Pápai Lapok, 1891 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1891-10-18 / 42. szám
XVIII. éVfolyam. Megjelenik ^ m S^jj^j^^8 a r 11 a P* Közérdekű sürgős közlésekre korunkint rendkívüli számok is adatnak ki. -Bérmentetlen, levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak és — Kéziratok nem adatnak vissza. -j A lapnak szánt közlemények a. lap " « szerk.-hivatalába kfildertdőfe Pápa A megyei törvényhatósági bizottság újjászervezése. Az 1886-ik évi XXL t. cz. 96.-a értelmében a megyei törvényhatósági bizottságok tagjainak száma az 1890. évben, illetve az 1890. évi deczember 31-diki állapot szerint a folyó év elején történt népszámlálás eredményéhez képest a népesség arányában újból megállapíttatni rendeltetett. Ezen munkálat a hivatkozott törvénycikk 24. §-a értelmében még a folyó év folyamán keresztül vezetendő lévén, a megye bizottsági tagok száma a mi vármegyénkben is jelentékeny változáson megy keresztül és a 29. §. szerint változni fog az egyes választókerületek száma és székhelye is. Általános a panasz, hogy a megye bizottsági tagok választásánál közöny mutatkozik; azért nagy feladat vár a törvényhatóságokra akkor, mikor az új választókerületeket a törvény kívánalmainak megfelelően meghatározni hivatva lesznek, mert semmi sem képes annyira ápolni a közönyt mint az, ha a választóknak törvény adta joguk gyakorlata nem megkönnyítve, hanem inkább megnehezítve van. Már pedig a mi vármegyénkben a megyei bizottsági tagokat választó kerületek száma, székhelye és azokba a községek beosztása legnagyobb részben helytelen, s mondhatnánk igazságtalan, mi onnan ered, hogy a megyéknek az 1871. évben történt újjászervezésénél a mi vármegyénkben az akkor szereplő politikai agitátorok fondorlatai miatt, nem azon szempont volt irányadó, hogy a választóknak szavazati joguk gyakorlata megkönnyítessék, hanem a választókerületekbe a községek akként osztattak be — a székhelyhez való távolságra tekintet nélkül — a^ mint azt az akkor uralgó politikai többség érdeke hozta magával, s így történhetett meg az, hogy például Marczaltő község 3 más választókerületen keresztül utazva csak Csóthon gyakorolhatta választási jogát, Kádártának Márkóra, Borsosgyőrnek Salamonba, Vátak Szt.-Királyszabadjára stb. kellett menni, hogy választását gyakorolhassa. Helytelen volt az is, hogy a községek nem közigazgatási járásonként, hanem országgyűlési képviselő kerületenként voltak csoportosítva, holott azon ügyek, melyek a törvényhatósági gyűléseken eldöntetnek, inkább az adminisztráczió és anyagi érdekközösség tekintetéből, mint politikai szempontból birálandók el. Veszprém megye az 1870. évi népszámlálás eredménye és az 1871-ben történt megállapítás szerint választott 201 bizottsági tagot, s ugyanannyi volt a virilisek száma is, mig most az 1890-iki népesség arányában 215 választott, s ugyanannyi virilis bizottsági tagja lesz megyénknek. A múlt sajnos tapasztalatain okulva tehát, melegen ajánljuk az intéző körök figyelmébe, hogy a községeknek választókerületekbe leendő s küszöbön álló beosztásánál a politikai s egyéb tekinteteket félretéve, egyedül a választói jog gyakorlatának szabadságát és a jól felfogott megyei közérdeket tartsák szem előtt. A görög nyelv iskoláinkban. A dunántúli ág. ev. egyházkerület egyik előkelő tagjától, Andorka Gyula csurgói járásbirótól érdekes levelet kaptunk mintegy másfél hónap előtt, melyben azon megjegyzésünkre, hogy az antihellenisták táborát Barcza Géza, a filhellenistákét pedig Andorka Gyula vezette, kijelenti, hogy ő nem barátja a görög kötelező tanításának, sőt ellenkezőleg szeretné annak végleges kiküszöbölését, de a reformot oly alakban, mint az keresztülvitetett, nem tartja helyesnek s azért ellenezte az antihellenisták azon indítványát, hogy a görög pótló tárgyak tanítása hozassék be a soproni iskolába is. Az érdekes levelet az alábbiakban közöljük: „Már évekkel előbb, talán Fenyvessy Ferencz képviselő úrral egy időben a hazai sajtó terén a görög nyelv kötelező tanítása ellen többizben felszólaltam. .Gróf Csáky cultusminister ur reformáctióját őszinte örömmel üdvözöltem. Meggyőződésem volt, és ma is az, hogy középiskolánkban tanuló ifjúságunk TÁRCSA. EZER. ÉY ÜHKEPÉK Népek atyja! esdekelve kérlek: Szánd meg, oh szánd ezt a büszke népet, S add meg néki, add meg a jövőt; Hadd mehessen be az új világba, S teljesedjék régi, régi vágya, Mit reménye a szivébe szőtt. Vétkezett a múltban és jelenben, De irgalmad — az meg véghetetlen .. . Ah bocsáss meg hát azért neki! Hisz megbánva, megsiratva vétke, Keservesen bűnhődött meg érte; Szeme most is könynyel még teli. Hisz tudod, hogy félvilágnak népe Mártogatta tőrét a szivébe, Vérözönbe, lángba fojtva őt; Fogyva kelt a füstölgő romokból, A magáén bujdokolva orvul, Ahol ur volt a nagy vész előtt. Védd meg ot, ah védd a megfogyottat, Kit a kétség búja ugy szorongat, Védd meg öt óh népek Istene! Hogy a vadság szót ne dúlja, hányja, S ne borítsa el a népek árja, Ki a létért annyit szenvedé. Tartsd meg ot tartsd régi jellemében, Legyen olyan hős, vitéz, mint régen, S hű te hozzád, mint volt egykoron, Hogy tevéled menjen a jövőbe, És amint megy, tor, halad előre, Ij Fény ragyogjon minden kis nyomon. Oh te Isten! te a népek atyja! Ki a szívet a kezében tartja, Toad magadhoz zaklatott szivéts Hogy az erkölcs, az a tiszta, régi, Legyen ismét vezetője néki, S nagy tettekre birjon kelni még. Ah én kérlek, könnyhullatva kérlek, Adj e népnek még sok ezer évet, S küzdelmében támogasd, vezesd, Add meg néki, add hogy egyetértsen, S ne vegye meg kínos szenvedésen, A miért a szive, lelke esd. 42. század. Pápa, 1891. október 18. Előfizetési díjak. Egy évre 6 frfcr fél évre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. — Egy számára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr. nyilttérben 80 kr. A díj előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Goldberg Gyula is papirkereskedése, főtér) küldendők. A Hétnek megválasztott közlönye. túlterhelve van, — s egy holt nyelv kötelező taníttatásának kiküszöbölése csak előnyére váland tanügyi viszonyainknak, s ezen reform méltó gróf Csáky Albin cultus ministerünkhöz. De azt reméltettem egyúttal, hogy a reform keresztülvitele radikálisabb lesz, azt reméltettem, hogy a görög nyelv kötelező tanítatásának megszüntetésével nagyobb gond és több idő fordítatik a történelem és az élő nyelvek tanítására. Mert sajátságos társadalmi, s állami viszonyaink folytán egyetlen egy művelt európai nemzet fiainak se kell annyi nyelvet tanulni mint a magyarnak. A német nyelv alapos tanulása majdnem élet és kenyér kérdés nálunk. Ezen felül hazánkat annyi népfaj lakja, hogy az itteni idegen ajkú népek nyelvének elsajátítása is felette kívánatos. Évek óta küzdök az állami közigazgatás mellett. Nem csak érzem, de tudom is, hogy a magyar nemzeti egység, a magyar államiság megszilárdítására elkerülhetetlen a közigazgatás államosítása. De ezt kívánja a magyar demokratia diadalra juttatása is. A vidéki particularismus ellenében előttem mint politikai küzdelmeink legmagasztosabb czélja, az egységes és demokraticus magyar állam lebegett. Az állami közigazgatás ezen üdvös eredményét pedig csak úgy vélem elérhetőnek, ha a magyar faj legkiválóbb fiai a nemzetiségileg exponált helyeken alkalmaztatnak, s erre pedig szükséges, hogy ezen idegen ajkú népek nyelvének megtanulására alkalom adassék. Mégis, hogy ifjúságunk megismerkedjék az emberiség múltjával, a népek, államok alakulásaival, hogy behatoljon az évezredek múltjának, világába, megismerkedjék a korszakokat mozgató eszmékkel,, hogy ne csak az események egyszerű registrálásra szorítkozzék, hanem feltáruljon előtte az események oka is, — hogy évezredek történelméből levonja azon tanúságot, hogy egyének, népek és államok csak is a törhetlen hazafiúi érzelem, szabadságszeretet, tiszta erkölcsök és férfias jellem összehatása alapján lettek naggyá és dicsővé, — ennek elérésére szükségesnek tartom a történelemnek alaposabb tanítását. Én a görög nyelv kötelező tanítatásának eltörlésével tehát azt reméltettem, hogy a görög nyelv helyébe lép az élő nyelvek és a történelem alaposabb tanítása. A cultusminister úr által a görög nyelv helyébe kijelölt tárgyakat én a mi sajátságos magyar nemzeti viszonyaink folytán nem tartom teljesen szerencsés választásnak. És reméllem is, hogy gróf Csáky cultusminister, a ki valdói reformátori szellemének, s önállóságának annyi kiváló jeleit adta, nem is áll meg megkezdett reformjával, s a görög nyelv helyettesítése a most kijelölt, tantárgyakkal nincs véglegesen eldöntve. Tehát én nem vagyok merev hellenista,— hanem óhajtom a reform tovább és radikálisabb fejlesztését, s azért a rövid időre terjedő halasztást, melyet a tanügyi bizottság javasolt ezen fentebb elmondott nézeteim folytán nem tarthattam hátrányosnak, különösen hozzá kellett járulnom a bizottság javaslatához azért is, mert a helyi és pénzügyi viszonyok által lett az indokolva. Hiszem, hogy rövid idő alatt a középiskolai tanügyi rendszer megállapítva leend, — gróf Csáky cultusminister úr reformprogramja kidomborodik, akkor habozás nélkül kell őt követnünk, de experimentálásokra nekünk protestánsoknak nincs pénzünk." Arczkép-csarnok. (A szabadságharcz emlékeinek kiállításából.) Ragyogó idők, fényes történetünk legdicsőbb napjai hová tűntek el? A multak emlékezetéből mit őriz a kegyelet ? Nagyon jól van az, hogy e kérdésekre nem hiányzik a kielégítő felelet. Hiszen szomorú jelenség volna, ha panaszkodnunk kellene, hogy nem kelt már érdeket az, ami összefügg nagy férfiak cselekedeteivel, nagy idők eseményeivel.Nem érdemel tiszteletet, ki háládatlan tud lenni. A szabadságharcz emlékeiből a fővárosban rendezett nagy érdekű kiállitás sűrű látogatottsága is igazolja, hogy a szivekben él a kegyeletteljes megemlékezés a korszakalkotó nagy napokra, melyek eseményei lelkünkhöz vannak nőve. Igen, egyetlen hazafinak sem szabad elmaradni e páratlanul gazdag kiállitás megtekintésétől, mely képzeletünkbe visszavarázsolja történelmünk fényes korszakát. Dicső események, nagy és hős alakok elevenednek meg lelki szemeink előtt. Drága emlékek csoportosított sorozatát szemlélhetjük, melyek kegyeletre intenek. A kiállításnak minden részlete, minden tárgya méltán veszik igénybe a figyelmet. A sok részlet közül méltán emelkedik ki a szabadságház szereplőinek arczkép-csarnoka. E nemben a kiállítás páratlanul gazdag. A szerepet játszott férfiak közül alig van, kinek a rczmása hiányoznék. A szó szoros értelmében párja nélkül való, az erkélyes Kossuth-teremben látható gyűjtemény, mely a lángoló honszerelem nagy alakját, a szabadságharcz dicső vezérét, Kossuth Lajost ábrázoló képekből áll kizárólag.. Több mint 250 különféle képben van itt megörökítve nagy hazánkfia. Olajfestmények, színes nyomatok, réz- és fametszetek, fotográfiák számos változatban, hímzett és faragott művek ábrázolják történelmi alakját. Látjuk őt, mint szónokot a képviselőházban, ki a szó varázsával lebilincseli s azután ellenállhatlanul magával ragadja hallgatóit s feltűnik előttünk magasztos alakja amint buzdítja, lelkesíti a népet igazsága védelmére. Kossuth amerikai diadalútjának részleteit is több kép örökíti meg, otthonában, családja körében, minisztertársai közt szemlélhetjük őt. És azután látjuk megszemélyesítve az aggastyánt, ki száműzetésben, távol nemzetétől bár, de lelkének minden szálával azért hozzánk van fűzve, s szivének minden dobbanása nemzetéé. Egykorú olajfestmények ábrázolják az első magyar felelős ministerium tagjait. Batthyány Lajos gróf miniszterelnök férfias alakját, Esterházy Pál herczeg külügyminiszter szellemes arczát, Eötvös József báró, Széchenyi István gróf, Deáky Szemere, Mészáros, Klauzál minsztereket olajfestmények tükrözik vissza. Szerfelett érdekes gyűjtemény az 1848—49-iki képviselőház tagjainak arczkép-csarnoka. — Mindannyi egykorú rajz Kerntől. A hősök közül, kik karddal kezükben vivták a harczot a szabadságért s kik közül annyi sokan szenvedtek vértanúi halált, számosan vannak festményekben és rajzokban megörökítve. Görgey, Bem, Damjanich, Guyon, Klapka, Perczel Mór, Leiningen, Dessewffy stb. stb. arczképei sokféle változatban láthatók. Nem hiányoznak az ellenfél vezérembereit feltüntető arczképek sem. Windischgrätz herczeg, Jellasich bán, Weiden báró, flagnau és táborkara, a Budavárát védő Hentzi, Götz, Radeczky, Berger stb. osztrák tábornokok mellett Paskievitsch orosz fővezér, Grabe orosz tábornok, Knicanin szerb és Húrban tót felkelő-vezérek arczképei is láthatók. Érdekes kép az, mely az elesett osztrák tábornokokat tüntet- Epizódok 1848-49-ből. m. Szentgyörgy-napi hordozóskodás 1849-ben. Az uj lakbérleti szabályok megalkotása előtt Pápán ember emlékezet óta Szentgyörgy-nap volt a tavaszi hurczolkodás ideje. A közönségesen kivül, az 1849-ik évi Szentgyörgy napja körül szemlélői voltunk egy rendkívüli, nagyobb hurczolkodás, köznyelven: hordozóskodásnak is, mely a közönségestől annyiban különbözött, hogy nem a lakosok között s nem is a városban, hanem azon keresztül, lovon, gyalog és kocsin történt rengeteg podgyásszal, — értem az osztrák hadsereg egy részének visszavonulását, mely akkor itt közérdekű esemény volt. Ezt, s annak előzményeit szándékozom, mint szemtanú, vázlatosan leírni. A Veszprémben székelő császári biztos B. Fiáth Ferencz — Mn^mfi||öd|se folyamán tanúsított tapint^td8^-'^n't^|Bh humánus bánásmódja közéh›meressél tá^ lajkojaítt — ápril elején %i^%^fi-^0^ összentvá Veszprémbe a me^én&í^^v egyik tagja valék, s attól egy jól átgondolt terjedelmes beszéddel búcsút vett. Nem fejezte ki ezt ugyan világosan, hanem szavai, hanghordozása és arczvonásai azért elárulák azt, hogy beszédje búcsúvétel jellegével bir. Ö egyszersmind Zala vármegyének is cs. biztosa lévén, mint monda, oda volt menendő hosszabb időre, távozása előtt azonban a tisztikarhoz jóakaró figyelmeztetést kiván — úgymond— intézni, annak az ő távolléte alatti magatartását illetőleg, s komolyan inte azt, hogy bármi fordulatot vennének is netalán időközben az események, s a magyar fegyverek pillanatnyi sikere mutatkoznék is, ezáltal a tisztviselők el ne ragadtassák magukat, hanem maradjanak meg a rendes kerékvágásban, s minden extravagantiaktól óvatosan tartózkodva, egyedül hivatási teendőik teljesítésére fordítsák figyelmüket, miáltal e viszontagságos időben, magukról és hozzátartozóikról minden bajt elháríthatnak. Ekkor már elszivárgott ide is a tavaszi diadalmas hadjárat híre, s így gondolhattuk: „hányat ütött az óra!" ! Már Szentgyörgy napot megelőzőleg szállinkóztak Veszprém felül jött egyes osztrák katonák Pápán keresztül, podgyászos szekerekkel és vezetéklovakkal, s ily karavánok azután naponkint érkeztek városunkba, honnét rövid időzés után leginkább Sopron felé távoztak; végre azután egy napon uzsonna tájban jött a hurczolkodás zöme, mely két nagyobb csapat granicsárból, igen nagy számú hadi társzekérből és vagy 10-^-12 féle gyalog-, ezered romjait képező kisebb csapatokból* állott, sok tiszttel, akik közül számos, sebesült szekereken lett szállítva. Ugyancsak szekereken [b^KB^|^p^^^^^|^ gári egyének szintén szaporiták a menekülők számát. Különösen meglepő látványt nyújtott egy 40 egyénből állott lovas katonabanda, mely után csupán 17 vagy 20 katona lovagolt, hogy a többi, úgy a sokféle gyalog ezeredek legénysége hova lett, s hol és mikor érte azt a szétrobbantó katasztrófa, azt akkor még nem tudhattuk meg. Majdnem felesleges említenem, hogy az egész város népe talpon volt, és hullámzó sürű tömegekben lepte el az utczákat, de inzultálás nem fordult elő. Hogy azonban e ritka látványosság mily hatással volt a kedélyekre, azt nem csak a szemek és arézvonások árulták el, hanem a tartózkodás nélkül hangosan kifejezett megjegyzések is tanúsnták. A menekülő hadat Gruber nevű tábornok vezette, ki pápai származású lévén, szüleinek sírjait a temetőben felkérése. Beszállásolva csupán a sebesült tisztek és hozzátartozóik lettek, a többi népség pedig óvatosságból együtt maradva, a mostani honvédhuszár laktanya— akkor camerális major — tágas udvarán, hova a társzekereket is bevontatták, tölte az éjet, másnap korán reggel azután harsogó zenével — mintha csak egy diadalmas sereg lett volna — a quodlibetszerű egész csapat a czelli uton eltávozott. Ha akkor csak egy pár száz honvéd és huszár vetődik erre, ezen csüggedt hadat — vélhetőleg nagy értékű — podgyászával együtt, talán vérontás nélkül , is kézre keríthette volna. .Ezt í nescezte el akkor a pápai nép Szentgyörö-kaíja:turdozóskodás a-n%k. fil. Shattonfalvai, &te&. • V" J?*' * ' ' * James Brown házassága. — Amerikai történet. — Addye Bloddett fölszisszentett, s finom tűvel megsértett ujjacskáját piros ajkaiba véve, igyekezett fájdalmát enyhíteni. ' •— Bizonyosan megint James arra gondolt, kisasszony? jegyzé meg a fiatal miss mamája, szemüvege alól Addyera pislogatva. — Most épen nem, anyám. — Most — nem. Tehát máskor mégis?...v Igen gyakran. Hiszen ön tudja, nagyon szeretem. — Ugy? És én mégis ajánlanám, ha lemondana róla. Annak az urnak semmije sincs. Állása sem életrevaló ... Kegyed csak nem akarja őt eltartani kézi munkájával? Várjon még kicsikém, van ideje a férjhezmenetelre. Bloddett asszony megigazitotta pápaszemet s leányát magára hagyta. A kis Addye szomorú arczára egy párkönycsepp gördült, homlokán a bánat felhője borongott. Az ajtón kopogtattak. James Brown lépett be, vidám arczczal. Addye karjai közé repült s elfelejtó könnyeit. — Örömhírt hozasz? — Valóban, kedves Addye. Nagyszerű eszmém van. — Eszméd ? Csak — eszme ? — Ugy van. De bízzál bennem, okvetlen gazdagok leszünk, nemsokára, s akkor . . . De sok időt nem tölthetek, utána kell a dolognak látnom. Nézd, ezt hoztam számodra. Jól megőrizd!