Pártélet, 1973. július-december (18. évfolyam, 7-12. szám)

1973-07-01 / 7. szám

LAJTAI VERA: Történelmi évforduló 1973. július 30-án lesz hetven éve, hogy összeült az OSZDMP II. kongresszusa. E hét évtizeddel ezelőtti kongresszus nagy történelmi jelentősége abban rejlik, hogy itt fejeződött be a forradalmi marxista csoportok és szervezetek egyesíté­sének folyamata, s ezzel létrejött Oroszország munkásosztályának új típusú pártja azon az eszmei-politikai és szervezeti alapon, amelyet Lenin dolgozott ki. L­enin Marx és Engels tanításai alapján munkálta ki a munkásosztály forradalmi pártjának elméleti és szervezeti alapelveit és határozta meg a párt történelmi feladatát. Az OSZDMP II. kongresszusa forradalmi programot fogadott el, az önkényuralom, a földbirtokosok és kapitalisták uralmának megdöntéséért, a proletárdiktatúrának mint a társadalom szocialista átalakításának létrehozásáért. Elfogadott olyan szervezeti elveket, mint a demokratikus centralizmus elve, s meghatározta, hogy ki lehet a párt tagja. A nagy vita a szervezeti kérdések­ körül alakult ki, főképp a párttagság kérdésében. Lenin javaslata került többségi elfogadásra, aki ellenezte azt, hogy bárki csupán szimpátia alapján beléphessen a pártba. Azt képviselte, hogy a párt tagja az lehessen, aki elfogadja a párt programját, szervezeti szabályzatát, aki részt vesz pártalapszervezete munkájában és anyagilag támogatja a pártot. Most, 70 évvel később visszatekintve, történelmi távlatból látható az az út, amely a XIX. század utolsó évtizedeiben megjelent, szétszórt marxista csoportok és körök egyesítéséből vezetett a kommunisták hatalmas, egységes, csaknem 15 milliós pártjáig, amely a világ első szocialista államát vezeti. A munkásosztálynak olyan politikai szervezete született meg ezen a kong­resszuson, amely képesnek bizonyult az új történelmi viszonyok között sikerre vezetni a társadalmi felszabadításért folyó harcot. Az egységes, új típusú forradalmi párt megteremtése - szervezeti oldaláról nézve - egyrészt a széttagoltság, a csoportszellem, másrészt a szervezeti anar­chizmus elleni küzdelem alapján ment végbe. Lenin és a bolsevikok érdeme volt, hogy a korszak követelményeiből kiin­dulva a munkásosztály pártját harci szervezetként fogták fel, és olyan párt meg­teremtéséért fáradoztak, amely szervezeti biztosítékot jelent a munkásosztály forradalmi programjának megvalósításában. Mint ahogy Lenin abban az időben

Next