Parlando, 1974 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 12. szám - Keuler Jenő: Modern zeneelmélet kísérleti tantárgy a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolában
a dolgot: az igényei szerint kielégített ember, mivel azok kielégítéséért már nem kell küzdenie, egy bizonyos idő után gondolati restségre van ítélve. S íme a végeredmény: a fent említett passzivitás. A természeti törvény, ha áttételesen is, de mégis érvényre jut az emberi tudatban. Ha a fenti hipotézis a zenehallgatás szempontjából is beigazolódik, akkor könynyebben jutnánk el, törnénk utat a „közönyös” emberek oly változatos világába. Keller Jenő Modern zeneelmélet kísérleti tantárgy a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolában A Művelődésügyi Minisztérium Művészetoktatási Főosztályának megbízásából modernzene-elmélet kísérleti tárgy tanítását kezdhettem meg az 1973—74. tanévben. A tárgy bevezetésének legsürgetőbb indítéka, hogy a jelenlegi középfokú zeneoktatás keretében, amikor a zenei pályára készülő tanulók elméleti tudásának tényleges megalapozása történik, a XX. század zenéjének elméleti sajátságairól, a legkiemelkedőbb zeneszerzők elméleti gondolkodásáról, a már kikristályosodott zenei rendszerekről a tanulók nem kapják meg a szükséges ismereteket. A képzés ezáltal egyoldalú, ami nemkívánatos következmények lehetőségét rejti magában. A most meginduló kísérleti oktatás azonban nem szorítkozhat csupán a hézagpótlás megoldására. Amikor az általános közoktatásban korunk követelményeiből fakadóan napirendre kellett kerüljön egy olyan képzési rendszer kialakítása, melyben egy-egy tárgy speciális ismereteinek megszerzése mellett a tanulók képet kapnak a tárgynak mint tudományágnak, illetőleg művészeti ágnak a társadalmi struktúrában, a tudományok vagy művészetek rendszerében elfoglalt helyéről, a jelenlegi kísérletnek is csak ebben a koncepcióban lehet perspektívája. A tervezetben ezért, bár nem mondok le a többé-kevésbé zárt, olykor tételesen is megfogalmazott zeneelméleti gondolkodási módok ismertetéséről, (Hindemith, Schönberg tanításai, Lendvai Ernő, Kárpáti János Bartók-kutatásai), a fő hangsúlyt mégis annak tudatosítására helyezem, ami mindebből általánosítható, a hagyományos zenére is igaz és több-kevesebb valószínűséggel az elkövetkező zenélési módok alakulásában is irányadó kell legyen. A célkitűzés sajátságaiból kifolyólag a megközelítés nem zenetörténeti jellegű, ez azonban nem a történeti megközelítés szükségtelennek ítélését jelenti, ellenkezőleg: olyan ismereteket kíván adni, amelyek birtokában a majdani történeti szemléletű tanulmányok világosabban feltárják a stílusváltások mozgatórugóit, a zenei gondolkodásmódok, valamint a zene szerveződésében ténylegesen szerepet játszó objektív törvényszerűségek időleges összehangolatlanságát, a fejlődést megszabó tényezők viszonylagos önállóságát, s így a tanulók saját szakterületükön végezhetnek olyan megfigyeléseket, melyek a társadalomtudományokra nézve is igazak. A legáltalánosabb érvényű zeneelméleti törvényszerűségeket keresve első lépés a változás törvényszerűségeinek keresése. A változás folyamatosságának és szakaszos 10