Pápai Textilmunkás, 1971 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1971-02-26 / 4. szám
o PÁPAI TEXTILMUNKÁS fiatalok a szövőből Három lányt mutatunk be a szövőből — sok közös vonással. Valamennyiük vezetőségi tag a KISZ alapszervezetben, példás a munkában, így jól is keres. Farner Klára a Réti szakmány KISZ titkára. 1963- tól jár be Gecséről, 2000 felett a havi keresete. — Klára, mit kell tenni, hogy ilyen jól menjenek azok a gépek? —■ Jó henger kell és figyelem. — Ennyi az egész? — Ennyi. — Hát ez egyszerűnek tűnik. Akkor legalább azt árulja el, hogy mire költi a pénzét? — Építkeztek a szüleim, én is hozzájárultam. Ezenkívül bútort vettem, fizetem az OTP-t, a buszt, szóval elfogy a pénz, bármennyi legyen. — Milyen tervei vannak? — Mindig többet akar az ember, én is. Tavaly fejeztem be levelezőn a textilipari technikumot. A brigádtagok és az itteni vezetők gratuláltak hozzá. És én éppúgy teszem a dolgom, mint korábban. Talán annyi más, hogy többször eszembe jut, hogy tulajdonképpen miért is tanultam. Hogy s mint kellene a jövőben? Mit tegyen az ember, hogy jobban észrevegyék? Erdélyi Erzsébetet csak néhány fal választja el Kláritól. És talán az, hogy ellenkező irányból jár be a gyárba —■ Celldömölkről, így ■— Mennyi pénze van most a takarékban? — kérdezem tőle. — Hat-hétezer körül. — 1500-ért vállalna-e irodai beosztást? — Semmiképp. Ennyiért már elmehettem volna otthon is, megszoktam, megszerettem a szövőgépet és mi, tagadás, a több pénzt is. Szeretek öltözködni, szórakozni, s így van miből. Éppen most tanítottam be a húgomat, ő is ide jött. Higgje el, jól érezzük magunkat. Biró Rózsa Nemesgörzsönyből utazik Pápára nap mint nap, ő a Baumann szakmányban dolgozik. Tőle is azt tudakoljuk, mire költi keresetét, milyen tervei vannak? •— Stafírungra gyűjtök, ugyanis ősszel lesz a esküvőnk. — Semmi, dolgozom tovább. Én itt, a férjem meg a húsgyárban. Szeretek itt a szövőben, főkkép azért, mert van értelme az ember munkájának. És olyan büszke vagyok, én keresek a legtöbbet a családban. Hogy vagyunk a KISZ- ben? Épp ma lesz taggyűlésünk. Molnár elvtársat kértük meg, tájékoztasson minket a múlt évi eredményekről és más aktuális dolgokról. — Mit javasolna azoknak a lányoknak, akiknek nincs szándékuk továbbtanulni középiskolában? — Azt, hogy jöjjenek csak a szövődébe, itt megtalálják a számításukat. (b.) minden harmadik héten, amikor nem tud hazamenni, albérletre fizet. Ez szép, tervnek is. És mi lesz azután? rO a 135 O 8 rC ■ ;o co 33>> oVw ...és a KISZ-ből A József Attila KISZ-alapszevezetet úgy emlegetik a szövőgben, mint a legjobb alapszervek egyikét. Azt hiszem, nem kis része van ebben Csukárdi Sándor titkainak, aki már 7 éve tölti be ezt a tisztséget. — A tőlem telhetőt igyekszem megtenni — mondja. — Mindig arra törekszem, hogy a tagsággal együtt oldjak meg minden problémát. És modnhatom, hogy a mi alapszervünk tagjai aktívak. A szakma ifjú mestere vetélkedő 12 indulója is tőlünk került ki, tucatnyi aktív sportolónk van és több énekkaros is, mindenütt igyekszünk jelen lenni. Musicz Ibolya 1968-ban kezdte szövőipari tanulóként. Jelenleg kultúrfelelős a vezetőségben és igen eredményesen dolgozik. — Még nagyon fiatal vagyok a szakmában — mondja —, de szeretem a szövőgépeket. Több testvérem is itt dolgozik a gyárban, tőlük is csak jót hallottam. Az is jó, hogy a vezetők bíznak az emberben, akár egy régi szövőben. A társadalmi megbízatásomat is szívesen ellátom, mert megmondhatatlanul jó érzés dolgozni a közért. A könyvtári szavalóversenyre nemcsak szerveztem a lányokat, fiúkat, magam is megpróbálom, mert úgy gondolom, a legjobb szervezési mód a példamutatás. Baumann Gabriella 1968- ban a közgazdasági technikumi érettségi után került a gyárba. — Egyenesen ide vezetett az utam — mondja — hisz nálunk a család valamennyi tagja textiles. Én is megtaláltam itt a számításomat, anyagiakban is. Az idén szakszervezeti kultúrfelelős lettem. Ezt a megbízatást is komolyan veszem, igyekszem jól ellátni. Elsősorban a könyvtár munkáját segítem, akkor is, ha író-olvasó találkozókat rendeznek, hogy sikeresebb lehessen. Politikai oktatásra is járok és szeretném majd elvégezni a marxista középiskolát is. Gáncs Kornélia 1967-től dolgozik itt. — Csornán végeztem a gimnáziumot és azután ide jöttem a gyárba. Egyévi ingázás után tudtam csak igazán beilleszkedni, pontosan azután, hogy sikerült beállnom a kézilabda-csapatba. Nagyon szeretek sportolni. A gimnáziumban is játszottam és sajnáltam volna, ha erre nem nyílik lehetőség a munkahelyemen. Takács Klára valamennyiük közt a legfiatalabb, mert ő még csak hat hónapja van a szövő csévelőben. — Eddig a közgazdasági technikumba jártam, de a családi körülményeim miatt a második osztály után kimaradtam, nem végleg, az ősszel esti vagy levelező tagozaton szeretném folytatni. Addig is zenét és nyelvet tanulok, magánúton. Nagyon jó például, hogy a gyári énekkarnak tagja lehettem, ez is segít a zenei tanulmányaimban. Ezen kívül KISZ- oktatásra járok, politikaira. Úgy érzem, szükséges, hogy az ember mindig feljebb lépjen egy-egy fokkal. Nem is fiatal, aki nem szeretne valamilyen úton-módon kitűnni a többségtől. E. J.-né Fegyverhasználat Egy öttagú társaság — köztük egy nő is — nagy hangoskodással, nótaszóval haladt végig a kőbányai Gergely utcán. A szolgálatot teljesítő törzsőrmester másodszor figyelmeztette az egyik pincelakás nyitott ajtajában ordítozókat. — Mit szórakozik velünk ez az... — monda az egyik férfi, Dzuró Pál — és durván sértegette a rendőrt. — Itt azt csinálunk, amit akarunk, mert itt mi lakunk sipította a nő, Dzuró felesége. Szó szót követett — miközben az igazolásra való felszólítást is megtagadták. Aztán az egyik férfi — Radics Árpád — mégis jobbnak látta, ha átadja az igazolványát. A körzeti megbízott Radiccsal a pincelakástól mintegy öt méterre levő utcai lámpa alá ment, amikor észrevette, hogy az utca közepén egy magányos férfi nézi az intézkedést. Odahívta magához. — Látta, hallotta az itt történteket? — kérdezte a rendőr. — Igen, — Legyen szíves, adja ide a személyi igazolványát, felírom tanúnak. Az adatok feljegyzése után a tanú eltávozott a közeli autóbuszmegállóhoz. A rendőr pedig hozzáfogott Radics igazoltatásához. Még egy perc sem telhetett el, amikor az imént eltávozott tanú segítségért kiáltott. — Meg akarnak verni a tanúskodás miatt — kiáltotta, miközben, Dzuró Pál és István nevű öccse lécekkel felszerelve lökdösték. A támadóeszközöket minden bizonnyal a pincelakásból hozták ki azalatt, amíg a törzsőrmester igazoltatott. — Hagyják abba! — szaladt hozzájuk a körzeti megbízott. — A felszólításnak eleget is tettek, de akkor Dzuró váratlanul a rendőrre támadt. Az idősebbik szöges léccel csapott feléje, amit a törzsőrmester gumibottal akart elhárítani. Közben a másik Dzuró elkapta a rendőr bal csuklóját, hogy a karórája is leszakadt. A támadó szorításából kiszabadlva, a rendőr kénytelen volt hátrálni, hogy a feléje irányuló ütéseket kikerülje. Hirtelen a másik két ivócimbora — Radics és Varga Sándor — is a támadókhoz csatlakozott. — Most agyonverünk! Kinyújtóztatunk! — kiabálták, s kezdték közrefogni az egyre hátráló rendőrt. Hiába volt minden figyelmeztetés, Göbölös törzsőrmester riasztólövést adott le, ez még jobban megvadította a két Dzurót. — Ide lőjj. az anyád ... —verték a mellüket és rohamot indítottak a rendőr ellen. Az újabb riasztólövés után a fiatalabbik Dzuró egy malteros lécet emelt a rendőrre, aki a lábára célzott. Aztán a szöges léccel támadó másik Dzuró lábára is leadott egy lövést. De még mindig nem hagytak fel a támadással, pedig a két testvér a lábszáron, illetve combtőnél megsebesült. Göbölös törzsőrmester az utolsó töltényt is kilőtte a tárból, amikor végre megtorpantak a támadók. Varga nyomban kereket oldott a Szlávi utca irányába. Radics is szökni akart, de a két sérült továbbra is a rendőrt fenyegette. A helyszínre kiszállt bizottság megállapította a fegyverhasználat jogosságát és a rendőr ellen támadókat átadták a Fővárosi Ügyészségnek. „ Az adott esetben a rendőri intézkedés iskolapéldája a jóindulatnak, a higgadtságnak, az emberi humanitásnak. Göbölös törzsőrmester — bár túlerővel állt szemben a néptelen éjszakában — végsőkig elment, hogy az utca rendjét helyreállítsa és vérontás nélkül szerelje le a támadókat. Nem rajta múlott, hogy ez nem sikerült! Szilvási Ferenc t 1971. február 26. jtörők között az iskolában Negyedszázados jubileumához érkezett az úttörőmozgalom, s mivel a farsang is itt van, e két eseményt összekapcsolva készültek fel a II. számú általános iskola tanulói társaik és a meghívottak szórakoztatására. Az énekkar tréfás farsangi dalokkal nyitotta meg az ünnepséget, majd a negyedik osztályos tanulók hópehely tánca követte. A napközisek is önálló műsorral készültek, a közlekedési raj pedig dallal köszöntötte a jelenlévőket. Ezután került sor a vetélkedőre, amikor is számot adhattak tudásukról az úttörők. Szűcs Judit 14 ponttal nyerte a versenyt, a második Horváth Zsuzsa 9 ponttal, a harmadik Döbrentei Gabriella lett 7 ponttal — könyvjutalmat kaptak s ők képviselik társaikat a városi jubileumi vetélkedőn. A meghívottak közül Ágoston Csaba — aki egyike az iskola első úttörőinek — szólt az akkori munkájukról, életükről, majd Kopf Gyula bácsi köszöntötte a pajtásokat. Kerekes Gyöngyi hetedikes — a munkásőr raj tagja és titkára — elmondta, hogy a textilgyár patronálja őket, üzemlátogatáson is voltak már a gyárban. Hivatalosak voltak a klub megnyitóra is. Ezért is hívták meg ünnepségükre a textilgyáriakat, remélve, hogy ez a jó kapcsolat még sokáig fennmarad. Közben megkezdődött a tombola, a tánc — egészen sötétedésig. (hil) és a padban A 60 jelentkezőből 43-an felvételiztek legutóbb a szövőipari technikum esti tagozatán — 40 jelentkezőt fel is vettek. Sajnos nem gondolták komolyan a tanulást s már az első hetekben lemorzsolódtak. Köztük olyan fiatalok is, akikre feltétlen számított volna a vállalatvezetőség a későbbiekben, így például némely segédművezető a szövő Iből. Ma már csak 7 nő és 12 férfi, összesen 19 tagja van az első osztálynak. Ez bizony kevés. De talán remélhető, hogy ők komoly elhatározással teszik s a négy év után megszerzik a technikusi oklevelet is. Felvételeink a félévi vizsgák előtt készültek, az egyik konzultációs foglalkozáson. A táblánál: Bognár Rozália, Radics Margit és Horváth Piroska szövők. A padnál: Barta Géza segédművezető és Rózsa László lakatos. (Fotó: Hancsics Gy.)