Pártélet, 1988. január-június (33. évfolyam, 1-6. szám)

1988-01-01 / 1. szám

vel, a folyamatnak a jövő szempontjából pozitív oldala is lehet, főként ha ez a műszaki fejlődés gyorsításával jár együtt. A lakossági fogyasztás — a tervezett szinten tartás helyett — 2,5 száza­lékkal nő; ez részben az 1987. év utolsó hónapjaiban kibontakozott felvá­sárlási hullám következménye. A költségvetés hiánya — a kiadások csökkentését szolgáló intézkedések hatására — kisebb az előirányzottnál. Konvertibilis adósságunk a tervezett­nél nagyobb mértékben, de az 1986. évinél mintegy félmilliárd dollárral ki­sebb összeggel növekszik. A kitűzött célokat tehát több lényeges ponton nem tudtuk elérni. Ez is­mételten arra figyelmeztet, hogy csak következetes irányító és hatékony gaz­dasági munkával lehet a kedvezőtlen folyamatokat megállítani, majd meg­fordítani. Egyes negatív jelenségek elsősorban az irányítás következetlensé­geivel magyarázhatók. Például az is, hogy a gazdálkodó szervezetek összes­ségében jobb pénzügyi helyzetbe kerültek, mint amit teljesítményük indokol­na. A vállalatok nyeresége várhatóan több mint 15 százalékkal nő. Sajnos ez csak részben ered a hatékonyság javulásából, nagyobbrészt a termelői árak indokolatlan mértékű emelésével, a magas költségvetési támogatásokkal és a könnyen megszerezhető hitelekkel függ össze. Mindez a tevékenységek javítására irányuló kényszer fellazulására utal, bár a kép differenciált. A vállalatok egy részénél már tapasztalható a telje­sítmények növelésére, a belföldi kereslet és a külpiaci igények jobb kielégíté­sére irányuló törekvés, más részüknél viszont továbbra is fellelhetők a takti­kázás elemei, a teljesítmény visszafogása, a tartalékolás. Ez a helyzet még nyomatékosabbá teszi azt a követelményt, hogy a stabilizáció érdekében 1988-ban érdemi előrehaladást érjünk el az egyensúlyi helyzet javításában. Ez erőteljes intézkedéseket és szigorú feltételek alkalmazását igényli. A Központi Bizottság július 2-i állásfoglalásából, valamint a kormány munkaprogramjából kiindulva a tervező szervek olyan programot dolgoztak ki, mely — a jelentős külgazdasági és belső bizonytalanságok ellenére — biz­tonságra és realitásra törekedve alapozza meg és tűzi célul gazdasági teljesít­ményeink javításának lehetséges mértékét. Az adott körülmények szorításá­ban az 1988. évi terv néhány területen még nem tesz eleget a stabilizációs és a kibontakozási program követelményeinek, fő irányát tekintve azonban annak végrehajtását szolgálja. A tervező szervek továbbá nagy erőfeszítéseket tettek a kívánatos vál­tozások összhangjának megteremtésére, és mai ismereteink szerint konzisz­tens, pénzügyileg egyensúlyban levő tervet készítettek. Ezt a követelményt az elmúlt néhány évben nem tudtuk hiánytalanul teljesíteni, s ez volt az egyik oka annak, hogy az eladósodás minden évben meghaladta az előirány­zottat, és emiatt a kormányzat menet közbeni, úgynevezett rásegítő intézke­désekre kényszerült. Ezzel a gyakorlattal szakítanunk kell, ami azonban nem jelenti a folyamatos gazdaságirányítás szerepének megkérdőjelezését. Ellen­kezőleg: hangsúlyozni kell a folyamatok nyomon követésének, rendszeres ér­tékelésének fontosságát és annak jelentőségét, hogy a szükséges intézkedések­re időben sor kerül. Azzal is számolnunk kell 1988-ban, hogy az új adó- és árrendszer a vállalati és a lakossági magatartásban ma még alig felmérhető változásokat okoz. Ilyen­­körülmények között is el kell érni a termelés és az export bő­vülését, ezért a szokásosnál is nagyobb figyelmet kell fordítani a gazdasági folyamatokra, az indulásra, a kialakuló tendenciákra. A Központi Bizottság­ 4

Next