Pártélet, 1966. május-augusztus (17. évfolyam, 9-16. szám)
1966-05-01 / 9. szám
Népi társadalom » Új Köztársaság! Mi mindezt rejtett e követelmény és cél mögött, melyért a csehszlovák nép tömegei harcba vonultak a nemzeti és demokratikus forradalomban, a Szlovák Nemzeti Felkelésben és a cseh országrészekben kirobbant májusi felkelésben. A burzsoá köztársasággal — amelyet joggal neveznek München előttinek, mert München okozta összeomlását — szerzett keserű tapasztalatok után és a fasiszta megszállás éveinek még keserűbb tapasztalatai alapján általában nagy súlyt helyeztünk arra a jelzőre, hogy „új“. A nemzeti felszabadító harcban és a belőle kifejlődött forradalomban a dolgozók milliói nemcsak a fasizmus felszámolására, a nemzeti szabadság felújítására és a csehek meg a szlovákok állami önállóságának helyreállítására törekedtek, hanem arra is, hogy az állam új elvekre épüljön, hogy a valóban új köztársaságban következetesen érvényesüljön a népakarat és az egész társadalom ilyen irányban fejlődjön. Az e cél elérésének módjára vonatkozó elképzelések eleinte természetesen igen különbözők voltak. Az új köztársaság építése során az öntudatos munkások arra törekedtek, hogy mélyreható társadalmi változásokat hajtsunk végre, s a szocializmusútjára lépjünk. Hozzájuk csatlakoztak az élenjáró értelmiségiek és a többi dolgozó. Sokan azonban az „új köztársaság“ fogalmát nem fűzték egybe ilyen világosan megfogalmazott távlatokkal és reményekkel. "Csak a forradalom további fejlődése során, az objektív helyzet következtében és a kommunisták eszmei meg politikai hatására öltöttek elképzeléseik reálisabb alakot, így fokozatosan megszilárdult a széles néptömegek tudatában az az elhatározás, hogy az új köztársaság a szocializmus irányában fejlődő igazi népi demokrácia formájában épüljön fel. Ezt a célt tűzte ki kommunista pártunk, miközben a marxista-leninista elméletből, a nemzetközi forradalmi mozgalom meg saját tapasztalataiból indult ki és alkotóan kidolgozta irányvonalát. Politikája igen találóan kifejezte a nép érdekeit és vágyait. A forradalom fellendülése, melynek az volt a feladata, hogy megteremtse és továbbfejlessze a népi demokráciát, éles osztályharcbann ment végbe. Nemcsak a fasiszta megszállók és az őket segítő árulók meg kollaboránsok ellen, akik elsősorban a cseh és a szlovák burzsoázia soraiból kerültek ki, hanem a burzsoázia ama része ellen is, mely a háború idején antifasiszta beállítottságú volt, és ilyen vagy olyan mértékben részt vett a Hitler elleni harcban. A burzsoáziának is megvolt az elképzelése arról, milyen alapokon épüljön tovább az élet a felszabadult országban. Eleinte csatlakozott a forradalomhoz, alkalmazkodott hozzá. De a forradalom folyamán a dolgozók egyre jobban meggyőződtek arról, hogy a burzsoázia e része is a tőke hatalmának megtartására és a München előtti viszonyok felújítására törekszik. Olyan erőnek mutatkozott, mely a nép érdekei ellen irányul, fokozatosan elhagyta a forradalom állásait és egyre élesebben szembehelyezkedett vele. Végül a burzsoázia politikai képviselői reakciós puccsista-csoporttá fajultak, s mint ilyeneket, elsöpörték őket az útból. Beigazolódott, hogy a burzsoázia már nemcsak hogy nem állhat a nemzet élén, de nem vehet részt a népi demokrácia fejlesztésére irányuló országos forradalmi törekvésben sem, s annál kevésbé léphet a szocializmus útjára, így fokozatosan kikristályosodott a nép tudatában és cselekedeteiben az a világos cél és aktív törekvés, hogy felépítsük hazánkban a szocializmust. Ez a cél olyan alakban kristályosodott ki, ahogyan azt a kommunista párt vázolta fel. Ennek nagy bizonyítéka volt 1948 februárja. Ha ma, midőn az egész földkerekség forradalmi dolgozóival együtt részt veszünk a május 1-i menetekben és megünnepeljük hazánk Szovjet Hadsereg általi felszabadítását, viszszatekintünk az elmúlt 21 évre, újból tudatosítjuk, hogy egyedül az az út volt helyes, melyen 1945 májusában indultunk el, s melyen végérvényesen és még határozottabban léptünk ki 1948 februárjában. Ezen az úton sok volt a kanyar. Néha saját figyelmetlenségünk következtében botlottunk meg, máskor az elháríthatatlan, vagy az utunkba gördített akadályokon. De tagadhatatlan tény, hogy mégis győzelemre juttattuk a szocializmust, s eddig legnagyobb sikereket értünk el nemcsak a háború utáni fejlődésben, hanem nemzeteink egész töre „Május 1-i felvonulás" — a borítólap 1. oldalán közölt felvételt L. Horka készítette. A borítólap 7. oldalán levő kép, melynek „1945 májusa“ a címe, a szerkesztőség levéltárából való. 1 .