Pápai Lapok, 1906 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1906-01-07 / 1. szám

M­e­g ,j 1 • n­i­k mn i­n­­d­e­n­ v­a­s­á­r­n­a­p. Szerkesztőség :!• .Uni-iit. 11 s/ám. Kiadóhivatal: Goldberg I.MNI.I papirkerekedése, l-'ö-t«-i ilri.l.-t.V. kot PjryoZHég szi'i-vil r.'lvrsz n la'ud­éhiv­ ital, Felelős s­erkesztő : KÖRMENDY BÉLA. A­ RMÜfatetéuk ''S UrdatM ILIJ.IK A IMP KIAD.ILIIVATALILLIOZ KIILILENCIR.L;. jp ára: E^ASZ AVR» 1^' kor., Péterre­l; K.. N.'_'­•• IAVM •'• ': Ksryps SZAN­TI ára M TILLI'-r. Olvasóinkhoz. Egy esztendővel ismét öregebbek lettünk és a MOM­ kezdődött évvel tapunk a harmincharmadik évfolyamba lépett elmúlt Nem­ dicsekszünk <•­ azzal, hogy az évben is, mint lapunk ol­asz pályafutása alatt, mindig és mindenben a közérdek szolgálatában állottunk és hogy lelkiismeretes munkássággal és nagy gondossággal teljesítettük köteles­ségünket. Nem akarjuk mindazt előso­rolni, amit rég.­­­..link, hiszen lapunk hűséges olvasói m­indig szemmel kísér­tek bennünket láthatták, hogy amit c­sak egy heti tap keretében tárgyalni lehetett, tett légyen az akár társadalmi kérdés, akár bármilyen néven nevezendő érdeke a közönségnek, vagy a városnak, mindazt lapunk hasábjain szóvá tettük, érette küzdöttünk tollúnkkal és nagyon sokszor eredményesen. A hogy lapunk változatos tartalmá­val igyekeztünk olvasóink szórakoztatá­sára­ ,i­.i­i.'iuiii ríidél'én­ylelt'JiSég iit'uvu! elmondhatjuk, de még inkább azt, hogy eme igyekezetünket siker koro­názta, mert olvasóink köréből sok felől kaptunk elismerő nyilatkozatokat. Főbb cikkeink, kevés kivétellel, mindig aktuálisak voltak, tárcarovatunk köz­lm­ényei nemcsak irodalmi színvonalon Irók T­­S érdekesek voltak, hanem főleg nindig eredetiek, am­­elyek máshol még t­ m jelentek meg; hírrovatunk bőséges i­'ilmával egyetlen vidéki lap sem vers­enyezhetett és a »Tolhegygyel* kupléi, kalamárisunkból pima mende-mondák s főleg az oly népszerűvé vált két alak: Dárdás és Kürtös'' általánosan kivívták Ivasóink tetszését. Mindezek pedig azt bizonyítják, hogy :azi hírlapírói hivatásunknak tőlünk tel­etőleg megfelelni egfőbb törekvésünk olt én hogy kötél ínségünket a közön­­­<!• szolgálatában, nagy odaadással tel­e sitettük. Hogy az igazságot védtük és féltőén­yködtünk arra, hogy lapunk hasábjain tisztességtelen hang ne találjon utat magának, az annyira elemi szabálya egy omoly és tisztessé­ges újságnak, hogy ezal kérkednie seife is szabad. 11>i<• tehát ez vall a Mii ii, inkánk s ez lesz a jövőben is, melyre kétsze­r s­eitivel készülünk. Kérjük olvasóm­at, hogy eme munkánkban anyagi és sellemi támogatásávail segítségünkre »gyeti. De sol·al bolyongtam... Do cokal belfetiatm, D* tokfeM jdriamn : Ti íios, !o Hrájja CTmJvj rád ialiliam! Illialan ulaken, $WM íjie­ckben nélkul, árván (BetUtfdl tévelyegtem! Remfefltectve liánvcicr $U«m cstllavjfónv^t BQtg f«ll«l«lll végre. M­­­ n a messamteégben, M«tn is f«nn az «gsn: — Ssemsd CIT­ IARABCTII tdes MN­TDONOV^OM . . . Lampérth Géza. A kivándorlásról.­ ­» Ki­ t nlik. I. A pápai járás területéről az Ame­nkába való kivándorlás ije­s zti­ mérveket <"»l­ évről-évre. Mig 1902. és 1­.o.!. évek­ben .ion 500 volt a^S*4rás*tfó|. i száma,­­el<lijj,­ UM»4. évben már 800-an és a mull r.KIÖ. évben pedig 121Ki.an vándoroltak ki Amerikába a járásból, í gy jelenleg mintegy ">—r,ooo egyén van távol Ame­rikában. A kivándorlók legnagyobb része 19—38 év között van, tehát éppen a leg« jobb munkaerő megy ki. Utóbbi évek­ben mik, különösen fiatal leányok is sokan mennek ki, kik közül ott több férjhez megy részben magyar, részben amerikai honosokhoz s utóbbiak vissza­térésére nincs remény. A kivándorlók legnagyobb része ö -t évig van csak Amerikában és amint elegendő pénzt gyűjtött adósságai ki­fizetésé­re és arra, heogy magának idehaza egy kis ingut­jaoa. í*oi­­in azonban a tolvánd­orlon kozi­l 2—.­1-szer is visszatérnek Amerikába. Általában valamennyi oly szándékkal távozik, hogy amint egy kis jólétet biz­tosithat magának, vissza is jöhessen. ~y~ — - Qf^J Tf^m. @ A I i i I. II p • > k* >' t >• <l l i t ú t • :i j ii. Ir'r Láng László. I. Xu : Íme, eljövök öntől s megalázom agam . . .Hl keltetl jönnöm uram!. . . Valaki­­ i­z, akihez van­ annyi jogom, mint önnek,­­inni akarom A gyermekemet . . . fitii: Ám tegyem De úgy jegyezze meg szunyom, a­ legdurvább tudnék lenni u eset­in, ha hibát követne el. Féltve önöm remeket i teledtetera wie • Merencsétlen­ a geté Ráér később ia m­egtudni, bár jobb szeret­•III. ha soha nem tudná ... A gyermeket hét elláthatja, de -uk mint olyan unya, aki eddig azóban volt s í­ég m­a Intet elutazik . . . sleegyenki . . . No: Köszönöm. Férfi: .UDVARIASAN. Méltóztassék. (A szomszéd terembe távosnak . Férfi: LINCSÁNAT, majd el IS felejtettem. . . elvesse putyát kényelembe, MsszonyosB. HJA. V VAN I­ Z. HA M­ELE HER KISZOKIK a NUI TÁRSA­DBÓL (BIZONYOS MALÍCIÁVAL, mert LÁTJA IMKH •OM. én MOST roppan­i módon egysaerfl vagyok ESUPÁN CSAK l­yerni'•K'-iil.'RT éh-k . . . AH. de milyen gyönyört­ is kegyed 1 [etenemre, sohe nem láttam meg ilyennek, Kern is csodálnám, ha még a n­.rni''kemet is elh­i'nytanä . . . Nii: N'.ni ti'lel.'k. Ku­t gyermekhez jöttem« Férfi: Egy is. Ferikém édes,­­Terike! Ferike berat, atyja ölébe kosuk, megöleli, majd­ miközben meg em­­ l>a szé­les nyelve, atyja szakállával j.i­ s/.ik . Atiuska, édesapoaka! Ugy­ e te is tréssel nekem lovacská:. ogy-e?. . .Ekko­rát ni . . . h­á is ülhit-'h­ ogy-e? F.'rti: Te los bohó te, persze, hogy veszek. Te esiniya kis balta. !•• rom litt, aki I manuis­ kát meg­­ látja. Xi'/d itt van. Menj hozzá szt­ it'ii. Mond: jó napot m­anuska ! . . . Ferike:­­bátortalanul' Jó napol mamuuska. Te m­amuska . . . moinlil. te vagy­­,\z én m­amuskám­­­ . . . No, karjailta vessi Kn édes telkem, BIS te vagy az én kis Ferikém, az én egyetlen KIS, aranyos Ferikém. Ferike : L'gy­e te is szeretsz engem, m­atiuska . Nó: No persze édesem! (megcsókolj*), Ferik­­: 1 >e, te lato­l­ni.iniuska. le . . . le nem­­agy 10 . . . Férfi: Oh gyermeki ártatlanság: igazság a te neved !

Next