Parlando, 1978 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 7-8. szám - Szőnyi Erzsébet: A magyar zenepedagógia helye a nagyvilágban
gyobb tanulmányt a magyar zeneoktatásról. A moszkvai és szófiai konzervatóriumokon „A zenei írás-olvasás módszertana” c. könyvem gyakorló füzeteit használják, ugyanúgy mi is felhasználjuk a Zeneakadémián az említett intézmények megfelelő anyagát. Belgiumban, Brüsszelben és Antwerpenben egyaránt működnek olyan iskolák, amelyben belga népdalok alapján, de teljesen a magyar zeneoktatás mintájára végzik a tanítást. Franciaországot Jacquette Ribiére-Raverlat nevének felhozásával kell említenem, külön szeretném kiemelni, hogy éppen az elmúlt napokban volt egy francia látogatója Debrecennek prof. Jacques Chailley személyében, ő volt az, aki 1964-ben Kodály Zoltán buzdítására kezdett el foglalkozni azzal, hogy valakit ideküldjön egy évre tanulni Magyarországra, azzal a céllal, hogy utána a kodályi koncepciót Franciaországban alkalmazni tudják. Tehát e kapcsolatnak kb. 10—11 éves gyökerei vannak. Azóta nemcsak Párizsban, hanem Périgueux-ben, Poitou-ban és Grenoble-ban is adaptációk folynak. A következő lemez Poitou-e népdalgyűjtés, tradicionális gyermekdalokat és népdalokat tartalmaz, ezt az ottani óvónők végezték és a lemezen gyerekek hangját fogjuk hallani. Olyan célkitűzéssel készült a munka, mint a magunk törekvése itthon. (Zenei szemelvény) A továbbiakban már csak felsorolásra hagyatkoznék, hogy Dániában Koppenhágában van ilyen adaptáció, Norvégiában, Finnországban, az NSZK-ban Freiburgban és Kielben, Angliában sok iskolában (.Kodály műveinek angolra fordítása a Boosey and Hawkes kiadó munkája volt Angliában), Izlandban, Rejkjavikban, Kanadában és az USÁ-ban, ahol Kodály-intézetek vannak és ahol doktori disszertációkat írnak a Kodály-módszerről. Ausztráliában, ahol szintén központja van a Kodály zenepedagógiai módszernek és a tanároknak szövetsége, amely ezzel foglalkozik. Japánban 3 Kodályintézet van, a legrégebbi 1968-ból való (Hani Kjoko intézete). Izraelben 4 éve folyik Kodály-módszerrel a tanítás, mert héber nyelvre lefordították a Kodály-műveket. 1975 óta van Nemzetközi Kodály Társaság, amelynek székhelye Magyarországon van és főtitkára dr. Eősze László, és működik Magyarországon egy Kodály-Intézet is Kecskeméten. Végül zárószónak hadd mondjam el, hogy a világon a gyermekek zenei nevelésével foglalkozó 3 nagy rendszert tartanak számon: az egyik Carl Orff-é, a másik Suzuki é és a harmadik Kodály Zoltáné. Orffnak a nevét bizonyára ismerik, Suzuki hegedűtanítással foglalkozik elsősorban. Néhány gondolat világhírnevük igazolására, hogy milyen összehangolódások vannak a különféle zenei nevelési rendszerek között. Kodálynál a zenei nevelés minden gyermekre vonatkozik, általános, tekintet nélkül képességeire és társadalmi hovatartozására. Orff pont ugyanezt az elvet vallja, szerinte is minden gyermeknek el kell érnie a zenéhez. Kodálynak és Orffnak egyaránt legfontosabb célkitűzése az, hogy a gyerekek a legzsengébb kortól kezdve tanuljanak zenét. Kodály és Suzuki egyaránt mondják, hogy a gyermeknek 9 hónappal születése előtt már el kell kezdeni a zeneoktatást. Ezt Suzuki meg is valósítja éspedig olyan módon, hogy előírja: a várandós anyáknak hányszor egy nap és milyen hosszú ideig kell Vivaldi- és Bach-lemezeket hallgatni. Érdekes azt is megjegyezni, hogy Kodály a zenei írás-olvasást nagyon fontosnak tartja, Orff pedig egyáltalán nem. Illetve addig, amíg meg nem ismerte Kodályt. Amikor tájékozódott afelől, hogy mi hogyan végezzük a zeneoktatást, az Orff-módszerbe is bevezették a kézjelek utáni éneklést, a relatív szolmizációt és bizonyos fokig a kottáról való éneklést, ami rájuk addig nem volt jellemző. Bevezették az éneklést is, ami szintén mellékes volt az Orff-módszerben, mert az hangszerekre vonatkozik elsősorban, amelyeket a gyerekek hallás után sajátítanak el. Kodályra a pentatónia, mint kezdés jellemző a zeneoktatásban, Carl Orff ugyancsak a pentatóniát használja fel, holott sem a német, sem a nyugati népdalokból általában korábban nem volt közismert a pentatonnal való foglalkozás. És 50