Parlando, 1979 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 12. szám - Petrovics Emil: Köszöntő a Kodály Zoltán ének-zenei általános iskola negyedszázados jubileumára
XXI. ÉVF. 12. szám 1979. december Köszöntő a „Kodály Zoltán" ének—zenei általános iskola negyedszázados jubileumára* Írta : Petrovics Emil Kedves Gyerekek, Szülők, Tanárok! Kedves közönség! Ünnepelni jöttünk ide a Zeneakadémiára, megünnepelni egy negyedszázados évfordulót. 25 évvel ezelőtt Budapesten is hozzákezdtek annak az iskolatípusnak megszervezéséhez, amely századunk legcsodálatosabb pedagógiai gondolatát változtatta eleven valósággá. Mi is történt? Kecskemét és Veszprém után 1954 szeptemberében a budapesti Lórántffy Zsuzsanna úti iskolában is megkezdődött az első zenetagozatos osztályban a tanítás. A következő évek rohamos fejlődése túlhaladta a kezdés szerény kereteit, növekedett a létszám, bevezették a hangszeres oktatást, először a zongorát, majd a többi hangszert is. A közvélemény nagy rokonszenvvel és izgalommal követte egy új és eredeti, zseniális és magyar pedagógiai eszme gyakorlati eredményeit. Ez a meghatottsággal átszőtt csodálkozás nemcsak honfitársaink szívét dobogtatta meg; bámulatos gyorsasággal éreztette hatását világszerte: Európában, Amerikában és Ázsiában is. Évtizedek óta zarándokolnak, igen, a szó legigazabb, túlzásmentes értelmében, zarándokolnak iskolánkba és iskoláinkba a külföld legnagyobb zeneművészei, államférfiai, a zenekedvelők, a pedagógusok, a kíváncsiskodó turisták, s mindenki, aki teheti. Pablo Casals, Yehudi Menuhin vagy Benjamin Britten csodálata bizony hízeleg nemzeti büszkeségünknek; legutóbb a francia kulturális miniszter jött el Magyarországra, hogy tanulmányozza zenepedagógiánkat, s azon belül is elsősorban az énekzenei általános iskola eredményeit. Szeretünk mi hallani ilyeneket, dicsekszünk is úton-útfélen, s mondogatjuk: zenei nagyhatalommá váltunk. Így is van ez ma, de hozzzátehetném, hogy ma még így áll a dolog. Meggyőződésem, hogy a negyedszázados jubileumát ünneplő iskolánk e helyzet megteremtésének nagyszerű részese. 1957-től megszűnt a tagozatos jelleg és önálló ének-zenei általános iskolává vált a Lórántffy, hogy aztán jó 10 év múlva leköltözzön a Marczibányi térre, ahol több a hely, tágasabb a tér. Köszöntöm az iskolát, mint zeneszerző és tanár, biztatom az iskolát mint apa és az új, szocialista Magyarországot kívánó és építő állampolgár. * Elhangzott az iskola jubileumi ünnepségén, a Zeneakadémián. A szerkesztőség Petrovics Emil köszöntőjének közreadásával emlékezik Kodály Zoltán születésének 97. évfordulójára. 1