Pápai Lapok, 1898 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1898-09-11 / 37. szám
PÁNN. VÁI*nahn+ncí Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. Eladóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, Föjér, 1898. szeptember 11. PÁPA VÁROS HATÓSÁGÁNAK ÉS TÖBB PÁPAI, S PÁPA-VIDÉKI EGYESÜLETNEK MEGVÁLASZTOTT KÖZLÖNYE. Laptulajdonos: dr. Fenyvessy Ferenc. Felelős szerkesztő: dr. Kőrös Endre. 37. szám Előfizetések és hirdetési díjak a lítp kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: Eposz évre> frt, félévre A frt, negyedévre 1 frt 50, Egyes szám ára 15 kr. Fizetésemelés. Ismét szóba került a legutóbbi közgyűlésen városi tisztviselőink fizetése. Azoké a tisztviselőké, kik városunk anyagi és szellemi ügyeit elismerésre méltó buzgalommal szolgálják és felelősséggel teljes állásaikban nagy hasznára vannak a városnak. Szóba került, hogy azzal a munkával, azzal a felelősséggel, mely reájuk nehezedik, a nem áll arányban a fizetésük, mely főkép jelenlegi nehéz megélhetési viszonyok között éppen nem mondható fényesnek. Régóta tudott dolgok már mindezek. De régóta tudott az is, hogy addig, míg a városnak tisztviselői fizetését teljesen a saját anyagi erejéből kell fedeznie, gyökeres orvoslásra, alapos javításra nem lehet remény. Az állam jelenleg még csak a törvényhatósági közigazgatási tisztviselők fizetését javítja meg tekintélyes összegű évi szubvencióval, a városokat teljesen magukra hagyja — tisztviselőikkel együtt. Pedig kétségtelen, hogy a városi közigazgatási tisztviselők éppen oly 'agy szolgálatokat tesznek a közigazgatás és kultúra ügyének, mint a megyeiek s hogy éppen a kultúra terén csak egy jelentékeny mozzanatra mutassunk rá: a statisztika adatai szerint a magyarosodásnak a városok agyúpontjai, 11 esztendő alatt ötször nagyobb mértékben magyarosodtak városaink, mint ugyanazon idő alatt a megyék. Tiszta magyar ajkú városnál — mint amilyen Pápa is— erről nem igen lehet beszélni, de egyebeken kívül a kultúrának tett szolgálataik sem hagyhatók itt sem figyelmen kívül. Egyelőre azonban nem is lehet remélnünk, hogy az állam a városokat is szubvencióval látja el. Az úgyis mihamar bekövetkező államosítást minek is előzné meg ily félintézkedés? Addig azonban, míg az államosítás remélhetőleg a városok és tisztviselőik teljes megelégedésére állapíthatná meg a fizetéseket, csak helyeselnünk lehet, ha maguk a városok segítenek — saját jól felfogott érdekükben — tisztviselőik helyzetén. Az utolsó városi közgyülés számolt ezzel a helyzettel és nem maradt meg a puszta szónál. Számolt ugyan azzal is, hogy a városnak anyagi helyzete nem mondható kielégítőnek, hogy az újabban létesített intézmények súlyos terheket rónak reá, de mindezeken túltéve magát lojálisan felemelkedett arra a magaslatra, hol az igazi érdem méltánylása kezdődik. Ritka egyhangúsággal elhatározta, hogy tisztviselői fizetését 6 0-os ötödéves korpótlékkal emeli fel. Részünkről jobb szerettük volna, ha az is határozatba megy, hogy e korpótlék a nyugdíjba is beszámítandó, mert az intézkedés csak akkor lett volna teljes, de az a remény biztat bennünket, hogy mire a jelenlegi megújított tisztikarnál nyugdíjazásra kerül a dolog, addigra már állami tisztviselői nyugdíjat fognak élvezni hivatalnokaink. Kétségtelen elismerés illeti a közgyűlést e lojális és méltányos határozatáért, melynek eredménye minden rossz, hogy városi tisztviselőink bizonnyal az ezentúl az eddiginél is nagyobb lelkesedéssel, fokozottabb ambícióval, vállvetett buzgalommal fogják teljesíteni városunk javának szentelt munkásságukat. Az én mesém. Két kicsi-kis libapásztor Egymást megszerette, Együtt mentek a lakóra Minden reggel este . Beszélgettek boldogságról Gyermekies hévvel . . . — Nem rég történt ez a mese Ezelőtt pár évvel. Azóta már menyecske lett Abból a kis lányból, Az ábrándos szőke fiú Álmodozik — másról . . . A falusi libapásztort Nem feledte még se : Ott van mint egy édes álom A szivébe vésve. • • • Így tanultam ezt a mesét, Nem is olyan régen, A vadrózsa tanított rá Kinn a falu végen, Vagy talán a szellő sírta, Vagy a szivem súgta; Meglehet, hogy úgy álmodtam — A jó Isten tudja ? . . . Nagy Vince. Az állami tanítóképezde elhelyezésének kérdéséhez. A nil'gí'>nil'>liUlan<ág MiuVti^séjr «'h »l sem borulhatja meg magát inkább, mint a közügyekben. Na ma, midőn gondosabb és óvatosabb >/enek ellenőrzik a város gazdálkodását, iíjból tárgyalás alá kerülnének a/, asztali-kénlés, a vizüszy, a vasúti segélyek é.«. a kultúrintézmények létesítésének kérdései, nem kételkedem abban, hogy szerencsés..bh megoldást nyernének, noha iv.cn k<rdé<ek tárg.. .dá>a idejéi! is Csekély kivétellel il'^V aii:l/,oI!V.elué]vek voltak képviselőtestületünk tagjai. C akhogy akkor a i'oelv volt a gyors intézkedés és kerékkötő volt. ki óvatosságra figyelmeztetett, ma már több elismerésre tarthat igényt, ki a közintézmények létesítése alkalmával körültekintően akarja a viszonyokat méregelni A legközelebbi Mühen talán egyik legt>b...dili Papnádorr. — A «l'ajtai lapok» eredeti tárcája. — írta Babay Kálmán. A nádi zenér trillája kiserceg a zöld parti szegélyből, melynek labirintjában ívik a süllők milliója ; a fűzfői csonkafa lakója csellel jár ide, vízszint lebeg s a nád felől csap ki a kakásba, hatalmas zsobogással ugratván a békalencsés vizbe a zsombékokon j pirítkozó félkilós varangyokat. Néha-néha barnafejű tőkerucák lunha röpte, ijedt gágogása csap ki az öles bozótból, midőn elpusztult hal után vadászó ebek gázolnak az arasznyi vízben ; vagy buffogó bölömbikák ,, tiróz"-nak egymásnak félmértföldnyi távolságra csillagos, enyhe nyári estéken. Olykorolykor fakó arcú, csenevész, elcsüggedt alakok honterednek bele a szérányi tisztások szennyes vizébe s a testükre tapadt csikós piócákat üvegekre, szedik. Itt az egész élete a papnád-orrnak, mely Kenese gyümölcsöse iránt húzódik végig a Balaton keleti sarkán. Régen, nagyon régen, II. József előtt még, mikor a keleti Balaton a partján elterülő falvak és pusztákkal együtt a jezsuiták birtokában volt, a rendnek „vörösberényi" próbaházában néhány papi koadjutor felügyelete alatt 100 ló újonc szokott tartózkodni. Az újoncok gyakran változtak, a koadjutorok ritkábban az elsők vagy megszöktek, vagy újoncházba jutottak, az utóbbiak majd mind az alá a templomos magas ház alá kerültek, mely manapság is ott áll misztikus csendjével a Almádiba vivő út mentén. Az égés/ elmúlt sázadban egyetlen kvadjátor hamvait nem fogadta be a próbálni/ kriptája : Bernát mesterét. Németországból került ide a/ atléta termetű barát, de utóbb annyira M'gur igvar."sidott, hogy kiejtése és szokásai után akár csak az alföldi szülöttének vallhatta volna magát, lö évi szerzetesi élete alatt kedvencévé lett a provinciálisnak, csaknem egyhiiben jöttek ide s a megszokáson kívül még őszinte barátság is fűzte őket pgyniii>h... Ez a barátság megkönnyítette Bernátnak az aszkéta életet s ha napokig járta a rengetegeket s mászta a sziklákat gyógyító füvekért, útját és idejét számon tőle senki sem kérte. így lehetett az, hogy kankalin nyilastól helleborus virításáig Bernát többet járta az eörsi hegyeket. Barát lakást, mint a klastrom vörös-kő grádicsát, de nem is volt betegség, melynek gyógyító balzsamát ne ismerte volna. Be egész Aszólóig ő volt a felső Balatonmellék orvosa s valahol csak megjelent, vele együtt ott volt a reménység és a gyógyulás is. Sokszor fogták el futó betyárok s egész éjszakáíkon át vitték bekötött szemmel a Bakony rengetegében szenvedő megsebesült szegény legényekhez, kenőcsei lerakása után aztán visszavitték oda,