Pápai Textilmunkás, 1964 (1. évfolyam, 1-20. szám)

1964-04-03 / 1. szám

•* Ülést tartott az MSZMP textilgyári bizottsága (Folytatás az 1. oldalról) Módot kell adjunk a mű­szakiaknak, hogy tudásu­kat, ismereteiket tovább gyarapíthassák. Fontos a műszaki doku­mentációk tanulmányo­zása, azok megismerése. Az anyagi lehetőségekhez mérten szélesítenünk kell a külföldi tapasztalatcserét. Különösen fontos ez azért, mert termelésünk jelentős részét exportáljuk. S azon túl, hogy az új gyártási technológiákat megismer­jük, a vásárlók igényeit is jobban felmérhetjük. A párt és a KISZ alap­szervezetei és a szakszer­vezeti bizottságok is nyújt­sanak hatékony segítséget az idei tervek teljesítésé­hez. Tartsák szem előtt az export kérdést, a minőséget és a gazdaságosságot, moz­gósítsanak célunk megvaló­sítására. Elsősorban a párt és a KISZ tagjaitól kérjük: járjanak élen a munkában és segítsék a tervek valóra­­váltását! A politikai akadémiák néhány tapasztalata A Politikai Bizottság ha­tározata szellemében 4 ok­tatási formában mintegy 360-an kapcsolódtak be üze­münkben az 1963—64-es pártoktatásba. Legtöbben a politikai akadémiára je­lentkeztek, több mint 200- an. Ezek fele pártonkívüli. S a r­ossz létszámnak a fe­le 30 éven aluli. A tan­anyag időben megérkezett, s a tervezett módon indul­tak a tanfolyamok. Az oktatási bizottság, a múlt évi tapasztalatok alapján, csak az azonos szakmányban dolgozókat osztotta be egy-egy tanfo­lyamra, gondoskodott meg­felelő előadókról, ellen­őrökről. Az eddigi tapasztalatok alapján mégis azt lehet mondani, hogy az eredmé­nyek korántsem kielégítő­­ek. A múlt év december 30-ig, átlagban, a beiratko­zott hallgatóknak csak 63 százaléka látogatta rend­szeresen a tanfolyamokat. Ez év első két hónapjában még rosszabb a helyzet, mert 59 százalékra csökkent a látogatottság. Az oktatási bizottság­­ is­mételten foglalkozott ezzel, de nem talált elfogadható magyarázatot. Ugyanis az értékelést igen megnehezí­ti az iskolákon megjelentek számának nagy ingadozása. A szövő II-ben például az egyik foglalkozáson 34 hall­gatóból 32-en jelentek meg. A következő foglalkozáson ugyanebből a csoportból mindössze 3-an! Hasonló a helyzet a szövő I.-ben is. Az egyik foglalkozást meg sem lehetett tartani, a másikon — ugyanazok, akik az elő­zőt szinte boj­kottál­ták — nagyobb többségben részt vesznek. Talán a megrögzött hiányzók okozzák ezt? Nem. Ezt nem mondhatjuk, mert mindig mások és mások hiányoznak! Egyes elvtársak szerint az ingadozás legfőbb oka, hogy ebben az oktatási formá­ban magas a pártonkívüliek aránya (53 százalék) és azo­kat nem köti a pártfegye­lem. Ez igaz. Mégsem fo­gadható el magyarázatul, mivel más oktatási for­mákban is tapasztalható ez a jelenség, ahol elenyésző csak a pártonkívüliek szá­ma! Meglepő az is, hogy a legutóbbi oktatási értekez­leten olyan vélemény ala­kult ki, hogy a régebbi módszert kellene visszaállí­tani — amit korábban el­vetettek. Az ilyen kifogások csak magyarázgatások és nem oldanak meg semmit. Annál is inkább, mert az iskolák színvonalával sem dicsekedhetünk — az is romlott. Mindez komoly figyel­meztető. Az alapszerveze­tek és az oktatási bizottsá­gok foglalkozzanak jobban a pártoktatás problémáival és hassanak oda, hogy a még hátralevő időszak ta­nulmányi színvonala felfe­lé íveljen! PÁPAI TEXTILMUNKÁS Felfelé ível a grafikon a szövő 11-ben Az 1964-es év a második ötéves terv utolsó előtti éve, új feladatokat és köve­telményeket állít üzemünk kollektívája elé. A szövő II. nem sok biztató remén­­nyel nézhetett a megnövekedett feladatok elé, az 1963-as év utolsó időszakának nagy termelési visszaesése miatt. Sürgős cse­lekvésre volt szükség, hogy az üzemrész folyamatos termelését biztosítani tudjuk. Műszaki értekezleteken az üzem- és párt­vezetősége megbeszélte az előttünk álló feladatokat és megállapítottuk, hogy el­sősorban a jó munkafeltételek kialakítása a lényeges, hogy dolgozóink munkalendü­letét, munkakedvét fokozni tudjuk. Hogy a feladatok meghatározása helyes volt és körültekintő, azt bizonyítja már az első hónap eredménye, amikor is a ja­nuár hónap vetéstervét 100 százalékra teljesítettük. Már ez is olyan ösztönző ha­tást gyakorolt a dolgozókra, hogy igye­keztek ezt a munkalendületet fokozni. Február még eredményesebb volt, 91 mil­lió többlet vetéssel zárult, ami 104,4 szá­zalékos tervteljesítésnek felel meg. Célunk, hogy ezeket az eredményeket továbbra is tartani tudjuk. Ehhez min­den reményünk megvan, mert a márciu­si hónapban, 24-ig 90 millió vetéssel ter­meltünk többet a tervezettnél. Negyed­éves viszonylatban ezidáig 183 millió ve­tés­ terv túlteljesítésről számolhatunk be. És a javításra nagyobb gondot fordítunk. A jó eredmények elérését nagyban elő­segítették üzemünk kiváló dolgozói, Bó­ka Istvánné, Végh Tiborné, Döbrentei Miklósné, Székely Éva, Nagy Sarolta, és még sok hozzájuk hasonló. A gazdasági vezetők a jó henger, illet­ve jó minőségű fonal biztosításával, a megfelelő műszaki intézkedésekkel járul­tak hozzá a jó eredmény eléréséhez. S mindent elkövetünk, hogy ez a fejlődés töretlen legyen. Gartner Ferencné MSZMP alapszervi agit.­prop. titkár 1964 április 3. A dolgozók kérdeznek az illetékesek válaszolnak Mikor kapnak új sab­lont a boleró cikkeik gyár­tásához, a sűrű vagy ritka csíkozás beállítására? Az új sablon készítése már folyamatban van, ad­dig is a szürke színű nyüs­­tös sablonnal kell a gé­pet beállítani és fokozot­tan kell ügyelni az ütkö­ző berendezésre. A fonalak felét vizezik, a másik felét gőzölik. A gőzöléstől táblás lesz az áru. Ezt minőségi levonás követi. Meddig lesz így? A fonalnedvesítéssel kap­csolatos kísérletek befeje­zést nyertek, s az egész üzem területére kiterjesz­tik a vizezést. A Melánia cikkel kapcso­latban panaszolják, hogy a szövősöknek sok munkát okoz a szálak keresgélése. Az anyagok mégis csíkosak lesznek. Az egyszínű áruknál gya­kori a táblásság. Még in­kább így van a cérnav­o­­nalaknál, így a Melániá­nál is. Mivel a kifestés minőségén változtatni nem tudunk, a hibák csökkentése érdekében el­rendeltük, hogy a kérdé­ses cikket két vetélővel szőrjék le. Így a színek jobban keverednek és a táblásság is csökken. A szövőknél a Melánia koc­kás áruként van beépítve a normába. Állítólag azért rendszer­telen a beteglátogatás, mert nincs elég pénz a betegek megajándékozására. Mi az igazság? A beteglátogatás elsősor­ban erkölcsi kötelesség — az­ ajándékozás csak másodlagos kérdés lehet. Vagyis a vállalat és a be­teg közötti kapcsolat nem múlhat azon az 5—10 fo­rintos ajándékon. Egészen bizonyos, hogy minden beteg örömmel fogadja a vállalat részéről történt látogatást, érdeklődést még ajándék nélkül is. Többen kifogásolják az ebéd minőségét és mennyi­ségét. Más vállalatoknál — mondják —■ jobb a helyzet e tekintetben. A konyha helyzetét, az ételek minőségét és men­­­­nyiségét már több eset­ben is vizsgálták, de mindezideig nem sikerült normalizálni a helyzetet. (Habár némelykor be­szerzési és más egyéb visszásságok is akadályoz­zák a konyha működését.) A dolgozók hatékonyabb segítségére van szükség , ne szégyeljenek a pa­naszkönyvbe írni, vagy egy-egy konkrét esetben a vezető szervekhez for­dulni. Egyébként úgy vél­jük, hogy a konyha dol­gozói is igyekeznek a meglevő hibák mielőbbi felszámolására. Befejeződtek a szakmásí­tó tanfolyamok — a vizs­gákon 27 szövő és 17 fonó vizsgázott jó eredménnyel. A szakmásító tanfolyam után a fonodában 57, a szö­vődében 33, a festőműhely­ben pedig 96 százalékra nőtt a szakmunkások ará­nya. Az ősszel újabb tanfo­lyam indul a szövődében. Mindenkinek érdeke a szak­munkás bizonyítvány meg­szerzése, mivel jövőre már csak szakmunkás képesí­téssel rendelkezők állítha­tók be előfonó-, gyűrűsfonó-, szövőgépkezelői, valamint fűzőfestő munkakörbe. Elő­nyös a szakmunkás bizo­nyítvány megszerzése azért is, mivel az 5 százalékkal magasabb fizetést jelent. Képünkön az új fonó szakmunkások egyik cso­portja látható, amint Lász­ló Sándor technikus előadá­sát hallgatják. — Az első sorban balról jobbra: Mol­nár Józsefné, Fekete Kál­­mánné, Berecz Sándorné és Pödör Józsefné. A köztulajdont károsították Az egyik irodai páncél­­szekrényből eltűnt 1800 li­ter benzin-, illetve gázolaj­jegy — jelentette az anyag­­beszerzési osztály vezetője. A rendőrség házkutatást tartott a gyanúsított Né­meth István raktári dolgo­zó lakásán, s mintegy 2— 300 forint értékű jegyet megtaláltak. A tettes beis­merte, hogy a többi, mint­egy 3500 forint értékűt már korábban értékesítette. A kikészítőből viszont balon­­anyagok tűntek el. A gya­núsított Sz. L. beismerte kisebb mennyiségű balon­­anyag eltulajdonítását. A nyomozás tovább folyik. A túlsó parton A Nap már csak fél szemmel kémleli a várost és örökké incselkedő su­garai erőtlenül buknak le a domb mögé. Mintha a tanulság elől menekülné­nek. Az utcákon fehér leples, csuklyás alakok szökellnek. — Ajak? — hangzik a fogak közül. — Akia! — sziszegi amaz. Mennek együtt. Kulcsok csikorognak a zárakban, lidérc ül a há­zakra. A néger negyed, ha lehet, a sírnál is csende­sebb. Kaputól kapuig lop­ja magát a néger párna, fénylő homlokát törölve. Ijedt, mint a veszélyt sejtő őz. Érzi, valami ké­szül ellene. A rozoga vis­kókban torokban dobog­nak a szívek. Az ablakok vakon néznek a semmibe. De a Ku-Klux-Klán székházból messze vető­dik a fény, az alabamai Nagy Sárkány, a titkos vezér beszél. Rikácsolás­ba fúl a szó, csak a kezek gesztikulálnak tovább. Klán, klán, klán, hü­velykujjak emelkednek a csuklyák fölé. Rajzó méh­kassá változik a néma gyülekezet. Megfeszülnek a hevederek, koccannak a pisztolyok, tőrök és rob­banóbotok. Elszabadulnak a szenvedélyek, szenny önti el az utcák köveit. — Halló, Robert Graetz plébános! Az erős tölgy visszaveti a vállakat. Csörömpöl az üveg, kötél repül az er­kélyre. Árnyak kúsznak felfelé, őszes embert húz­nak ki az ágyból, neki szól a kérdés: — Ember-e a néger? Az csak néz, néz, sze­mei nedvesednek. Az is­métlődő kérdés „súlya” már a földre dönti. Mi­atyánk szavai buggyan­nak véresen. S amikor billenni kezd a sötétedő szoba, erejét megfeszítve hitvallja: — Ember a néger, em­ber! ... Mint gátat törő ár, ro­han tovább a téboly. Rongyba csavart, olajba áztatott égő keresztek jel­zik az utat. Robbanó bo­tok törik át a kriptaszerű ?!,éger viskók ablakait. És e szent világosság fényé­nél: szántanak a tőrök, csattognak a korbácsok. Velőkig hat a fekete si­koly. Abermathyt, a néger, kislánya részét is felfogja, míg bírja. S mielőtt ki­dőlne, párducként ugrik a tőrökbe: — Állatok, álla ... Süketítő robbanásba fül a szó — őrültek kacajával vegyül a törmelék alóli jaj. Reggelre újra csendes a néger-negyed. Apró feke­ték ijedten szöknek a né­ger iskolába. Alkotmány­tanra. A rakodónak meg­kétszereződik a tegnapi láda súlya. És amikor vál­tás után leheveredik a rakparton, fülébe cseng egy jól ismert melódia, „majd ha egykor elsza­kad a gát” — de mikor, mikor? Millió kérdés, miliő vád. Átok a percre, melyben néger fogamzik — átok mindenre, a létre, az égre, a földre, a ten­gerre! * A tengercsapta sós éb­resztőkor, a túlsó parton, öt ágat lát egy vöröslő csillagon. Keleti csillag! Az elernyedt izmok acé­losodnak. Már nem mond átkot a világra. Körülnéz és egyenes derékkal indul a parton felfelé. H. I.

Next