Pártélet, 1972. július-december (17. évfolyam, 7-12. szám)
1972-07-01 / 7. szám
SZKOKÁN FERENC a KB munkatársa: POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI FELELŐSSÉGTUDATTAL Felemelkedésünk egyetlen útja a becsületesen végzett munka - ez csendült ki a szocialista brigádvezetők IV. országos tanácskozásán. A találkozót az egész brigádmozgalmat átfogó eszmecsere előzte meg, amelyeken mintegy ötezer vállalatnál ésmezőgazdasági üzemben több mint százezer brigádvezető vett részt. Ezt követően 22 ágazati, szakmai tanácskozáson hatezer, az országos értekezleten ezer küldött képviselte a szocialista kollektívákat, több mint egymillió kétszázezer embert, akik szocialista módon kívánnak élni, dolgozni és tanulni. A tanácskozások a vállalati közéletben kiemelkedő, az egész kollektíva érdeklődését felkeltő események voltak. Különösen az országos tanácskozást kísérte széles körű társadalmi érdeklődés, melynek pozitív visszhangja máris érezhető. A Központi Bizottság munkaversenyről szóló határozata kedvező hatásának tulajdonítható, hogy a szakszervezetek mellett az állami, gazdasági vezetés is jelentős szerepet vállalt a tanácskozások megszervezésében. Kevés kivételtől eltekintve a beszámolókat a vállalati igazgatók, miniszterek vagy helyetteseik tartották. A tanácskozások kifejezték mindenekelőtt a termelő munkások és más vállalati dolgozó rétegek politikai, társadalmi felelősségtudatának növekedését. „Többre is képesek vagyunk, még jobban támaszkodjanak ránk” - hangzott el leggyakrabban a tanácskozások során. A beszámolókban és a felszólalók által ismertetett sok jó tapasztalat és magával ragadó példa is igazolja, hogy a szocialista brigádmozgalom hasznos eszköze és segítője a társadalmi célokért történő összefogásnak, a közösségi élet erősítésének, a nemzedékek közötti együttműködésnek. A brigádvezetők megerősítették, hogy a mozgalom a közel másfél évtizedes fennállása óta töretlenül fejlődött. Hangsúlyozták, hogy a munkásoknak meghatározó szerepe van abban, hogy a mozgalom megőrizte önkéntes és a dolgozók öntevékenységén alapuló jellegét, megmaradt társadalmi mozgalomnak. Véleményüket megfontoltan, éretten, a szocializmus ügye iránti felelősségtől áthatva mondották el. A felvetett gondok többsége közérdekű volt, és csak elvétve említettek személyes problémákat, sérelmeket. Figyelmet érdemel a brigádvezető nők aktivitása, ők - a férfiak egy részével ellentétben - sokkal inkább beszéltek brigádjaik életéről, problémáiról, a kollektíva emberformáló erejéről, s kevesebbet foglalkoztak a munkahelyi és vállalati eredmények ismertetésével. A tanácskozásokon a fiatalok hangsúlyozták azt a segítséget, amelyet szakmai és emberi vonatkozásban kapnak az idősebbektől. Ugyanakkor az idősebb