Pásztortűz, 1924 (10. évfolyam, 3-23. szám)

1924-02-10 / 3. szám

Bíbor­ piros, meg ében hullámú volt a kánkán, mit a halál s a sátán diktált a harci téren . . . Hej, hullatánc volt, vért ivott a sánc Veszettül ment a kán­kán, az őrültség viharja kavargott, és a karja egy hullahegynek hátán maradt a szörnyű haláltánc után . . . így járt. S az asszony itthon . . . Most néha töpreng félve , hogy hátha más zenére járt párja szíve titkon . . . S csak zongoráz sötéten és sután . . . Jól járt a kar, mely elhullt, megették tán a hollók, mint millió hasonlót, vagy trágyává lett, elmúlt, s most valahol mosolygó szép virág . . Nehéz a megmaradtnak átfogni asszonyt, létet, kaszálni élet-rétet, mit kettővel aratnak, s a nő szívén kiverni a régi áriát. . . Vendégei kívánták, s ő zongoráz sötéten .. . Pedig egy tartott réten halálszírmú palántát véresre sebesítnek a víg melódiák . . . (Nagykapos.—Szlovenszkó.)

Next