Pápai Lapok, 1897 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1897-02-14 / 7. szám
XXIV. évfolyam. 7. szám. Pápa, 1897. február 14 PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 969., hova a lapnak szánt közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése Főtér. dr Laptulajdonos : Penyvessy Ferenc. Felelős szerkesztő: Körmendy Béla. Előfizetések és hirdetési díjak a lap kiadóhivatalához küldendők, hol is a hirdetések a legjutányosabban felvétetnek. A lap ára: Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre tart 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. geszsegugy. — Állandó rovat. — (drhs.) A jóból is megárt a sok, hát még a rosszból. Bizony mi magunk is belátjuk, hogy már sokszor kell e eim alatt cikkeznünk s e thémát felettébb elkoptattuk, de hát ez a rovat nem egészen arra való, hogy olvasóink szórakoztatásáról változatos tárgyú cikkekkel gondoskodjunk, hanem hogy városunk égető bajainak orvoslását sürgessük, és bár verkliszerűen hangzik is már az unos-untalan ismételt nóta, mi nem fogunk felhagyni azzal mindaddig, míg az arra hivatottak részéről komoly akciót nem látunk az évtizedeken keresztül tapasztalt, könnyelműséggel határos közöny után közegészségügyünk megjavítására. Hogy városunk közegészségügye a lehető legszerencsétlenebb, az már régen konstatált tény (elég különben, ha e tekintetben csak a 90-iki népszámlálásból kiderült halálozási statisztikára megyünk vissza) s mindezek dacára némi érdeklődést csak most kell tapasztalnunk a város egészségügye iránt, mikor már a különféle járványos betegségek egész serege szinte meg sem akar szűnni városunkban, s csak most, 1897-ben kezdünk tudatára ébredni annak, hogy vakmikor, ugy 1876 körül holmi közegészségügyi törvényt is alkottak Magyarország részére, a melyről azonban a mi városunk egészségügyének hivatott őrei eddigelé nem igen akartak tudomást venni. Pedig hát az az 1876. évi XIV. t. c. 2. §-a valami olyasfélét is rendelt, hogy: „Mind az, mi a közegészség fenntartására, javítására, és a megromlottnak helyreállására szolgál, hatósági felügyelet és intézkedés tárgyát képezi Persze, így azután mindenki csodálkoz.zással fogadta azt az érdekes fölfedezést, hogy ez a közegészségügyi törvény nálunk jóformán írott malaszt maradt s alig egy-két oly rendelkezése van, melyet városunkban következetesen és komolyan keresztül vittek. Hát az bizonyos, hogy egy 176 paragrafusból álló törvény elolvasása és főként megtanulása nem csekély fáradtságot igénylő munka, s ha az annak megalkotása óta eltelt 20 évi időt vesszük, úgy minden évre majdnem 9 pararafus jutott volna, a mi bizarr elég megtanulása fáradságos dolog. S hol vagyunk most még ennek az évről-évre megtanult 9 paragrafusnak a végrehajtásától ? Hosszú idő óta hétről-hétre visszatértünk közegészségügyünk állapotának jellemzésére és különösen a mi szomorú helyzetünk legfőbb kútforrására: a vízkérdésre. Beleszólt aztán a dologba egy a miénknél sokkal nagyobb szavú tényező t. i. a járványos betegségeknek egymást szüntelenül felváltó hosszú sorozata. Ha vezércikkeinkben szavunk nem volt elég erős arra, hogy városi hatóságunkat akcióra serkentse, segítségül szegődött lapunknak egy másik szomorú rovata, amely a maga sablonjaiban és minden stilisztikai cikornyának híjával levő, monoton rubrikáiban megdöbbentő ékesszólással követelte a városi tanácstól, hogy lásson a dologhoz. E rovat címe az, hogy "városunkban meghaltak". Ilyen nagyerejű sürgetéseknek elvégre most, mikor már lassanként végére érünk a télnek, meg lett az a kevés foganatja, hogy az annyi retortán csigalépésekben keresztülmászott vízkérdés végre is úgy, ahogy megérett arra, hogy a közgyűlés hozzászólhasson. Persze hol vagyunk ekkor még attól, hogy a vízmű létesítéséhez legalább az első kapavágás megtétessék. Sajnos, még a legoptimisztikusabb számítás is csak azzal biztathat bennünket, hogy talán, ha minden jól megy, akkor ez év vége felé meg lesz véglegesen szavazva a vízmű elkészítése és megállapítva annak miként leendő megvalósítása. A végrehajtás már csak a jövő év tavaszára maradhat, mert városunk intéző köreinél nem volt meg az idő és munkabeosztás ama legprimitívebb " követelménye, A PÁPAI LAPOK TÁRCÁJA. Az „Uj Versek"-ből *) — Mutatványok. — I. Elveszett a szivem, Elveszett a szivem Nem lelem, Ellopta a tolvaj Szerelem. Egy-kettő kicsente A bűvész, A sok asszony s lány közt Nyoma vész. Meg sem lelem tán Soha sem, Vagy nem ott, a kinél keresem. II. Mi forralja? Mi forralja borecetté, Most ha erjed ? Mi forralja gyűlöletté A szerelmet. *) E cimen adja ki húsvétra szerző ujabb költeményeit. A kötet ára fűzve 50 kr, diszkötésben 1 frt 60 kr. — Előfizetések március hó közepéig szerződésére (Bpest, IX. Cucor u. 8.) küldendők. Egy parányi belehintett Kenyérmorzsa . Csak egy zokszó, egy tekintet Szivünk sorsa. III. A kézcsók. A kézcsók semmi áron Még nem szerelmi jel, Vészjelző a határon, Hogy itt vigyázni kell. Egy elhallgatott bók az. Kéz éltet vagy halált. Egy elhibázott csók az, Mely ajkat nem talált. Zempléni Árpád: Bál a cipőtlenekért. Épen a veteránok báljának legvégét, a katzenjamert élveztem, mikor nagy zajjal nyitott szobámba Zivatar-Völgy hivatásos bálrendezője: Téglás Gyuri. Már az ajtónál sok tűzzel deklamált. — Sietek téged arról tudósítani, hogy a tűzoltók nagy álarcos menetébe be vagy választva. Álmosan támaszkodtam a jobb könyökömre. — Ne is beszélj sokat. Rendező vagy. Te lessz a pénztárnok. Behunytam szememet, részemről ez volt az első szónoki figura. — Nem tudom én az ilyen dolgot csinálni. — Semmi ellentmondás. Humanismus a kor jelszava. Gondolj a cipőtlen gyermekekre és a nagy sárra. Nekünk gondunk volt rá, azért gondoltunk rád. Hallod, te dászkál, te órákat tartasz Demeter uramnál, a nagyvendéglősnél. Neked olcsóbban tartja majd a száját. Ha te beszélsz vele, mit gondolsz, tán ki is vixolná ? — Ugyan hová gondolsz! Végre is Zivatar-Völgy nem világváros és a „Leveli Zöldbéka" nem a „Fehér kereszt". — Persze, persze, de háziszappannal mégis csak síkossá lehet tenni a parketet. — Ez is igaz. Ilyen tanácsok mellett elfogadom a bizalmi állást. Noha vannak aggályaim, tudod, peches ember vagyok, még utóbb is fiaskóval végződik az a nagyszabású mozgalom. — Arról szó sincs. A referáda előre készen van, Muskátli kertész készítette. Mivel kertész, hát kell neki érteni a virágnyelvhez. Csodát lát e napon Zivatarvölgy. Szóval, megegyeztünk. Amiről én beszéltem, nem volt alaptalan. Még aznap jelentkezni kezdett a hagyományos pech. A mely napon Kövér Demeterrel folytattam az alku tárgyalást a „Leveli Zöldbéka" dísztánctermének kibérlése tárgyában, történt az a kolosszális, váratlan fordulat, hogy a „Levele Zöldbéka" díszes, vályogból emelt fala megrepedt. Olyan hasadéknyi-