Parlando, 1970 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1970 / 1. szám - N. Pásztor Zsuzsa: Zenei testnevelési konferencia: Budapest, 1969. január 2-4.
laszthatóvá teszi a testnevelési oktatás összekapcsolását a zenével való foglalkozással. Mindenki előtt ismert, hogy a követelmények világszerte emelkednek a termelőmunkában, a tanulásban és természetesen a zenében is. Az időben és intenzitásban növekvő igénybevétel rendkívül erősen próbára teszi az ember szervezetét. A gyorsított élettempó okozta ártalmak káros hatásait, a zenével foglalkozó emberek még fokozottabban érzik, mert a zenélés kétségtelenül érzékeny idegrendszert feltételez és ki is fejleszti azt. Az ember alkalmazkodóképessége ugyan szinte korlátlan, de csak bizonyos feltételek között. Gondoljunk arra a hétköznapi ismereteink tárából gyakran előszedett szabályra, hogy mennél bonyolultabb egy struktúra, annál hamarabb hibásodik meg. Az emberi szervezet pedig az anyagi világ legbonyolultabb rendszere, végtelenül finom, érzékeny mechanizmus. Kifogástalan működéséhez lelkiismeretes gondozást is igényel. A felgyorsult életritmus új alkalmazkodási formákra kényszeríti szervezetünket. Egészségünket károsító hatások tömkelege ér bennünket nap, mint nap. Munkánk, sikereink, egész életünk attól függ, hogyan tudjuk ezeket a hatásokat kivédeni: a zajártalmat, a tartós oxigénelégtelenséget, a természetes fény hiányát, a fokozódó feladatokból adódó idegterheléseket, a civilizált élet olykor túlzott kényelmét, s a legsúlyosabbat, a pihenés elégtelenségét. 8 órai munka után 16 órai pihenésre és szórakozásra volna szükség ahhoz, hogy a szervezet egyik napról a másikra tökéletesen regenerálódni tudjon. Erre pedig nincs mód, épp a fokozódó követelmények miatt. Szervezetünk így egyre nehezebben őrzi meg belső állandóságát, munkára alkalmasságát. A munkaképesség problémája világméretűvé nőtt és természetesen a zenében is jelentkezik. Azonban a szükséglet megteremtette a megoldást is. Olyan aktív pihenési módot kellett találni, amely a lehető legrövidebb idő alatt képes a szervezetet tökéletesen regenerálni. Ennek egyik módszere a mozgás tudományos igénnyel kidolgozott, egyéni állapothoz alkalmazkodó rendszere, a kondicionáló testnevelés. Ezen a területen kb. 15 év óta folynak sikeres kísérletek Magyarországon. A kondicionáló testnevelés ma már önálló tudománnyá vált, a társadalmi szükséglet és igény következtében. A kísérletekben részt vevő zeneművészek, zenepedagógusok és zenét tanuló fiatalok jó eredményei, gazdag tényanyaggal támasztják alá azt az igazságot, hogy a zene és a mozgás elválaszthatatlan egymástól. Az egyszerű kapcsolatok felismerésén túlhaladva ma már ott tartunk, hogy a tudatosan adagolt mozgást, a testnevelést a zeneoktatás javára hasznosíthatjuk, felhasználhatjuk az általános és speciális munkaképesség fejlesztésére, a zenei pszicho-szomatikus munkaalkalmasság megőrzésére. Ezeknek az eredményeknek megismertetését szolgálta első próbálkozásként, a januári zenei testnevelési konferencia. I. rész A zenét tanuló ifjúság munkaképességi problémái Az alsófokú tanításban. Államunk hatalmas támogatása ellenére a zenei oktatás fejlődése nemzetközileg elismert sikerei mellett nincs arányban a ráfordított energiákkal. Legfőbb korlátozója, a zeneoktatásban részesülők fogyatékos munkaereje. Jól 2