Pártélet, 1957. május-augusztus (8. évfolyam, 9-16. szám)
1957-05-01 / 9. szám
VEZÉRCIKK tartunk más országok pártküldöttségeivel s ezek a tárgyalások egyértelműen a proletár nemzetköziség szellemében folytak le. Büszkék vagyunk rá, hogy ebben a történelmi időszakban hazánk megbízható védőbástyának bizonyult a világ minden dolgozója számára. Mi persze tudjuk, hogy csak forradalmi kötelességünket teljesítettük. És tisztában vagyunk azzal is, hogy külföldi elvtársaink bizalma arra kötelez bennünket, hogy még nagyobb törekvéssel haladjunk tovább a szocializmusépítés bevált útján. Ezért május elsején kijelentjük az egész világ előtt, hogy egy tapodtat sem térünk le erről az útról. A Központi Bizottság februári ülésén világosan megmutatkozott, hogy egész sor sürgős feladatot kell megoldanunk a még gyorsabb előrehaladás érdekében. És szükséges lesz, hogy pártszervezeteink pont május 1. előtt megmagyarázzák minden dolgozónak, milyen szoros és közvetlen összefüggés van a mi politikai, gazdasági és kulturális feladataink és a világ dolgozóinak kapitalizmusellenes harca között. De nem elég csak beszélnünk a proletár nemzetköziségről, forradalmi kötelességünkről, hanem érvényesítenünk is kell ezeket az elveket mindennapi tevékenységünkben. Ez pedig azt jelenti, hogy az egész nemzetközi forradalmi mozgalom iránti felelősségünk tudatában kell teljesítenünk feladatainkat. Pártunk Központi Bizottsága a fő jelenlegi feladatra — termelésünk hatékonyságának növelésére — összpontosította minden pártszervezet figyelmét. A párt pontosan megszövegezte azt, amire dolgozóink túlnyomó része gondol. A termelés hatékonyságának növelése — ez azt jelenti, hogy meg kell oldanunk gazdasági nehézségeink nagy részét s meg kell teremtenünk a sokkal gyorsabb előrehaladás feltételeit. Nem lesz könnyű teljesítenünk a Központi Bizottság irányelveit. Már most nézetkülönbségek merülnek fel. Például egyes üzemi gazdasági dolgozók azt a nézetet vallják, hogy a termelés nagyobb vagy kisebb fokú hatékonysága kizárólag a felsőbb szervek irányításától függ, nem pedig az üzemigazgatóságtól. Bizonyára meg kell javítanunk az irányítást is. De a pártszervezeteknek érvényre kell juttatniuk az üzemekben azt a régi tapasztalatot, hogy végeredményben minden a munkahelyeken dől el. Más elvtársak viszont azt állítják, hogy rájuk sem vonatkozik a Központi Bizottság irányelve, mert ők már régóta igyekeznek növelni a termelés hatékonyságát. Ebben az esetben sem szabad helyt adnunk semmiféle önmegelégedettségnek. A fő az — és erre kell a pártszervezeteknek vezetniük az egész üzem kollektíváját — hogy megtalálják saját üzemükben a hatékonyság növelésének módját. A vimperki Sumavan-üzemben már megtették ennek érdekében az első intézkedést: bizottságokat alakítottak a gazdaságosság megvizsgálására , és már az első vizsgálatnál félmillió korona értékű tartalékot tártak fel. Ez az eljárás tökéletesen helyes. Ilyen eredményeket persze csak úgy érhetnek el a pártszervezetek, ha lankadatlanul politikai munkát folytatnak a munkások, technikusok, mérnökök, adminisztratív alkalmazottak és a vezetők között. Újból és újból emlékeztetnünk kell arra, hogy a Központi Bizottság irányelve nem csak „kizárólag termelési ügy”, hanem elsősorban politikai feladat. Persze szükség van szervezési és műszaki intézkedésekre is, de a döntő a dolgozók kezdeményezése, leleményessége és öntudatossága a munkában, az, hogy bíráljanak az üzemekben mindent, ami elavult. Ezt a döntő feltételt pedig csakis a pártszervezetek mindennapi politikai munkájával, valamint a kommunisták példamutatásával hozhatjuk létre. Ezeknek az alapvető dolgoknak éppen a május 1. ünnepségekkel kapcsolatban kell tudatára ébrednünk. Az üzemekből hírek érkeznek, hogy a dolgozók kollektívái munkafelajánlást tesznek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója tiszteletére, s ezek a felajánlások éppen