Pápai Textilmunkás, 1965 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1965-01-15 / 1. szám
Ha ön lenne a KISZ titkár? ma öt válasz a KISZ vb kérdéseire Mit tartana első feladatának, ha ön lenne a KISZ titkár — mit vár az új KISZ vb-től — milyen elképzelései vannak, melyek megvalósítását a fiataloktól várja? Az új KISZ vb tette fel ezeket a kérdéseket különböző beosztású embereknek, íme öt válasz a sok közül. Juhász István technológus: Sokat lennék az üzemekben, megismerném jól a fiatalok életét, ahol tudnék segítenék, és elvárnám segítségüket is. A kollektív szellem fejlesztése a KISZ megszerettetése is fő célom lenne. Az új KISZ vb szép feladatokat tűzött maga elé, azt várom, hogy ezeket következetesen meg is valósítsa. Legyen hajtómotorja a szervezeti életnek, a jobb gazdasági munkának, a KISZ tevékenységének minden téren. Elsősorban a termelésben járjanak elől jó példával a fiatalok, főleg a minőségi munkában. Helyeselném, ha a minőségi gyártás felett vállalnának védnökséget a fiatalok, s ez nemcsak formális lenne. A fiatal lányokat be kellene vonni a különböző sport-szakosztályokba, s minden fiatalt a tavaszi nagyarányú sportpálya építési munkálatokba. Sürgősen létre kellene hozni a fiatalok klubját. Varga Nándor műhelyvezető helyettes: Olyan lehetőségeket igyekeznék biztosítani, amelyben az eredményes munkavégzés és a nevelés mellett sokrétű, kollektív szórakozás is biztosítva lenne. Az új KISZ vb-től azt várom, hogy harcol a megszokottság, a tespedtség ellen, az eddiginél több változatosságot visz a gyakorlati munkába. Szeretném, ha védnökséget vállalnának a fiatalok az anyagtakarékossági mozgalom felett és fellendítenék üzemünk kulturális életét. Magyari Károly szb titkár: Nagyobb arányban indítanám meg a KISZ tagságra való szervezést. Jó irányba halad az újonnan megválasztott KISZ vb tevékenysége, de többet kell foglalkozni a különböző ifjúsági versenymozgalmakkal, olyanokkal, mint a szakma ifjú mestere, ifjú technikus és a többi. Még aktívabban kapcsolódjanak be a különböző közösségi munkába: városszépítés, sportpálya építése, kultúrház védnökség. Beschener Alajos fonoda üzemvezető helyettes: Elsősorban a gyengébb alapszervezetek munkáját igyekeznek megjavítani és a technikai újdonságok felé irányítani a fiatalok figyelmét. Az új KISZ vb-nek több segítséget kell adnia az alapszervezeteknek, ne a megszokott, szokvány gyűléseket tartsák, hanem tegyék azokat érdekesekké s ezen keresztül is növeljék a tagság aktivitását, de létszámát is. Magyarországon, de az egész világon is a munka megkönnyítésénél a szállítás korszerűsítését tekintik egyik fő feladatnak. Ennek a feladatnak a megoldása nem egy, sem kétéves probléma, de végső soron a mai fiatalok munkáját lesz hivatva megkönnyíteni. Elképzelésem ezzel kapcsolatban az, részben a KISZ fiatalok járuljanak ehhez a munkához megvalósítható ötletekkel, részben pedig a megvalósuló új eszközöket úgy fogadják, hogy azokat az elképzeléseknek megfelelően kis is tudjuk használni. Boncz István igazgató: ütőképes szervezetté kellene tenni a KISZ-t. És a vb igen sokat foglalkozzon azokkal, akik nem állják meg helyüket a termelésben. Ifjúsági szocialista brigádok szervezését várom a fiataloktól. Védnökségvállalást és annak segítését. Az ifjúság lendülete látszódjon meg munkájukon is. Igen komoly kulturális tevékenységet is várok a KISZ-től. Aktív részvételt az énekkarban, az irodalmi színpad munkájában, klub délutánok rendezését és különböző összejöveteleket a munkás és az értelmiségi fiatalok jó összmunkájával. Harc a jobb minőségért! De hogyan? A november havi termelési kimutatások között tallózva furcsa dolgok derülnek ki. Vannak szövők, akik fizetésük tekintélyes részét bírságra hagyták vissza a vállalatnál. Nem hinném, hogy szántszándékkal. Azt sem, hogy örömmel tették ezt. De hát akkor miért? Kovács Sándorné a Szalay Ferenc szakmányból 228 forintot ugrasztott így el, ha az elmaradt prémiumot is hozzászámoljuk, akkor közel 400 forintot veszített. Ennyivel több értéket vásárolhatott volna karácsonyra. Mint vélekedik ő maga? — Eddig sima gépeken dolgoztam, most revolver gépeken. Még nincsenek jól bejáratva, meg szokatlanok is. Már a múlt hónapban is fizettem 167 forintot. De remélem, hogy most már majd jobb lesz. És mit szól ehhez Polgár István, a művezető? — Az átállás nagyban hozzájárult ehhez. Habár sok a rossz henger és nagyon le vannak terhelve emiatt. Sok az apró, kényes minta is. Radics Tibornétól 193 forintot vontak le novemberben. — Erre a gépre nem lenne szabad Bolerót adni — mondja —, mert nem megy el rajta. Sok bajom van a váltásnál is. Kinn van a széle mindenhol. Ez legalább egy óra kiesés nekem minden nap. Tessék nézni, elődöm felkötözi a lamellákat, a hurkákat mind kivágja. Mire ezeket rendbe hozom, vajmi kevés idő jut a minőséggel törődni. Az ott lévő mestert és festőnőt kérdezem: — Valóban, minden nap így van ez? — Sajnos! Pedig már többször szóltunk emiatt. — Egy rossz henger az oka! — mondja Szőllősi Lászlóné. — Azelőtt 1600 körül kerestem. Most meg büntetésre fogtak le 182-őt. Vagy ritka, vagy sűrű volt a csík. Nem tudtam beállítani a gépet. Egész végig úgy ment. Hasonló véleménye van Holbók Lászlónénak, aki a büntetés tekintetében holtversenyben szintén a harmadik a szakmányban. — Volt egy pótbéres és két puha hengerem. Különben soha nem volt még ennyi büntetésem. A Kernya szakmányban Horváth Jánosné fizetett a legtöbbet, 180 forintot. — Ennyit még soha nem fizettem 11 év alatt. Inkább jól kerestem, 1500—1800 forintot. Az új gépeket okozom, de remélem, hogy decemberben már jobb lesz. Németh Kálmánná: — Három hónapja jöttem vissza szülési szabadságról. Novemberben nem tudtak javítani a gépemen. Pettyes áru volt rajta, ha kiszakadt egy szál, már megnyúlott a petty. Szerintem nem, az én hibám miatt fizettem a 139 forintot. — Miért olyan gépre szerelik a Bolerót, amelyiken nem megy el? — mondja Cseke Ferencné, Radicsné váltótársa. — Ha visszaengedtem egyet, akkor sűrű volt, ha nem akkor ritka. S ez így ment végig! A Szalay József szakmányban Családi Margit bírsága a legtöbb, 226 forint. Mit mond ő? — Szeptemberben szabadultam. Eddig még ilyen sok büntetésem nem volt, nehezek az új gépek. Mit szól ehhez Boros István, a mester? — Valóban kevés még a tapasztalat Családi Margitnál. Habár szorgalmas, igyekvő. Egyébként tényleg nincsenek még jól bejárva a gépek sem. Mostanában már nem veszek észre nála annyi hibát, a mennyiségi százaléka sem rossz. — Sok probléma volt a múlt hónapban! — próbálja megmagyarázni a 190 forint okát Kovács Ferencné. — Nagyon ideges is voltam. A szövő II-ből jöttem át, azóta hol ide, hol, oda tesznek, így nem lehet jó minőséget gyártani. Főleg, ha még a gépek sem kifogástalanok. Borbás Eleonóra: — Volt egy fekete pettyes hengerem. Nem tudtam szálat keresni. Azért volt a 152 forint büntetés. A szövő II-ben is megnéztük mi a helyzet e tekintetben? A Sturm szakmányban Kiss Antal és Polgár Katalin fizetett a legtöbbet, 119 illetve 99 forintot. A Tóthi szakmányban Szíjra Aranka 132, Holbók Jánosné 100 forintot. A Varga szakmányban Kónya József fizetett a legtöbb bírságot és Szalay Erzsébet, 191 illetve 135 forintot. Kiss Antal így vélekedik: — Az új generálozott gépeket okozom. Nehezek. De ilyen sok büntetésre még nem emlékszem. Polgár Katalin a múlt év szeptemberében szabadult, hol itt, hol ott dolgozik, kevés a gyakorlata is. És egy kissé — mint maga is bevallja — hanyag is. A jövőben, ígéri, jobban igyekszik, mert nem akar büntetést fizetni. A tények, a kapott válaszok (mégha „sántít” is némelyik), sejtetik, milyen széles skálán mozog nálunk a minőség problémája, hogy milyen sok múlik az egyes tényezőkön. És azt is, hogy milyen lelkiismeretes munkára van szükség kezdve a fonodától, ahhoz, hogy minél kevesebb legyen a kirótt bírság minél jobb a minőség 1965-ben! és könyvekről — röviden Berkesi András: Sellő a pecsétgyűrűn. Magvető Könyvkiadó, 616 I. 18 cm. Ára: 31, —forint. Az antifasiszta beállítottságú Borsy Kálmán elméleti fizikust az angol titkosszolgálat beszervezi ügynökének. A háború befejezése után a különféle nemzetközi ügynökök múltjával akarják zsarolni, illetve a maguk számára megnyerni az időközben jelentős pozícióba emelkedett Borsyt. A fordulatokban gazdag, rendkívül izgalmas kalandregénynek bizonyára nagy közönségsikere lesz. Dosztojevszkij, Fjodor Mihajlovics: A kamasz. Fordította Szőllősy Klára. Európa Könyvkiadó 608. I. 20 cm. Ára: 34,— forint. Egy tizennyolc éves fiú iskoláit elvégezve elkerül Pétervárra. Tapasztalatlansága miatt nehezen igazodik el az élet útvesztőiben, s életét még megnehezíti a törvénytelen születésével járó bizonytalanság, a sivár gyermekkorban kifejlődött túlzott érzékenység. Goethe, Johann Wolfgang művei 1—5 kötet. Európa Könyvkiadó, 2523 I. 19 cm. 1—5 kötet ára 150,— forint Ez az első olyan magyar kiadás, amely Goethe valamennyi nagy művét tartalmazza. Regényeit: Az ifjú Werthert, a Vonzások és választásokat és a Wilhelm Meister tanulóéveit, drámáit: a Götz von Berlichingent, a Stellát, az Egmontot, a Tassót és az Iphigeniát, egy kötetben a három Faustot, költeményeinek eddig legteljesebb gyűjteményét 1 PAPAI TEXTILMUNKÁS 1965. január 15. Irodalmi fejtörő (második forduló) 1) — Te oktalan! Tudod, hol és kivel beszélsz? — Veled — koronánk bemocskolója! Aki meglopta a királyi férjedet, — kitépted kezéből a jobbágyi sziveket... (A mű dicsőséges pályafutása a szerző halála után kezdődött. Elsőként Kántorné és Déryné mondta az idézett szöveget a bemutatón 1833. február 15-én a kassai színházban.) 2) „... Mi pedig vénülünk tovább, és ki tudja, hogy mire vénülünk meg?!’’ (így fejezte be regényét a romantikus prózairodalom legkiemelkedőbb magyar képviselője 1865-ben.) 3) „No van már négy krajcár. Sose búsulj fiacskám, megvan a nagyobbik fele. Már csak három kell. Osztán ha ezt a négyet megkerestük egy óra alatt, azt a hármat is megleljük uzsonáig ...” (Az idézet az író 30 éves korában a Nyugatban megjelent első novellájából való, mely egycsapásra ismertté tette nevét.) 4) — Ne mondja! — szólt közbe Katánghy meglepetve. Maga már özvegy asszony? * — Nem tudom — felelte szomorúan. — Egy mukkot sem értek belőle. Holt ura van és nem tudja, özvegye, kérője van, szereti és nem tud hozzá menni. A menyecske felsóhajtott. — Valami különös eset az. De nem erről van szó... (A kiegyezés utáni korszaknak ő a legnagyobb írója, a világirodalom egyik legélesebb szemű megfigyelője — e regényében a választási rendszer hallatlan züllöttségét mutatja be.) 5) — A fiad eljegyezte magát. — Na és? — A Csetneky leányát akarja feleségül venni. A grófné nem akart hinni a fülének. —• Annak a szanitécnek a gyermekét? (A regény alcíme: „Regényes korrajz” az 1918—19-es évek Erdélyéről. írásainak témaköre voltaképpen mindvégig egy: a székelyek élete, mindennapi küszködés a természettel, halállal, urakkal.) 6) „1944 karácsonyán Budapest körül bezárult a gyűrű. A szovjet csapatok, amelyek a főváros alatt már hetekkel azelőtt átkeltek a Dunán, most északnak fordultak és Esztergom táján váratlanul egyesültek a folyó balpartján támadó gyors alakulatokkal. . (így kezdődik a rendkívül érdekes regény, amelynek hasonló című filmváltozata is nagy siker volt) 7) — Dobó István vagyok, — Gergely diák, — Fügedi János vagyok, a káptalan hadnagya, — Bornemissza Gergely a nevem, (mutatkoztak be a közkedvelt olvasmánnyá vált történelmi regény szereplői, melyben az író a török hódítók ellen védekező magyar várak világát eleveníti fel színes, eleven, mozgalmas képekben.) 8) A szereplők bemutatkoznak: — Tulipán János vagyok Izsákról, — Filipov alezredes ... — Bálint Géza őrnagy, a politikai osztály munkatársa, — Vadász doktornő. (A szerző a magyar szocialista realista irodalom egyik úttörője, kétszeres Kossuth-díjas. A regény filmváltozatának részleteit izgatottan várták a televízió nézői.) Felhívjuk a rejtvényfejtők figyelmét, hogy az egyes fordulók megjelenésére vonatkozó irodalmat üzemi könyvtárunkból megkaphatják! Egy asszony dicsekszik Két asszony beszélget. Furcsán Az egyik, a fiatal kimondja a szót — a másik, az öreg, csak gondolja, hogy mit mondana, mit kellene mondania. — Tudja, Mári néném, tíz éve gürcölünk itt, ebben a koszos faluban! És az eredmény? Semmi. Higgye el, így van. Pedig Jani jól keres, mindig jól keresett. Meg én is dolgoztam. Képzelje, kapáltam! Én, aki soha életemben nemi fogtam kapát! (Ha szíved lett volna, biz’ előbb megfogod a kapát, amikor özvegy édesanyád markolászta, legyen miből az iskolára!) — Én, aki Budapestet cseréltem fel falura, a férjem kedvére. Két évre az esküvő után, akkor költöztünk le. Ugrottam volna inkább a Dunának! (Kicsaptak az iskolából, anyád keservére. Pestre szegődtél urak cselédjének — zsúfoltál vécéket is. Én inkább kapáltam!) — Kilenc évig etettem a vendögöt. Ezt a dologtalant. Tűrtem a szeszélyét, a bénáját! (Az urad apja az Míg dolgozott jó volt. Egy éve tsz-nyugdíjas — a 71-be lépett. Mit akarsz tőle?) — Egy éve már, hogy nem a mienket eszi. És képzelje, ötezer forintot spóroltam össze a hasán! Egy év alatt! De azóta egy tányér levest se zabálhatott ám! (De azért bent laksz a házában. Öt meg kitúrtad a kamrába!) — Dögölhet éhen miattam! Most legalább megtudja, ki voltam neki. Én, a menye! (Eddig is tudta. Férjed, az ő fia, akit hétéves korától egyedül, anya nélkül nevelt, verte, felbújtásodra. Gyerekeiddel megdobáltattad!) — ötezer forint nem jön a semmiből! (Nem, igaz. Az öreg kukoricáját a felhúzott cserép alatt eregetted le a szomszédba, mázsaszám. Aztán eladtad!) — Most elmegyünk. Szakadjon rá a háza! Tízezret befizetünk, lakást kapunk, szép új társasházban. Odaköltözünk, városban élünk A Jani olyan papírt kapott a mostani helyén, hogy csak csodálták azt. Nem is láttak még olyant az új, helyén, mindenki bámulta! (Azt hiszem a bátyátok szerette valakitől, aki lemondott a lakásról. Mi lehetett azon a papíron?) — Mindig utáltam a falut, most örökre itthagyom! Itt senki, ott valaki leszek! (Pest óta tíz év múlt el, te is öregszel. Nemcsak az após!) — Szóval így vagyunk, Mari néném. De megyek is, vacsora kell, mire Jani beér! Meg a spejzot is nyitva felejtettem. Egykét hét és költözünk! (Végre, elesz a fene a dolgodra. Szégyentelen. Mit is szólhattam volna? Jobb a békesség!)