Parlando, 1972 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1972 / 9. szám - KÖNYVEKRŐL - KOTTÁKRÓL - Vita a zenepedagógiáról; Bácskai-Manchin-Sági-Vitányi:Ének-zenei iskolába jártak...

Idén húsz ország közt és kétszáz fiatalja fordult meg a táborban, közöttük most először Spanyolországból is jelentkeztek. A legtöbb résztvevő Belgiumból és Hollan­diából érkezett, de szinte minden nemzetiség jelen volt Európa legtávolabbi pontjai­ról sőt még Canadából is. Zeneoktatásunk európaszerte elterjedt jó híre vonzotta ide a fiatal svéd klariné­tost Ola Persson-t, aki ittléte alatt még jobban megszerette zeneéletünket s az itteni környezetet és egyéves ösztöndíjat kért a budapesti Zeneművészeti Főiskolára. Bizo­nyára így maradt itt Magyarországon annak idején Rosemary Hardy is aki már két éve tanul nálunk a Zeneakadémián. A Pécsi táborban másodszor vesz részt, és tol­mácsként is hasznos szolgálatot tesz. Az egyik házi koncerten régi magyar dalokat hallottunk tőle, kifogástalan szövegkiejtéssel, nagyszerű stílusérzékkel. A holland Bert van der Schoot még régebbi őslakó a táborban, ő harmadszor jár itt. Amszterdamban zenetörténeti stúdiumokat végez s a zenei ismeretterjesztés problémái foglalkoztatják. Nagy érdeklődéssel hallgatja a Kodály módszertan órá­kat, s hogy minden külföldi zenei tábor közül a miénket kedveli leginkább azt har­madszori jelenléte bizonyítja. Idén sem feledkezhetünk el a minden eddigi táborozás legfényesebb attrakcióját jelentő Sándor János vezette nagyzenekari próbákról, me­lyeken a „chef d’orchester” a többnyelvű instrukciók mellett időnként a pantomim határát súroló színjátékszerű „műelemzésekkel” közvetíti ifjú muzsikusainak az el­játszandó zene tartalmát. Lelkesítő irányítása alatt a zenekar a zárókoncerten ismét remekelt, fényesen koronázva meg a kéthetes eredményes, sikeres, nagyszerű han­gulatú­ légkörű idei táborozást. KÖNYVEKRŐL—KOTTÁKRÓL Vita a zenepedagógiáról (szerk.: Kroó György és Feuer Mária) Bácskai—Manchin—Sági—Vitányi: Ének-zenei iskolába jártak... A Zeneműkiadó „Zeneélet”-sorozatának új könyvei A Zeneműkiadó 1969-ben indította el „Zeneélet”-könyvsorozatát, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy vitákat kavarjon s szólaltasson meg, vitákat, melyek tisz­tázni, megoldani segítenek a magyar ze­nei élet kérdéseit s ezekről tájékoztassák az érdeklődő nagyközönséget. Eddig 12 kötet jelent meg, igen változatos temati­kát ölelve fel; egy-egy könyvben a zene­szerző, a koreográfus és balettművész, az operarendező, a zenekritikus, a zenetörté­nész éppúgy szót kér és kap, mint ahogy széles körű hozzászólás-gyűjteményt ad egy-egy kötet a beat, és a modern mű­zene társadalmi fogadtatása és funkciója, vagy a bábszínház és zene, zene és általá­nos műveltség összefüggéseinek kérdéskö­réhez.­­ A sorozat sikeres voltát egyfelől a nagy olvasói érdeklődés, másrészt a vi­ták ténye és színvonala mutatja. A sorozat két új darabja is ilyen érte­lemben kapcsolódik az eddigiekhez, így, vagy úgy szinte mindenkit érintő problé­mákat taglal más-más megközelítési mód­dal: a magyar zenei oktatás helyzetét, eredményeit és kudarcait, feladatait és le­hetőségeit vitatva. A VITA A ZENEPEDAGÓGIÁRÓL azt az állásfoglalás- és polémia-sorozatot tar­talmazza, amely 1971. szeptemberétől a „Muzsika” című lapban s ezzel csaknem egyidejűleg a Rádió „Zenélő Magyaror­szág”-sorozata keretében kapott először nyilvánosságot. Miről is van szó? Kodály Zoltán ránk hagyományozta a zenélő Ma­gyarország nagyszabású humanista elkép­zelését, irányt jelölt, eszközöket adott s felnevelt egy nemzedéknyi nevelőt. — De hogyan áll ma a zenepedagógia ügye? Kik, mit, hogyan és milyen körülmények 28

Next