Parlando, 1979 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 12. szám - Petrovics Emil: Köszöntő a Kodály Zoltán ének-zenei általános iskola negyedszázados jubileumára

XXI. ÉVF. 12. szám 1979. december Köszöntő a „Kodály Zoltán" ének—zenei általános iskola negyedszázados jubileumára* Írta : Petrovics Emil Kedves Gyerekek, Szülők, Tanárok! Kedves közönség! Ünnepelni jöttünk ide a Zeneakadémiára, megünnepelni egy negyedszázados év­fordulót. 25 évvel ezelőtt Budapesten is hozzákezdtek annak az iskolatípusnak meg­szervezéséhez, amely századunk legcsodálatosabb pedagógiai gondolatát változtatta eleven valósággá. Mi is történt? Kecskemét és Veszprém után 1954 szeptemberében a budapesti Ló­­rántffy Zsuzsanna úti iskolában is megkezdődött az első zenetagozatos osztályban a tanítás. A következő évek rohamos fejlődése túlhaladta a kezdés szerény kereteit, növekedett a létszám, bevezették a hangszeres oktatást, először a zongorát, majd a többi hangszert is. A közvélemény nagy rokonszenvvel és izgalommal követte egy új és eredeti, zseniális és magyar pedagógiai eszme gyakorlati eredményeit. Ez a meg­hatottsággal átszőtt csodálkozás nemcsak honfitársaink szívét dobogtatta meg; bámu­latos gyorsasággal éreztette hatását világszerte: Európában, Amerikában és Ázsiában is. Évtizedek óta zarándokolnak, igen, a szó legigazabb, túlzásmentes értelmében, za­rándokolnak iskolánkba és iskoláinkba a külföld legnagyobb zeneművészei, államfér­­fiai, a zenekedvelők, a pedagógusok, a kíváncsiskodó turisták, s mindenki, aki teheti. Pablo Casals, Yehudi Menuhin vagy Benjamin Britten csodálata bizony hízeleg nemzeti büszkeségünknek; legutóbb a francia kulturális miniszter jött el Magyaror­szágra, hogy tanulmányozza zenepedagógiánkat, s azon belül is elsősorban az ének­zenei általános iskola eredményeit. Szeretünk mi hallani ilyeneket, dicsekszünk is úton-útfélen, s mondogatjuk: zenei nagyhatalommá váltunk. Így is van ez ma, de hozzzátehetném, hogy ma még így áll a dolog. Meggyőződésem, hogy a negyedszáza­dos jubileumát ünneplő iskolánk e helyzet megteremtésének nagyszerű részese. 1957-től megszűnt a tagozatos jelleg és önálló ének-zenei általános iskolává vált a Lórántffy, hogy aztán jó 10 év múlva leköltözzön a Marczibányi térre, ahol több a hely, tágasabb a tér. Köszöntöm az iskolát, mint zeneszerző és tanár, biztatom az iskolát mint apa és az új, szocialista Magyarországot kívánó és építő állampolgár. * Elhangzott az iskola jubileumi ünnepségén, a Zeneakadémián. A szerkesztőség Petrovics Emil köszöntőjének közreadásával emlékezik Kodály Zoltán születésének 97. évfordulójára. 1

Next