Pásztortűz, 1926 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1926-02-14 / 3. szám

­­SÓ - Bartók Béla. Irta : Járosy Dezső. Bartók Béla esztétikai portréjának hátterében a törté­nelmet kell idéznünk. Zenei egyénisége a magyar zene­művészet messze jövőjére nyomta rá egészen sajátos bélyegét. A jelen zenei világnézete körében elkülönítetten áll: meteor, ki úgy tűnik föl, mintha sem a múlthoz, de még a jelenhez sem volna szellemi köze. A magyar zene­művészet közeli múltjában is hiába keressük hasonmását- Erkelék hozzá képest már csak a muzeális értékek messze­ségében jöhetnek számításba, a távolság a dédapáké. A Mihalovichok kiléptek Erkelék szűk helyi körzetéből, a zenetörténelem utolsó nagy zenedramaturgiai tényével, Wagnerrel, kerestek vérrokonságot s a magyar opera egész faktúráját wagneri fénnyel telítették, de azért mégsem értek el a fejlődés ama határvonaláig, ahonnét Bartók Béla az új magyar zenét kelteztette. Mihalovich mel­lett a nemzetköziség káprázatában Liszt Ferenc után Hubay Jenő lesz az új magyar zene géniuszának ritka és szerencséskezű örököse. Magyar hegedűformái nemzetközi zónákat szelnek át, hegedűjének és hegedűpedagógiájának örökösei mind félig érett csodagyermekek és később mint beérkezett egész mű­vészek a magyar hírnévnek sze­reztek el nem múló, mindenkor viruló dicsőséget. Hubay művészi hódító útjával párhuzamosan al­kotóvénája kifogyhatlanul gazdag: hegedűversenyein kívül a háborús-, a Dante-, a Petőfi-szimfónia iga­zolásai annak, hogy a hatvanéves mester nem jár a múltba, hanem a jelen minden hatványozódó törek­vésével tart komoly lépést. Mind­azonáltal a Hubay Jenő zenei, fő­ként alkotó, szerzői zenei hitval­lása a Bartókétól merően külön­böző. De ne időzzünk a történelem­nél, melynek derék régi mag­vetői néhány évtizeddel előzték meg Bartókot, hanem zarándokoljunk a jelenhez. A magyar zeneakadémia gondviselésszerű Koessler-iskolájából vagy három évtized óta a magyar zeneszerző-generáció legihle­­tettebbjei kerültek ki. Buttykay, Dohnányi, Siklós, Weiner, Antalffy-Zsiross, Radnay és még igen sokan ültek együtt Bartókkal a régi zeneakadémia padjaiban, de a Bartók szellemének megértő osztályosa csupán Kodály Zoltán lett. Aki a múlt és jelen ezen szokatlanul szigorú elszi­geteltségében­­lesz naggyá, annak hivatása is egyedülálló. Akinek neve nem illeszkedik taposott történelmi utak mes­­gyéibe, az lehet először különc, dejd később a jövőnek és a történelemnek lesz ura. Bartók Béla egyénisége a forra­dalmi zeneiség vértezetében bontakozik ki. A távolság, mely a második vonósnégyes költőjét első kompozíciós megnyilatkozásához fűzi, korántsem oly szédületes, mint azt ellenei hitték. Forradalmisága azonban nem volt hit­vallás nélkül való. Történelmi családfája a francia Debussyt vallja atyamesterének. Ez a cáfolhatatlan történelmi tény kihívóan igazolja, mennyire tévednek azok, akik Bartók irányát a történelem fonalától elszakítottan képzelik el s úgy állítják oda, mint a forradalmiság váratlan Deus ex machináját. Bartók forradalmiságát azonban ma már elisme­rés és sok szem kíséri. Iránya hódít és a próféta szavára már azok is esküsznek, kik szavának valódi értelmét még nem fogják fel. A történeti eredőnek, Debussynek, zene­­történeti igazolása elsősorban, hogy Bartók számára a legközelebbi jövő hozza meg a rehabilitáció erkölcsi teltét. Debus­syt még két évtizeddel az akkori forradalmiságtól szaturált francia földön sem tudták megérteni. Elté­velyedéseit beteg biológiai tüne­tekre származtatták vissza s néma bojkott felelt részvétlenül Debussy legfrissebb zenei megnyilatkozá­saira. S mi történt? Két évtized múltán a „beidegzés“ elvégezte küldetését. Debussyt megelégedés­sel és gyönyörrel szürcsöljük, mint az új zenei ingert, melyhez isten­adta jogunk van. Nem tagadtuk meg elődeit, de nevére és művé­szetére­ ékezetet tesz a történelem s rövid élete dacára ma megértő közelségben áll a jelen előtt, me­lyet a jövő már nem lesz képes mássá tenni. Bartók Béla ma nemcsak a ma­gyar zeneművészet lánglelkű poé­tája, hanem hypermodern, a leg­újabb nemzetközi szinódrium ma­gaslatán is a legelőkelőbb helyet foglalja el. A nemzetközi új ze­nei koncertpárviadalokon ismétel­ten elsőséget szerzett s írásmódja, melyet a forradalmiságból a jövő valóságába vitt át Salzburg­ban aratta a közelmúlt legnagyobb és legfeltűnőbb diadalait. Bartók nemzetközi zenei felmagasztaltatásának nyílt titka, hogy a Debussy-től örökölt zenei hagyományba a magyar fa­­jiság gazdag és bőséges képleteit oltotta bele. Ez a magyar kolorit emelte ki Bartókot a nemzetközi szinédrium többi nagyjai sorából. Hüpermodern zenei szólásmódjának külön­ben talán középszerű konvencionalizmusát a magyar zene örökké gazdag és jellegzetesen kiemelkedő fűszerével tette illatossá. Amikor hypermodern zenei kifejezése rejtélyeket hozott a nyilvánosság elé s szólásmódja megfejthetetlen talá­nyokat revelált, akkor következett a magyar sajtás, mely ve­leszületett egyszerű természetessége és közvetlensége dacára Bartók Béla (Labori Miklós felvétele, Budapest.)

Next