Parlando, 2008 (50. évfolyam, 1-6. szám)
2008 / 2. szám - Kodály emlékév, Szeged - (Jövő-kép VI/3.) - Kodály - pedagógia és zeneoktatás sorsa a jelenkori Magyarországon
KODÁLY EMLÉKÉV, SZEGED (JÖVŐKÉP VI/3.) Kodály — pedagógia és a zeneoktatás sorsa a jelenkori Magyarországon Szimpózium és vitafórum a Szegedi Tudomány Egyetem Zeneművészeti Karának rendezésében 2007. december 13-án Szeged városa 2007-ben a Kodály jubileumi év kapcsán számtalan rendezvénnyel adózott Kodály Zoltán alkotói és pedagógiai örökségének tiszteletére. A rendezvényeket az egész év folyamán zenekari és szóló hangszeres hangversenyek, énekkari és népdaléneklési versenyek, bemutató tanítások, Kodály műveltségi verseny, professzionális és amatőr kórusversenyek, valamint a konferenciákon elhangzott előadások gazdagították, melyek szerkesztett változatát közöljük. Dr. Kerek Ferenc, a SZTE Zeneművészeti Karának dékánja szervezésében és rendezésében 2007. december 13-án kiemelt jubileumi rendezvényre került sor a Szegedi Tudomány Egyetem hangversenytermében, ahol a Kodály - pedagógia és a zeneoktatás jelenkori helyzetével kapcsolatosan szimpózium és vitafórum keretén belül hangzottak el előadások. Előadók voltak: Ember Csaba karnagy, a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségének elnöke, a Balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskola igazgatója; Eckhardt Gábor zongoraművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem docense, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola igazgatóhelyettese zongoraművésztanár, aki zsűritagként Ш, felkészítő tanárként számos fesztivál, verseny aktív résztvevője. Jelentős tapasztalattal rendelkezik a zenei oktatás hazai és külföldi területein; Szabó László, az SZTE ZMK tanársegédje; Gönczy László, az SZTE ZMK tanszékvezető főiskolai docense; Dr. Kerek Ferenc, a SZTE Zeneművészeti Kar dékánjának bevezető szavait azzal kezdte, hogy az évek óta halmozódó megbeszélendő, megtárgyalandó kérdésekre az ünnepi Kodály év jó alkalmat kínál és talán ad is. Kodály Zoltán abban a meggyőződésben élt, hogy a zene múlhatatlan része az emberi kultúrának, zene nélkül nincs teljes értékű ember. Tudjuk ugyanakkor, hogy Kodály óhaja, „a zene legyen mindenkié” az ezredforduló táján, sőt már az előző évtizedekben is inkább a vágy, mint a valóság kategóriájába tartozott. A XXI. század elején jó lenne olyan kézzel fogható útmutatást kapni, gyakorlati terveket látni ezek megvalósításában aktívan részt venni, melyek az elkövetkező évtizedekhez is mintául szolgálhatnak. Összefoglalva: egyfajta jövőkép kialakítása is lehetne az a periódus, amiben most élünk. Ne csak a „nagyvilág” merítsen abból a hatalmas kincsből, amit döntően Bartók és Kodály művészetében találunk, és Kodály Zoltán zenei nevelési hagyományaira építünk. Kerüljön újra