Parlando, 1974 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 5. szám - Korda Ágnes: Kodály Zoltán zenepedagógiai intézet Kecskeméten
Kodály a zenei műveltség terjesztésével, a zenének a mindennapos iskolai oktatásba való bevonásával nem a hivatásos muzsikusok képzését akarta elősegíteni, hanem a zenén keresztül, a zene segítségével akart minden más művészet iránt fogékony, értő közönséget nevelni. „Ez nem egyszerűen egy új épület felavatása —, hanem fordulópont a magyar művelődés történetében. Ez az iskola nem zeneiskola, amint még ma is tévesen hiszik sokan. De az első iskola, amely szervesen beépíti a zenét az általános emberi műveltségbe. Itt megtanítják arra a tanulókat, hogy aki zenével indul az életbe, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti sok bajon. A zene az élet szépségét, s ami benne érték azt mind meghatványozza.” Az első iskolát követte a többi. Már Kodály életében több mint száz ének-zenei általános iskola működött az országban, jelenleg közel száznegyven iskolában mindennapos tantárgy a zene. A magyar zeneoktatás jó híre a világ különböző országainak érdeklődését idevonzotta. Külföldről érkezett pedagógusok tanulmányozzák Magyarországon a Kodály nevével fémjelzett pedagógiai módszert, s külföldön is egyre több iskolában vezetik be a magyarországi metódust, s Kodály intézeteket is alapítanak, ahol a zenepedagógusok megismerkedhetnek az új oktatási szisztémával. Még Kodály életében az Amerikai Egyesült Államok Művészeti Tanácsa jelentős összeget szavazott meg, hogy ösztöndíjjal zenetanárokat küldjön Magyarországra. Jelenleg a világ minden tájáról érkeznek meghívások a magyar zenetanárok részére, s az Egyesült Államokban nyaranta ötven egyetemen tartanak kurzust a I. Kodály-módszer alapjainak elsajátítására. A zenei műveltség megalapozását Kodály az iskolától várta, ezért tartotta alapvető fontosságúnak a zenepedagógusok képzését. „Sokkal fontosabb, hogy ki az énektanár Kisvárdán, mint hogy ki az opera igazgatója. Mert a rossz igazgató azonnal megbukik. De a rossz tanár harminc éven át, harminc évjáratból éli ki a zene szeretetét. Az állam hiába tart fenn operát, koncertet, ha nem jár bele senki. Olyan közönséget kell nevelni, amelynek életszükséglet a magasabb rendű zene.” Jogos igény volt tehát, hogy létesüljön Magyarországon egy olyan központi intézmény, amely ellátja a tanárok továbbképzését, ellenőrzi, irányítja, összehangolja a külföldön működő hasonló intézmények munkáját, valamint a hazai iskolai ének-zene oktatási és zeneoktatási intézmények tevékenységét. Az intézet létrehozását ismét a szülőváros, Kecskemét vállalta. A leendő Kodály intézet közvetlen előzményének tekinthető a két nyári kurzus, amelyet 1970-ben és 1972-ben rendeztek Kecskeméten, számos külföldi ország pedagógusainak részvételével. A nyári kurzusok tapasztalatai, a nagy érdeklődés és az azóta folyamatosan jelentkező igények érlelték, alakították az intézet terveit. Az elképzelést hamarosan követte a gyakorlati megvalósítás, elsőként a tárgyi feltételek megteremtése. Az intézet székhelyéül a város egyik régi műemléképületét — egy 1735-ben épült kolostort — ajánlottak fel. Most folynak az épület restaurálási munkálatai s a tervek szerint a következő tanévre készül el. A helyreállítás gondos munkát, szakértelmet igényel, számos munkafolyamat kézi munkával, egyéni eljárással készül, hogy megőrizzék az épület eredeti stílusát. Az intézet bentlakásos lesz, harminc, negyven személy részére tud majd szállást biztosítani. A lakószobákon és tantermeken kívül külön helyiséget kap a könyvtár, kottatár és lemeztár, s készül egy kisebb, kamara-hangversenyekre alkalmas terem is. A városban épül egy nagyobb hangversenyterem is, ami lehetővé teszi majd a koncertélet kiszélesítését. Az intézet létrehozásának, előkészítési és szervezési munkáinak legnagyobb részét Kodály Zoltánná vállalta magára. Az intézet célkitűzéseinek, működési elveinek kialakításához a két nyári kurzus tapasztalatai segítettek — mondotta — az itteni foglalkozások mutatták meg mi az az