Pápai Lapok, 1892 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1892-10-09 / 41. szám

vidéki életviszonyok oly tekintetbe vé­telt igényelnek, hogy nem mondhatjuk azt­­, miszerinte egy vármegyei, vagy járási székhelynek sem szabad máshol, mint valamely városban lenni, hanem csak annyit, hogy egy város sem marad­hat az országban, mely ne képezzen vár­megyei vagy járási székhelyet Tehát igenis az megtörténhetik, hogy nemcsak város, hanem egy község is lehet Ma­gyarországon vármegyei vagy járási szék­hely, de annak nem szabad megesnie, hogy valamely város ne állapíttassék meg vármegyei vagy járási székhelynek. Vidéki életviszonyaink olyanok, hogy az is lehetséges, miszerint néhol egy község lesz a vármegye székhelye, míg a városok csak járási székhelyek maradnak. A harmadik szervezeti intézkedést, mely város és vidék között kapcsot lé­tesíteni hivatott, a törvényhatóságok ren­dezéséről szóló törvénynek olyatén kon­strepcziójában keressük, miszerint a vár­megye területén levő városok tanácsának tagjai, hivatalból foglaljanak helyet a törvényhatósági bizottságnak közgyűlésé­ben. Sőt tovább megyünk, legkisebb ag­gály nélkül engednénk egy-egy tagsági helyet minden egyes városnak a várme­gyei közigazgatási bizottságban is. En­nek ellensúlyozásakép legfeljebb azt aján­lanék, hogy a közigazgatási bizottság tagjaként annyi járási főnök szerepeljen, a­hány városi polgármester foglal ott helyet. De talán elég lenne egy városi és egy járási tisztviselőt, pl a központi járásból közigazgatási bizottsági tagként megállapítani. Ezen szervezeti intézkedést külön­ben már azon tapasztalat is javulja, hogy közigazgatási bizottságainkban érezhető hiányt képez a városi és járási közigaz­gatás szakelőadóinak távolléte A várme­gyék központi jegyzői kara sehogy sem pótolhatja azon hiányt. A dolgok termé­szetéből következik, hogy a megyei köz­ponti előadók nem ismerhetik közvetlen tapasztalatból a városi és községi élet azoi ezer szálait, melyek összezavart cso­móját közigazgatási bizottságaink mint másod- vagy harmadfokú fórumok, nem mindig oldják meg vagy vágják kérész­tül Nagy Sándor szerencséjével. A vám­egyerendszernek európai szel­lemben való átalakításához, a fentieken kívül még olyatén szervezeti intézkedés is hathatósan működnék közre, hogy ha a fokozottabb kulturális fejlődés kellé­keivel bíró nagyközségeink, azaz helye­sebben és magyarosabban szólva, nagy nívósaink szinte képviseletet nyernének a megyei bizottságban. Azt hisszük, az 5000 lakosnál nagyobb lélekszámmal s pl. 15,000 frt évi bevételnél többel ren­delkező mezővárosaink elöljáróságának két tagja,bátran foglalhatna hivatalból helyet megyei törvényhatósági bizottsá­gaink közgyűlésében. Ezen szervezeti intézkedések útján egybekapcsolt városi és vidéki társadalmi elemek között, az állampolgári kötelék egységének tudata kerülne csakhamar a kasztszerű elszigeteltség felett győzelmes túlsúlyra. S a­mint ezt vármegyei társadal­munk körében elérnők, eltűnnének az egyes vármegyéket egymástól elszigetelő válaszfalak is, megalakulna az egységes magyar állampolgári társadalom s ez­zel a magyar állam nyugateurópai szel­lemben való fejlődésének legfőbb bizto­sitéka. határozták, hogy mindkét sürgöny tar­talmát jlvileg megörökítik. Örömmel vette tudomásul a törvény­hatóság Lukács Bélának keresk. minisz­terré történt kinevezését és elhatározta, hogy ez alkalomból feliratilag üdvözli. A Balaton tavának tudományos át­kutatására 1000 forint lett megszavazva. Az 1893. és 94. évi útadó költségvetés tárgyalása során, melyen Barthalos, Szabó és Krisztinkovits m. kiz. tagok vettek élénkebb részt, 8% útadó állapíttatott meg. A veszprém-dombóvári vasút enge­délyesei az iránt folyamodtak, hogy a vár­megye hozzájárulását, melynek határideje október 1-én lejárt, hosszabbítsa meg. Ke­mény Pál lejártnak tekinti a határidőt és azt szeretné, hogy a megye maga ve­gye át a vasútépítést. Szabó Imre félévi halasztást indítványoz. Eenyvessy Ferencz a méltányosság szempontjából egy évre indítványozza a megye hozzájárulási ha­táridejét. A megyegyűlés Keny­vessy in­dítványát fogadta el. Több napirenden levő kisebb jelen­tőségű ügy tárgyalása után a vármegye Zircz és Enying székhel­lyel tv hatósági állatorvosi állomásokat szervezett s ez által lehetővé tette, hogy az állategész­ségügyi szolgálatra lehetőleg kellő számú szakközeg álljon rendelkezésre. A közgyűlés folytatását, tekintettel ő cs. és apostoli kir. felségének Magas névünnepére, V. D. alispán e hó 5-kére tűzte ki. Megyei közgyűlés: Veszprém vármegye törvényható­sága e hó 3-án tartotta őszi rendes köz­gyűlését. A közgyűlés mély sajnálattal vette tudomásul, hogy gróf Esterházy Móricz főispánt betegsége gátolta a megjelenés­ben és mélyen érzett részvétének még a közgyűlésből táviratilag adott kifejezést, mit gróf­ Esterházy Móricz azonnal táv­iratilag köszönt meg. Ezután Bodor Gyula és idősb Purgly Sándor m. kiz. tagok indítványára táv­iratilag üdvözölte a közgyűlés Kossuth Lajost születése 90-ik év­fordulója­ alkal­mából és az e tárgyban benyújtott indít­ványt, mely minden politikai szí­nezettől ment v­o­lt, a bizottsági tagok, miután egyhangúlag tették magukévá, el­ A kiskorú árvák érdekében.) A tapasztalás tanítja, hogy a ter­mészettörvények, durva, hajthatatlan ha­talmak, melyek sem erkölcsöt, sem érzel­met nem ismernek, az ember panaszaira s könyörgéseire nem felelnek, hanem kér­lelhetetlenül taszítják őt önmagára vissza. Ilyen egyik törvén­­ a minden egyéni lét határköve: a halál, melyet sem az anya esdeklése, sem a nő szívszaggató siralma, sem a férj kétségbeesése és semminemű tudomány meggátolni nem bir s melynek eredete az ember önnön természetében rejlik, minthogy —az élettan szerint — a szervezetünkben levő képző, alkotó erő, a növekvés oka mindjárt az élet kezde­tétől fogva szünet nélkül fogy, a­minek végokozata szükségkép a feloszlás. Utódaiknak a szaporodás utján ad­ják át éltöket a szülök, kikre aztán eljö a közös nagy álom, melyben — Plinius szerinnt — a test s a léle­k a halál pilla­natától fogva ép ugy nem éreznek, mint nem éreztek a születés előtt, tehát vég­leg magukra hagyják ivadékaikat, hogy a létérti küzdés örökharczában folytassák ezek a viadalt. Ámde az emberi életidő közepes átlaga nálunk fukar kezekkel 35 évre méretvén, sok szülő már akkor el­hagyja örökre gyermekét, midőn ez még magával is tehetetlen s így el kellene an­nak vesznie a főleg most határt nem is­merő önérdeklusában, de ekkor kiterjeszti a gyámoltalan fölött védő kezét a jogál­lamok egyik legszebb alkotása: az árva­szék,­­mely hatóság nemes feladatához híven szülő helyett jó atyja lesz a kisko­rúnak mindaddig, a­míg csak ez saját kifejlett erejével nem mehet az élet vi­szontagságai közé. Igy sok, nagyon sok kiskorú kerül a gyámhatóság gondjai alá, hol főczél a szellemieken kívül az árva vagyonának lehető gyarapítása. E szép czél könnyebb elérhetésére a sorsjáték igénybevételét bátor javasolni e sorok írója. Ha a komoly szerencsejáték, mint ilyen, a lelkét képező koczkázat miatt nem mindig helyeselhető, annál inkább átokra méltó az annyi siralmat, pusztu­lást okozott, nemzetgazdászatellenes, er­kölcstelen kis lottó, azonban míg ennél az óriási koczkázat teszi kerülendő­vé a vele foglalkozást, addig az ilyennel nem járó osztálysorsjátékot egészen mellőzni nem észszerű, mert míg ennél a ráfordí­tott pénz nem veszhet el, addig általa esetleg nagyobb nyereményre is tehetni szert. Ilyen sorsjátékban a mily oktalan dolog túlzólag hajhászni a szerencsét, ép­pen olyan helytelen azt nélkülözhető fö­löslegünkből meg nem kísérteni. Elvégre is koczkázat nélkül nyerni: egy nem várt örökséget képez. Kívánatos volna tehát az ily sorsjátékot ott is hasznosítani, a­hol az még nem volt, vagyis a kiskorú árvák között, a­hol sok ember életére messze kiható áldássá lehet ezen intéz­mény. Ezen ige megtestesítésére e nagyjá­ból körvonalazott mód lehetne czélszerü. Törvényes rendelkezés folytán min­den egyes kiskorú számára külön vétes­sék a gyámhatóság által egy-egy darab olcsóbb olyan sorsjegy, a­mely legalább annyit okvetlen nyer, a­­nennyi a vétel­ára. E sorsjegyek a kiskorú vagyonából veendők s a gyámpénztárban őrzendők. Ha a kiskorúság megszűnte előtt menne át a sorsjegy az utolsó húzáson, helyette másik veendő a gyámolt számára, mely a nagykorúság bekövetkezésekor neki kivá­nata szerint természetben, vagy pénzben adandó ki. Ez utóbbi esetben a vissza­­maradt sorsjegy vagy egy, még azzal el nem látott kiskorúnak irandó tulajdona­ként javára, vagy a gyámpénztári tarta­lékalap veszi azt meg s igy ez is része­sévé lesz a sorsjátéknak. A mely hagya­tékhoz több kiskorú örökös van, ott min­denik fog ugyan fejenként egy sorsjegyet kapni, de úgy e jegyek, mint az ezek bármelyikére eshető nyeremény egyenlő arányú közös vagyonokká válik. A sors­jegytartás kötelezettsége azon kiskorú árvákra is feltétlenül kiterjesztendő, kik­nek vagyona nem gyámpénztárilag kezel­tetik, de az ilyenek sorsjegyei is az árva­széknél őrzendők. — Köteleztessék gyámpénztári tartalékalap is bizonyos — a nem éppen nagy mennyiségű sorsjegyet magának venni és folyton tartani, a­me­lyekre eshető nyeremények egy részéből azután a nyilvántartott vagyontalan kis­korú árvák számára lesznek sorsjegyek beszerzendők.­­ Ezen árva sorsjegyek bűnös czélú kicserélhetésének megakadá­lyozása a szigorú ellenőrzés egyik fő fel­adata legyen. Ily uton és módon minden kiskorú sorsjátékos lenne tudtán kívül, tehát er­kölcsének s vagyonának veszélye és kocz­kázata nélkül, következőleg ő mit sem veszthet, a nyerés pedig a nagykorúságig elfolyandó hosszú idő alatt és oly sok sorsjegy közül már a valószínűség-számí­tás elvei szerint is több árvának feltét­lenül bizonyos. Így, míg egyrészt ez in­tézmény által a pénzügyi szempontból fontos sorsjegy-forgalom nagy lendületet nyer, másrészt bekövetkezik az idő, mi­kor a kiskorában vagy semmi, vagy csak pár forint örökséggel árvaságra jutott gyermek a gyámhatóság áldásos intézke­dése folytán mint ezrek felett rendelkező egyén lépi át nagykorúsága küszöbét. Igen. Ezen eszme megvalósítása esetében az idők folyamán sok szegény árva fogja vagyona rendkívüli gyarapodását, sőt va­lóságos meggazdagodását köszönhetni a gyámhatóságnak, a­mely hatóság magasz­tos hivatását e sorsjegy-intézmény életbe­léptetése által még fenségesebb magaslat­ról ragyogtathatja le. részt venni, elhatározta, hogy erre vonat­kozó legkiterjedtebb intézkedéseit már a jövő év kezdetével megkezdi s egyúttal a kiállítási anyagok összegyűjtését esz­közlésbe veszi. Ezen mozgalom élére fel­kérte­ Eai­precht Antal püspöki jó­szágkormányzót, megbízván őt egyúttal azzal,­ hogy a mozgalom szervezésére az egyesület titkárával egy tervezetet ké­szítsenek a december hóban tartandó köz­gyűlés elé. A közgyűlés az egyesület teljesebb és sikereseb­b működésére az életképes s tevékeny járási gazdakörök tételét és működését egyik leglényegesebb té­nyezőnek ismervén már a múltban is, el­határozta, hogy a vármegye területén az egyesület újáalakulása alkalmával létesí­tett s az utóbbi évek alatt tevékenysé­gükben nagyot csökkent járási gazdakö­röket még a jelen év folyamán ujjá szer­vezi, melyre vonatkozó intézkedéseit már legközelebb foganatba is veszi. Több adminisztrációnál is és kisebb ügyek elintézése után a közgyűlés vé­get ért. *) Közöljük e czikket, bár nem hallgathat­juk el, hogy több benne a jó­indulat, mint a prak­tikus kivihetőség, eltekintve attól, hogy a­mennyi­ben a kérdéses sorsjegyek bevásárlási ára a név­leges értéken felül állana, a legtöbb esetben a ki­húzáskor tényleges veszteség következnék be és csak igen ritkán a czikkíró által remélt nagyobb nyereség. Egy pillantás a sorsjegyek játékterveze­tébe meggyőzheti erről czikkíret. Saerk: A „Veszprém megyei gazdasági egyesület­" közgyűlése. Október hó 2-dikán tartotta meg a „Veszprém megyei gazdasági egyesület" rendes évnegyedes közgyűlését. A közgyűlés mindenek előtt szere­tett elnökének gróf Esterházy Móric cs. és kir. kamarás, főispán súlyos beteg­sége felett fejezte ki legbensőbb részvétét, s midőn ennek jegyzőkönyvében is kife­jezést adott, azon óhaj s általános kíván­ság mellett vette tanácskozás alá tárgy­sorozatát, hogy a Mindenható kegyelme örvendeztesse meg az egyesületet azzal, hogy szeretett elnökét felgyógyulva tel­jes viruló egészségben minél hamarább körében üdvözölhesse. íteé Jenő közgazdasági előadó s az egyesült Ir­od alelnökének elnöklete mellett tartott közgyűlés lefolyása a kö­vetkező volt: A sóárak leszállítása s olcsó marhasó forgalomba hozatala iránt a pénzügymi­niszterhez indokolt felterjesztést intézett, mely még az ülés folyama alatt expediál­tatott is. Az egyesület faiskolái, szőlőtelepei­ről, valamint az ezen telepeken elhelye­zett méhészet, faj baromfitenyésztés s egyéb közös raktárak jelen állásáról szerkesztett titkári jelentést helybenhagyólag tudomá­sul vette a közgyűlés s miután nemcsak ezen jelentésből, de egyébként is meg­győződött az egyesület arról, hogy fais­kolai s szőlőtelepeinek berendezésében, a telepein elhelyezett egyéb intézményei­ben, valamint ugyancsak telepein levő épületeiben oly alkalmas és elégséges anyagokkal s mellékkörülményekkel ren­delkezik, hogy Veszprémben egy alsóbb fokú vincellér és kertész képző intézet, vagy egy rendszeres állandó szaktanfo­lyam — minőket a vármegye mindezideig nélkülözni volt kénytelen — igen kön­­nyen, s kevés anyagi erővel volna léte­síthető, ilyennek szervezése s felállítása iránt a földmivelésügyi miniszterhez még az ülés folyamából feliratot intézett. gyát Elénk érdeklődés s megbeszélés tár­képezte a millenium alkalmával Budapesten tervezett országos kiál­lítás ügye is. Mivel az egyesület azon tervezett kiállításon teljes erejével s méltóan kivan Városunk ébredése. (—u.) A ki figyelmes szemlélője an­nak a fejlődési processzusnak, a melyen a dunántúli jelentékenyebb városok az utóbbi évtizedek alatt átmentek, annak feltűnt, hogy egyes-egyedül a mi váro­sunk az, a­mely semmiféle emelkedést nemcsak hogy nem mutathat fel, — sőt ellenkezőleg, hogy visszaesés állt be köz­életünk minden terén, — hogy fogytunk anyagi jólétben és számban egyaránt. Igaz, hogy a hatvanas években és a hetvenes évek elején, az általános lé­lekzethez jutás ez időszakában mi is meg­próbáltuk a repülést, s elfogadtunk min­dent, a­miről feltehettük, hogy pótolni fogja azon hiányokat, a­melyekre a for­radalom lezajlását követő években még csak nem is gondolhattunk. S mi sem természetesebb, ha mindenek előtt ama mező művelésére vetettük magunkat, a­melynek hiánya a legérezhetőbb volt, s a­hol a legközvetlenebb és biztos haszon kínálkozott. Pénzintézeteket létesítettünk, s pedig: takarékpénztárt, kereskedelmi és iparbankot, önsegélyző egylet- és nép­bankot. A devecseri, siófoki és jánosházi takarékpénztárak nekünk köszönhetik ke­letkezésüket, sőt építő egyletet és cu­korgyárt is terveztünk Pápán. A mohó sietség között azonban, a­mely akkoriban nemcsak természetes, ha­nem szükséges és gyümölcsöző is volt, megfeledkezve minden egészséges fejlő­dés alapfeltételéről, erőnket túlhaladó ér­tékpapír spekulácziókba és tőzsdejátékba bocsátkoztunk, a­melyeknek a hírhedt hetvenharmadiki bécsi „Krach" vetett vé­get, eltemetvén nem egy közforgalmi s már virágzásban levő tényezőnket, a ter­vezett vállalatokat és anyagi jólétünkkel együtt a kedvet a munkára és a vállal­kozáshoz szükséges bátor elhatározást. Ámde nincsen szünet, sem az ember, sem a természet fejlődésében, sem az ál­talános fejleményben. Egy új idő új ér­tékeket, új formákat teremt — új ideálok után vágyódik és új fogalmakat alkot. ]Itt a bérezek büszkeségét töri a vihar, amott egy folyó semmisít meg áradásával mindent, a­mi útját állja. Emberek és intézmények futnak zátonyra, vagy buk­nak el, a­melyek sebezhetleneknek lát­szottak. Hasztalan mindazáltal nem volt egy sem. A rothadt törzs a talajt szaporítja és trágyázza, s új csemeték kelnek és nö­vekednek a nap világította téren. A rom­boló ár a mezőt termékenyíti iszapjával, s hol egy még hatalmasabb folyamnak szakít medret és szab irányt. Emberek és ós intézmények sorsa pedig tanulságot szolgáltat, hogy minden változékony, s hogy minden fejlemény az ok és okozat örök törvénye szerint mozog, a­mely elől semmi sem vonhatja ki magát. Tán különösen kedvező a mostani időpont ezen visszapillantásra és elmélke­kedésre. Hiszen akármerre nézünk sarjad­zást látunk hosszabb stagnáció után.­­­Avagy a szivargyár, földmives iskola lé­tesülése, több nagyobb­ szabású magán­épület emelkedése, a napirendre került vízvezeték, csatornázás és villamos vilá­gítás kérdése, s végül a tervbe vett für­dőház s szóban levő sörfőzde és cukor­gyár nem mind­annyi megnyilatkozása egy friss szellemnek, a vágynak: kiemelkedni a tespedésből ? Mindezek, egy fordulópont első je­lenségeit engedik látnunk, a­melyek már azok okból is örvendetesek, mert — a kul­turális törekvéstől eltekintve — kifejezést lelt bennök azon nézet, hogy városunk és a vele szerves kapcsolatban levő környéke első­sorban a mezőgazdaságnak állandó évi rendszeres fejlesztése útján, illetve gaz­dasági iparral párosult földmivelés által ju­that anyagi sikerekhez. Helytelen és elhibázott volna azon­ban a jelenségeket már tényeknek tekin­­teni és azon nehézségeket kicsinyelnünk, a­melyek a szóban levő vállalatok léte­síttetése körül támadhatnak.Másfelől mind­azáltal nem kételkedünk hogy találtatni fog egy az összes érdekelteket kielégítő módozatot. az illetékes faktorok szem előtt fogják tar­tani azon előnyöket, a­melyek a cukor és söriparnak behozatala folytán egész mezőgazdaságunkra s közvetve a keres­kedelem és kis iparra hárulna, — s a­mire elég példa: azon vidékek gyors felvirág­zása, a­melyek olyan iparágak áldásaiban már részesülnek. Pedig városunk és a természeti kin­csekben gazdagon megáldott vidéke már földrajzi fekvésénél fogva is — közel Győr, Szombathely, Budapest és Bécs­hez — mintegy predestinálva van ama iparok behozatalára. A hol sik s hol hul­lámdad földünk a bel és külföldi sörgyá­rosok részéről nagy keresettnek örvendő árpát termi. De cukorrépánkat sem szál­lithatnók nagy mennyiségekben 100 kilo­méter távolságra a cukorgyárba, ha az nem lenne dús polarizációju s felette al­kalmas a cukorgyártásra. S van ezeken kivül télen-nyáron soha ki nem apadó fo­lyóvizünk és körkemencénk; van bőven kőszén, tűzifa, s kiaknázhatlan mennyi­ségben legjobb minőségű mészkő a kö­zelben. Szóval : bővében léteznek itt és hevernek majd parlagon olyan, termé­szetadta kincsek, a­melyeknek céltudatos kiaknáztatása egy ki nem meríthető for­rását képeznék a jólétnek, s a­melyek az érdekeltek által többféle módon, pénzbeli hozzájárulásuk mellett vagy e nélkül is, tétethetnének gyümölcsözővé. (Vége köv.) TÖRTÉNELMI NAPTÁR. — A Pápai Lapok számára irta TIPOLD ÖZSÉB. Hatodik évfolyam. Október 9. — 1526. II. Szulejmán zul­tán Magyarországot elpusztítván, hazájába vis­­szatérendő, a Dunán átkel. Mintegy 200,000 emberrel Magyarország lakossága megfogyott. Október 10. — 1789. Talleyrand autuni püspök az egyházi javakat a nemzet rendelke­zése alá helyezi. Október 11. — 1856. Guyon Richard gróf, a magyar szabadságharcban vitéz tábor­nok, mint Churchill pasa, török szolgálatban 44 éves korában meghal. Október 12. — 1825. Missolonghi görög védserege győzelmes kirohanást tesz a török ostromló sereg ellen és Resid­seraskiert tá­bora visszahuzására kényszeríti. Október 13. — 1823. Az első szállító gőzhajó Bécsből Budapestre indul. Október 14. — 1703. Károlyi Sándor, szatmári főispán, a bécsi ministerek által mél­tatlanul megsértetvén, II. Rákóczy Ferencz pártjára áttér. Október 15. — 1703,­ Thorn város és erődje, miután a svédek bombázása által már egészen elpusztíttatott, jobban mondva elham­vasztatott, megadja magát XII. Káról svéd királynak. Hivatalos rovat: 20372. 1892. Hirdetmény. A győri cs. és kir. hadkiegészítő parancs­noksággal egyetértőleg a védt. utasítás III. 39. §-ában előirt utószemle megtartására folyó 1892. évi november hó 16. és 17-ik napjait tűztem ki. Büntetés terhe alatt felhívom tehát a cs. és kir. hadsereg kötelékébe tartozó azon véd­köteleseket, a­kik a folyó évi október havá­ban megtartott ellenőrzési szemlékről bármely okból távol maradtak, hogy a fent kitett ha­tárnapokon Győrött a cs. és kir. 19-ik gyalog ezred hadkiegészítő parancsnokság irodájában — Andrásy-ut 26. szám — jelentkezzenek. Veszprém, 1892. évi szeptember hó 28-án. Véghely Dezső, királyi tanácsos alispán. KÜLÖNFÉLÉK. — Ő Felsége a király névnapján a főtemplomban ünnepélyes szent mise volt, melyen megjelentek a katonai és polgári hatóságok. —• Személyi hirek. Gróf Pejacsevich László val. bel. titk. tanácsos,­Károly La­jos főherczeg főudarmestere tegnapelőtt, a még mindig betegen fekvő Esterházy Móricz gróf főispán látogatására Bécsből városunkba érkezett. — Október 6-ikára búsongó érzel­mekkel gondol vissza a magyar, mert annyi ártatlan vértanú emléke gyásszal tölti el a szivet. A tizenhárom hős, kik­nek nevét szoborban is megörökiti a ke­gyelet, szabadságunk és nemzetünk j­ogaiért halt meg, példát adva az utódoknak a követésre. Legyen emlékük áldott. Déle­lőtt a Berenczrendiek zárdájában mise volt, melyen számosan jelentek meg. — láng Lajos Pápán. Mindenkor esemény számba ment az, ha városunk képviselője hű választói körében megje­lent 9 alkalma volt kinek-kinek ügyes íja*

Next