Pápai Textilmunkás, 1971 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1971-02-26 / 4. szám

o PÁPAI TEXTILMUNKÁS fiatalok a szövőből Három lányt mutatunk be a szövőből — sok közös vo­nással. Valamennyiük veze­tőségi tag a KISZ alapszer­vezetben, példás a munká­ban, így jól is keres. Farner Klára a Réti szak­­mány KISZ titkára. 1963- tól jár be Gecséről, 2000 fe­lett a havi keresete. — Klára, mit kell tenni, hogy ilyen jól menjenek azok a gépek? —■ Jó henger kell és figye­lem. — Ennyi az egész? — Ennyi. — Hát ez egyszerűnek tű­nik. Akkor legalább azt árulja el, hogy mire költi a pénzét? — Építkeztek a szüleim, én is hozzájárultam. Ezenkívül bútort vettem, fizetem az OTP-t, a buszt, szóval el­fogy a pénz, bármennyi le­gyen. — Milyen tervei vannak? — Mindig többet akar az ember, én is. Tavaly fejez­tem be levelezőn a textil­ipari technikumot. A bri­gádtagok és az itteni vezetők gratuláltak hozzá. És én épp­úgy teszem a dolgom, mint korábban. Talán annyi más, hogy többször eszembe jut, hogy tulajdonképpen miért is tanultam. Hogy s mint kellene a jövőben? Mit te­gyen az ember, hogy jobban észrevegyék? Erdélyi Erzsébetet csak néhány fal választja el Klá­ritól. És talán az, hogy ellen­kező irányból jár be a gyár­ba —■ Celldömölkről, így ■— Mennyi pénze van most a takarékban? — kérdezem tőle. — Hat-hétezer körül. — 1500-ért vállalna-e iro­dai beosztást? — Semmiképp. Ennyiért már elmehettem volna ott­hon is, megszoktam, megsze­rettem a szövőgépet és mi, tagadás, a több pénzt is. Szeretek öltözködni, szóra­kozni, s így van miből. Ép­pen most tanítottam be a húgomat, ő is ide jött. Higgje el, jól érezzük magunkat. Biró Rózsa Nemesgör­­zsönyből utazik Pápára nap mint nap, ő a Baumann szak­mányban dolgozik. Tőle is azt tudakoljuk, mire költi keresetét, milyen tervei van­nak? •— Staf­írungra gyűjtök, ugyanis ősszel lesz a eskü­vőnk. — Semmi, dolgozom to­vább. Én itt, a férjem meg a húsgyárban. Szeretek itt a szövőben, főkkép azért, mert van értelme az ember munkájának. És olyan büsz­ke vagyok, én keresek a leg­többet a családban. Hogy vagyunk a KISZ- ben? Épp ma lesz taggyűlé­sünk. Molnár elvtársat kér­tük meg, tájékoztasson min­ket a múlt évi eredmények­ről és más aktuális dolgok­ról. — Mit javasolna azoknak a lányoknak, akiknek nincs szándékuk továbbtanulni kö­zépiskolában? — Azt, hogy jöjjenek csak a szövődébe, itt megtalálják a számításukat. (b.) minden harmadik héten, amikor nem tud hazamenni, albérletre fizet.­­ Ez szép, tervnek is. És mi lesz azután? rO a 135 O­ 8 rC ■ ;o co 3­3>> o­V­w ...és a KISZ-ből A József Attila KISZ-alap­szevezetet úgy emlegetik a szövő­g­ben, mint a legjobb alapszervek egyikét. Azt hi­szem, nem kis része van eb­ben Csukárdi Sándor titkai­nak, aki már 7 éve tölti be ezt a tisztséget. — A tőlem telhetőt igyek­szem megtenni — mondja. — Mindig arra törekszem, hogy a tagsággal együtt oldjak meg minden problémát. És modnhatom, hogy a mi alap­szervünk tagjai aktívak. A szakma ifjú mestere vetélke­dő 12 indulója is tőlünk ke­rült ki, tucatnyi aktív spor­tolónk van és több énekkaros is, mindenütt igyekszünk je­len lenni. Musicz Ibolya 1968-ban kezdte szövőipari tanulóként. Jelenleg kultúrfelelős a veze­tőségben és igen eredménye­sen dolgozik. — Még nagyon fiatal­ va­gyok a szakmában — mond­ja —, de szeretem a szövő­gépeket. Több testvérem is itt dolgozik a gyárban, tőlük is csak jót hallottam. Az is jó, hogy a vezetők bíznak az emberben, akár egy régi szö­vőben. A társadalmi megbí­zatásomat is szívesen ellá­tom, mert megmondhatatla­­nul jó érzés dolgozni a kö­zért. A könyvtári szavalóver­senyre nemcsak szerveztem a lányokat, fiúkat, magam is megpróbálom, mert úgy gondolom, a legjobb szerve­zési mód a példamutatás. Baumann Gabriella 1968- ban a közgazdasági techni­kumi érettségi után került a gyárba. — Egyenesen ide vezetett az utam — mondja — hisz nálunk a család valamennyi tagja textiles. Én is megta­láltam itt a számításomat, anyagiakban is. Az idén szakszervezeti kultúrfelelős lettem. Ezt a megbízatást is komolyan veszem, igyekszem jól ellátni. Elsősorban a könyvtár munkáját segítem, akkor is, ha író-olvasó talál­kozókat rendeznek, hogy si­keresebb lehessen. Politikai oktatásra is járok és szeret­ném majd elvégezni a mar­xista középiskolát is. Gáncs Kornélia 1967-től dolgozik itt. — Csornán végeztem a gimnáziumot és azután ide jöttem a gyárba. Egyévi in­gázás után tudtam csak iga­zán beilleszkedni, pontosan azután, hogy sikerült beáll­­nom a kézilabda-csapatba. Nagyon szeretek sportolni. A gimnáziumban is játszottam és sajnáltam volna, ha erre nem nyílik lehetőség a mun­kahelyemen. Takács Klára valamen­­nyiük közt a legfiatalabb, mert ő még csak hat hónapja van a szövő csévelőben. — Eddig a közgazdasági technikumba jártam, de a családi körülményeim miatt a második osztály után ki­maradtam, nem végleg, az ősszel esti vagy levelező ta­gozaton szeretném folytatni. Addig is zenét és nyelvet ta­nulok, magánúton. Nagyon jó például, hogy a gyári énekkarnak tagja lehettem, ez is segít a zenei tanulmá­nyaimban. Ezen kívül KISZ- oktatásra járok, politikaira. Úgy érzem, szükséges, hogy az ember mindig feljebb lép­jen egy-egy fokkal. Nem is fiatal, aki nem szeretne va­lamilyen úton-módon ki­tűnni a többségtől. E. J.-né Fegyver­használat Egy öttagú társaság — köz­tük egy nő is — nagy han­goskodással, nótaszóval ha­ladt végig a kőbányai Ger­gely utcán. A szolgálatot tel­jesítő törzsőrmester másod­szor figyelmeztette az egyik pincelakás nyitott ajtajában or­dítozókat. — Mit szórakozik velünk ez az... — monda az egyik férfi, Dzuró Pál — és durván sértegette a rendőrt. — Itt azt csinálunk, amit akarunk, mert itt mi lakunk sipította a nő, Dzuró fele­sége. Szó szót követett — miköz­ben az igazolásra való fel­szólítást is megtagadták. Az­tán az egyik férfi — Radics Árpád — mégis jobbnak lát­ta, ha átadja az igazolvá­nyát. A körzeti megbízott Ra­­diccsal a pincelakástól mint­egy öt méterre levő utcai lámpa alá ment, amikor ész­revette, hogy az utca köze­pén egy magányos férfi nézi az intézkedést. Odahívta ma­gához. — Látta, hallotta az itt történteket? — kérdezte a rendőr. — Igen, — Legyen szíves, adja ide a személyi igazolványát, fel­írom tanúnak. Az adatok feljegyzése után a tanú eltávozott a közeli autóbuszmegállóhoz. A rend­őr pedig hozzáfogott Radics igazoltatásához. Még egy perc sem telhetett el, amikor az imént eltávo­zott tanú segítségért kiáltott. — Meg akarnak verni a tanúskodás miatt — kiáltot­ta­, miközben, Dzuró Pál és István nevű öccse lécekkel felszerelve lökdösték. A tá­madóeszközöket minden bi­zonnyal a pincelakásból hoz­ták ki azalatt, amíg a törzs­­őrmester igazoltatott. — Hagyják abba! — sza­ladt hozzájuk a körzeti meg­bízott. — A felszólításnak eleget is tettek, de akkor Dzuró vá­ratlanul a rendőrre támadt. Az idősebbik szöges léccel csapott feléje, amit a törzs­­őrmester gumibottal akart elhárítani. Közben a másik Dzuró elkapta a rendőr bal csuklóját, hogy a karórája is leszakadt. A támadó szorításából ki­­szabadlva, a rendőr kényte­len volt hátrálni, hogy a fe­léje irányuló ütéseket kike­rülje. Hirtelen a másik két ivócimbora — Radics és Var­ga Sándor — is a támadók­hoz csatlakozott. — Most agyonverünk! Ki­nyújtóztatunk! — kiabálták, s kezdték közrefogni az egy­­re hátráló rendőrt. Hiába volt minden figyelmeztetés, Göbölös törzsőrmester riasz­tólövést adott le, ez még job­ban megvadította a két Dzurót. — Ide lőjj. az anyád ... —­­verték a mellüket és rohamot indítottak a rendőr ellen. Az újabb riasztólövés után a fiatalabbik Dzuró egy mal­­teros lécet emelt a rendőrre, aki a lábára célzott. Aztán a szöges léccel támadó másik Dzuró lábára is leadott egy lövést. De még mindig nem hagy­tak fel a támadással, pedig a két testvér a lábszáron, il­letve combtőnél megsebesült. Göbölös törzsőrmester az utolsó töltényt is kilőtte a tárból, amikor végre megtor­pantak a támadók. Varga nyomban kereket oldott a Szlávi utca irányába. Radics is szökni akart, de a két sé­rült továbbra is a rendőrt fenyegette. A helyszínre kiszállt bi­zottság megállapította a fegyverhasználat jogosságát és a rendőr ellen támadókat átadták a Fővárosi Ügyész­ségnek. „ Az adott esetben a rendőri intézkedés iskolapéldája a jóindulatnak, a higgadtság­nak, az emberi humanitás­nak. Göbölös törzsőrmester — bár túlerővel állt szem­ben a néptelen éjszakában — végsőki­g­ elment, hogy az utca rendjét helyreállítsa és vérontás nélkül szerelje le a támadókat. Nem rajta mú­lott, hogy ez nem sikerült! Szilvási Ferenc t 1971. február 26. ­j­­törők között az iskolában Negyedszázados jubileu­mához érkezett az úttörő­­mozgalom, s mivel a farsang is itt van, e két eseményt összekapcsolva készültek fel a II. számú általános iskola tanulói társaik és a meg­hívottak szórakoztatására. Az énekkar tréfás farsangi dalokkal nyitotta meg az ünnepséget, majd a negyedik osztályos tanulók hópehely tánca követte. A napközisek is önálló műsorral készültek, a közlekedési raj pedig dal­lal köszöntötte a jelenlévő­ket. Ezután került sor a ve­télkedőre, amikor is számot adhattak tudásukról az út­törők. Szűcs Judit 14 ponttal nyerte a versenyt, a második Horváth Zsuzsa 9 ponttal, a harmadik Döbrentei Gabri­ella lett 7 ponttal — könyv­­jutalmat kaptak s ők kép­viselik társaikat a városi ju­bileumi vetélkedőn. A meghívottak közül Ágoston Csaba — aki egyi­ke az iskola első úttörőinek — szólt az akkori munká­jukról, életükről, majd Kopf Gyula bácsi köszöntötte a pajtásokat. Kerekes Gyöngyi hetedikes — a munkásőr raj tagja és titkára — elmondta, hogy a textilgyár patronálja őket, üzemlátogatáson is voltak már a gyárban. Hivatalosak voltak a klub megnyitóra is. Ezért is hívták meg ünnep­ségükre a textilgyáriakat, re­mélve, hogy ez a jó kapcsolat még sokáig fennmarad. Közben megkezdődött a tombola, a tánc — egészen sötétedésig. (hil) és a pad­ban A 60 jelentkezőből 43-an felvételiztek legutóbb a szö­vőipari technikum esti tago­zatán — 40 jelentkezőt fel is vettek. Sajnos nem gon­dolták komolyan a tanulást s már az első hetekben le­morzsolódtak. Köztük olyan fiatalok is, akikre feltétlen számított volna a vállalatve­zetőség a későbbiekben, így például némely segédműve­zető a szövő I­ből. Ma már csak 7 nő és 12 férfi, összesen 19 tagja van az első osztálynak. Ez bizony kevés. De talán remélhető, hogy ők komoly elhatározás­sal teszik s a négy év után megszerzik a technikusi ok­levelet is. Felvételeink a félévi vizs­gák előtt készültek, az egyik konzultációs foglalkozáson. A táblánál: Bognár Rozá­lia, Radics Margit és Horváth Piroska szövők. A padnál: Barta Géza se­gédművezető és Rózsa Lász­ló lakatos. (Fotó: Hancsics Gy.)

Next