Pápai Textilmunkás, 1966 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1966-01-07 / 1. szám

2 Minek a kanál? Sok felesleges holmink van már. Itt van például üzemi konyhánkon az a nagy kosárnyi kanál. Csak úgy zizeg-zörög a mosogatóban ez, a sok haszontalanság, olykor mégsem tisztul. Nem higiénikus. Minek a kanál? Legyen csak a betegeknek, azaz a kímélésüknek,legalább nem mondhatják, hogy semmi pluszt sem kapnak mi, a kíméletlenek, igyuk a levest a tányérból! Az itatásos módszer bevezetésével, a kés után (amit foggal és ujjal már jól helyettesítünk) ezentúl megtakaríthatnánk a kanálmosás idejét is. Ezzel tovább egyszerűsödne a terítés nagy munkája, ami minden bizonnyal kedvezően befolyásolná az 1966. évi nyereségrészesedést! Ha nem így volna, téves az információm (elspóroltam az utánjárást) és mosom kanál, illetve kezeim. —n. PÁPAI TEXTILMUNKÁS Tovább korszerűsítjük szövödénket Ez évben is fő cél: a minőség javítása! Az új gazdálkodási rendszerre való áttérés az elmúlt évben olyan feladatokat rótt elsősorban előkészítő és szövő részlegünkre, amelyre sem technikailag, sem egyéb vonatkozásban nem voltunk kellőképpen felkészülve. Ennek következtében feladatainkat csak a legsúlyosabb körülmények között és nagy áldozatok árán tudtuk végrehajtani. 1966-ban szeretnénk megoldani és felszámolni azokat a problémákat, amelyek a nagyfokú és lökésszerű export rendelések nyomán az üzemre nehezedtek. Szervezési és műszaki intézkedéseink arra fognak irányulni, hogy a megváltozott és megnövekedett feladatoknak az üzem gazdaságosan tudjon eleget tenni. Ilyen vonatkozásban elsődlegesen az előkészítő üzemrészekben megkezdett , és folyó rekonstrukciós munkákat, műszaki intézkedéseket kívánjuk befejezni. Az előkészítési munkák javulása lényegesen hozzájárul a szehetőséghez. Az írezőben megkezdődött a nagyteljesítményű és korszerű Sucker dobszárítós írezőgép felszerelése. A munkálatokkal január közepéig előreláthatóan elkészülünk. Ennek befejezése után kerül sor a meglévő mezőgépek korszerűsítésére, felújítására. Kicserélésre kerül ezen üzemrész gőz-, víz- és csatornahálózata. Megoldódik ennek a meleg üzemrésznek a szellőztetése is. Előreláhatólag az első félév végére olyan feltételeket tudunk itt teremteni, amely munkánk megjavítása szempontjából rendkívül kívánatos. Vetülékcsévélő I. üzemrészünk tetőszerkezetének cseréje az év első negyedében befejeződik. Ezek után kerülhet sor a géppark technológiai sorrendben történő áttelepítésére. Tudott, hogy ez az üzemrész 1963— 64-ben komoly mértékben korszerűsödött és a csévélő üzem átszervezése biztos alapot nyújt a meglévő kapacitások célszerű, jó kihasználására és a kifogástalan minőségi munkára. Külön problémát jelent a nagy mennyiségű színes fonal tárolása, raktározása, ezt központ színes fonal raktár létrehozásával kívánjuk megoldani. A tarkánszövésre történő nagymértékű fejlődés miatt a vetülékfonal raktározása és kiadása is korszerűtlenné vált, így a vetülékcsevélő I—II. üzemrészünkben a fonalkiadás és tárolás korszerűsítését kívánjuk megvalósítani. Vetülékcsévélő II. üzemrészünk munkáját sok esetben a kapacitáshiány is gátolta, újabb egységeket kap, amelynek révén gépi kapacitása bőven elégséges lesz a szövő II. minden igényének kielégítésére. A múlt évben megkezdtük, ez évben tovább kívánjuk vinni a fakanettátóra történő átállást. Erre a célra közel 45 000 forintot irányoztunk elő. Nem feledkezünk meg a már meglévő termelő berendezéseink felújításáról, műszaki színvonalának javításáról sem. 1966-ban 3 800 000 forint körüli összeget fordítunk termelő berendezéseink felújítására, korszerűsítésére. Ugyancsak folytatjuk szövő II. üzemrészünk további korszerűsítését, egyrészt gépparkjának kicserélését és egyedi meghajtásra történő átállítását. Munkánk középpontjában elsődlegesen a minőségi termelés áll. Ez nemcsak a szövedékre, hanem előkészítő üzemrészeinkre is vonatkozik. Műszaki intézkedési, szervezési, fejlesztési terveink összeállításánál elsődlegesen arra törekedtünk, hogy előállított termékeink színvonalát, minőségét javítani tudjuk. A minőség kihatása elsősorban a végterméket előállító szövődében jelentkezik. Pouplin áruféleségeinknél jelenleg is az indításnál keletkező sűrű-ritka csík a legdöntőbb hiba. Elsősorban ennek csökkentésére, majd felszámolására kívánjuk erőinket összpontosítani. Reméljük, hogy ebben az évben a legkényesebb árukat gyártó partikra ki tudjuk terjeszteni a vetüléktapintó rendszert. Feladatunk igen magasfokú szervezettséget követel meg vállalati és üzemi szinten egyaránt. Szeretnénk hathatós intézkedéseket tenni annak érdekében, hogy a munkánk elvégzéséhez szükséges magasfokú szervezettség kellő munkafegyelemmel párosulva előre vigye munkánkat. Árutisztító üzemünkben megnyugtató módon üzemel a beszerelt új nyírógép. Azonban még korántsem használtuk ki minden adottságát és lehetőségét. Kellő anyagi fedezet biztosítása esetén ezen a téren is előbbre fogunk lépni és az év végével végleges, nagyon korszerű és gazdaságos módszert tudunk ennél az üzemrésznél is biztosítani. Eddigi tapasztalataink azt igazolták, hogy a legjobb gépi adottságok mellett sem tudunk jó eredményeket elérni abban az esetben, ha dolgozóink nem értik, vagy nem látják azt, hogy minek érdekében és miért kell más jobb, esetleg több munkát végezni. Mint az elmúlt időszakban, a jövőben is szeretnénk üzemrészünk párt és szakszervezeti aktíváira támaszkodni, akiknek segítségét szeretnénk elnyerni abban a felvilágosító munkában, amely mindannyiunk érdekét egyaránt szolgálja. A szövődő dolgozói 1965- ben sokat tettek annak érdekében, hogy az új exportgazdálkodási rendszerben vállalatunk megfelelő eredményeket érjen el. Eredményes munkát végeztünk termelékenység és gazdaságosság vonatkozásában is. A múlt évben nagy erőfeszítéssel elért eredményeket az idén meg kell szilárdítanunk. Itt ragadom meg az alakomat, hogy köszönetemet fejezzem ki a szövődéhez tartozó valamennyi dolgozónak 1965-ben kifejtett munkájáért, és egy sikerekben gazdag újesztendőt kívánjak. Beschener Ferenc gyárrészleg vezető. Az utóbbi időben nagyon megszaporodott a hegesztők munkája. És általában a létszám is kevesebb. Ennek ellenére kimagasló, jó eredményt ért el a többszörös szocialista hegesztő brigád (Ékes Mihály, Paál Gáspár, Gerhardt Sándor, Pados István, László Zoltán, Sziráki Sándor, Réti István és Szeidman József), főleg az új gépek csővezetékeinek megépítésénél. Képünkön az Artos-gép mellett tevékenykednek, az előtérben Ékes Mihály brigádvezető, mögötte Gyarmati Zoltán csőszerelő látható. Lesz-e cikk a Bummyból és az Apukából? Amikor ismertté vált, hogy vállalatunk munkáját a gazdaságosság, a devizahozam alapján értékelik, üzemünk vezetői megtárgyalták az ebből következő feladatokat. Fontos megállapítás volt, hogy versenyképesek csak akkor lehetünk, ha vásárlóink igényét a lehető legjobban tudjuk kielégíteni, továbbá olyan új árukat gyártunk, amelyekkel újabb vevőket toborozhatunk. Azt is terveztük, hogy az úgynevezett kényes piacokon is megjelenünk majd cikkeinkkel. Ezek után olyan vélemény alakult ki a gyártmányfejlesztési bizottság értekezletein, hogy az eddigi hagyományos 60-as nyújtott fonál helyett, a 70-es fésűsre tervezünk, és azt gyártjuk. Ezt vállalták is az üzemek vezetői. A tervek alapján több mintán is kísérletez gyártmányfejlesztési osztályunk. Ezeknek némi eredménye is van már, ugyanis december közepén Rummyból és Apuliából elkészültek az első export rendelések. Az első két tétel beérkezése után az a vélemény alakult ki, hogy vállalatunknál mód és lehetőség van arra, hogy finomabb kivitelű cikkeket gyártsunk, s ezekkel jelenjünk meg a kül- és belföldi piacon. Különösképpen a Bummyról mondhatjuk el, hogy igen jól sikerült, úgy külsőre, mint fogásra, mindenképpen kifogástalan. És bizonyára megnyeri a fogyasztók tetszését. Ezek az első lépések azt igazolják, hogy érdemes kísérletezni, keresni az újat. Szükséges azonban, hogy a fonoda tovább javítsa a fonalak minőségét, csökkentse a fonalegyenlőtlenséget és a napposságot. A szövődében pedig az indítási hibák csökkentésére, valamint a táblásság megszüntetésére kell törekedni. A kikészítőben pedig az appretálási műveleten kell még sokat javítani. Mindent figyelembe véve a címbeli kérdésre igennel felelhetünk. A 70-es fésűs felé való orientálódás1 helyes és szükségszerű. De eredményes csak akkor lesz, ha mindenki jól oldja meg a ráeső feladatot. F. L. Mit szeretne Gaál Mária fűző 1966-ra? Fel sem néz munkájából, úgy válaszol: — Mindig kevés volt ebben az évben a henger és emiatt sok az úgynevezett állóóra, amit csak 3,60-al számolnak el. Ezért aztán nem tudtunk rendesen keresni, mindössze 8—900 között. Ha mindig kéznél lenne a henger is és a szerszám is, akkor 1000 fölé kerülhetnénk. De hol az egyik, hol a másik hiányzik. Ilyenkor év elején persze mindig bízunk, hogy majd másképp lesz. Igen szeretnénk remélni! Székelyné, hajdani híres színésznőnk, fejedelmi arccal ront a színpadra, s villámló szemmel a színfalak közé meredve kérdi: — Nos, mi újság? A kis Örzse, a szolgálója, aki asszonyát épp ezen a résen akarta látni, ijedtében a színpadra fut és így szól: — Meghozták a tényasszony bugyogóit, de a Trézsi vette át! 1966. január 1. Szilveszteri kisriport Bekukkantottunk egy szórakozóhelyre az év első óráiban. A zenekar éppen magyar csárdást játszott. Hogy-hogy hol volt ez? Itt, Pápán. Szóval egyesek vígan ropták a táncot, mások meg poharaikat ürítgették. Megint mások érdi, illetve nótáztak. És voltak még mások, akik mást csináltak. Mert általában szokás mást és mást csinálni. Szóval néhány kérdést tettünk fel felebarátainknak a szilveszteri hangulatban, remélve, hogy ebben az időpontban éppen a legőszintébb választ kapjuk, különösképpen, ha a megkérdezettek inkognitóban maradhatnak. Elsőnek egy szálkáshajú fiatalembert szólítottunk meg, ő meg visszakérdezett: — Hogyan állok 1966-ban a munkához? Úristen! Hogy mit nem kérdeznek maguk ilyenkor! Hát, hát, természetesen . ... Szóval murisnak tartom ezt a kérdést. Csak nem néznek engem egóistának? Mert nem vagyok az. És természetesen az új évben is úgy állok a munkához, hogy mások is hozzáférjenek! Egy nagyobb társasághoz fordulva azt kértük, emelje fel poharát, aki munkahelyén egész évben átlag felett volt. Pillanatnyi csend. Aztán egyikük felemelte fejét az asztalról, lassan föléje tolta poharát, közben imigyen szólt: — Felőlem nyugodtan érdeklődhetnek! — Mennyi volt az átlaga? — kérdem miközben felkészülök a gratulációra és javaslom, hogy emberem egészségére ürüljenek a poharak. — 197 centi! — felelte és nyomatékul kihúzta magát. A feje a csillárhoz közelített. Ki gondolná, még politikai oktatás is folyik ebben a borgőzös légkörben. — öregem! — mondja egy idős szaki. — Én már a tizenötödik osztályba járok! Ha hozzászámolom az öt elemit is, akkor éppen huszadikba. Mondták ám az ősszel, hogy most már előbbre léphetnék, hogy az idén ne a szakszervezeti, hanem a pártoktatásban vegyek részt. De én már csak megmaradok a szakszervezetnél. — Aztán mit tanult eddig? — Hja! Azt talán magam sem tudom. De, hogy sokat, az biztos! Hallottál te például az absztrakt munkáról, meg a konkrét munkáról? Hogy mi az? Hát hogy is mondjam? Hát, hát, amit a gyárban csinál az ember, az absztrakt munka. Amit meg otthon, az konkrét. Dehát úgyse érted te ezt. Inkább arról beszéljünk, hogy mit is mondott az öreg Kis ... Egy idős néni fenyegetően hadonász, kiabál a tánchely szélén, de a jazz elnyeli szavait. — Mi baj van anyuka? — Hagyják a nagyanyát! — ugrik mellénk egy csinos lányka. — Nem hallja szegényke a zenét, csak azt látja, hogy twistelünk. Azért kiabál.