Pásztortűz, 1923 (9. évfolyam, 1-38. szám)
1923-01-07 / 1. szám
2 . Itt maradtunk. Becsülettel nem halhattunk meg és most meg kell tanulnunk becsülettel élni. Élni. Vagyis: csalódni, kiábrándulni, kopni, lehűlni, higgadni, fontolgatni, megalkudni és életfilozófiára tenni szert. Becsülettel élni. Vagyis: mindig újrakezdeni a hitben, az álmodásban, a szeretetben, a szabadság utáni vágyban, az igazság keresésében. És nem mondani ki, hanem magunkba fojtani kételyeinket, tévelygő bizonytalanságunkat, tompa levertségünket. És kicsiny dolgainkba mégis belevinni valamit Petőfi szelleméből, hacsak egy parányi is. Ha megalkuszunk ma, ne a magunk bőre épségéért, vagy egyéni előnyünkért tegyük. Ha fontolgatunk, ne gyávaságból fontolgassunk. Rendeljük alá minden dolgunkat egy magasabb célnak. Abból merítsünk erőt. És higgyünk ma abban, amiben Petőfi Herczeg szerint utolsó éjszakáján nem hitt, hogy a szó is tett, ha nem üres szó, s hogy nem minden szó üres; hogy gondolat és szépség, önmagukban is értékes erők, még ha nem érvényesülnek is a valóság síkján. Nyomorult, hitvány vigasztalásnak látszik ez egy Petőfi sorsához képest. De mi nem is vagyunk Petőfiek. Mi Erdély írói vagyunk 1923-ban. Ám lelkünk iránytűjét mégis feléje fordítjuk. Felé lobog hálaadó köszöntéssel ennek a mi kis Pásztortüzünknek lángja is. A harmadik esztendőbe lobog bele. A harmadik évfolyam küszöbén köszöntjük írótársainkat,hűséges munkásainkat, és olvasóink megnövekedett seregét. A porondon egyedül maradtunk. Nem dicsekvésképen mondjuk ezt, nem is kárörömmel a másik „tábor" felé. Nincsenek többé „táborok." Politikai és irodalmi téren egy tömör táborban akar állani az egész erdélyi magyarság. A lét és nemlét árnyékában nem marad idő villongásokra. Midőn ezt megállapítjuk, megállapítjuk azt is, hogy mi kitűzött célunkat, eszményeinket követjük a jövőben is. Célunk tiszta és becsületes magyar irodalom. Szeretettel hívunk magunkhoz és zárt kapuval várunk minden magyar írót, tartozott légyen akármelyik „táborba", — ha azt hozza nekünk, amit mi irodalmi lelkiismeretünkkel összeegyeztethetőnek tartunk. Minden egyes esetben nem az embert,hanem az Írást nézzük és ítéljük meg. Megértő elmélyedés mindenbe, de határozott értékelő szempontok, komoly és szigorú bírálat — elsősorban önbírálat: ez jellemezze munkánkat. Ehhez a programmhoz adjon nekünk Isten erőt és kitartást!