Pártélet, 1973. január-június (18. évfolyam, 1-6. szám)
1973-01-01 / 1. szám
A KOMMUNISTA MAGATARTÁSRÓL Vezetői magatartás — politikai állásfoglalás Mindennapi életünkben mind gyakrabban bukkan elénk a kérdés: milyen legyen a jó vezető? Szakember? Politikus? Szervező? Mi fontosabb a vezető munkájában, magatartásában: döntés a szakmai, szervezési kérdésekben; a piaci kapcsolatok alakítása; a tömegkapcsolatok ápolása; a beosztottak nevelése, ügyes-bajos dolgaik intézése stb. Érthető a kérdések nagy tömege — amelyekben keveredik a „mit” és a „hogyan” —, hiszen a megnövekedett önállóság körülményei között eredményeink sokkal inkább függnek a különböző szinten dolgozó vezetőktől. SZAKSZERŰSÉG ÉS POLITIKA — általában e fogalompár körül éleződik ki a vita. Vannak, akik a politikai elemek háttérbe szorítása révén akarják a szakszerűséget növelni a vezetésben, mások viszont csak a „direkt politizálást” tartják fontosnak. Melyik a helyes álláspont? Milyen törekvéseket kell erősítenünk és milyeneket elutasítanunk? Úgy vélem, a bizonyosság erejével kimondható: a szakszerűség és a politika szembeállítása nevetséges dolog. A politika benne van életünk minden rezdülésében, benne van a vezető cselekedeteiben, legfeljebb az a kérdés: milyen legyen a politizálás? A szocializmus céljai a politikai célok, a munkásosztály hatalmát, érdekeit, céljait fejezik ki. Márpedig a célokat tartalmukban, jellegükben nem lehet elszakítani végrehajtásuktól. A politika — ha akarjuk, ha nem — behatol a műszaki-termelési kérdésekbe, s nemcsak jelen van, hanem egyben azok meghatározója is. A termelést, a társadalmi folyamatokat közvetve vagy közvetlenül irányító emberek — még a tisztán szakmai állásfoglalásnak tűnő kérdésekben is — a politikát képviselik, döntéseikben a hatalom valósul meg. A vezetés tehát eleve politikai funkció. Tapasztalataink szerint, ma még gyakran kell hangsúlyozni a X. pártkongresszus beszámolójának azt a részét, amely arra figyelmeztet: „A párt politikáját a dolgozó milliók nem kis mértékben annak alapján ítélik meg, milyen tapasztalatokat szereznek közvetlen munkahelyükön, hogyan érvényesül a párt politikája helyileg, milyen az alapszervezetek munkája, a kommunisták magatartása.” Ez a megfogalmazás is azt erősíti, hogy az állami, a gazdasági vezetők — akár tudomásul veszik, akár nem — tevékenységük minden mozzanatában politizálnak. Kulcshelyzetüknél fogva döntő a szerepük abban, hogy egy adott 64