Pártélet, 1979. január-június (24. évfolyam, 1-6. szám)

1979-01-01 / 1. szám

a megfelelő fejlődési lehetőséget és a javuló bérezést, függetlenül attól, hogy a hatékonyság, az exportképesség javításában milyen eredményeket produkál. A különböző támogatások, kedvezmények és elvonások összhatása továbbra is az, hogy a vállalatok a közgazdasági környezettől túlzott védettséget élveznek, nem érvényesül a teljesítményektől függő differenciálás. A népgazdaság 1978. év végére kialakult helyzetét tehát összességében az jellemzi, hogy­­ a gazdasági fejlődésben, a szocializmus építésében, a lakos­ság életszínvonalának és életkörülményeinek javításában vitathatatlanul elért eredményeink mellett - a külső feltételek változásából, továbbá a gazdaságunk kedvezőtlen szerkezetéből, a hatékonyság nem kielégítő alakulásából származó problémák a népgazdaság egyensúlytalanságában jutnak kifejezésre. A kedve­zőtlen tendenciák nem folytatódhatnak, mert nemcsak további fejlődésünket, ha­nem az eddig elért eredményeinket is veszélyeztetnék. A gazdasági helyzet ilyetén való alakulása számos külső és belső problé­mára vezethető vissza. ▼ Már az V. ötéves terv kialakításakor tudtuk, hogy a 70-es évek má­sodik felében nehéz külgazdasági feltételek mellett kell fejlődnünk. Ezek a fel­tételek az akkor elképzelnél kedvezőtlenebbek. A külkereskedelmi cserearányok mindkét relációban rosszabbak a feltételezettnél. A tőkés piacokon éleződött a verseny, nehezebbé vált a piacok szerzése és megtartása. A szocialista orszá­gokból a nyersanyag- és energiabeszerzés növelése magasabb árakon is korlá­tozott. Ezektől a külső hatásoktól — nyitott gazdaság lévén — nem függetlenít­hetjük magunkat. Tudomásul kell vennünk, hogy olcsó anyag- és energiabe­szerzési forrás nincs többé. Az utóbbi években a világpiacon kialakult árarányok népgazdaságunk teljesítményét a korábbi időszakhoz képest jelentősen leérté­kelik. Ebben a helyzetben égetően szükséges, hogy a termelés és az értékesítés szerkezetét — az új viszonyokhoz alkalmazkodva átalakítsuk. ▼ A fejlődés külső feltételeinél is nagyobb szerepet játszanak az egyensúly romlásában saját munkánk hiányosságai. A gazdaságirányító szervek és a taná­csok gyakran az ágazati, illetőleg a helyi érdeket helyezik előtérbe az össztársa­dalmi érdekkel szemben. E törekvéseket esetenként a helyi, területi pártszervek is támogatták, illetőleg szószólói voltak. A központi irányítás aktivitása időnként nem a népgazdasági követelmények helyi érvényesítésére, hanem a gazdálkodás indokolatlan stabilitásának biztosítására irányult. A vállalatok gyakran nagyobb energiát fordítanak állami pénzügyi támogatás és mentesítés szerzésére, mint munkájuk javítására. Fékezte a hatékonyságjavításra irányuló kezdeményezése­ket, hogy közepes vagy gyenge munkával, állami, pénzügyi segítséggel is lehe­tett vállalati és személyi jövedelmeket növelni, fejlesztéseket megvalósítani. A termelőmunka mai hatásfoka mellett az emelkedő árakon és egyre nehezebb feltételek között beszerezhető anyag- és energiaforrásokat nem hasznosítják kel­lően. Elemi érdekünk, hogy a kedvezőtlen folyamatokat megállítsuk, a problémák továbbélését megakadályozzuk. Ezért a gazdaságpolitika és a gazdaságirányítás gyakorlatában, a tervezésben és a szabályozásban, a gazdasági végrehajtó mun­ka minden területén alapvető fordulatot kell elérni. A helyzet kritikus megítélését minden területen el kell végezni, és minden kommunistának, minden vezetőnek, minden dolgozónak személyes felelősséget kell éreznie a változtatásért. A cselekvéshez megfelelő programmal rendelkezünk. A megoldásra elvi választ ad a Központi Bizottság 1977. október 20-i, hosszú távú külgazdasági politikánk és a termelési szerkezet fejlesztésének feladatairól szóló határozata. Ennek kö­vetkezetes megvalósítását kell elérnünk. Az V. ötéves terv hátralevő időszakában

Next