Pápai Ujság, 1945 (2. évfolyam, 1-23. szám)
1945-01-02 / 1. szám
A szeszkiszolgáltatás új rendje A 4020—1944. M. E. sz. rendelet 1. §-ának 1. bekezdése és az 1500—1944. M. E. számú rendelet 7. §-ának 1. bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a közrend fokozottabb biztosítása érdekében a 3. honvéd kerület területén a szeszesitalok kiszolgáltatásával kapcsolatban a következőket rendelem. 1. §• 1. Nem égetett szeszesitalokat vendéglőkben, korcsmákban, továbbá a bortermelők kiméréseiben bort a közönség részére utcán át kiszolgáltatni naponta csak 12 órától 16 óráig szabad. 2. Szeszesitaloknak kismértékben (zárt palackokban) árusítására jogosult nyilt árusítási üzletekben (fűszer, csemege, szatócs stb.) a közönség részére égetett, vagy nem égetett szeszesitalokat kiszolgáltatni a nyitás időpontjától déli 12 óráig szabad. 2 §• Ezentúl tehát szeszesitalt vendéglőkben, kávéházakban, korcsmákban stb. az árusítás helyén történő elfogyasztásra kiszolgáltatni, valamint azt az árusítás helyén elfogyasztani tilos. 3. §• 1. Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el, és 15 napig terjedő elzárással büntetendő, aki az 1—2. §-ban foglalt rendelkezéseket megszegi, vagy kijátssza. 2. A pénzbüntetésre az 1928: X. tc. rendelkezései az irányadók. 3. A kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak a rendőrség működési területén a m. kir. rendőrségnek, mint rendőri büntető bíróságnak a hatáskörébe tartozik. 4. §• Ez a rendeletem a kihirdetés napján lép hatályba. Ennek a rendeletemnek hatálybalépésével SZÁLASI FERENC: Történelmi materializmus nincs. A természet nem az anyagelvűséget, az anyagiasságot ültette az emberekbe, hanem erkölcsi és szellemi vonatkozásai is vannak. A hungarizmus a maga felfogásában ezt a természetes és egészséges önzést fogja be a népi közösség kiegyensúlyozott gazdasági életének biztosítására. (Út és Cél.) a 3. honvéd kerület területén valamennyi ezzel ellenkező rendelkezést érvénytelennek kell tekinteni. Szombathely, 1944 december hó 28. Kocsárd Emánuel s. k. hadműveleti kormánybiztos. Amerika szomorú karácsonya Newyorkból jelentik: Az amerikai lapok egyáltalán nem titkolják, hogy az Egyesült Államokban a karácsonyi ünnepek igen szomorú hangulatban teltek el. Többek között azt írják, hogy a franciaországi és belgiumi csataterek az amerikai ifjúság tömegsírjává váltak és alig van olyan család az Egyesült Államokban, amely ne gyászolná hozzátartozóját, rokonát, vagy jóbarátját. Az USA-ban már a 17 éves fiúkat is besorozzák. Berlinből jelentik: Észak-Amerikából származó jelentések szerint az Egyesült Államok kormánya most már a 17 évesek azonnali behívását is elrendelte. Ezen intézkedésre az északamerikai csapatoknak a nyugati arcvonalon elszenvedett újabb és újabb veszteségek következtében volt szükség. Az Egyesült Államokban megemlékeztek arról, hogy Roosevelt csak néhány évvel ezelőtt tett ígéretet az amerikai anyáknak, hogy fiaikat és férjeiket soha nem fogja a tengerentúli hadszínterekre küldeni. Súlyos aggodalmak Angliában Lisszabonból jelentik: Angliában újabb behívásokat rendeltek el, melyekkel kapcsolatban a következőket jelentik: A nagy brit veszteségek a nyugati arcvonalon súlyos aggodalommal töltik el Nagybritannia népét. Az angol munkásságnak a hadseregbe újra történt besorozása azt jelenti, hogy az angolok ezentúl még kevesebbet vásárolhatnak az eddigieknél. Az újabb sorozásokkal kapcsolatban legszomorúbb az a tény, hogy ezekre karácsonykor került a sor, akkor, amikor az angolok "a háború sorsdöntő fordulatát " várták. Milyen veszteségeket szenvedtek az Egyesült Államok a keleti vizeken, Tokióból jelentik: A japán tengerészeti főhadiszállás a háború kitörése óta, vmosft adta ki az első összesített hivatalos közleményt. Eszerint 1941 december 7-e óta japán tengeralattjárók 700-nál több hajót süllyesztettek el 2.000.000 bruttó regisztertonna űrtartalommal. A japán tengeralattjáró egységek 15 repülőgép anyahajót, 5 cirkálót, 4 rombolót, 2 tengeralattjárót süllyesztettek el, ezenkívül megrongáltak 3 repülőgép anyahajót, 3 csatahajót, 1 cirkálót és 1 segédhajót. A japán tengerészetügyi miniszter közlése szerint az északamerikai haditengerészet csendesóceáni vesztesége, eddig körülbelül 500 ezer embert tesz ki. így kezdődött a mostani világháború (1. közlemény) Összeállította: Kora Endre Öt évvel ezelőtt, 1939 szeptember 2-án hajnalban eldördült az első lövés, amely elindította a második világháborút. Öt évnek rövid, de máris történelmi távlatából, nyissuk meg az emlékezés zsilipjeit ,és késői utódok számára is adjunk egy összefoglaló jelentést arról, hogy miképpen szakadt az emberiségre ez a nagy világégés, amelyben — miként az egyik tisztán látó francia politikus jelentette ki négy nappal a háború törése előtt: — »Nem a német vagy a francia nép fog győzni, hanem csak a pusztulás és a barbárság !« A háború ötödik évének végén, a szomorú jubileum alkalmával, meg kell állapítanunk azt, hogy eddig kísértetiesen beteljesedett Daladier volt francia miniszterelnök komor jóslata, mert túl a német győzelmeken és túl az angol-amerikai visszavágási kísérleteken, mindezideig az igazi hasznot csakis a pusztulás és barbárság ördöge aratta. Felsorolásunkban nem kívánjuk megállapítani, hogy kinek a hibájából is szakadt az emberiségre ez az óriási szerencsétlenség, hanem okmányokkal, nyilatkozatokkal fogjuk a történelem számára világossá tenni és olvasóink magyar nemzetiszocialista véleményére bízni a háború okozójának megállapítását. Okmányok és nyilatkozatok ezek, amelyek önmagukban beszélnek és bizonyítanak. A háború kitörését olyan izgalmas diplomáciai tárgyalások előzték meg, amelyek addig ismeretlenek voltak a világpolitikában. Egy héttel előtte a két örök ellenség a németi és az orosz, vagyis inkább a német nemzetiszocializmus és az orosz bolsevizmus kibékült egymással. Most már azt is tudjuk, hogy a Szovjet részéről ez a békejobb a történelem legnagyobb árulása volt és a legnagyobb képmutatás csak azért történt, hogy Moszkva időt nyerjen csapatai megerősítésére és felkészülhessen a háborúra Európa ellen. Hiszen az 1940-es őszi német-szovjet tárgyalásokból kitűnik, hogy a Szovjet voltaképen tárgyalásokat kezdett Németországgal, hogy megnyerje a német birodalmi kormány hozzájárulását a keleteurópai kisállamok bekebelezésére. Németország, a nemzetiszocialista német birodalom azonban állta szerződéseit és nem volt hajlandó kiszolgáltatni ezeket nemzeteket és inkább vállalta a nehéz és kemény harcot. A német kormány, ha ugyanazzal a felületességgel kezelte volna az európai kisállamok ügyét, mint a többi nagyhatalom, akkor garancia ide, garancia oda, egyszerűen kiszolgáltatta volna őket a Szovjetnek és megkímélte volna népét a rengeteg vértől és pusztítástól, sőt ezen túlmenően százszázalékosan biztosította volna győzelmét az angol-amerikaiakkal szemben. A német kormány is megtehette volna azt, amit Teheránban1 Sztálin Churchilltől és Roosevelttől követelt és akkor nem lett volna keleti front. Most, a háború hatodik évének küszöbén, a rettenetes pusztulás, a sok kiömlő vér közepette is csak annyit tudunk mondani, hogy a nemzetiszocialista Németország az utolsó pillanatig állja kötelezettségeit és ha millió csapdát is állítanak ellene, ha összeszövetkeznek ellene a sötétség és a politika aljasságának minden erői, akkor is győzelmesen vívja meg harcát. Mert egy olyan nép és olyan eszme, amilyen most jellemzi Németországot, örökké él. A világ legnagyobb diplomáciai meglepetése: Németország meg nem támadási szerződést köt a Szovjettel 1939 tavaszán Moszkvában francia és angol katonai bizottság érkezett, hogy a Szovjetunióval politikai és katonai szövetséget kössön. A világsajtó szenzációs tálalásban közölt minden momentumot a tárgyalás menetéről. Augusztus elején már összeállították a végleges bizottságot is, amelynek a következő tagjai voltak: Szovjet részről: Vorosilov marsall, Saposznikoff hadseregparancsnok, a vezérkar főnöke, Kutzeny, a haditengerészet népbiztosa, Lokszinoff, a repülési ügyek népbiztosa és Szmiridonoff tábornok, a vezérkari főnök helyettese. Franciaország részéről: Doumec és Valin tábornokok, Krebs ezredes, Villeum, Beaufre, Soviche és Rincquesen századosok, valamint 15 katonai szakértő. Anglia részéről: Sir Reginald Plunket-Ernle-Ere-Dax admirális, Sir Charles Stuart Buonet légi marsall és Hywood tábornok, valamint 20 katonai szakértő. Ha figyelmesen megvizsgáljuk a névsort, megállapíthatjuk, hogy a szovjetkérdést 1939-ben úgy Angliában, mint Párisban meglehetősen könnyen kezelték. Mennyivel fest ez a névsor, mint a négy évvel másképpen későbbi teheráni, amikor Anglia és Amerika nem kapitányokat és viceadmirálisokat küldött tárgyalni, hanem az államfők és legfőbb vezetők siettek Sztálinnak mindent megadni, amit hívén. (Folyt, köv.) /