Parlando, 1988 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 12. szám - Novák István: Zeneművészeti szakközépiskola Vácott
Zeneművészeti szakközépiskola Vácott (Elhangzott a Zenei Világnapon) Nehéz szavakba foglalni, hogy miért oly fontos életünkben a zene. Kodály Zoltán fogalmazta meg: „Zene nélkül nincs teljes ember”, s azt hiszem ennél jobban nem is lehet a lényeget kifejezni. De ő mondta másutt: ,,A zene lelki táplálék, ami semmi mással nem pótolható.” Igen, ez a lelki táplálék az, ami nem hiányozhat életünkből, ami érzékenyebbé tesz bennünket minden iránt; lelkessé és áldozatvállalóvá, a szépre és nemcsak a jóra fogékonyabbá. A zene által nemcsak tudjuk, hanem érezzük is mindazt, amit egy teljes embernek éreznie kell. A zenével való foglalkozás, a rendszeres zenehallgatás, a hangversenyek mássá formálnak bennünket, és ez a másság minden tevékenységünkön érződik. Ha egyedül vagyunk, vigasztal; ha társakkal, akkor barátokat szerez és valódi céltudatos közösséget formál. Másként érezzük át a magunk, a szűkebb vagy tágabb közösségünk gondjait, másként reagálunk egyéni és országos gondokra, mert nemcsak tudjuk, hanem át is érezzük azokat. A mai gyermek talán meleg érzelmekből, a szeretesből kap legkevesebbet: a törődésből, a gondoskodásból, a ráfigyelésből. A zenei nevelés sok páros kapcsolaton épül, ezért tudja mindezt a hiányt kicsit a zenén keresztül is pótolni. Mert tudjuk, hogy az gazdagít és nemesebbé tesz, lelket formál, akaratot fejleszt. Nem véletlen, hogy megyénk minden nevelőotthonában megteremtettük a hangszeres zene tanulását. Azt akarjuk elérni, hogy az egyéni hangszeres tanulást egészítse ki a csoportos, a kóruséneklés, a zenekarokban való közreműködés, hogy fiataljaink a hangszereiken vagy az éneklésükön keresztül tudják kifejezni mindazt, amit egy-egy zenemű kivált belőlük. Mert tudják, mások a zenét tanuló gyerekek, a kis muzsikusok! Mindennapjaikban a zene veszi körül őket, formálja, frissíti és megújítja lelküket az újabb élményekkel. Talán egy művészet sem hagy olyan mély nyomokat az emberek lelkében, mint a közös éneklés, a közös muzsikálás. „Kinek lelkében szép az ének, Az hallja a mások énekét is szépnek” — mondja Babits. Ilyen, a másik énekét is szépnek halló gyermekekre és a közösségért sokat tevő felnőttekre van szükségünk, ezért támogatjuk mindazt, ami a zenei neveléssel összefügg. Régen ünnepeltünk ilyen boldogan Zenei Világnapot, mint most itt, a közös öröm szárnyai alatt. Ahol iskola épül, ott a jövőt tervezik, látni tanítják a vaknak hitt sorsot, tudják atudás, mindennél nagyobb értékét, az embernevelés fontosságát. Új iskolát avatunk, az ország legfiatalabb zeneművészeti szakközépiskoláját, a zene, a tanulás, a tehetséggondozás, a szorgalommal végzett munka olyan otthonát, mely évszázados falak gondolatgazdag átformálva-megőrzésével kap fiatal funkciót. Egy kisvárost sokféleképpen lehet gazdaggá tenni. A fejlett ipar, kereskedelem, előd évszázadok szorgos munkája, vagyonos családok gyarapodása vagy kiemelt állami gondoskodás mind ilyen tényező. Nekem Vác, a Duna menti kisváros mástól gazdag: szellemétől, szándékaitól, légkörétől. Mert ez az a város, ahol több a középiskolás, mint ahányan az általános iskolák padjait kaptatják. Itt kevés a nyolc középiskola, hiányzott a kilencedik, a zenei. A kilencszáz éves város Géza király falain új kultúrát teremt: hívja, fogadja a művészeket, Gombáson műhelyt létesít, szervezi, építi, finanszírozza az országos grafikai műhelyt. Itt talál otthonra Hincz Gyula, a fotótörténet, a diaporáma. Múzeumok, kiállítóhelyek, tárlatok jelzik a hazai művészetek térképén Vácot. Itt alakul a fegyveres erők klubja gazdag és korszerű könyvtárrá. Akkor épül művelődési központ, amikor erre sehol nincs pénz, de a helyi összefogás jövőnek szóló intézményt alkot. Akárcsak huszonöt éve, amikor megalakult a zeneiskola. Mert ez a város a zenétől is gazdagabb. Váchoz tartozik a két ének-zene tagozatos általános iskola, tucatnyikórus, zenekar és persze a Vox Humana és Makilári József, a KISZ Kórus és Bogányi Tibor, a mai szakközépiskola fő kovácsolója, Cs. Nagy Tamás és negyedszázados ünneplő iskolája, Erdélyi Sándor és a Musica Humana, a Váci Szimfónikus Zenekar és Szalai Miklós, akitmost már ez az iskola is igazgatóként ideköt. Itt az ódon falakon kultúra, humánum, tudás és művészet épült, és sokan vigyázzák, hogy ezekben mind jobban gyarapodjék a közösség. Ma naponta éljük át, hogy a jövőt teremtő kultúrára, a holnapot építő oktatásra nincs elég pénz. De azt is látjuk, hogy a legnehezebb években is — soha nem is-