Parlando, 1970 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1970 / 9. szám - Szatmári Endre: Kodály Zoltánra emlékezve - szolfézsverseny a Tiszántúlon
Kodály Zoltánra emlékezve a szolfézsverseny a Tiszántúlon Kodály Zoltán 1964 májusában látogatta meg utoljára a nevét viselő debreceni zeneművészeti szakközépiskolát. Elsején az általános és középiskolai énekkarok seregszemléjén vett részt, másnap pedig nagyszabású szolfézsversenyen elnökölt. Azóta a szakközépiskola tanárai és növendékei minden évben megemlékeznek erről a találkozásról. Ezt az emlékezést általában szolfézsverseny rendezésével köti össze az iskola vezetősége. Tavaly például iskolán belüli versenyre került sor, amelyen a nyilvánosságot „csak” az biztosította, hogy az egésznapos vetélkedőt végighallgatta Kodály Zoltánné is. Az elnöki tisztet Szőnyi Erzsébet töltötte be, aki vendégként és megfigyelőként magával hozta Debrecenbe a Kanadából, Egyesült Államokból és a londoni BBC-től Magyarországon tartózkodó, a Kodály-módszert tanulmányozó zenetanárokat. Ennek a versenynek a sikere adta az ötletet az 1970 decemberében megrendezésre kerülő országos szakközépiskolai szolfézsversenyhez. Addig azonban az „utánpótlás” seregszemléjére is sor került. Most május 2-án Kodály Zoltánné elnökletével, a szakközépiskola szolfézstanáraiból alakult szűk előtt ötven zeneiskolás növendék vetélkedett a díjakért. A debreceni zeneművészeti szakközépiskola szakfelügyelete alá tartozó zeneiskolák közül tizenegyből az ötödik és hatodik osztályos növendékek tettek bizonyságot a szép daléneklés, lapról olvasás, páros bicinia éneklés, zenei emlékezet és dallamírás követelményeiből. A verseny a Kodály-teremben zajlott le az iskolák tanárainak, növendékeinek és számos „outsider” érdeklődőnek a nyilvánossága előtt. Elmondhatjuk, hogy néha nagyon feszült volt a hangulat, mert a követelmény szintje meglehetősen magas volt. A verseny a „vidéki” iskolák sikerét hozta. Ezek közül is különösen lenyűgöző volt a kisvárdai zeneiskola fölénye. A kiadott kilenc díjból hatot ez az iskola vitt el, érdekesen emlékeztetve Kodály szavaira, hogy sokkal fontosabb az, ki a zenetanár Kisvárdán, mint az, hogy ki az Operaház igazgatója. Az iskola, megalakulása után alig egy évtizeddel, a lelkes és jó munka eredményeképpen sok évtizede működő intézményeket utasított maga mögé. A részletes eredmény a következő: Az ötödik osztályosok versenyében a maximális 250 pontszámból 1. Fülöp Zsuzsa (185), 2. Grósz Zsuzsa (183) és 3. Palcsik Irma (181) pontszámmal, mindhárman a kisvárdai zeneiskola növendékei. A legszebben előadott magyar népdalért járó különdíjat Török János hajdúszoboszlói növendék kapta a maximális 50-ből 48 pontszámmal. A hatodik osztályosok kategóriájában Varga Katalin hajdúböszörményi tanuló lett az első 215 pontszámmal. A zsűri három növendéket jutalmazott második díjjal: Vass Katalin (208), Vass Ágnes (206) kisvárdai és Fekete Borbála (204) hajdúböszörményi zeneiskolásokat. Harmadik díjat a zsűri nem adott ki. A szép népdaléneklés különdíját ebben a csoportban Vass Ágnes (43) kisvárdai növendék nyerte. A versenyen szerepelt növendékek teljesítményének részletes elemzése elgondolkoztató és bizonyára tanulságos konzekvenciák leszűrésére készteti szaktanáraikat. Feltűnő volt például, hogy a zenei emlékezetet próbára tevő feladatot (4—8 ütemű egyszerű dallam egy percnyi néma olvasás utáni visszaéneklését) viszonylag milyen gyengén oldották meg a növendékek. Nyilvánvaló, hogy a versenyzők hangszeres memorizálásuk esetén is rossz módszert alkalmaznak, amelynek aztán egyenes következménye a hangversenyeken fellépő emlékezetzavar, de legalábbis a bizonytalanság, amely lassan felőrli a növendék, és sajnos a tanár idegeit is.