hozzánk van fűzve, s szivének minden dobbanása nemzetéé. Egykorú olajfestmények ábrázolják az első magyar felelős ministerium tagjait. Batthyány Lajos gróf miniszterelnök fér­fias alakját, Esterházy Pál herczeg kül­ügyminiszter szellemes arczát, Eötvös­ Jó­zsef báró, Széchenyi István gróf, Deáky Szemere, Mészáros, Klauzál minsztereket­ olajfestmények tükrözik vissza. Szerfelett érdekes gyűjtemény az 1848—­49-iki kép­viselőház tagjainak arczkép-csarnoka. — Mindannyi egykorú rajz Kerntől. A hősök közül, kik karddal kezük­ben vivták a harczot a szabadságért s kik közül annyi sokan szenvedtek vértanúi halált, számosan vannak festmények­ben és rajzokban megörökítve. Görgey, Bem, Damjanich, Guy­on, Klapka, Perczel Mór, Leiningen, Dessewffy stb. stb. arcz­képei sokféle változatban láthatók. Nem hiányoznak az ellenfél vezér­embereit feltüntető arczképek sem. Win­dischgrätz herczeg, Jellasich bán, Weiden báró, flagnau és táborkara, a Budavárát védő Hentzi, Götz, Radeczky, Berger stb. osztrák tábornokok mellett Paskievitsch orosz fővezér, Grabe orosz tábornok, Kni­canin szerb és Húrban tót felkelő-vezérek arczképei is láthatók. Érdekes kép az, mely­ az elesett osztrák tábornokokat tüntet- Epizódok 1848-49-ből. m. Szentgyörgy-napi hordozóskodás 1849-ben. Az uj lakbérleti szabályok megalko­tása előtt Pápán ember emlékezet óta Szentgyörgy-nap volt a tavaszi hurczol­kodás ideje. A közönségesen kivül, az 1849-ik évi Szentgyörgy napja körül szem­lélői voltunk egy rendkívüli­­, nagyobb hurczolkodás, köznyelven: hordozóskodás­nak is, mely a közönségestől annyiban különbözött, hogy nem a lakosok között s nem is a városban, hanem azon keresz­tül, lovon, gyalog és kocsin történt ren­geteg podgyás­szal, — értem az osztrák hadsereg egy részének visszavonulását, mely akkor itt közérdekű esemény volt. Ezt, s annak előzményeit szándékozom, mint szemtanú, vázlatosan leírni. A Veszprémben székelő császári biz­tos B. Fiáth Ferencz — Mn^mfi||öd|se folyamán tanúsított tapint^td­8^-'^n't^|Bh humánus bánásmódja közéh›meressél tá^ lajkojaítt — ápril elején %i^%^fi-^0^ összentvá Veszprémbe a m­e^én­&í^^v egyik tagja valék, s attól egy jól átgon­­dolt terjedelmes beszéddel búcsút vett. Nem fejezte ki ezt ugyan világosan, ha­nem szavai, hanghordozása és arczvonásai azért elárulák azt, hogy beszédje búcsú­vétel jellegével bir. Ö egyszersmind Zala vármegyének is cs. biztosa lévén, mint monda, oda volt menendő hosszabb időre, távozása előtt azonban a tisztikarhoz jó­akaró figyelmeztetést kiván — úgymond— intézni, annak az ő távolléte alatti ma­gatartását illetőleg, s komolyan inte azt, hogy bármi fordulatot vennének is neta­lán időközben az események, s a magyar fegyverek pillanatnyi sikere mutatkoznék is, ez­által a tisztviselők el ne ragadtas­sák magukat, hanem maradjanak meg a rendes kerékvágásban, s minden extrava­gantiaktól óvatosan tartózkodva, egyedül hivatási teendőik teljesítésére fordítsák figyelmüket, mi­által e viszontagságos időben, magukról és hozzátartozóikról minden bajt elháríthatnak. Ekkor már elszivárgott ide is a ta­vaszi diadalmas hadjárat híre, s így gon­dolhattuk: „hányat ütött az óra!" ! Már Szentgyörgy napot megelőzőleg szállinkóztak Veszprém felül jött egyes osztrák katonák Pápán keresztül, podgyá­szos szekerekkel és vezetéklovakkal, s ily karavánok azután naponkint érkeztek városunkba, honnét rövid időzés után leg­inkább Sopron felé távoztak; végre azu­tán egy napon uzsonna tájban jött a hur­czolkodás zöme, mely két nagyobb csa­pat granicsárból, igen nagy számú hadi társzekérből és vagy 10-^-12 féle gyalog-, ezered romjait képező kisebb csapatokból* állott, sok tiszttel, a­kik­ közül számos, sebesült szekereken lett szállítva. Ugyan­csak szekereken [b^KB^|^p^^^^^|^ gári egyének szintén szaporiták a mene­külők számát. Különösen meglepő lát­ványt nyújtott egy 40 egyénből állott lovas katonabanda, mely után csupán 17 vagy 20 katona lovagolt, hogy a többi, úgy a sokféle gyalog ezeredek legénysége hova lett, s hol és mikor érte azt a szét­robbantó katasztrófa, azt akkor még nem tudhattuk meg. Majdnem felesleges említenem, hogy az egész város népe talpon volt, és hul­lámzó sürű­ tömegekben lepte el az utczá­kat, de inzultálás nem fordult elő. Hogy azonban e ritka látványosság mily hatás­sal volt a kedélyekre, azt nem csak a szemek és arézvonások árulták el, hanem a tartózkodás nélkül hangosan kifejezett megjegyzések is tanúsnták. A menekülő hadat Gruber nevű tá­­bornok vezette, ki pápai származású lévén, szüleinek sírjait a temetőben felkérése. Beszállásolva csupán a sebesült tisztek és hozzátartozóik lettek, a többi népség pe­dig óvatosságból együtt maradva, a mos­tani honvédhuszár laktanya— akkor came­rális major — tágas udvarán, hova a tár­szekereket is bevontatták, tölte az éjet, más­nap korán reggel azután harsogó zenével — mint­ha csak egy diadalmas sereg lett volna — a quodlibetszerű egész csapat a czelli uton eltávozott. Ha akkor csak egy pár száz honvéd és huszár vetődik erre, ezen csüggedt hadat — vélhetőleg nagy értékű — pod­gyászával együtt, talán vérontás nélkül , is kézre keríthette volna. .­­Ezt í­ nescezte el akkor a pápai nép Szentgyörö-kaíja:tu­rdozóskodás a-n%k. fil. Sh­attonfalvai­, &te&. • V" J?*' * ' ' *­ James Brown házassága. — Amerikai történet. — Addye Bloddett fölszisszentett, s fi­nom tűvel megsértett ujjacskáját piros ajkaiba véve, igyekezett fájdalmát eny­híteni. ' •— Bizonyosan megint James arra gondolt, kisass­zony? jegyzé meg a fiatal miss mamája, szemüvege alól Addyera pislogatva. — Most épen nem, anyám. — Most — nem. Tehát máskor mégis?...­­v­ Igen gyakran. Hiszen ön tudja, nagyon szeretem. — Ugy? És én mégis ajánlanám, ha lemondana róla. Annak az urnak semmije sincs. Állása sem életrevaló ... Kegyed csak nem akarja őt eltartani kézi mun­kájával? Várjon még kicsikém, van ideje a férjhezmenetelre. Bloddett asszony megigazitotta pá­paszemet s leányát magára hagyta. A kis Addye szomorú arczára egy pár­könycsepp gördült, homlokán a bánat felhője borongott. Az ajtón kopogtattak. James Brown lépett be, vidám arczczal.­­ Addye karjai közé repült s elfelejtó kön­nyeit. — Örömhírt hozasz? — Valóban, kedves Addye. Nagy­szerű eszmém van. — Eszméd ? Csak — eszme ? — Ugy van. De bízzál bennem, ok­vetlen gazdagok leszünk, nemsokára, s akkor . . . De sok időt nem­ tölthetek, utána kell a dolognak látnom. Nézd, ezt hoztam számodra. Jól megőrizd!

Next